A korosztályos kontinensviadalról a magyar csapat 20 éremmel – tíz arany, hét ezüst és három bronz – a legeredményesebb nemzetként tért haza. A fiatalok tehát ezúttal is kitettek magukért, azonban így is voltak olyan teljesítmények, amelyekre előzetesen talán senki sem számított.
Ide tartozik a Lugosi Gergely, Uhrin Dávid kenupáros duplázása. A srácok előbb ezer méteren oktatták az ifimezőnyt, a döntőben, több, mint öt másodpercet vertek a második lengyel hajóra. Egy napra rá pedig jött az olimpiai programban is szereplő ötszáz méter, ahol szintén nem volt náluk gyorsabb. Közel két hét telt már el az Eb óta, a srácok pedig szép lassan kezdik felfogni, hogy mit értek el.

„Fokozatosan dolgozzuk fel,
kezdjük elhinni, hogy megcsináltuk, és hogy jó úton haladunk.
A visszajelzések is azt mutatják, hogy jól dolgozunk és bizakodók vagyunk a szezon további részét illetően is.” – mondta Uhrin Dávid. Társa, Lugosi Gergely is csak pozitívan tud beszélni az elmúlt időszakról, de az ünnepléssel még várna néhány hónapot.
„Szerintem egy hét kellett, hogy fel tudjam dolgozni ezt a sikert. Abszolút túlszárnyaltuk az elvárásokat, én egy dobogót reméltem mindkét számban, azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy nyerhetünk, pláne ezer méteren, ekkora előnnyel. Örülök neki, de ezt most félretettük, készülünk a válogatóra és a világbajnokságra, utána lesz majd időnk ünnepelni.” – fogalmazott a páros másik tagja.

A Merkapt-Mekleres Lugosi és a Lágymányosi Spari színeiben versenyző Uhrin még a tavaszi edzőtáborban térdelt össze először. A közös munka nehézkesen indult, akkor még nem tűnt úgy, hogy a páros mostanra két ifi Eb-arany tulajdonosa lesz. Foltán László, kenu utánpótlás szövetségi kapitány a belgrádi verseny után így nyilatkozott az egységről:
„Lugosi Gergely és Uhrin Dávid esetében a tavaszi edzések során megfogalmazott kritikákat edzőikkel együtt kijavítva, Európa élére kerültek, és ha így dolgoznak tovább, hiszek benne, hogy szeptemberben a világ élén is ott lesznek majd.”
És hogy mire gondolhatott a kapitány?
„Az edzőtábor elején nem igazán tudtunk egymáshoz alkalmazkodni. – emlékezett vissza Uhrin Dávid. - Hiányzott a közös hosszú evezés, hogy ráérezzünk egymás mozgására. Miután ezt megcsináltuk, már minden klappolt.”

„Éreztem, hogy nem mentünk jól, de
tudtam, hogy van potenciál a párosban.
– tette hozzá Lugosi Gergely. - Nem gondoltam, hogy ennyi, de sok meló kellett, hogy sikerüljön. A kapitány felhívta a hibákra a figyelmet, utána az edzőkkel ezt megbeszélve dolgoztunk tovább.”
A júniusi válogatóra pedig minden összeállt, Androkity Marcell és Guj Attila tanítványai mindkét páros számban kiharcolták az Eb-indulást. A többi pedig már történelem. Kétszeres ifi Európa-bajnokként tértek haza Szerbiából, bőven túlszárnyalva előzetes várakozásaikat.
„Ezren azt éreztem, hogy minden magától meg. Az ötszáz viszont sokkal melósabb volt, de számítottunk is arra, hogy az szorosabb lesz. Én ez utóbbit éltem meg nagyobb sikerként, mivel ez az olimpiai táv, így ott volt mindenki, aki számít." – emlékezett vissza Uhrin Dávid.
„Én inkább az ezer métert mondanám nagyobb élménynek, mert óriási fölénnyel nyertünk és a szívemhez is közelebb áll ez táv, mindig jobban ment.” – fogalmazott Lugosi Gergely.

Ahogy fentebb is elhangzott bár nagy az öröm a srácoknál, ünneplésről még szó sem lehet, hiszen rohamosan közeleg a szegedi világbajnokság, amely előtt még egy válogatón is bizonyítaniuk kell július végén.
„Folytatjuk tovább ugyanúgy a munkát, ahogy eddig. Most ismét egy alapozó időszakban vagyunk, megint inkább az iram állóképességen dolgozunk. Hamarosan ismét elkezdjük a gyorsításokat, ráadásul most én is leköltöztem Dunavarsányba, így sokkal többet tudunk együtt edzeni Gerivel, mint az Eb előtt.” – beszélt a mostani felkészülésről Dávid.
A végső cél pedig mindkettőjük számára egyértelmű.
„Mindkét párost szeretnénk a világbajnokságon is elvinni, de természetesen elsősorban az ötszázra készülünk, mert az olimpiai szám. Ez a prioritás, ráadásul külön motiváció, hogy Szegeden mutathatjuk meg a világnak, hogy mit tudunk.
Egy éremmel azt hiszem elégedettek lennénk.”
– zárta Lugosi Gergely.