Néhány napja értek haza Szingapúrból és máris műszakban van. Köztudott, hogy a sport mellett tűzoltóként dolgozik…
Ha nem tenném, felkopna az állunk. A kenuzásból ugyanis nem lehet megélni, két gyerekem van, akiket el kell tartanom. Szerencsére olyan a munkám, hogy megfér mellette a sport is. Huszonnégy órát dolgozom, negyvennyolc órát pihenhetek, vagyis heti öt-hat edzésre jut még időm. Bár azt nem mondom, hogy kellemes érzés néhány óra alvás után hajóba szállni és jól teljesíteni az edzéseken… – mondja a Szingapúrban 11. világbajnoki címét szerző Györe Attila.
Gondolom, a nehéz, szürke hétköznapokat azért feledteti egy ilyen világbajnoki siker.
Persze, hogy feledteti, és egy ilyen győzelem jól feltölti az embert. Bár azért egy kicsit keserű a szám íze, mert jó lett volna a pályán átélni a győzelem érzését, és nem a spanyolok kizárásával diadalt aratni. De nincs mese, hibáztak, én pedig úgy fogom fel ezt a sikert, hogy a sors kárpótolt 2009-ért, a sárkányhajóban elszenvedett rossz érzésekért, és az eltiltásért.
%REKLAM%
Párjával, Kövér Mártonnal már jól összeszokott párost alkotnak. Csabai Edvin visszavonulása óta nyertek Európa-bajnokságot, világbajnoki bronz- és most aranyérmet. Nehéz volt önnek megújulni? És milyen érzés egy jóval fiatalabb társsal teljesíteni a sok-sok rutint megkövetelő maratoni távot?
Edvin visszavonulása természetesen nagyon rosszul érintett, hiszen újra fel kellett építenem magam. Olyan társat kellett találnom, akivel képesek vagyunk továbbvinni azt a sikeres pályát, amit egykori párommal bejártam. Nos, Kövér Márton ilyen ember. 2007-ben már nyertünk együtt Európa-bajnokságot, tavaly világbajnoki bronzérmesek lettünk, az idén pedig duplázni tudtunk, hiszen az Ebén és a vébén is mi győztünk. Úgy érzem, jól kiegészítjük egymást, ő fogékony a meglátásaimra és el is fogadja azt a többletet, amit adni tudok. 1997 óta indulok világversenyeken, vagyis némi rutinra már szert tettem.
Ennyi év után hogyan tudja még motiválni magát?
Egyrészt nagyon szeretem ezt a sportot, másrészt mindig akad valami új kihívás. Most a 2013-as Világjátékokra készülök, amelyen a sárkányhajót felváltotta a maratoni szakág.
És a 2015-ös győri világbajnokság?
Annyira előre nem tervezek. Akkor már 38 éves leszek, és ebben a korban már sokat megkövetel tőlünk ez a sportág. És persze a családommal is szeretnék több időt eltölteni, vagyis nem biztos, hogy kitartok a győri világbajnokságig.
