A verseny után három turnusban, mintegy százötvenen vettek részt az időutazásban, a részleteket dr. Bognár Viktor, a Kolonics György Alapítvány elnöke osztotta meg.
„Indiánnal közösen voltunk tárlatvezetők. Jómagam Koló pályájának kezdetét igyekeztem bemutatni, megosztva személyes élményeimet is, hiszen éppen negyven esztendeje, a '86-os Budapest-bajnokságon ismerkedtünk meg egymással. Ezután Indi a klasszis versenyzővé váló Kolót mutatta be az olimpiai eredmények fókuszában, különösen az Atlantában átélt, harminc évvel ezelőtti közös élményeket felidézve. Az előadásunk végén útravalóként Koló sikerének pilléreit – tehetség, szorgalom, alázat – és mestere, Ludasi Róbert kimagasló edzői tevékenységét, ezzel összefüggésben az edző - versenyző közötti ideális kapcsolat, harmónia fontosságát emeltük ki. Felhívtuk a figyelmet a kiállítási tablókon található QR-kódra, ami a honlapunkra irányítva a 24 részből álló teljes kiállítás anyagát teszi elérhetővé. Desszertként tálaltuk Indiánnak a napokban megjelent, az atlantai olimpiai élményeit összegző beszámolóját – ezer méteren bronz-, majd másnap ötszázon aranyérmet nyertek –, amit kötelező olvasmányként aposztrofáltunk” – foglalta össze dr. Bognár Viktor.
Hogy mit jelent Koló emlékezete, a kiállítás a szervezőknek és a házigazdáknak, arról Buday Mátyás, a Csepel Kajak-Kenu Egyesület – Koló korábbi klubja – elnöke és Szijjártó-Szabó István – a kilencszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes kenulegenda nevét viselő – Wichmann Tamás Regionális Kajak-Kenu Akadémia menedzsere, az UTE utánpótlásedzője mondta el gondolatait.
„Koló szellemisége soha nem hagyta el a vízitelepet, márványtábla és egy stég – ami csak az övé – őrzi az emlékét minden nap. Ha az életben is velünk lenne, úgy képzelem, minden nap itt edzene velünk ma is, beülne a Römi csapatába a sárkányhajóba, beszélgetne a gyerekekkel, személyiségével támogatná az egyesületet, miközben megcsinálna pár húzódzkodást – mondta Buday Mátyás. – Nagy dolognak tartom, amikor az egykori bajnokok visszatérnek az egyesületükhöz, ami a hátteret adta nekik a sikerhez vezető úton, és élményeiket elmesélik azoknak a fiataloknak, akik közül a jövő bajnokai kiemelkednek majd. Nagyon hálás vagyok az alapítványnak, hogy megszervezte ezt a kiállítást és az élménybeszámolót a gyerekeknek. Köszönöm Horváth Csabának, Indiánnak, hogy visszatért hozzánk és adott az emlékeiből és sikereiből a gyerekeknek és nekünk is. Remélem, a jövőben egyre több volt bajnok követi Indiánt ezen az úton, és nem csak a gyerekekkel, hanem az régi bajnokokkal is tele lesz a vízitelep. Mert amikor ők visszatérnek, velük együtt mindig itt van Koló is, akiben mindig ott volt és van a közös nevezőnk” – fogalmazott a klubelnök.
„Egy generációt képviseltem Kolóval, mellette nőttem fel. Kiváló, imádni való ember volt. Példát jelentett emberségből – ügyelt a pontosságra, előre köszönt, figyelmes volt, odafigyelt a másikra. Az UTE utánpótlásedzője is vagyok, a csapatommal mi is részt vettünk a hétvégi Csepel Kupán, majd megtekintettük a tárlatot. Számos edző vitte oda a futamok után a gyerekeket a kiállításra, hogy Kolóval találkozzanak. Öröm volt látni a gyerekek ragyogását, az edzők lelkesedését Indián és Viktor előadása közben – hálás köszönet jár nekik, valamint az alapítványnak a kiállításért. Jó érzés volt ennyi év után visszatekinteni a kilencvenes évekre, a kétezres évek elejére, az akkor aratott sikerekre, felelevenítve Koló történeteit. Az edzők valódi értékként tekintettek a Kolónak emléket állító aktivitásra, amely a gyerekeknek szemlátomást életre szóló élményt adott” – mondta a világbajnoki bronzérmes kajakozó Szijjártó-Szabó István.
(Kolonics György Alapítvány/Vasvári Ferenc)
