Női kenusainknak kellett a legkorábban kelniük vasárnap, Matkovics Lili Sára esetében pedig úgy költenénk át a népszerű magyar közmondást, hogy aki korán kel, vb-ezüstérmet nyer.
Sári és Kisbán Zsófia számára helyi idő szerint fél kilenckor rajtolt el a 15,4 kilométeres verseny. Sári a két nappal korábban az U23-asok mezőnyében Zagyvai Borka mögött végzett a második helyen, ezúttal élete első felnőtt világbajnoki érméért szállt vízre.
A chileiek kétszeres olimpikonja, Maria Mailliard korán elhúzott és végül az aranyat is bezsebelte, mögötte azonban egy hármas boly alakult ki Sárival, illetve az ukrán Liudmyla Babakkal és a brit Bethany Gillel. Az utolsó kilométerekre Gill visszaesett, így az éremszerzés biztosnak tűnt, már csak a színe volt kérdés. Sári végül remek hajrával őrölte föl az ukránok kilencszeres világbajnok klasszisát, amelyet a célba érkezés után a rá jellemző széles mosollyal vett tudomásul.
„Amit Sári lerakott az asztalra ezen a futamon is, az szenzációs volt. U23-as versenyzőként állhatott fel a felnőttek dobogójára. Örömteli, hogy kenuban már látszik, kikre tudunk építeni a következő években, gondolok itt Sári mellett Zagyvai Borkára, vagy Pluzsik Misire elsősorban.” – fogalmazott Bauer Gyula vezetőedző.
Kisbán Zsófinak sajnos ez a futam sem a tervei szerint alakult. Kétszeres világbajnokunk a táv legelején megpróbált a chileivel menni, később viszont fokozatosan esett vissza, végül hatodikként fejezte be a versenyt.
A férfi kenu kettesek 22,6 kilométeres távján egyetlen egységünk, a Buday Domonkos, Soltész Péter duó hatodikként ért célba. A fiúk idén térdeltek össze először, és fölényesen nyerték az augusztus eleji válogatót. Gualeguaychúban is jól kezdtek, el tudtak jönni az élmezőnnyel, azonban az első futásnál bójakihagyás miatt ki kellett állniuk 15 másodpercre. A srácok ezután is derekasan küzdöttek, de már nem sikerült visszazárkózniuk az élen haladókra.
„Jó kis páros lehetne ez a jövőben, most viszont még túlságosan bevállalósak voltak az elején. Ez megbosszulta önmagát, tanulniuk kell még ezt a részét.”
Női kajak párosban bővült tovább az ezüstgyűjteményünk, Sinkó Panna és Csépe Panna egy végletekig kiélezett 26,2 kilométeres verseny végén, a címvédő spanyolok mögött mindössze fél hajóval végeztek a második helyen.
A lányok számára eddig nem alakult jól a világbajnokság, a mostani ezüstérem azonban mindenért kárpótolhatja őket. Egyébként is nagy reményekkel várhattuk szereplésüket, hiszen a tavalyi világbajnokságon a harmadik, az idei Európa-bajnokságon pedig a második helyen zártak.
Ennek megfelelően most is az elejétől kezdve az élmezőnyben versenyeztek. A dobogó nagyjából hét és fél kilométerrel a vége előtt vált biztossá, ekkor sikerült a Tania Fernandez, Tania Alvarez alkotta spanyol hajóval karöltve lerázniuk a többieket. Szinte egyszerre kezdték meg az utolsó futószakaszt és bár Pannáéknak jobban sikerült a beszállása, a vb-címvédő páros az utolsó fordulóhoz érve visszavette a vezetést. Innen még megpróbált egy nagy hajrával visszajönni a magyar hajó, de a spanyolok erre is tudtak reagálni.
A párosnak ez az eddigi legjobb világbajnoki eredménye, így érthető, hogy a célba érkezést követően legalább akkora volt az öröm, mint a győztes spanyol egységnél. Másik kettesünk, Reisz Janka és Tokai Zsófia az Európa-bajnoki bronzérem után egy világbajnoki nyolcadik helyezést könyvelhet el erre az évre.
„Pannáék nagyszerűen kontrollálták a versenyt, aminek eredményeként a tavalyi bronzéremből most ezüst lett. Végig menni tudtak a címvédő spanyolokkal, azt hiszem, jövőre akár a világbajnoki címet is megcélozhatják. A másik hajóban két 19 éves lány versenyzett, szerintem ez a nyolcadik hely nagyon biztató tőlük. Rengeteg idejük van még, nem tartom kizártnak, hogy a későbbiekben akár a Panna Team mellé is felzárkózzanak.” – értékelt Bauer Gyula.
A felnőtt férfi kajakpárosok küzdelmét az ifik „vezették fel”, ahol újabb kettős magyar dobogónak örülhettünk: a Görbe Dávid, Tóth Domonkos duó a második, a Pálinkás Ármin, Mayer Hunor egység a harmadik helyen végzett. A 22,6 kilométeres távon mindkét magyar egység nagyszerűen versenyzett, a portugálok lerázása után az olaszokkal mentek elöl.
Az utolsó futószakasz volt a döntő momentum, ekkor a Matteo Savella, Leonardo Candela páros tudott a legmagasabb sebességi fokozatba kapcsolni, a beszállás után pedig a mieink már nem tudták befogni őket. Görbe Dávidék az Európa-bajnoki cím után szereztek vb-ezüstöt, míg Pálinkásék még a szegedi gyorsasági Eb K-2 500 méteres döntője után állhattak fel a dobogó második fokára. Ármin ráadásul két napja Argentínában is bezsebelt egy második helyet rövid körön.
„A fiúk nagyszerűen versenyeztek, jól váltották egymást. Most ez a Candelával fémjelzett olasz páros jobbnak bizonyult a végén.” – mondta Bauer Gyula.
A világbajnokság zárásaként jöhetett a felnőtt férfi mezőny 29,8 kilométeres döntője. Nem túlzás azt állítani, hogy a hétvége, de talán az elmúlt évek egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb versenye volt ez, melynek végén Boros Adrián és Erdélyi Tamás kettőse a harmadik helyen ért célba.
Elképesztő volt, amit a győri páros, valamint a Sellyei Csanád, Kolozsvári Brúnó kettős is bemutatott ebben a két órában. Az első tíz kilométeren kétszer is 50-80 méteres hátrányból kellett visszazárkózniuk az élmezőnyre. Talán mondani sem kell, hogy ez mennyi plusz energiát vett igénybe, ennek ellenére mindkétszer felértek és ezt követően is folyamatosan a legjobbak között haladtak.
Az élboly összetétele egyébként többször is változott: szinte minden körben voltak lemaradók, felkapaszkodók, megjósolhatatlan volt, hogy mi lesz a végkifejlet. Öt kilométerrel a vége előtt még mindig 8-9 hajó volt versenyben az érmekért.
Az utolsó előtti futószakaszt követően tisztult némileg a kép, amikor ez a csapat kettészakadt: négyen húztak el, a hazai közönség előtt extra motivációval versenyző argentinok, a végig nagyon stabilan teljesítő spanyolok, a mezőny hátsó feléből valahogy visszakapaszkodó dánok, illetve Adrián és CT hajója. A kis kört is így együtt kezdték meg, mi pedig abban bíztunk, hogy Adriánék ismét előhúznak egy olyan hajrát, mint az Európa-bajnokságon, ami ott győzelmet ért.
Sajnos erre végül nem volt lehetőségük, ugyanis a fordulóból kijövet rájuk csúsztak a spanyolok. Egymásba akadt a két hajó, miközben a versenyt végül megnyerő dánok (Valdemar Jörgensen és Jonathan Hansen), valamint az argentinok is elhúztak. A srácok végül bejöttek a harmadik helyre, de csalódottan szálltak ki a hajóból. Sorozatban a harmadik világbajnokságán szerzett bronzérmet a két fiú.
„Nagyon készültek a fiúk erre a versenyre. Nyerni jöttek, de sajnos a végén történtek miatt nem tudták megcsinálni azt a finist, amit az Európa-bajnokságon sikerült. Az elején nem akartak belekeveredni semmilyen »verekedésbe«, ezért nem is nyomták annyira, csakhogy közben befordult eléjük egy hajó, ami egyébként Csanádékat és a norvégokat is feltartotta. Innen hamar visszajöttek, majd az egyik beszállásnál megtelt a hajójuk vízzel, ezután megint kapaszkodniuk kellett. Sajnálom, mert én is nagyon bíztam bennük, de azt látni kell, hogy egyre erősebb a mezőny, a címvédő portugálok is Pimentával csak hatodikok lettek. Csaniék is bizonyították, hogy a világ elejéhez tartoznak, a jövőre nézve ilyen fiatalokra van szükségünk.”
Csatlakozva Bauer Gyulához, óriási elismerés illeti a Sellyei Csanád, Kolozsvári Brúnó párost is, akik végül a nyolcadik helyen értek célba. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy milyen pokoli verseny volt ez, a srácok is mindent kiadtak magukból, csupán a hajrára fogytak el.
Magyarország összességében a legtöbb, vagyis 17 érmet szerzett az első dél-amerikai maraton világbajnokságon. A 3 arany, 8 ezüst és 6 bronz az éremtáblázat negyedik helyét jelentette, de a dánok, a portugálok és a spanyolok is csak egy arannyal szereztek többet.
„Jó lett volna, ha egy-két ezüst aranyra fordul át, de azt gondolom, így sem lehetünk elégedetlenek. Egy másik földrészen vagyunk, a versenyzők nem a saját hajóikban versenyeztek. Nem mindegy, hogy két órán keresztül milyen üléssel, milyen lábtámasszal mész. Ezt nem kifogásként mondom, de mindenképpen nehezítő tényező volt egy európai versenyhez képest. Mindazonáltal szerintem az érmek száma is megmutatja egy nemzet erősségét, aranyból most eggyel kevesebb jutott, mint más hasonlóan erős országoknak. Egyébként a hangulat szenzációs volt, az argentinok kitettek magukért. Azt mondták, hogy nagyjából százezren nézték a versenyeket és valóban a part mindkét oldalon tele volt, akárcsak a híd.” – foglalta össze gondolatait Bauer Gyula.
Nem is maradt más hátra, mint hogy megköszönjük versenyzőinknek azt a rengeteg nagyszerű pillanatot, amit okoztak nekünk az elmúlt négy napban. Gratulálunk nekik, az edzőiknek és az egyesületeiknek is! Várunk haza mindenkit!
