Dr. Bohács Zsolt: az utolsó tízezres bajnok

A kora reggeli órákban értük el Dr. Bohács Zsoltot, aki aranyérmes volt kenu egyesben (C-1) Koppenhágában az utolsó világbajnokságon, ahol 10000 méteres számot még rendeztek. Éppen a felújított szegedi kajak-kenu pályán pihente ki a reggeli testedzésnek szánt, 10 kilométeres evezést, aminek kapcsán arról kérdeztük, mit szól ahhoz, hogy újra képbe került ez a speciális táv.

„Ne már! Először hallom ezt a kezdeményezést és bosszant, hogy csak most fontolgatják, mert néhány évig még biztosan indultam volna, ha nem veszik le a programról – kezdte félig tréfásan a szám háromszoros világbajnoka – de komolyra fordítva a szót szerintem jót tenne a sportág népszerűségének, ha újra láthatná a közönség, ahogyan testközelben küzdenek a versenyzők. A kilencvenes évek elején már kis körökben, a lelátók előtt versenyeztünk, mindig volt 40-50 induló, amiből következett, hogy sok volt a „véletlen” ütközés és a borulás sem volt ritka, tehát mindig akadt izgalom már az egyesekben is, de különösen igaz volt ez a kajak négyeseknél.”

Hogyan lett valaki a 10 kilométer specialistája?

„Számomra az akkori edzésmódszer, – a lassabbak a gyorsabbak oldalvizén tartották a tempót, hogy ne maradjanak le – hozta el a lehetőséget, hogy a versenyeken is kipróbáljam magam. Első igazi sikereimet a felnőttek között is ezen a távon értem el: Vaskuti Istvánnal, kenu kettesben lettünk magyar bajnokok 500 mellett, a 10000 méteres távon is, így ez utóbbi örök szerelem maradt.”
%REKLAM%
Mitől volt különleges ez a szám?

„Az összetettsége miatt, ugyanis technikailag és taktikailag is tartogatott kihívásokat. Gyorsnak kellett lenni, hogy a rajtnál jó pozíciót találjon az ember és a befutónál megelőzze ellenfeleit, ugyanakkor kitartónak, hogy végigbírja a majd’ egy órás, erős iramot, az oldalvizezés pedig, – az ellenfél által keltett hullámokon való evezés – amivel energiát lehet spórolni, speciális evezési stílust követelt meg, ami nem ment mindenkinek. És akkor még nem beszéltem a taktikáról, ami tulajdonképpen eldöntötte a versenyt.”

Ebben a versenyszámban is voltak nagy nevek, legyőzhetetlennek tartott ikonok, például Klementyev….

„Őt legyőzni akkor körülbelül olyan tettnek számított, mint Kolonics György előtt a célba érni a közelmúltban. Felejthetetlen egyénisége a kajak-kenu sportnak és büszke vagyok rá, hogy két mögötte begyűjtött ezüst (1987, 1989) után úgy állhattam fel a dobogó legmagasabb fokára (1990, Plovdiv) hogy Klementyevet győztem le, aki ezután már nem is indult 10 000 méteren.”

Mások sem sokszor…

„A bulgáriai világbajnokság után már csak kétszer volt a programban ez a szám, szerencsére mindkétszer nyerni tudtam. Eddig egyébként viccesen azzal büszkélkedtem, hogy örökös világbajnok maradok, mert 1993-as koppenhágai győzelem óta nem avattak bajnokot ebben a számban. Akkor úgy ítélték meg a nemzetközi szövetségben, hogy jobb, ha a rövidebb távokat erősítik, most talán újra előtérbe kerülhet, aminek szerintem rajtam kívül sokan örülnének, mert a magyar mezőnyből mindig kikerült egy-két világklasszis.”

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók