Kiss Péter Pál még március elején utazott ki edzőjével, Pruzsina Istvánnal a Sao Paulo melletti Sao Bernardóba, ahol jelenleg is zajlik a felkészülése. A Honvéd versenyzője régóta tervezte ezt az utazást, hiszen a brazil paraválogatottat irányító, korábbi világbajnoki ezüst- és bronzérmes kenus, Angyal Ákos már jó néhány éve invitálja őt a szamba országába.
„Pár éve már terveztük és szerencsére most volt is rá lehetőség, hogy ki tudjunk jönni. – kezdte Petya. – Március hatodikán jöttünk, Ákos segített mindent elintézni. Egy sportkomplexumban vagyunk elszállásolva, rajtunk kívül judósok, atléták és kézilabdázók is vannak itt. Nyilván szerényebbek a körülmények, mint otthon, de összességében elégedett vagyok.”
Pedig az első napok nem voltak egyszerűek. Petya épp egy betegségből épült fel, ráadásul a saját hajóját nem vitte magával, Brazíliában pedig időbe telt, mire sikerült egy megfelelőt szerezni az edzésekhez.
Először egy L-es hajót kaptam, de én ugye M-esben evezek. Abban nagyon magasan is ültem, borult és így nem tudtam rendesen edzeni benne. Utána megkaptam egy chilei lány hajóját, amit itt hagyott, ez ugyanolyan típusú, mint az enyém otthon. Igaz azon is kellett alakítgatni, de István ezt megoldotta, úgyhogy néhány nappal az érkezés után már nem volt további gond ezzel.”
Sao Bernardóban egy víztározón eveznek, ahol a vízfelületre nem lehet panasz, de itt is akadnak érdekességek.
„Evezésre abszolút kiváló, de azért nagyon más, mint itthon. Többen mondták, hogy a riói paralimpián nagyon rossz minőségű, fertőzött volt a víz, itt viszont ezzel sincs baj. A vízre szállás viszont érdekes, mert amíg Dunavarsányban egy nagyon jól kiépített létesítményben vagyunk, addig itt nincs rendes stég, hanem a brazilok adnak egy széket, amivel a partról kell bemennünk néhány métert és ott tudunk átülni a hajóba. Egyébként jó széles a vízfelület és felfelé is 11 kilométert tudunk evezni. Kicsit szeles, de nem vészes, ráadásul nincs forgalom se, csak mi megyünk rajta. A helyiek csodálkoznak is, amikor minket látnak. Egy-két horgász azért van, meg néha páran jetskiznek.”
Ahogy a mondás tartja, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenfeleidet. Petya is így tesz, hiszen együtt készül a brazil válogatottal, amelynek természetesen tagja az a Luis Carlos Cardoso da Silva is, aki paralimpiai bajnokunk jelenlegi elsőszámú kihívójának számít.
„A brazil csapattal együtt készülök. Ők már túl vannak az első paralimpiai válogatójukon, így előrébb is tartanak most, mint én, de próbálunk igazodni hozzájuk. Ráadásul ők 16 kilométereket eveznek, mi otthon általában 12-nél szoktunk megállni. A kiutazás előtt öt alkalommal voltam vízen, de itt keményen beleálltunk, hiszen ezért jöttünk. Carlos általában mögöttem szokott végezni a versenyeken, most
nyilván még nehezebben tudom vele tartani a lépést, de emiatt nem aggódok.
A világkupákon amúgy is közelebb szokott lenni hozzám, de már akkor is meg tudom őt fogni, mert addigra bennem is meg van a megfelelő mennyiségű kilométer.”
Az újdonsült edzőtársak mellett az időjáráshoz is alkalmazkodni kell.
„Elég zord időjárás van errefelé, délutánra mindig beborul és olyan szeles lesz az idő, hogy nem lehet kimenni vízre. Előtte viszont nagyon meleg van, ezért általában reggel hatkor kelünk, hétkor megyünk ki a pályára és legkésőbb nyolckor már edzünk. Napi egy evezés van, talán ezért is mennek akkor ilyen sokat. Hétfő, szerda és péntek délután kondi is van, a többi pedig pihenő.”
A kommunikáció arrafelé nem egyszerű, hiszen bár Petya jól beszél angolul, ugyanez nem mondható el a helyiekről. Ennek ellenére jól érzi magát, tetszik neki a helyszín és a későbbiekben is visszatérne még.
„Szerencsére Carlos jól tud angolul, ő sokat segít, illetve, ha valami nagyon fontos dolgot kell intézni, akkor Angyal Ákosra is számíthatunk. Egyébként nagyon tetszik a környék, rengeteg selyemmajom van itt. Az emberek életfilozófiája is nagyon közel áll hozzám, szívesen visszatérnék még ide.” – zárta a Honvéd kiválósága.
