-Hogyan ünnepli a születésnapot?
- Sikerült a családot összetoborozni, 14-en leszünk, az egyik unokám nem tud részt venni az ünnepségen, mert vízre száll Sukorón a Pest megye bajnokságon. Ő is örökölte a víz szeretetét tőlem. Három gyermekem és hat unokám született. Koromnál fogva én bolondultam bele először a sportágba, de igazából mind be vagyunk oltva a kajakozással. Minden nap sportosan éltünk, így neveltük fel a gyerekeinket. A feleségemet is a sportágnak köszönhetem. 1973-ban házasodtunk össze. Ő váci versenyző volt, onnan szakosztály problémák miatt átigazolt hozzánk Nagymarosra a húgával, Krix Judittal. A sógornőm később edző lett, ő 1978-ban sajnos elhunyt egy tragikus sportbalesetben, amikor egy fiatal versenyzőjével együtt életét vesztette edzés közben.
Gyimesi László évtizedeken át volt edző Nagymaroson. Maga az egyesület 1958-ban kezdte el munkáját, amikor a Melbourne-ben kenu párosban bronzérmet szerző Mohácsi Ferenc hat leselejtezett kajakot, és egy tízszemélyes kenut ajándékozott a helyi klubnak. 1963-ban került Nagymarosra edzőnek az akkor 18 éves Gyimesi László, aki a helyi szülőkkel együtt társadalmi munkában építette fel a klub létesítményeit a Duna-parti településen.
„Mindig azt mondtam: itt van a Duna a szánkban, adja magát a kajakozás, csak csónak és gyerek kell hozzá. Nálunk, Nagymaroson Mohi, Mohácsi Ferenc volt az első, aki letette a névjegyét, én akkor még a Ferences Gimnáziumba jártam Esztergomba, csak hétvégente láttam, ahogy kajakoznak. Aztán az érettségi után teljes erőből beleálltam a munkába, és életre keltettük a vízisportot Nagymaroson.
Szakma, fegyelem, rend
– ez volt mindig a mottóm. Büszke vagyok arra, hogy néhány versenyzőm a legjobbak közé tudott kerülni, de mögöttem is volt egy jó csapat.”
A nagymarosi egyesület korábbi kiváló edzője azt mondja, pályája elején sokat tanult más szakemberektől is.
“Kijártam én is az iskolát. Engem Vásárhelyi Gyurka oktatott az Izzóból. Megnézhettem, hogyan működnek a budapesti klubok. Úgy is mondhatnám, hogy ipari kém voltam. Granek Pityutól is sok szakmai segítséget kaptam. A mai napig az ország minden részén vannak barátaim. Szerintem a sportágunk nagy erőssége az, hogy a kollégák sosem féltek
megosztani egymással a tudásukat.
Én mindig fanatikus voltam, nem ismeretem a munkaidő fogalmát. Az akaratosságom vitte előre a klubot. Mindent megcsináltam, ha kellett hajókat javítottam, vagy szponzorokat kerestem. Szülői segítségem is volt, ez volt a mi csapatunk.”
Az szakember tanítványai közül a legnagyobb sikereket az olimpiai ezüstérmes Viski Erzsébet érte el, akinek nevelőedzője lehetett a nagymarosi klubnál.
“Viski Erzsike volt a pályafutásom csúcsa. Az első edző, akihez ment az édesanyjával, elküldte őt, így érkeztek meg hozzám. Pityergett a kislány. Én fogadtam őt, és milyen jól tettem. Kétszeres olimpiai ezüstérmes, tizenegyszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok kajakozó lett belőle.”
A születésnapos azt mondja, boldog akkor, amikor látja a tanítványai edzői sikereit, és azt, hogy most is kajakoznak gyerekek Nagymaroson.
„Minden nap sétálunk az asszonnyal a Dunánál, amikor látom a gyerekeket kijönni a csónakházból, arra gondolok, hogy az ötletem, a munkám, az életművem nem veszett kárba. Pár éve a szövetség segítségével felújították a létesítményet, ennek is nagyon örültem. Hálás vagyok azért, hogy amit tettem a kajaksportért, azt mindig megköszönték, például az elnök, Schmidt Gabi is. Szerettem ezt csinálni, nekem ez az életem. Az edző mintát is sikerült tovább örökítenem, Petrovics Kálmánnal, Niberl Karcsival, Niberl Lacival, és Tóth Lacival, ők mindannyian a tanítványaim voltak és eredményes szakemberek lettek. A sportvezetői és edzői sikereik pedig mintha egy kicsit az enyémek is lennének.”
Gyimesi László ugyan régóta nem edző már, de a sportág mindennapjait most is nyomon követi. Az ígéri, ott lesz az októberi győri maraton Európa-bajnokságon.
„75 éves vagyok, de most is 70 kiló, vigyázok magamra, az egészségemmel is elégedett vagyok, sportos életet élek, igaz már csak a kertemben mozgok, de aktív maradtam, és ez a lényeg. A születésnapom miatt most a Velencei-tónál nem tudok ott lenni a gyerekek versenyén, de az biztos, hogy Győrben a kajak-kenu maratonra elmegyek. Nem telhet el év a verseny izgalma nélkül”.
