Mégse

Világbajnok a női négyes, az élen zártuk az olimpiai éremtáblát

A női és a férfi kajak négyes is megszerezte az olimpiai kvótákat, előbbi egy fantasztikus világbajnoki címmel. Női kenu párosunk és Kozák Danuta is bezsebelt három kvótát, és három érmet is, összesen 12 olimpiai kvótát gyűjtöttünk be. Ami talán a legfontosabb, hogy az olimpiai versenyszámokat tekintve mi szereztük a legtöbb érmet, és az éremtábla élén végeztünk.

Hír

A nap, és talán az egész világbajnokság legjobban várt száma a két kajak négyes 500 méteres döntője volt, hiszen itt osztották ki a legtöbb kvótát. A Gazsó Dóra, Csipes Tamara, Medveczky Erika, Bodonyi Dóra női egység ezúttal jól jött ki a rajtból, ami eddig az egyik legnagyobb problémájuk volt, és nagyon taktikus, rendkívül magabiztos versenyzéssel világbajnok lett a fehérorosz és a lengyel hajó előtt.

Gazsó Dóra: „Nagyon sokat gyakoroltunk erre a rajtra. Eddig sosem sikerült ilyen jól, mint most. Az volt a taktikánk, hogy jól eljövünk, majd visszaveszünk a közepén, és 200-nál megindulunk.”

Csipes Tamara: „Nagyon sokat szenvedtünk az edzéseken, egy hete véglegesítettük, hogy ez lesz a beülési sorrend. Csak annyit kértem, hogy ebben a döntőben azt csináljuk, amit tudunk, mert bennünk van a győzelem. Szerencsére ezt odatettük, ez egy maximális pálya volt.”

Medveczky Erika: „Edzésen azt gyakoroltuk, hogy 250 után mondom be a hoppot, de abban egyeztünk meg Tamival, hogy 200-zal a vége előtt mondom be, mert ez egy hosszú pálya lesz ebben a szembeszélben. Alig vártam, hogy indíthassak, és üzenhessünk a többieknek, hogy

’Cső, mi mentünk’!”

A férfi négyestől már egy érem is hatalmas bravúr lett volna ebben az iszonyatosan erős mezőnyben, de a kvóta volt a reális cél. Ehhez az első hétben kellett végezni, ez sikerült is: a Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István egység ötödikként ért célba. A németek nyertek, megelőzve a spanyolokat és a szlovákokat.

Tótka Sándor: „Akkor lennék elégedetlen, ha hibáztunk volna a pályában, de azt gondolom, hogy mindent megcsináltunk, amire képesek vagyunk. Talán az érem lett volna a cseresznye a torta tetején, de az, hogy az utolsó versenyszámként elevezhettünk a közönség előtt, az mindenért kárpótolt. Elképesztőek voltak a szurkolók!”

Nádas Bence: „Megbeszéltük a srácokkal, hogy megcsináljuk, beálltunk a rajtba, és meg is csináltuk. Nagyon boldog vagyok, hogy kvótás helyen értünk célba.”

Birkás Balázs: „Nagyon sokat jelentene, ha minél többet tudnánk együtt dolgozni. Rendkívül szoros a mezőny, néhány méteren belül jön be szinte az összes hajó. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen erős ellenfelek között ennyit tudtunk fejlődni.”

Kuli István: „A szurkolók nagyon sokat hozzátettek ehhez a teljesítményhez.

Amiért jöttünk, a kvóta, az megvan.

Az ellenfelek évek óta együtt eveznek, szerintem ez kell ahhoz, hogy a legjobbak közé odakerüljünk.”

A nap első két A döntőjében egyaránt komoly éremesélyekkel indultunk. Előbb a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső kenu páros állt rajthoz az olimpiai távon, 500 méteren. A kanadaiak távollétében a kínai egységtől volt várható, hogy nagy küzdelemben lesz a magyar kettőssel. Ez így is lett, ám a kínaiak gyorsan elléptek a mezőnytől, Balla Virágék egyedüliként próbálták velük tartani a lépést, de a fantasztikus magyar közönség segítségével sem sikerült beérni őket, így másodikként értek célba. Ez az ezüstérem egyben két olimpiai kvótát is jelent.

A következő olimpiai szám a női K-1 500 méter volt, amelyben egy rendkívül erős mezőny jött össze Lisa Carringtonnal, Volha Khudzenkával, Milica Staroviccsal, Emma Jörgensennel, Linnea Stensilsszel és persze az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danutával. Carrington már az első 100 méter után nem hagyott kétséget afelől, hogy ki nyeri ezt a számot. Khudzenka próbálta vele tartani a lépést, de ő is esélytelen volt. A kisebb derékfájdalmakkal bajlódó Kozák Danuta Staroviccsal küzdött a harmadik helyért, a hajrában sikerült leszakítania ellenfelét, így bronzérmet nyert. Nem mellékesen szerzett egy olimpiai kvótát is Magyarországnak.

„A rajt előtt hátra fújt a szél, és amikor már kettőt kellett volna húznom, akkor még csak egyet húztam – kezdte Kozák. – Ha tudok egy jó pályát menni, talán meccsben lettem volna Lisával. Volt egy hátsérülésem, amit nem szerettem volna elmondani, de ha már így rákérdeztetek:

igen, fáj minden légzés.

A mozgásom nem százszázalékos, azért is mentem ki evezni szombaton Szabó Gabival, hogy segítsen emlékeztetni. Lelkileg is sokat segített, mert kölyökkorunk óta ismerjük egymást, ezért is hasonló a mozgásunk. Valamennyire sikerült javítani rajta, de kellett volna még egy nap. Sajnálom, hogy nem tudtam nyerni ez előtt a kiváló közönség előtt.”

A Kammerer Zoltán, Gál Péter István kajak páros következett az 1000 méteres, ugyancsak olimpiai számban. A 41 éves Kamera és fiatal társa már azzal nagy bravúrt ért el, hogy a középfutamból bejutott a fináléba, ott azonban nem sikerült még egy lapáttal rátenniük a szombati csodálatos teljesítményre. Kammererék nyolcadikként értek célba, ezzel nem lett meg a kvóta.

A Balla, Devecseriné kettős 55 perccel azután, hogy 500-on másodikként ért célba, 200 méteren is rajthoz állt. Ez a döntő csak bónusz volt a számukra, hiszen az 500 az első számú versenyük, ám itt is fantasztikusat mentek, és egy másik kínai egység mögött szintén másodikként értek célba, tehát szűk egy óra alatt szereztek két ezüstérmet és két olimpiai kvótát.

Balla Virág: „Nem lepett meg bennünket, hogy a kínaiak ilyen jó formában voltak. Nekünk a rajtra még jobban rá kell gyúrnunk, mert azzal nyerték meg mindkét számot.”

Devecseriné Takács Kincső: „Belehaltunk az 500-as pályába, ezért savasak voltak az izmaink a 200-as döntőben, de nem voltunk fáradtak, mert feldobott bennünket az első ezüstérem. Örömevezés volt ez a 200 méter.”

A Balaska Márk, Apagyi Levente kajak páros 200 méteren úgy állt rajthoz, hogy bármi előfordulhat a döntőbe, végül harmadikként értek célba.

Balaska Márk: „A rajtban volt egy kis hiba, utána jól jöttünk. Egy 200 méterre ugyanakkor úgy mész fel, hogy nyersz, nem úgy, hogy csak dobogón kellene végezni, szóval én nyerni szerettem volna. Bizonyítani akartam a támogatóimnak, a szövetségi kapitánynak és Schmidt Gábor elnök úrnak, hogy ha már rendeztek egy világbajnokságot, akkor szerzek egy aranyérmet, de ahogy kivettem a szavaikból, ők örülnek ennek a bronzéremnek is.”

Apagyi Levente: „Ez az első felnőtt versenyem, és máris a dobogóra állhattam, szóval örülök én is a bronzéremnek. Ősztől már 500-ra készülök, és próbálok a négyesbe bekerülni.”

Hajdu Jonatán kenu egyes 200 méteren ötödikként ért célba, akárcsak a Korisánszky Dávid, Bakó Tamás, Sáfrán Mátyás, Mike Róbert kenu négyes 500 méteren. Kiss Tamás az 1000 egyes B döntőjében második lett.

A délutáni, 5000 méteres versenyekkel zárult a világbajnokság, nem akármilyen eredményekkel. A mindössze 19 éves Adolf Balázs egészen fantasztikus versenyzést produkált. Meglepte a teljes mezőnyt, és sikerült elmennie a németek olimpiai- és világbajnokával, Sebastian Brendellel, aki csak az utolsó egyenesben lépett meg előle, és szerezte meg zsinórban a hatodik vb-címét ebben a számban.

„Nagyon rosszul rajtoltam, de ez nem meglepő, mert fizikálisan komoly lemaradásom van a többiekhez képest – kezdte Adolf Balázs, aki pályafutása legnagyobb sikerét érte el Szegeden. – A szélén tiszta vízen fel tudtam jönni, a fordulóban pedig jó vagyok a maratonista vérem miatt. Brendel mellett megilletődtem, nehéz volt elhinnem, hogy vele együtt megyek.

Nem szemétkedett, hogy csak vízen evezett,

hanem felváltva vezettünk. A fordulóban szegény kubai kenus továbbment, pedig mondtam neki, hogy fordulás. Egy kicsit engem is elbizonytalanított. Akkor ott meg tudtunk lépni Brendellel, onnantól pedig tényleg összedolgoztunk. Kacsintgatok az 1000 méter felé, de izomban még sokat kell erősödnöm.”

A női kajakosok 5000 méteres versenyét Bodonyi Dóra végig uralta, és bár a befutó az időeredmények alapján szorosnak mondható, de a magyar kajakos magabiztosan nyert, megszerezve ezzel az 500 négyes után a második aranyérmét is.

„Nem sikerült jól a rajt, de nem is tudtam annyira odakoncentrálni, nagyon közel volt a négyes verseny. Az a győzelem rendkívül feldobott. Nagyon sokat dolgoztunk érte, volt, hogy három négyes edzésünk is volt egy héten. Örülök az 5000-es győzelemnek, de a négyes aranyérem azért közelebb áll hozzám” – mondta Bodonyi Dóra, aki az 5000-es sikerrel örökös bajnok lett.

Lakatos Zsanett a női kenusoknál negyedik, Noé Bálint a férfi kajakosoknál a kilencedik helyen végzett.

A magyar kajak-kenu válogatott öt arany-, négy ezüst- és három bronzéremmel az éremtábla harmadik helyén végzett Németország és Fehéroroszország mögött. Ha a paraversenyeket is beleszámítjuk, akkor hat arany-, négy ezüst- és három bronzéremmel a németek után másodikként zártunk.

Ami talán ennél is fontosabb, hogy két arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel megnyertük az olimpiai éremtáblát a két-két aranyéremmel végző Németország, Új-Zéland és Kína előtt, tehát a mieink kétszer annyi érmet szereztek az olimpiai versenyszámokban, mint a legnagyobb riválisok.

A magyar válogatott összesen öt férfi kajakos, öt női kajakos és két női kenus kvótát gyűjtött be a szegedi világbajnokságon.

Molnár Péter: Felszabadító érzés, hogy nincs bennem blokk

Tavaly márciusban egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter. A 33 éves kajakos kihagyta az elmúlt szezont, októbertől azonban teljes erőbedobással készül Hüvös Viktor csapatával. Az operációnak köszönhetően megszűnt benne a mentális blokk, élvezi az edzéseket, és reméli, hogy ez hozzásegíti majd nagy álmához, amelyet a tokiói olimpián a négyessel szeretne valóra váltani.

Hír

Nem egyszerű elérni téged, ennyire felpörögtek az események körülötted?

Szerencsére igen. Maximálisan belevetettem magam a felkészülésbe, próbálom behozni a csapattársaimmal szemben összeszedett hátrányt, sőt, még csenni is egy kis előnyt velük szemben. Nagyon hosszú edzőtábor-sorozat következik, hiszen január 27-én utazunk Dél-Afrikába, majd hazajövünk egy hétre, és utána ismét utazunk, ezúttal Portugáliába három hétre. Ezért most megpróbálom elintézni előre azokat az itthoni ügyeket, amiket majd külföldről nem tudok, valamint próbálok a szeretteimmel és a barátaimmal is minél többet együtt lenni, hiszen a melegvízi edzőtáborok alatt ez nem lesz lehetséges.

Tavaly március 14-én volt a műtéted, tíz nappal később elhagyhattad a kórházat, öt hétre rá pedig elkezdhettél kocogni. Mi történt azóta?

A mellettem dolgozó egészségügyi szakembereknek, orvosoknak, masszőröknek, fizikoterapeutáknak köszönhetően nagyon gyorsan talpra álltam. Annyira jól sikerült a rehabilitáció, hogy a tervezett protokollt valamelyest megelőzve, augusztus végére, szeptember elejére teljesen gyógyult és 100 százszázalékosan terhelhető állapotba kerültem. Persze nekem nem egy átlagember szintjére kellett visszatérnem, de októberben már el tudtam kezdeni a csoportommal a felkészülést. Szerencsére tudtam velük tartani a tempót az első edzéstől kezdve. A csoportunkra egyébként is jellemző, hogy hol egyikünk van kiváló formában, hol másikunk, és ilyenkor húzzuk egymást,

minden edzésen megy az adok-kapok,

senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kicsit is kiengedjen. Én pedig az elmúlt szezon pihenése után pláne nem dőlhetek hátra egy percre sem.

Mennyiben változtatta meg az életedet a műtét?

A gyakorlatban szinte semennyire. Három havonta ultrahangos vizsgálatra kell járnom, valamint hosszabb időközönként ű MR-vizsgálatra, de ezen kívül semmilyen plusz odafigyelést nem igényel. A műtétnek és a jól sikerült rehabilitációnak köszönhetően

már nem tudok kárt tenni magamban.

Én is meglepődtem, mert úgy készültem fejben, hogy életem végéig pulzuskontroll alatt kell majd sportolnom, vagy bizonyos mozdulatokra oda kell figyelnem, ám tavaly szeptember végén kaptam egy zöld lámpát az orvosoktól, sőt, még meg is kértek, hogy terheljem a szervezetemet, „nézzük meg, mit kér a rendszer”!

A műtét előtt mentálisan hátráltatott a rendellenesség, hiszen bizonyos helyzetekben edzésen és versenyen is eszedbe jutott, hogy nehogy baj legyen, ha túlterheled magad. A sikeres operációval a múlté ez a mentális blokk?

Igen, elmúlt az az érzés. Sőt, inkább arra kell odafigyelnem, hogy ne essek át a ló túloldalára. Amikor jól sikerül egy-egy edzés, és közel kerülök a határterheléshez, akkor a korábbi blokk helyett már az van bennem, hogy egészséges vagyok, ezért még jobban ki szeretném tolni a határt. Nagyon fontos azonban ilyenkor megálljt parancsolni, mert fennállhat egyrészt a túledzettség, másrészt a sérülés veszélye is. Az elmúlt egy évem egy komoly hullámvasút volt,

de megtanultam rajta utazni, és élvezni ezt az utazást.

Mostanra nagyon felszabadító érzés lett, hogy mentálisan nincs bennem blokk.

Azt mondtad korábban, hogy szinte mindent elértél, egy dolog hiányzik még, egy olimpiai érem. Hogy érzed, mennyire vagy ettől?

Továbbra is megvan a nagy álmom, nem tettem le róla. Nap mint nap az olimpiai éremre gondolva kelek fel, és ennek megfelelően teszem a dolgomat. Előtte azonban mindig a következő feladatra koncentrálok, ami nem titkoltan a négyesbe való bekerülés, most ez a legfontosabba. Ha ez sikerül, akkor meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, és bízom benne, hogy ezzel megvalósul az álmom is.

Más színezete kezd lenni a Párizs-keretnek

Újabb összetartáson vett részt a Párizs-keret, 13 férfi kajakos hétfőtől szombatig Tatán edzőtáborozott. Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány szerint szépen kinőtte magát a fakó csapat.

Hír

Akárcsak legutóbb a sevillai melegvízi edzőtáborban, ismét Nyerges Attila és Matyus Zsolt irányítása alatt készült, csak ezúttal Tatán Noé Zsombor, Bogár Gábor, Noé Bálint, Dombvári Bence, Németh Viktor Máté, Koleszár Mátyás, Béke Kornél, Gál Péter, Redl András, Varga Ádám, Kós Benedek, Erdőssy Csaba és Kammerer Zoltán is.

Komoly alapozó munkát végeztek a héten: három futó-, három úszó- és négy konditermi edzés szerepelt a programban, amelyet szombaton délelőtt a Tatai-tó körüli két körrel, azaz 14 kilométer futással zárnak.

„Kinőtte magát ez a fakó csapat – kezdte Makrai Csaba, aki szinte minden nap ott volt Tatán a kajakosokkal, és akinek felügyelete alá tartozik a Párizs-keret. – Ezeknek a srácoknak a nagy része gyakorlatilag a második vonalnak felelt meg, amikor létrehoztuk a keretet, azóta azonban rengeteget fejlődtek, a szegedi világbajnokságon például az 500 és 1000 párosban, valamint az 1000 négyesben már nyolcan ültek ebből a keretből. A héten itt volt, és személyesen megnézte őket Tatán Schmidt Gábor elnök úr és Hüttner Csaba szövetségi kapitány is, ez is jelzi, hogy komoly figyelmet kapnak ezek a srácok. Egészen más színezete kezd lenni ennek a keretnek,

már messze nem az a fakó csapat,

hanem egy olyan társaság, amelytől a szakmai vezetés is azt várja, hogy igenis legyen esélye a kvótaszerzésre 1000 párosban a pótkvalifikációs versenyen.”

Makrai Csaba kiemelte, hogy ebben nagy szerepe van a két idősebb, rutinosabb versenyzőnek, Kammerer Zoltánnak és Dombvári Bencének. „Kammerer a mentora volt ennek a Párizs-keretnek, ő maga kérte, hogy a fiatalokkal készülhessen, de nem csak példaképként funkcionál, attól sokkal több, kőkeményen edz, és

úgy készül, hogy szeretne ott lenni az olimpián.

Ugyanez igaz Dombvárira is, aki ugyancsak maximálisan odateszi magát, érzik mindketten, hogy az utolsó lehetőségük, hogy még egy olimpián ott lehessenek, és ennek érzik is a súlyát.”

A Párizs-keretből Kammerer Zoltán, Dombvári Bence, Varga Ádám, Noé Zsombor, Gál Péter, Béke Kornél és Redl András februárban három hétre Dél-Afrikába vonul edzőtáborba a válogatottal, március elsején jönnek haza, majd nyolcadikán újabb három hétre már a teljes Párizs-keret Sevillába repül. A szakmai stáb célja, hogy ez utóbbi edzőtáborban már megtalálja azt a párost, amely sikerrel veheti fel a versenyt az olimpiai kvótáért.