Tavaly még az LA28Kayak Program keretében az amerikai kajakos hölgyeket készítette a Newport Aquatic Centerben kétszeres olimpiai, nyolcszoros világ- és hétszeres Európa-bajnok kajakosunk, aki a vízen, kajakból tartott edzések során megtapasztalta, edzés nélkül sincs lemaradva azoktól a fiatal versenyzőktől, akik a Los Angeles-i olimpiai indulást fogalmazták meg maguknak célként.
Természetes, hogy a londoni és riói olimpián négyesben aranyérmet szerző Fazekas-Zur Krisztina kisagyában ott motoszkált a gondolat: mi lenne, ha ő maga próbálkozna meg az Egyesült Államoknak járó szabadkártya megszerzésével. A gondolatot tett követte, Kriszta idén júniusban edzésbe állt, a nyári tesztelgetés után pedig ősszel már komolyabban is belemélyedt a kajakozásba – a heti három edzést felcserélte a mindennapos edzésmunkával, ami már igazi terhelést jelent számára.
„Nyáron megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a tudásom alapján még lehet esélyem arra, hogy megéljek egy olimpiát. Nyilvánvalóan már nem aranyérmes, dobogós álmokat fogalmazok meg magamnak, mindössze szeretném a gyerekeimnek megmutatni, hogy anya erre is képes, szeretném, ha látnák, hogy mit jelent megélni az olimpia felé vezető utat és milyen élményt is jelent egy versenyzőnek a cél megfogalmazása, a felkészülés és az, ha egy olimpián tudja képviselni hazája színeit” – mondja Fazekas-Zur Krisztina, aki ez esetben amerikai színekben próbálja meg kvalifikálni magát a versenyre. Ahogy fogalmaz „öt-hat évvel ezelőtti énjét már nem fogja legyőzni”, de szeretné azokat az amerikai vetélytársakat felülmúlni, akik hátszélben 1:52-es időeredményre képesek.
Természetesen minden attól függ, miként bírja az edzéseket, hiszen jelentős fizikai terhelést ró a testére a mindennapos munka. Kajakban nem olyan egyszerű az újrakezdés, mint mondjuk lövészetben, íjászatban vagy más statikusabbnak mondható sportágban.
„Hivatalosan 2022 márciusában vonultam vissza. Tokióba már nem jutottam ki az otthoni válogatókról, előtte pedig a Covid miatt nem voltak versenyek, így azt hiszem, talán 2017 volt az én utolsó nemzetközi színre lépésem, így kíváncsian várom, hogy mire lehetek még képes a világversenyeken. Elég szomorú nap, mint nap megélni, hogy 45 évesen már nem 30 éves testben élsz, és a korábbi elánnal inkább csak ártasz, mint használsz magadnak. Igazából már idén visszatértem volna, de tavaly lett egy könyöksérülésem, ami miatt négy hónapot nem tudtam evezni. Szerencsére ez a sérülés rendbe jött, és okosan felépített edzéstervvel szépen haladok az általam megfogalmazott részcélok mentén” – mondja Kriszta, aki jövőre szeretne világkupákon szerepelni és természetesen ott lenne a rajtnál a szegedi világbajnokságon is.
Korábban férje, a szintén kajakos Rami Zur volt az edzője, a versenyző a felkészülés ezen szakaszában még saját maga edz, egy korábbi edzőpartnerét hívta segítségül, de ha úgy alakul, beáll newporti klubjában a fiatalabb kajakos lányokhoz is edzeni.
Hogy a család miként fogadta a nem mindennapi visszatérés gondolatát?
„Rami rám bízta, azt mondta, ha szeretném megélni az olimpiát, hát csináljam. A gyerekek - hiszen gyerekek - gyakran viccelődnek a korommal, ugyanakkor nagyon is komolyan vesznek, biztatnak nap, mint nap, s izgatottak ők is a felkészülésem miatt. Ők is sportolnak, nem is akárhogyan, rendkívül tetszik a hozzáállásuk, ahogy a saját kis sportkarrierjüket kezelik. Noah 12 éves, vízilabdázik, teljesen bele van szerelmesedve ebbe a sportágba, nagyon ügyes is, de a keményebb edzések majd pár év múlva jönnek el számára. Azt gondolom, ezzel az elköteleződéssel szépen végig fog menni az úton. Daniel 8 éves, igazi sportoló alkat, teniszezik, kosarazik, nyaranta minden nap úszik és részt vesz a helyi úszó bajnokság versenyein. Na, benne sikerült minden olyan tulajdonságot, jellemvonást összeraknunk, ami egy profi sportolót jellemez. Nagyon önálló és rendkívüli fókusza és akarata van” – nevetett Kriszta, aki az elmúlt négy évben ingatlanosként dolgozott Kaliforniában, ám ebben a szakmában nem sikerült megtalálnia a helyét.
„Úgy érzem, az ingatlanozás nem igazán nekem való szakma, mert sokkal jobban szeretek alkotni, új ötleteket megvalósítani, problémákat megoldani és valami sajátot építeni, mint folyamatosan ügyfeleket keresni és értékesíteni. Sokszor azt érzem, a sport közege az én nyelvem, az én otthonom, itt érzem komfortosan magam” – árulta el Fazekas-Zur Krisztina, aki még nem érzi az olimpiai lázat Los Angelesben, de azt minden héten konstatálja, miként épül az olimpiai pálya.
„Mivel nem nézek televíziót, nagyon nem vagyok összekötve a valósággal, lehet ezért sem ragadt még rám az olimpiai előkészületek hangulata. Minden héten egyszer elvezetek az olimpiai kajak-kenus versenyek helyszínéül szolgáló Long Beach-i pálya mellett. Azt látom, hogy az utak megújulnak és a vízparton is zajlik az építkezés. A jegyértékesítés is megkezdődött, de elég drágák a jegyek, olimpikonként nem voltam rászorulva eddig a vásárlásra. A családommal eddig a vízilabdára és cselgáncsra vásároltunk belépőket, és bízom benne, hogy a kajak-kenu versenyek elő- és középfutamait, nagy szerencsével a döntőt is a vízről élvezhetem majd” – mondta a sportoló, aki nem sok mindent tud a jelenlegi hazai kajakos életről, bár a régi pályatársakkal, a gyerekkori kajakos barátaival tartja a kapcsolatot.
És hogy az elkövetkező másfél évben sikerül-e kinyitni azt a bizonyos olimpiai kaput Fazekas-Zur Krisztinának?
Ez a jövő zenéje.
Egy biztos: őt is várjuk és tiszta szívvel szurkolunk majd neki a szegedi világbajnokságon!
