A hétköznapi hősnek is nevezhető Szalai Margit 1943. december 12-én született Újpesten. Gyermekkori, utcai baleset következtében 3 éves korában amputálni kellett a jobb lábát, attól kezdve mozgásában korlátozottként él. Ez az állapot azonban nem akadályozta meg abban, hogy sportoljon.
1960-ban az újpesti Egyesült Izzó Sport Egyesület kajak szakosztályának tagja lett, és a következő években egészséges sporttársai körében versenyezve 7 magyar bajnokságot nyert. Hosszabb ideig tagja volt a válogatottnak is. 1964-ben egy Jajcéban rendezett nemzetközi versenyen a dobogó legfelső fokára is felállhatott.
1965-ben Csőke József közismert sportfilmes az életéről és a sportpályafutásáról készítette a „Margitka” című filmet.
Szalai Margit a későbbiekben a Magyar Amatőr Kajak-Kenu Egylet keretében mesterversenyeken is indult. Példamutató életéért, sportpályafutásáért 2006-ban Életmű kategóriában Fair Play Diplomával tüntették ki.
Születésnapja alkalmából egykori versenyzőtársa, Giczy Csaba így idézte fel Margitka néni alakját:
„Sporttársam, versenyzőtársam volt Margitka, az Izzóban együtt kajakoztunk. Persze, ez nagyon régen történt, az 1960-as évek elején, amikor még nagyon fiatalok, szinte gyerekek voltunk. Gyerekként természetesnek vettük, hogy neki valami problémája van, hiszen mankóval járt, de nem csúfoltuk ezért. Olyan volt, mi, egészségesek, nem lógott ki a sorból.
Semmiben sem kért segítséget, egyedül vitte le a hajóját a vízre. Sőt, együtt focizott velünk!
Szerettük őt, és ha a fociban csapattársat kellett választani, mindig őt választottuk, ellenfélként pedig tartottunk tőle, mert olyan ügyesen focizott. Persze, használhatta a mankóját… A csónakháznál lévő szabadtéri nyújtóról le se lehetett szedni, mindig azon lógott, és sokféle gyakorlatot csinált. Filigrán alkat, jó kedélyű kislány volt, elfogadta az állapotát. Döbbenetes volt, ahogy kajakozott! Pingpongozott is velünk, mindenben kompenzálni tudta a hiányosságát. Az edzéseken nem mertünk panaszkodni, hogy már nem bírjuk, elfáradtunk, mert ha ő meg tudta csinálni zokszó nélkül, nekünk is képesnek kellett lenni rá – tette hozzá nevetve Giczy Csaba olimpiai ezüstérmes kajakos, aki ma is tartja a kapcsolatot Margitkával.
Isten éltesse még nagyon sokáig!
Írta: Füredi Marianne
