Az eseményen tiszteletét tette Fónagy János a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, Bonn Ottó sportvezető-legenda, aki 12 éven át volt a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) főtitkára és a sportág több legendás versenyzője.
Balatoni Kamill 1912- ben született, idén decemberben lenne 100 éves. A magyar kajak-kenu sport első kiemelkedő tehetségű, nemzetközi szintű élversenyzője, első világbajnoki érmese volt.
Balatoni 24 évesen kezdett kajakozni. A véletlenen múlt, hogy versenyző lett. 1936-ban kajakos próbaverseny volt a Népsziget körül. Balatoni eszkimókajakban ült, mint néző, s kíváncsiságból evezett a versenyzők közelébe. Csupa virtusból fel is vette velük a versenyt és győzött! Osváth György, akkori cserkészparancsnok megszólította, hogy volna-e kedve kajak-egyesületbe lépni. Elfogadta a meghívást. Így indult a magyar kajak-kenu sport első nemzetközileg is elismert és sikeres versenyzőjének pályafutása!
%REKLAM%
A kajakozást a Lágymányosi-öbölben kezdte, 1941-ig a Karakán Kajak Klubban sportolt, majd a Pannónia TE-ben folytatta sportpályafutását. 1937-ben már több nemzetközi versenyt megnyert, a világ élvonalába tartozó osztrák és német versenyzők legyőzésével. 1938-ban a sportág első világbajnokságán Waxholmban falboot 10.000 méteren ezüstérmet szerzett, a svéd Bogrem mögött.
A korabeli krónikák szerint ezen a versenyen Balatoni a rajt után francia riválisával azonnal az élre állt, egészen a táv végéig messze a mezőny előtt eveztek, amikor Eberhardt hajójának az orrára ráragadt egy sárcsomó, ami miatt annak futása lelassult. Balatoni ekkor – bízva saját képességeiben – megállt és segített riválisának megszabadulni a felesleges tehertől, de közben elkerülte a figyelmét, hogy a svéd Bogrem az élre került és őt már nem sikerült behoznia a táv hátralevő részén. A sportszerűségből példát mutató Balatoni Kamill így 10.000 méteren mindössze 30 centivel lemaradva a svéd versenyző mögött szerezte meg a második helyet és egyben a magyar kajak-kenu sport első világbajnoki érmét.
A későbbiekben, 1939 –1943 között Balatoni Kamill még 24 magyar bajnokságot nyert (összesen 30-at, egyesben soha sem kapott ki.) 1940-ben négy német bajnokság megnyerésével, és újabb külföldi győzelmekkel gyarapította a magyar kajakosok hírnevét. 1942-ben Starnbergben, nemzetközi versenyen K-1 1000 méteren győzött, K-4 1000 méteren ezüstérmes volt
A versenyzésen kívül fiatalabb sporttársai között kutatta a tehetségeket, foglalkozott velük, edzette őket. Büszke volt felfedezettjeinek fejlődésére és eredményeire. Ő látta meg a tehetséget például Nagymajtényi Károlyban és Déri Emmiben, a későbbi 30-szoros magyar bajnoknőben is, aki idén 91 éves és kiváló egészségnek örvend.
Balatoni Kamill 1943-ban és 1944-ben az 1941-ben megalakult Országos Magyar Kajak Szövetség kapitányaként is tevékenykedett. Nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel látta el feladatait. Távlati tervei között erős, szívós, keményakaratú, küzdőképes fiatalság, nagyszerű kajakos utánpótlás nevelése szerepelt, de az elkezdett munkát sajnos már nem fejezhette be a tragédia miatt
1944 őszén, Budapest ostroma előtt a katonai hatalom elrendelte, hogy minden katona és levente köteles részt venni a főváros védelmében. Semmiféle felmentést nem vettek figyelembe.
A vízi leventék parancsnokai (Horváth Gyula százados és Hábl Károly tartalékős főhadnagy) olyan Kisegítő Karhatalmi (KK) levente századot szervezett, amely 200 főből, főleg kajakosokból és kenusokból állt. A század feladata az volt, hogy megakadályozzák a hajópark németek vagy nyilasok általi lefoglalását.
1944 decemberében Balatoniék készültek a főváros ostromára. Az összes versenykajakot, kenut igyekeztek biztonságba helyezni a Római parti csónakházakban. Miután az ostromgyűrű bezárult és a szovjet csapatok elfoglalták Csillaghegyet és a Római-partot, Hábl Károly a KK századot nyílt paranccsal feloszlatta. A fiúk egy része hazament, másokat Hábl Károly ismerősöknél helyezett el.
%REKLAM2%
Balatoni Kamill, Nagymajtényi Károly, Kövér Miklós valamint Wesszely János kajakos magyar bajnokok a Margit-körút 16. sz. alatti pékségben kaptak menedéket, mint pékségi dolgozók. Oltai Vilmos nem volt kajakos, Ő már korábban ott dolgozott. Szerencsétlenségükre a pékséget a Német Hadsereg SS alakulata megerősített védelmi támaszponttá építette ki.
A szovjet és német csapatok harca házról-házra folyt. Mindkét fél mindent átkutatott, és mindenkit igazoltatott. A németek megtalálták, és felelősségre vonták őket, amiért nem vettek részt Budapest védelmében. Balatoniék a nyílt eltávozási paranccsal igazolták magukat, amelynek dátuma azonban akkorra már lejárt. Ezért katonaszökevényeknek minősítették, statáriumi hadbíróság elé állították őket, és másnap reggel 6 órakor mindnyájukat agyonlőtték.
Rosszkor voltak, rossz helyen. Kivégzésük értelmetlen, kegyetlen bűntett volt. Holttestüket a Vízművek pincéjébe dobták, ahonnan 1945. február 7-én kerültek elő. A Vízművek katonai parancsnoka ideiglenesen a Csalogány utca – Iskola utca sarkán álló romhalmaz alá temettette el őket. Három hónap elteltével Kammermayer Oszkárnak, az Országos Magyar Kajak Szövetség akkori elnökének sikerült elintéznie, hogy az áldozatok holttesteit kihantolhassák, és az Óbudai, illetve a Kerepesi Temetőben méltó körülmények között eltemethessék.
Balatoni Kamill és társai emlékét a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a mai napig őrzi. Családjának kezdeményezésére és az MKKSZ javaslatára 2004-től a sportág Budapest Bajnoksága egyben Balatoni Kamill Emlékverseny is.
A Balatoni Kamill Vándorserleget minden évben a serdülő fiúk K-1 1000 méteres futamának győztese kapja meg.
