Kovács Béla 1943 április 30-án született. Gyerekként számos sportban kipróbálta magát, mielőtt elköteleződött volna a kajak-kenu iránt. A labdarúgás, ökölvívás, vízilabdázás majd kézilabdázás után egyik osztálytársa invitálására látogatott le az MTK vízi telepére 1960-ban.
„Az MTK után az Újpesti Dózsában eveztem, 1961-ben és ’62-ben az ifjúsági válogatott tagja voltam, majd 1963-ban elvégeztem a segédedzői és versenybírói vizsgát is. Tudtam, hogy a sportág közelében akarok maradni. Innentől kezdve, egészen 2022-ig aktívan foglalkoztam versenybíráskodással. - mondta 2023 tavaszán, a 80. születésnapja alkalmából vele készült interjúnkban.
A népszerű Béla bácsit 1965-ben megválasztották a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség versenybíró testület vezetőjének. Ezt követően, 1986-ban a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Versenybíró Testületének élére is megválasztották, ahonnan több, mint 30 év után 2021-ben vonult vissza.
A versenybírói testület vezetőjeként a versenyeken fontos, néha egzisztenciákat is befolyásoló döntéseket kellett hoznia, de hitvallása szerint „Mindennek több oldala van. Pártatlanság, következetesség, fegyelmezettség, felelősség. Fontos szavak ezek a pályánkban, ám
én valahogy mindig nézem az embert is, próbálom beleképzelni magam a versenyző helyzetébe”
– mondta, és nem titkolta, hogy néha nagyon leszúrta a csibészkedőket. Azt vallotta, hogy a versenyzővel mindig tudatni kell, ha vét a szabályok ellen, hogy megszokja a fegyelmet, és ne a világversenyen hibázzon. Egyszer például Wichmann Tamást is kizárta egy hazai versenyen.
„Volt egy Fradis kajakos, aki az egyik válogató versenyen csibészkedett. Ha eleinte fel is háborodtak, végül mindig megértették a döntéseimet. Később oda is jött és megveregette a vállamat, majd bocsánatot kért. Vagy ott volt például amikor egy őszi keretfeltöltő versenyen Wichmann Tamás segítette előnyhöz Petrikovics Gyulát, ezért kizárásra javasoltam Tamást. Mondhatni, hogy nem örült neki, majdnem egy évig nem köszönt, de aztán megértette ő is.”
A versenybírói munkássága mellett tizenkét évig szövetkezeti elnök volt, ahol közel háromszáz embert irányított, emellett évtizedekig ő felelt a 8 régió versenybíróiért. Kovács Béla minden versenybíró számára etalon volt. Számos növendéke vehetett részt komoly nemzetközi versenyeken, idén például Giczy Gergő az olimpián volt tagja a versenybírói csapatnak, Weixl Mónika pedig a paralimpián lesz vezető célbíró.
Munkájának elismeréseként 2015-ben megkapta a kajak-kenu sportág legrangosabb kitüntetését, az Arany Érdemérmet. Idén márciusban Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának elismerésében részesült. A díjat egy szűkkörű ünnepség keretein belül, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) Dr. Baráth Etele Székházában vette át. Schmidt Gábor az MKKSZ elnöke akkor úgy fogalmazott:
„Sokszor erőteljesen lépett fel. De aztán mindenki hamar rájött arra, hogy Béla erőteljes fellépése mögött valahol mindig a segítő szándék húzódott meg, hiszen
nem szeretett volna mást, mint, hogy a kajak-kenu egy olyan sportág legyen, amelyben a szabályszerűség, a szabályok betartása, az egymás iránti tisztelet, a fair play is ott lenne a gyerekek mindennapjaiban.
Nagyon-nagyon sokszor élt azzal, hogy ha egy szabálytalanságot, egy nem fair play szerű cselekedetet vagy akár csak egy kis káromkodást is hallott, akkor egyszerűen megkérte az illetőt, hogy menjen fel hozzá és elmagyarázta neki, hogy ez miért nem volt helyes. Úgy gondolom, hogy ezzel ő nagyon-nagyon sokat tanított és próbált hozzáadni a gyerekek fejlődéséhez is."
Béla bácsi az ünnepség zárásaként akkor ennyit mondott: „Megszállotja vagyok a kajak-kenunak, ezért tudtam ennyi éven keresztül tevékenykedni a sportág berkein belül.”
Kovács Béla augusztus 21-én, 81 éves korában hunyt el. Emlékét örökre megőrizzük!
