Amikor egyeztettük az interjú időpontját említette, hogy egy gondozóban lakik. Hogy szolgál az egészsége?
Így van, egy gondozóházban vagyok Tiszaújvárosban. Karácsony környékén egyszer csak azt éreztem, hogy kezd elmenni az erőm. Kiderült, hogy sztrókom van. Korábban sosem volt ehhez hasonló gondom. Az orvos utalt be a gondozóházba, ami nincs messze az eddigi lakhelyemtől. A két lányom óhaja is ez volt, mivel ők dolgoznak, én pedig egyedül voltam. De minden nap látogatnak, csakúgy, mint Rakusz Éva és több korábbi tanítványom is. Teljes ellátásban részesülök.
Fiatalon tehetséges, első osztályú kajakos volt, a katonaság után azonban mégsem folytatta karrierjét. Miért?
Abban az időben sok tehetségesebb ember volt nálam. Én már akkor is egy százhetvenvalahány centis kajakos voltam. A katonaság alatt döntöttem úgy, hogy leteszem a lapátot, de a sportágtól nem akartam elszakadni. Elvégeztem a segédedzői és az edzői képzést is, majd a Testnevelési Egyetemen a négyéves szakedzőit is. Miskolci Kinizsi néven alapítottam egy egyesületet, és elég jó női versenyzőim voltak. Innen kerültem át később a DVTK-hoz, ahol felfigyeltek rám, majd 1973-ban csaltak el Tiszaújvárosba, ami akkor még Leninváros volt.
Itt ismerte meg legsikeresebb tanítványát, az olimpiai ezüst- és bronzérmes Rakusz Évát is. Említette, hogy a mai napig állandó kapcsolatban vannak…
Így igaz, az egyik rendszeres látogatóm, szokott hozni gyümölcsöt és mindig elmondja, hogy mindent nekem köszönhet. Egyébként érdekes története van a moszkvai bronznak, mert a második válogató időpontjában őt eredetileg Romániába küldték a B-válogatottal. Akkor volt az írásbeli érettségije, és amikor ez kiderült, elsírta magát. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, csak késse le a repülőgépet. Így is történt, majd elindult a válogatón, ahol győzött egyesben és párosban is.
Kicseleztük Partit, de végül jól sült el.
1984-ben aztán nagy törés volt nekem is, hogy végül nem utazhattunk ki Los Angeles-be, mert előtte Éva a legendás Birgit Fischert is megelőzve megnyerte egyesben az előolimpiát. Ez nagy szenzáció volt, és esélyes lett volna az aranyra is, ám mégse utazhattunk.
Rakusz Éva mellett a válogatottban a komplett női szakág mellett Ön dolgozott a 80-as években. Vidéki edzőként mit gondol, miért Önre esett Parti János szövetségi kapitány választása?
Nagyon sokat gondolkoztam ezen azóta is. Valószínűleg a bizalom miatt. Egyszer Szolnokon beszélgetett valakivel, én pedig arra jártam Babella Lacival. Ránk mutatott, és azt mondta, hogy erre a két emberre bármikor rá merné bízni a válogatott irányítását. Ez nagyon nagy szó volt a részéről. Egyébként Moszkvában még csak civilként voltam kint, nem volt akkor kifejezett edzője a női szakágnak, Vén Lajos volt megbízva, hogy figyeljen rájuk. Utána jött rá Parti, hogy egy főállású edzőre is szükség van, és rám esett a választása. Megbíztak bennem a lányok, és én egyébként is újító edző voltam, mindig az újítások érdekeltek.
1989-ben lett a sportág mesteredzője, majd a 90-es években a női szakág több nagyszerű versenyzőjét is Tiszaújvárosba csábította. Hogy emlékszik ezekre az időkre?
A női szakágnál Rozsnyói Kati követett engem, akivel még együtt jártam a Testnevelési Egyetemre. Nagyon jó csapata volt, Szabó Szilvia, Bóta Kinga, Dékány Kinga, Viski Erzsébet, Kőbán Rita és még sorolhatnám. Mondtam Katinak, hogy legyen ő az edző, én pedig elkezdtem menedzserkedni. Igyekeztem segíteni a versenyzőit. Néhányan tényleg ide is igazoltak, többször volt itt edzőtábor, és
igyekeztem megadni nekik mindent, ami a fejlődésükhöz szükséges volt.
Ütős csapat volt, aztán Sydneyben meg volt az esély a győzelemre is négyesben, de néhány centivel lemaradtunk a németek mögött.
Manapság mennyire követi a sportág aktualitásait?
Igyekszem folyamatosan informálódni a fejleményekről, valamelyik nap is épp Hütit (Hüttner Csaba, felnőtt szövetségi kapitány – a szerk.) néztem a tévében, ahogy nyilatkozott. Tiszaújvárosban is remek munkát végeznek az egyesületnél, kifejezetten örülök például Bragato Giada sikereinek is.
Hogyan tölti 75. születésnapját?
Az önkormányzat szervezésében elviszenek a Sziget Csárdába egy ünnepi ebédre, ott fognak felköszönteni. A lányaim is biztos készülnek valamivel, valamint ahogy már említettem, Rakusz Éva és még sok korábbi versenyzőm se feledkezett meg rólam, ami a magamfajta érzelgős embernek igazán jól esik.
