Vaskos meglepetés ezer párosban

Kopasz Bálint, Lucz Dóra és Horváth Bence is ott lehet egyesben az augusztusi világbajnokságon, méghozzá olimpiai távon, miután a második válogatót is megnyerték. Szétlövés lehet kenuban C-1 1000 méteren és női C-1 200 méteren is, a legnagyobb meglepetést mégis a férfi K-2 1000 méteres versenyszám tartogatta. Bogár Gábor és Noé Zsombor új párosa egy tizeddel győzött az első válogatót megnyerő Hufnágel Tibor, Ilyés Róbert egység előtt.

2. válogató / 2. nap
Hír

Kívülről úgy nézett ki, hogy Kopasz Bálint ezúttal is simán nyeri a K-1 1000 métert, de saját bevallása szerinte megszenvedett a pénteki győzelemért, miután Ceiner Benjámin nagyon jött a végén, a harmadik helyezést pedig Pauman Dániel szerezte meg.

„Szokatlan volt ez a víz, nagyon hozzá vagyok szokva a szegedi pályához, ez nekem keményebb volt. A távot sem éreztem annyira, mint az előző versenyeken, de lényeg, hogy megnyertem. Elfáradtam a végére, bekötött a kezem. Szeretném megnyerni az 500 egyest is, ezzel a két számmal elégedett lennék” – mondta a győzelem után Kopasz Bálint.

Sokat javult a rajtja, így már a táv elején vezetett a második válogatón Lucz Dóra, akit ugyan végig szorongatott Vad Ninetta, de a célba így is meggyőző fölénnyel érkezett. Az UTE fiatal versenyzője ezzel kvalifikálta magát élete első felnőtt világbajnokságára.

„Kemény volt, mert a Nina nagyot ment, a rajtból jól jöttem ki, a végén azonban még van mit csiszolnom. Az első válogatón pont fordítva történt minden, remélem, hogy ez a kettő összeáll eggyé a világbajnokságra. Nagyon örülök az első egyes felnőtt világbajnoki részvételemnek” – mesélte a K-1 200 méter női első helyezettje.

Óriási csata zajlott férfi C-1 1000 méteren – 750 méterig. Az első válogató negyedikje, Kiss Tamás jól jött el a rajtból, az akkori győztes, Vasbányai Henrik azonban egészen 750 méterig szorongatta, viszont a hajrá előtt megállt és feladta a versenyt. Ludasi Róbert tanítványa, a csepeli Kiss Tamás így viszonylag simán nyert Bodonyi András és Varga Dávid előtt.

„Szép pályát akartam menni, gyors rajt után sikerült egy jó utazóra átállnom, az indítások is jól sikerültek, a végén azonban már nem volt meg bennem az akarat egy nagy finisre, igaz, erre nem is volt szükségem.  Sikerült magam mentálisan összerakni az első válogató óta, most erre helyeztem a legnagyobb hangsúlyt, talán ez az elmúlt hetekben jobban kifárasztott, mint az edzések – mesélte Kiss Tamás, aki holnap Vasbányai Henrikkel fog párosban versenyezni 1000 méteren. – Remélem, hogy Henrik a párost majd végigküzdi, nem örülök, hogy megállt, nem szeretem, ha a párom ilyet csinál” – tette hozzá az olimpiai bronzérmes kenus.

Férfi kajak egyesben, 200 méteren nem borult a papírforma, Horváth Bence megint simán nyert, mint idén eddig minden hazai versenyen. A végén a győri versenyző már kiengedett, ennek ellenére egy másodperccel volt gyorsabb, mint a második helyen befutó Molnár Péter és a hajszállal harmadik Birkás Balázs.

„Bíztam benne, hogy sikerülni fog, jó formában vagyok, tegnap jól mentek a selejtezők, mégis borzalmasan izgultam. 100-nál láttam egy hajót a felevező sávban, amitől szinte pánikba estem, mert azt hittem, hogy valaki előttem jár, de szerencsére rosszul néztem. Remélem, hogy minél jobb helyezést tudok majd elérni az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is” – mondta a győriek klasszis sprintere.

Női C-1 200 méteren az első válogatón győztes Devecseriné Takács Kincső nem rajtolt jól, így Balla Virág tulajdonképpen simán nyert saját párja előtt, a harmadik helyezést ezúttal is Lakatos Zsanett szerezte meg.

„Nem azért éreztem elégtételt, mert Kincsőt vertem meg, hanem mert sikerült magamat legyőzni és tiszta fejjel versenyezni. Most odafigyeltem a pihenésre és az étkezésre, jól sikerült a bemelegítésem és fejben jól raktam össze a pályát” – mondta Balla Virág, aki már világkupát is tudott nyerni idén ebben a számban.

C-1 200 méteren viszont ezúttal is az történt, amit az elmúlt években megszokhattunk, simán nyert Hajdu Jonatán. A dunaújvárosi versenyző mögött most is Korisánszky Dávid lett a második és Lantos Ádám a harmadik, az első válogatóhoz hasonlóan.

„A 200 egyes szempontjából nyugodtan készülhetek az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra is, de a hétvégén még hátravan három versenyszám és a hosszabb távokon is szeretnék előrébb kerülni” – nyilatkozta Hajdu Jonatán, aki a délután folyamán az egyes után a párost is megnyerte, Fekete Ádám oldalán, így ebben a számban is rajthoz állhat párjával az augusztusi világbajnokságon.

Szétlövés lesz a férfiaknál K-2 200 méteren is, miután a szegedi technikai malőr után Horváth Bence és Szomolányi Máté visszavágott a Birkás Balázs, Balaska Márk duónak, a harmadik pedig Csizmadia Kolos és Varga Márk lett.

A hölgyeknél, K-2 200 méteren megismétlődött az első válogató végeredménye, ugyanazok és ugyanott álltak a dobogón, mint három héttel ezelőtt, így ebben a versenyszámban Hagymási Réka és Szabó Ágnes készülhet az Európa-bajnokság után a világbajnokságra is.

A nap talán legkiélezettebb csatáját a férfi kajak párosok 1000 méteres futama hozta. A táv első felében jól tartotta magát a Tóth Dávid, Kulifai Tamás duó, aztán 500 métertől az első válogatón második helyet szerző Kammerer Zoltán, Bárdfalvi Márk összeállítású egység vezetett, a végén pedig már a szurkolók nagy része elhitte, hogy nyerni tud a három hete győztes Hufnágel Tibor, Ilyés Róbert egység, mégis vaskos meglepetés született. Noé Zsombor és Bogár Gábor párosa egy tizeddel verte meg a jóval esélyesebb honvédosokat, Tóth és Kulifai pedig bronzérmes lett.

„Lehet, hogy a nézőket meglepte a győzelmünk, mert az első válogatón nem szerepeltünk valami fényesen a negyedik hellyel, pedig az is jó eredmény volt ahhoz képest, hogy tulajdonképpen ott ültünk össze először, mi viszont tudtuk az edzések alapján, hogy bennünk van ez a jó pálya” – mondta Noé Zsombor, aki két éve Vass Péter oldalán már részt vett egy vesztes szétlövésen, de saját bevallása szerint ez vasárnap nem fogja befolyásolni Hufnágelék ellen, mert azóta jóval tapasztaltabb versenyző lett.  – „Mi nem figyeltük a többi párost, bár azt azért láttuk, hogy mindig más vezet, viszont bíztunk magunkban és az utolsó kétszáz méterünkben, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég a szétlövésen” – tette hozzá Bogár Gábor.

Pulai Imre: „Olyan nincs, hogy nincs kenu”

Ötven esztendős lett olimpiai bajnok kenusunk, Pulai Imre. Sportágunk "Sumákjának" az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvbe készült beszélgetéssel kívánunk boldog születésnapot. Azóta párja, Novák Ferenc hazatért már külföldi "kiküldetéséből", míg Sumák az észt csapat felkészülését irányítja.

Születésnap
Hír

Mi van, Sumák, csak nem megnőttél? – szólt a „frocli” a jó két méter magas óriásnak, olimpiai bajnok kenusunknak, Pulai Imrének egy nyár esti, üde honvédos összejövetelen. Egy estén, amikor tért nyernek az emlékek, amikor egy habos sör felett jó elmerengeni a múlton, és úgy igazán jó érzés örülni az összetartozásnak. Még akkor is, ha az ember párja, az érme „másik oldala”, Novák Ferenc több ezer kilométerre van tőle.

Megtalálta az igazit?

Ó hogyne! – nevet Pulai Imre. – Egyértelműen Feri volt az. Még úgy is, hogy elsőre nem állt össze a mozgásunk. Ettől függetlenül az első közös edzésünkön jó időt mentünk, és tudtam, hogy ha sikerül megtalálnunk a ritmust, ebből valami nagyon jó is kisülhet.

Kisült, hiszen Sydneyben lett egy olimpiai bajnok párosunk, és ha úgy vesszük: összeállt, az egyik legmókásabb formáció, amelyet a magyar kajak-kenu sport magáénak tudhat.

Az kétségtelen, hogy jól elszórakoztattuk egymást Ferivel. Poénokért sosem kellett a szomszédba mennünk. Legalábbis nekem nem, mert Feri – remélem, olvassa ezt a könyvet – folyton csak másolt engem. Mindig mondtam neki, hogy ne legyen már annyira esetlen, találjon ki valami újat, valami egyedit.

Mondana néhány példát, hogy a kevésbé unalmas perceiket mivel ütötték el?

Van egy-két jó történetünk. Például Feri futócipőit télen rendszeresen feltöltöttem vízzel, ami természetesen jégtömbként fagyott bele. Aztán megesett, hogy a tavaszi, nyári edzéseken a vízre szállást követően Feri cipőit gyorsan leszögeztem a stégre, Dunavarsányban pedig rendszeresen leragasztottam az ágya elé a papucsát. Remek pillanatokat szereztem ezzel magamnak. És remélem, neki is, így lesz mit mesélnie az unokáinak. Amúgy a viccet félre téve: tényleg jó kettős volt a miénk. Ha megnézi a magyar sportot vagy szűkebben a kajak-kenut: hány olyan páros van, amelynek tagjai vérig tudják sérteni egymást, nagy összeveszéseket élnek meg. Mi találtunk egy sajátos kommunikációt, poénokkal közvetítettük egymásnak az érzéseinket, az örömünket vagy éppen a kritikáinkat a másikkal kapcsolatban. Szerintem így jobban be is tudja fogadni, jobban meg is tudja élni az ember.

Ha a vízparti pletykáknak hinni lehet, gyerekként sem tartozott a mimózák közé.

Hát nem. Már az első versenyemet meg akartam óvni. Úgy tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk, kétezer méteren indultunk, ráadásul úgy, hogy a hét elején mentünk le először a vízitelepre, akkor kezdtünk el ismerkedni a sportággal. Annyira újoncok voltunk a srácokkal, hogy még fordulni sem tudtunk. Természetesen tök utolsók lettünk a versenyben, sőt, mire célba értünk, a versenybíróság már össze is pakolt és hazament. Na, ezen én vérig sértődtem, mondtam is a többieknek, hogy óvjuk meg a futamot. Így kezdődött minden, a BSE-ben. Emlékszik még arra a vízitelepre?  Arra a nagy sóderdombra? Nem? Pedig arra vittük fel a négyest, és a tetejéről úgy csúsztunk le a vízbe, mintha szánkóztunk volna. Volt nagy öröm, amikor az edzőink meglátták, hogy tönkrevágtuk a hajó alját. Igen, valóban elég nehezen kezelhető kölyök voltam, de éppen ezért nekem találták ki ezt a sportágat. Imádtam a vízitelepet, a jó kis társaságot, és a srácokkal alig vártuk a pénteki edzések végét, hogy másnap indulhassunk Szentendrére sátrazni. Nagyon szép időszaka volt az életemnek. De valójában minden korszaknak megvolt a maga szépsége és a maga nehézsége is.

Melyik volt a legjobb?

Ha a kenuzás élményét és az eredményességet nézem, az atlantai olimpia előtti két évem. Hihetetlen volt megélni, hogy akármennyit edzhettem, egyszerűen képtelen voltam elfáradni. Ha tíz résztávunk volt, akkor is úgy éreztem, hogy még képes lennék kettőre-háromra. Nagyon jó érzés ennyire tudatában lenni annak, hogy kirobbansz az erőtől és bármit véghez tudsz vinni.

Például egyéni aranyat tud nyerni C–1 1000 méteren?

Na, az a duisburgi világbajnokság volt életem egyik csúcspontja. Az a győzelem ugyanannyit adott érzésekben, mint a sydneyi olimpia aranya. Ráadásul annak idején jóval erősebb és nagyobb volt a hazai mezőny, sokkal nehezebb volt egy-egy világversenyre kikerülni, mint mondjuk most, amikor szinte már csak egy döntőnyi versenyzőt lehet összekaparni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy időben versenyezhettem Kolonics Gyuriékkal, sőt korábban Vaskuti és Sarusi Kis ellen is. És hálás vagyok azért is, hogy ilyen sokáig a pályán tudtam maradni.

Az újabb sportága, a szánkózás vagy most éppen a bob afféle pótlék? Egy versenyző mindig versenyző marad, és egész életen át nem tud kibújni a bőréből?

Nem, ez egyáltalán nem pótlék. Már korábban is sokat néztem ezeket a sportágakat a televízióban, és mindig bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. A száguldás élménye és az, hogy minden évben előrébb lépjek, igazi kihívást jelent. Itt is meg tudom élni a magam sikereit. Például amikor egy edzésen meg tudtam verni a németek legjobbját, Felix Lochot, az fantasztikus érzéseket adott.

Össze lehet hasonlítani a téli sportokban és a kenuzásban szerzett élményeket?

Felesleges mérlegre tenni őket, mert mást és mást jelentenek az életemben. Harmincöt évig kenuztam, az egyes olimpiai győzelem kivételével mindent megkaptam ettől a sportágtól, amelyben a mai napig úgy mozgok, mint a saját otthonomban. Még most, jóval negyvenen túl is lemegyek edzeni a hajómmal, és rendszeresen indulok a mastersbajnokságokon, mert kitörölhetetlen ez az egész életemből. Olyan nincs, hogy nincs kenu. A szánkó és a bob más világ, profibb közeg, profi versenyrendszerrel, amelyhez jó tartozni, aminek szintén jó részesévé válni.

Akit dinamitnak hívnak

A Magyar Kajak-kenu Szövetség pénteken választotta meg a sportág idei legjobbjait. Az utánpótláskorú lányok között a kajakos Gazsó Alida Dórkára és a kenus Nagy Biankára esett a választás, a fiúk közül kajakban Varga Ádám, kenuban pedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős lett a legjobb. A KSI SE 17 éves kajakosát, Gazsó Alida Dórát kérdeztük az idei eredményeiről, erősségeiről és terveiről a díjátadót követően.

Hír

A kajak-kenusoknak most már biztosan lezárult az évad, az Egerben megtartott közgyűlést és szakmai konferenciát követő gálaesten ugyanis kihirdették az esztendő legjobb versenyzőit. A sokéves hagyományokhoz híven nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótláskorúak közül is kiválasztották azt a négy sportolót, akik a szakemberek döntése szerint teljesítményükkel kiemelkedtek társaik közül. A lányok közül Gazsó Alida Dóra lett a legjobb kajakos, Nagy Bianka pedig a legjobb kenus. A fiúk között kajakban Varga Ádám lett a kiválasztott, kenuban pedig páros, mégpedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős nyerte el az év legjobbjának járó címet.

A 17 éves Gazsó Alida Dóra az idén elsőéves ifjúsági korú versenyzőként lett ötszáz méteren egyesben világbajnok. De már 15 évesen ORV-t nyert, s tavaly serdülőként zsebelt be két vb-aranyat az ifjúságiak között. Edzőjét, Gintl Andreát nem lepte meg tanítványa eredménye.

− Bár Dorka még fiatal, benne volt a levegőben, hogy akár meg is nyerheti a világbajnokságot. Nagy pofont kapott az Eb-n, de talpra állt, és bebizonyította, mire képes, amiért büszke vagyok rá. De ő ilyen, ha valamiben hisz, akkor azt végig is viszi bármi áron. Kicsit ugyan még kell nógatni, szüksége van az edzői támogatásra, de amint összeállnak a dolgok a fejében, akkor nagyon jó teljesítményre képes. Tavaly sokat dolgoztunk a csípő- és lábmunkáján, ami a későbbiekben sokat segíthet még neki – jellemezte versenyzőjét a KSI SE edzője, Gintl Andrea.

A díjátadót követően Gazsó Alida Dórának tettük fel a kérdést, számított-e arra, hogy az idén ő lesz az év legjobb fiatal kajakosa?

− Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen a többiek sem voltak nálam gyengébbek. Nagyon jólesett és nagyon örülök neki. De szerintem a lányok mind megérdemelték volna, nem csak én.

− Nem jöttek kicsit korán a sikerek?

− Az igaz, hogy nagyon nagy nyomás van rajtam, de tudomásul veszem, ezzel együtt kell versenyeznem. Érdekes, de nekem pont ez ad erőt a folytatáshoz. Az is motivál, hogy jönnek mögöttünk a picurkák, és ugyanúgy nyomják, mint mi. Én pedig meg akarom tartani a helyemet, amiért tudom, hogy keményen kell edzenem.

− Tökéletes versenyzéssel, nagy fölénnyel nyerted meg a világbajnoki címet. Pedig a főpróbán, az Európa-bajnokságon még a dobogó közelébe sem kerültél.

− Nagy csalódás volt a hetedik helyem, még akkor is, ha nem a kontinensviadal volt a főversenyünk. Valójában az én hibám volt, nem voltam ott fejben. Akkor fájt, de most már örülök neki. A legjobbkor jött az a pofon. Tanultam a hibámból, és még egy lapáttal rátettem az edzéseken, és fejben is sokat gyúrtam a világbajnokságra. Edzőmmel, Gintl Andreával gyakoroltuk a hasonló helyzeteket. Hátrányból indultam az edzéseken, és meg kellett tanulnom beérni a többieket. A világbajnokságon már minden ment magától.

− Mit gondolsz, mi az erősséged?

− Nagyon jó a fizikumom és az izomzatom, amitől elég robbanékony vagyok. Az egyik edzőm Dinamitnak hív. Fejben is ott tudok lenni, ha kell, ami szintén nagyon fontos. Az idén három másodpercet tudtam ötszázon javítani annak köszönhetően, hogy megtanultam csípőből és lábból is kajakozni. Nem volt könnyű, Andrea vagy százszor rám szólt edzésenként, míg a végére ösztönös lett. Nagy munka volt. Most alapozzuk igazából a szép technikát, azt hiszem, van még mit csiszolni rajta.

− Rövid- vagy hosszú távra tervezel, amikor az eredményeidre gondolsz?

− Csak a jövő évi ifjúsági világbajnokság lebeg a szemem előtt. Nagyon szeretnék ötszázon egyest menni, és csapathajóba is, talán a négyesbe beülni.

− Nagyon szép neved van. Kitől kaptad?

− A dédnagymamám választotta az Alidát, amely a német Adelheidből származik. Az iskolában mindenki így szólít, a kajakosok között azonban csak Dorka vagyok. Ha felnőttkoromban valakit nem ismerek meg, a megszólításból tudni fogom, hogy sport- vagy iskolatársam volt-e az illető.

forrás: utanpotlassport.hu/Gy. Szabó Csilla