Vaskos meglepetés ezer párosban

Kopasz Bálint, Lucz Dóra és Horváth Bence is ott lehet egyesben az augusztusi világbajnokságon, méghozzá olimpiai távon, miután a második válogatót is megnyerték. Szétlövés lehet kenuban C-1 1000 méteren és női C-1 200 méteren is, a legnagyobb meglepetést mégis a férfi K-2 1000 méteres versenyszám tartogatta. Bogár Gábor és Noé Zsombor új párosa egy tizeddel győzött az első válogatót megnyerő Hufnágel Tibor, Ilyés Róbert egység előtt.

2. válogató / 2. nap
Hír

Kívülről úgy nézett ki, hogy Kopasz Bálint ezúttal is simán nyeri a K-1 1000 métert, de saját bevallása szerinte megszenvedett a pénteki győzelemért, miután Ceiner Benjámin nagyon jött a végén, a harmadik helyezést pedig Pauman Dániel szerezte meg.

„Szokatlan volt ez a víz, nagyon hozzá vagyok szokva a szegedi pályához, ez nekem keményebb volt. A távot sem éreztem annyira, mint az előző versenyeken, de lényeg, hogy megnyertem. Elfáradtam a végére, bekötött a kezem. Szeretném megnyerni az 500 egyest is, ezzel a két számmal elégedett lennék” – mondta a győzelem után Kopasz Bálint.

Sokat javult a rajtja, így már a táv elején vezetett a második válogatón Lucz Dóra, akit ugyan végig szorongatott Vad Ninetta, de a célba így is meggyőző fölénnyel érkezett. Az UTE fiatal versenyzője ezzel kvalifikálta magát élete első felnőtt világbajnokságára.

„Kemény volt, mert a Nina nagyot ment, a rajtból jól jöttem ki, a végén azonban még van mit csiszolnom. Az első válogatón pont fordítva történt minden, remélem, hogy ez a kettő összeáll eggyé a világbajnokságra. Nagyon örülök az első egyes felnőtt világbajnoki részvételemnek” – mesélte a K-1 200 méter női első helyezettje.

Óriási csata zajlott férfi C-1 1000 méteren – 750 méterig. Az első válogató negyedikje, Kiss Tamás jól jött el a rajtból, az akkori győztes, Vasbányai Henrik azonban egészen 750 méterig szorongatta, viszont a hajrá előtt megállt és feladta a versenyt. Ludasi Róbert tanítványa, a csepeli Kiss Tamás így viszonylag simán nyert Bodonyi András és Varga Dávid előtt.

„Szép pályát akartam menni, gyors rajt után sikerült egy jó utazóra átállnom, az indítások is jól sikerültek, a végén azonban már nem volt meg bennem az akarat egy nagy finisre, igaz, erre nem is volt szükségem.  Sikerült magam mentálisan összerakni az első válogató óta, most erre helyeztem a legnagyobb hangsúlyt, talán ez az elmúlt hetekben jobban kifárasztott, mint az edzések – mesélte Kiss Tamás, aki holnap Vasbányai Henrikkel fog párosban versenyezni 1000 méteren. – Remélem, hogy Henrik a párost majd végigküzdi, nem örülök, hogy megállt, nem szeretem, ha a párom ilyet csinál” – tette hozzá az olimpiai bronzérmes kenus.

Férfi kajak egyesben, 200 méteren nem borult a papírforma, Horváth Bence megint simán nyert, mint idén eddig minden hazai versenyen. A végén a győri versenyző már kiengedett, ennek ellenére egy másodperccel volt gyorsabb, mint a második helyen befutó Molnár Péter és a hajszállal harmadik Birkás Balázs.

„Bíztam benne, hogy sikerülni fog, jó formában vagyok, tegnap jól mentek a selejtezők, mégis borzalmasan izgultam. 100-nál láttam egy hajót a felevező sávban, amitől szinte pánikba estem, mert azt hittem, hogy valaki előttem jár, de szerencsére rosszul néztem. Remélem, hogy minél jobb helyezést tudok majd elérni az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is” – mondta a győriek klasszis sprintere.

Női C-1 200 méteren az első válogatón győztes Devecseriné Takács Kincső nem rajtolt jól, így Balla Virág tulajdonképpen simán nyert saját párja előtt, a harmadik helyezést ezúttal is Lakatos Zsanett szerezte meg.

„Nem azért éreztem elégtételt, mert Kincsőt vertem meg, hanem mert sikerült magamat legyőzni és tiszta fejjel versenyezni. Most odafigyeltem a pihenésre és az étkezésre, jól sikerült a bemelegítésem és fejben jól raktam össze a pályát” – mondta Balla Virág, aki már világkupát is tudott nyerni idén ebben a számban.

C-1 200 méteren viszont ezúttal is az történt, amit az elmúlt években megszokhattunk, simán nyert Hajdu Jonatán. A dunaújvárosi versenyző mögött most is Korisánszky Dávid lett a második és Lantos Ádám a harmadik, az első válogatóhoz hasonlóan.

„A 200 egyes szempontjából nyugodtan készülhetek az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra is, de a hétvégén még hátravan három versenyszám és a hosszabb távokon is szeretnék előrébb kerülni” – nyilatkozta Hajdu Jonatán, aki a délután folyamán az egyes után a párost is megnyerte, Fekete Ádám oldalán, így ebben a számban is rajthoz állhat párjával az augusztusi világbajnokságon.

Szétlövés lesz a férfiaknál K-2 200 méteren is, miután a szegedi technikai malőr után Horváth Bence és Szomolányi Máté visszavágott a Birkás Balázs, Balaska Márk duónak, a harmadik pedig Csizmadia Kolos és Varga Márk lett.

A hölgyeknél, K-2 200 méteren megismétlődött az első válogató végeredménye, ugyanazok és ugyanott álltak a dobogón, mint három héttel ezelőtt, így ebben a versenyszámban Hagymási Réka és Szabó Ágnes készülhet az Európa-bajnokság után a világbajnokságra is.

A nap talán legkiélezettebb csatáját a férfi kajak párosok 1000 méteres futama hozta. A táv első felében jól tartotta magát a Tóth Dávid, Kulifai Tamás duó, aztán 500 métertől az első válogatón második helyet szerző Kammerer Zoltán, Bárdfalvi Márk összeállítású egység vezetett, a végén pedig már a szurkolók nagy része elhitte, hogy nyerni tud a három hete győztes Hufnágel Tibor, Ilyés Róbert egység, mégis vaskos meglepetés született. Noé Zsombor és Bogár Gábor párosa egy tizeddel verte meg a jóval esélyesebb honvédosokat, Tóth és Kulifai pedig bronzérmes lett.

„Lehet, hogy a nézőket meglepte a győzelmünk, mert az első válogatón nem szerepeltünk valami fényesen a negyedik hellyel, pedig az is jó eredmény volt ahhoz képest, hogy tulajdonképpen ott ültünk össze először, mi viszont tudtuk az edzések alapján, hogy bennünk van ez a jó pálya” – mondta Noé Zsombor, aki két éve Vass Péter oldalán már részt vett egy vesztes szétlövésen, de saját bevallása szerint ez vasárnap nem fogja befolyásolni Hufnágelék ellen, mert azóta jóval tapasztaltabb versenyző lett.  – „Mi nem figyeltük a többi párost, bár azt azért láttuk, hogy mindig más vezet, viszont bíztunk magunkban és az utolsó kétszáz méterünkben, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég a szétlövésen” – tette hozzá Bogár Gábor.

Feltöltődött a hegyekben Kopasz Bálint

Remekül érezte magát, csak túl kevés ideig tartott Kopasz Bálint számára a Ramsauba szervezett sífutó-edzőtábor, amelyen Lucz Dórával együtt vett részt a múlt héten.

Téli alapozás
Hír

Európa-bajnoki bronzérmes, junior világbajnok kajakosunk a Magyar Kajak-kenu Szövetség támogatásával hat napot töltött kint Ausztriában magaslati edzőtáborban, ahol délelőttönként sífutott, délután pedig úszott vagy kondizott.

„Életemben először sífutottam. Szerettem volna megtanulni a skate-ingezést is, de arra nem volt elég az idő – kezdte 20 éves tehetségünk. – Az első nap kaptam egy kétórás oktatást, az alapokat megtanultam, utána már egyedül mentem. Délelőttönként 15 kilométert sífutottam, ez mintegy másfél órás edzés volt. Nagyon élveztem, mert a mozgás hasonló, mint a kajakban, a lábunkat is használni kell, a vállunk is komoly terhelést kap, volt is izomlázam.”

A post shared by Bálint Kopasz (@balintkopasz) on

Kopasz Bálint szívesen maradt volna még, mert egyrészt nagyon jót tett neki a másfajta edzés, másrészt szerette azt a környezetet is. „Jó volt egy kis változatosság, az itthoni monoton úszás, futás, kondi, heti egy ergométert felváltotta egy másfajta edzésmódszer egy gyönyörű környezetben. Jó volt friss levegőt szívni, én egyébként is szeretem a hegyek közelségét. A következő téli felkészülésbe is szeretnénk beiktatni egy hasonló edzőtábort, de akkor már három hétre mennénk, mert most is nagyon feltöltődve jöttem haza.”

Kopasz Bálint elmondása szerint remek formában van, az eddigi téli felkészülése nagyon jól halad, az állóképességével sincs probléma. Hat hétig még itthon készül, március 3-án pedig utazik Sevillába, ahol négy hétig tart majd a melegégövi edzőtábor.

Dombi Rudolf: Kívül kerültem a komfortzónámon és élvezem

31 évesen döntött az élsportolói pálya lezárása mellett londoni aranyérmesünk, Dombi Rudolf. A motiváció és a dinamizmus korántsem veszett ki belőle: továbbra is az a célja, hogy képességeit a sport terén kamatoztassa – csak éppen más vizeken.

Hír

– Hogyan fogadták a döntést, milyen visszajelzéseket kapott?

– Sokakat letaglózott, sokan meglepődtek, ami aztán engem lepett meg.  Nem is értettem, hiszen köztudott volt, hogy az elmúlt két-három évben már nem úgy jöttek az eredmények, ahogy én szerettem volna. Mindenesetre, jó érzés volt megtapasztalni, hogy még sokan szurkoltak nekem.

– Életkorát tekintve azért nem számít még „túlkorosnak” a sportágban…

– Valóban nem, de ha belegondolunk, mennyi idős valaki, amikor kijön egy egyetemről és mennyi  vagyok én most, nem gondolom, hogy a klasszikus értelemben fiatal lennék. Jó döntést hoztam.

– Volt konkrét impulzus is, ami azt súgta: eddig és ne tovább?

– Nem, semmi konkrét dolog nem történt. Semmi nem ábrándított ki a sportágból, sőt, ugyanúgy szerettem, élveztem, mint korábban és ez bizonyos tekintetben így is marad, hiszen ha versenykajakba nem is ülök egy darabig, ugyanúgy le fogok járni a Dunára. Megérett bennem a váltás. Sportolói karrierem beteljesült, már olimpiai bajnok vagyok.  Most civilként szeretnék bizonyítani.

– Ennek is megvan a maga sajátos kihívása. Több egykori olimpiai bajnok, világbajnok is említette, hogy miután megízlelte a „a világ legjobbja vagyok” élményét, nehéz ehhez foghatót találni…

– Biztos, hogy egészen más helyzet. Felülírni nem lehet ezeket az élményeket, legalábbis a szó szoros értelmében nem, de ha az ember a civil életében előre tud lépni a ranglétrán és idővel megbecsült tagja lesz a sportéletet támogatók közösségének, szerintem az is óriási sikerélmény lehet. Ami a szükséges adrenalint illeti: számomra jelenleg épp elegendő az, hogy mennyi új dologgal kell foglalkoznom. Nincs ugyan olyan hatalmas téthelyzet, de nem is bánom, ebből nekem már volt elég. Kihoztam belőle a maximumot és boldog ember vagyok. Ebből a szempontból már kiteljesedtem, nincs mit hajkurásszak, ami miatt önigazolást kellene keressek.

– Édesapja – akinek fontos része van abban, hogy kajakos lett – azt mondta, utólag sajnálja, hogy ő maga nem ezt a sportágat választotta. Úgy sejtem, Önben ilyen megbánás biztosan nincsen, de biztos tett egyfajta visszatekintést, összegzést. Mi az, amit esetleg másképp csinálna?

– Most elkezdtek bennem kavarogni a gondolatok és eszembe jutottak a középiskolás korombeli hajnali edzések, a hajtás, aztán a délutáni összerogyás. Azt nem tudom, hogy csinálnám még egyszer végig. Valójában egyetlen dolog van, amit bánok, ami nem volt szép: a Kökény Rolanddal való szétválásom. Azt bánom, hogy ott nem voltam elég okos vagy tapasztalt, hogy másképp legyen. Nem mondom, hogy ez rajtam múlt teljesen, de azt gondolom, néha talán az is elég, ha az egyik fél fel tudja nyitni a másik szemét  – vagy  a sajátját. Ezt sajnálom egyedül, mert Rolit én nagyon szeretem és ennek nem így kellett volna történnie.

– Egy nagyon diplomatikus megfogalmazással azt nyilatkozta: „kommunikációs hiba” történt. Mit jelentett ez pontosan? Akár elkerülhető is lett volna, vagy csupán szebb lehetett volna az elválás?

– Nem kellett volna, hogy hagyjuk, hogy bárki más vagy mások kívülről  beleszóljanak abba, ami egyébként működik. Csak azért, mert nekik sajátos meglátásai vannak a saját karrierjükre nézve.

– Szóval akár együtt is maradhattak volna?

– Igen, én azt gondolom.

– Mi adta ennek a duónak a hatékonyságát?

– Nagyon jól kiegészítettük egymást. Roli volt a rutin, a sok tapasztalat, a bástya, amire én támaszkodni tudtam. Ez nagyon meghatározta az egészet. Nekem meg ott volt a fiatalságom, a robbanékonyságom, a dinamikus lendületem, amit ő nagyon jól tudott használni.  Mindkettőnk adottságaira szükség volt és mi szerencsésen ötvöztük egymás tulajdonságait.

– Ennek a szakításnak ellenére már így is a hűséges versenyzők közé van elkönyvelve, hiszen nem váltogatta sűrűn sem a párokat, sem az edzőket. Mit gondol, mi az oka annak, hogy Szilárdi Katalinnal ilyen hosszú ideig tudott összhangban együttműködni?

– Ez mindenképpen Katinak köszönhető, aki nagyon jól bánt velem, nagyon jó dolgokra tanított. Illetve annak, hogy én is lojális ember vagyok.

– Emlékszem, milyen lelkesedéssel mesélte azt a számára máig meghatározó élményt, amikor ön annak idején először és a többiek közt egyetlenként érezte meg és adta vissza azt a ritmust, azt a „dallamot”, amit ő edzőként elvárt. Hogyan emlékszik erre?

– Bennem nem fogalmazódott meg, hogy ez egy különös ritmus, csak annyit éreztem, hogy sokkal kisebb erőfeszítéssel sokkal gyorsabban tudom futtatni a hajót, mint mások. És ezt én is nagyon élveztem.

– Az olimpiai győzelmük talán azért is volt „nagy dobás”, mert ennek az egységnek a sikerében talán kevésbé bíztak. Ön ezt hogy élte meg?

– Valóban, igazán senki nem tett volna erre a győzelemre, de talán nem is miattunk. Roli akkor már kétszeres világbajnok volt, sokat bizonyított. Én fiatal voltam ugyan, de az utánpótlásban meghatározó, az Európa-bajnokságon legeredményesebb versenyző huszonkét-huszonhárom évesen. Viszont a nemzetközi mezőny nagyon kemény volt. Szóval, tényleg úgy éreztük, hogy annyira nem hisznek bennünk, de ez jót tett, mert mindhárman még inkább bizonyítani akartunk.

– A pályája utolsó szakaszában való edzőváltásban benne volt az a meggondolás, hogy akkor nézzük meg, mit lehet még kihozni ebből a történetből egy másféle edzői meglátás mellett?

– Nem, nem igazán. Nem kerestem más megoldást. Azért került képbe egyáltalán ez az egész, illetve a Hüvös Viktorral való munka, mert beszéltünk egy lehetséges négyes variációról, ami az ő keze alatt készült, ezért kerültem át hozzá, aztán ottmaradtam, mert szimpatikus volt a helyzet.

– Csapathajóban mindig Ön diktálta az iramot. Civilként is irányító-vezető típus marad?

– Azt gondolom, igen, de nem ezzel operálok. Nagyon praktikus agyam van és ezt szeretném használni, anélkül, hogy az elképzeléseimet ráerőltetném másokra. Remélem, hogy a jelenlegi helyemen, a Magyar Diáksport Szövetségnél is élni fognak ezzel a képességemmel.

– Mi a konkrét feladatkör, amelyben dolgozik?

– A sportba való bevonásról, a diákolimpiákról szól elsősorban ez a munka, minden sportágban, a kis házi versenyektől kezdve egészen az országos döntőkig. A szervezésről valamint a képzésről is, hiszen fontos, hogy a testnevelők elsajátítsanak bizonyos módszereket, melyek révén még felkészültebben tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Központi irodaként is működünk, illetve a budapesti régió tartozik hozzánk. Az a dolgunk, hogy adjunk egy alapot az utánpótlásnak, hogy a fiatalok megszeressék a sportot, mert ez a legfontosabb. Ha valaki ebből kiindulva élsportoló lesz, az egy nagy siker, de ha csak rendszeresen lejár majd futni, az is fantasztikus dolog.

– Azt nyilatkozta, hogy az edzőség nem vonza, viszont a sportággal továbbra is szívesen együttműködne…..

– Valóban, az edző csak pár emberrel foglalkozik, akiknek bizonyos értelemben ki is szolgáltatott és sokat kell távol lennie , ami már szintén nem az én asztalom. Ennél jóval átfogóbban szeretnék sportolókkal foglalkozni és erre úgy néz ki, hogy kajak-kenu világában is módom nyílhat, a Dunakanyar-régió területi képviselőjeként.

– Lazítani is volt már némi ideje? Olyan dolgokra, amiket köztudottan szeret: mozi, főzés, vitorlázás…?

– Azokra mindig volt! De az az igazság, hogy most ugyanolyan komolyan veszem a dolgokat, mint eddig: nagyon sok mindent el kell sajátítanom és kicsit türelmetlen vagyok. A speciális tudásom még nincs meg, ott még nem tartok, de mindent megteszek azért, hogy ez minél előbb sikerüljön. Emiatt van bennem egy kis feszültség , hiszen már nem csak egy ember sorsáért tartozom felelősséggel, hanem rengeteg gyerekről van szó. Úgyhogy nem lazább a helyzet, csak más.

– Az olimpia utáni időszakban volt egy olyan kijelentése, hogy „ magamon kívül kerültem egy kicsit”. Azóta visszatalált?

– Igen. Bár ugye éppen most produkáltam egy olyan tényezőt, hogy nem vagyok birtokában minden tudásnak, amire szükségem van. Nem tudom, lesz-e egyáltalán ilyen, valahol remélem is, hogy nem, hiszen az ember élete végéig tanul és tapasztal, illetve rádöbben, mennyi mindent nem ismer még. Éppen úgy, mint például ha valaki elmegy külföldre és meglát egy gyönyörű új tájat, arra gondol: Úristen, milyen nagy a világ és mennyi ilyen szép hely lehet még…  Most azt mondhatni, kívül kerültem a komfortzónámon egy ideje  –  de ezt élvezem.

– A két karján London óta ott áll megörökítve egy jelmondat: „Hold fast”. Miben lesz kitartó most, hogy befejezte a kajakozást?

– Az elveimben és a hozzáállásomban. Ugyanúgy, mint eddig.