Makrai Csaba 1972-ben, mindössze 9 évesen kezdett el kajakozni Vácon. A csónakházzal szemben nőtt fel, így hamar eldőlt, hogy a kajakozás fogja meghatározni az elkövetkező éveket.
„Nagyon adott volt, hogy ezt a sportágat választom, hiszen konkrétan a csónakházzal szemben laktunk, a házunk kapuja és a csónakház kapuja nagyjából 30 méterre volt egymástól. Csereklye Józsefnél kezdtem el edzeni, ahol egy rendkívül ambiciózus, motiváló közegbe kerültem. Később Babella László és Endreffy Lóránd voltak még az edzőim.” - kezdte Makra Csaba.
A sikerek sem sokáig várattak magukra, olyannyira, hogy két csapattársával együtt 18 évesen Parti János meghívta őket a felnőtt válogatottba.
„A váci csapat mindig kereste a kihívásokat, többre, nagyobbra vágytunk, és ezzel egymást is hajtottuk előre. A pályafutásom az ifi végéig szinte egyenes vonalú volt, országos bajnoki címeim mellé az ifi EB-n második, illetve negyedik helyezést értem el. Olyan edző partnereim voltak mint, Kovács Ottó, Gyulay Zsolt, Fidel László, Dónusz Éva.”
Nem sokkal később egy hosszabb, nehezen diagnosztizálható betegség következtében megtörni látszott a siker, ennek ellenére 1987-ben visszaküzdötte magát a válogatottba és tíz kilométeren magyar bajnok lett, míg K-2 1000 méteren dobogós helyezést ért el.
„A Gyulay, Csipes által fémjelzett korszakban nagyon nehéz volt az olimpiára utazó csapatba kerülni. 1988-ba még megcéloztuk az olimpiát, párosban a harmadik legjobbak voltunk és végül az első kettőt vitték el. Maratoni távon még többször szereztem világkupa-győzelmet és az első maratoni világbajnokságon is elindulhattam. Azt azonban akkor már tudtam, hogy hamarosan véget ér az élsportolói pályafutásom.” - értékelte az utolsó élsportolói éveit Makrai Csaba.
Életének következő szakaszát az edzősködés határozta meg, az utánpótlás korosztályban hamar komoly sikereket ért el versenyzőivel. Sportolói karrierje után Pakson, az Atomerőmű SE-nél kezdett el tevékenykedni.
„Tulajdonképpen egy teljesen új szakágat kellet kiépítenem, mert szinte kizárólag kenusok voltak addig Pakson.
Kezdő edzőként ez nagy kihívás volt számomra, de egyben egy szép feladat is, amiben maximálisan támogatott az egyesület.
Viszonylag hamar sikeresek lettünk, 1994-ben Hermesz Éva ifjúsági maraton világbajnok lett. Siebel Lajos ifjúsági EB-t, VB-t nyert egyesben, négyesben. Itt kezdett el nálam kajakozni Boros Gergely és Gyökös Lajos is, akik szintén világbajnokok, helyezettek lettek. 10 évet töltöttem el Pakson, ahol rengeteg válogatott versenyzőm volt.
A világversenyeken valamelyik versenyzőm mindig nyert.”
Ezután következett egy ötéves kitérő, amikor más területen dolgozott, majd a Göd edzőjeként tért vissza a sportágba. Az itt eltöltött hét év után, a következett három esztendő a MAFC-ban, majd 2014-től az MTK-ban dolgozott.
„Jó csapatom volt Gödön is, az olimpiai ezüstérmes Kulifai Tamás, a világbajnok Sólyom Dóra, Hagymási Réka. Az Európa-bajnok Hagymási Anita, Gecse Márton is nálunk érte el első nagy ifi sikereit. Például 2007-ben az ifjúsági síkvízi VB fiú kajakos válogatott szinte csak gödi csapatból állt. A maraton világbajnokságon is mi vittük az egyest és a párost is, egyfajta >>gödi hegemónia<< volt abban az időszakban az ifiknél.”
Az MTK edzőjeként jött el számára a nagy lehetőség, amikor 2018 januárjában Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke megkérte, hogy vállalja el az utánpótlás válogatott szövetségi kapitányi posztját.
„Mai napi emlékszem rá, amikor január 15-én, vasárnap délután sétáltam a Duna parton és hívott Schmidt Gábor, hogy hétfőn elnökségi lesz és szeretné, ha elvállalnám a pozíciót.
Nagyon megtisztelő volt számomra, és egyben az edzői pályafutásom megbecsüléseként éltem meg ezt a lehetőséget.
Nem volt egyszerű feladat, hoznom kellett az eredményeket, ahhoz, hogy mindenki elfogadjon ebben a pozícióban.”
A posztot az elmúlt három évben ifj. Foltán Lászlóval megosztva tölti be, Makrai elsődleges feladata innentől a kajak szakág vezetése. Irányításukkal a magyar utánpótlás évek óta a csúcsot ostromolja, a korosztályos világ-és Európa-bajnokságokon, illetve az ORV-ken is toronymagasan nyeri az éremtáblázatot Magyarország. Az idei auronzói vb-n 25 arany-, 12 ezüst- és 5 bronzéremmel minden idők legjobb teljesítményét produkálták a fiatalok. Makrai Csaba a fiatalok kiválasztása mellett, tehetségmenedzselést és a felnőtt korosztályba való integrációt is kiemelt feladataként kezeli.
„Folyamatosan jönnek a fiatal a versenyzők, nekünk pedig meg kell találnunk és támogatnunk a legjobbakat, akik bekerülhetnek a felnőtt elitbe. A korábbi Párizs keret után, most a Los Angeles keret is egyfajta tehetségmenedzselési program. Azt gondolom, a munkámnak egy nagy részét teszi ki a gyerekek menedzselése, a csapathajók versenyeztetése, valamint a folyamatos edzőtáborozás, versenyekre utazás is. Azon dolgozunk, hogy az utánpótlásban sikeres versenyzőink minél előbb a felnőtt élmezőnybe tudjanak megérni és ott meg tudják vetni a lábukat.”
A kajak utánpótlás kapitány a mai napig rendszeresen kajakozik, heti egy-két alkalommal száll vízre. Más sportágakat is aktívan űz, az interjú készítése előtt éppen egy 60 kilométeres kerékpártúráról ért haza.
„Nagyon szeretem a sportágamat és szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Azzal kapcsolatban sincs bennem hiányérzet, hogy a felnőtt sportolói karrierem így alakult, maximálisan el tudtam fogadni a helyzetet. Viszont felnőtt edzőként mindig is szerettem volna kipróbálni magam és nem zárom ki, hogy egyszer sor kerülni erre is.” - zárta gondolatait a 60. születésnapját ünneplő Makrai Csaba.
Isten éltesse sokáig!
