Vad Ninetta és a tökéletes hétvége

Kopasz Bálint lenyűgöző ötszázas döntővel, egy mosolygós Vad Ninetta kétszázas győzelemmel zárta a rangsorolós hétvégét a Maty-éren. A kenus Sarudi Pál ismét „előrántotta” rutinját, s újabb aranyat zsebelt be Takács Tamara, aki az ötszáz egyes után 1000 méteren is nyert.

Rangsoroló, 3. nap
Hír

Új arcát mutatta Vad Ninetta a hétvégi maty-éri rangsorolón, a szombati K-1 500 méter ezüstérme után több mint fél hajó előnnyel nyerte meg a K-1 200 méter döntőjét Lucz Dóra és Hagymási Réka előtt. Van oka mosolyogni Simon Miklós tanítványának, hiszen majdnem tökéletesre hozta ezt a hétvégét, bár neki az sem szegte kedvét, hogy 500 méteren Takács Tamara jobban rúgta be a hajóját.

„Ugyanolyan tökéletesnek éreztem a kétszázas finálét, mint az ötszázat. Végre, végre egy pozitív hétvége van mögöttem – mosolygott Vad Ninetta. – Nyilván mindenki idény eleji formában van, mi se gyorsítunk olyan régóta, vagyis tudom, hogy mindenki lesz még jobb az idény során. Reményeim szerint ezzel az eredménnyel benne leszek a csapathajóban a Világkupán, de a lényeg, hogy ötszáz egyesben legyek minél erősebb, mert azt tekintem a fő számomnak.”

Hogy Hajdu Jonatán mit tekint? Talán azt még ő sem tudja igazán. Egy biztos: az olimpiai program változása miatt kénytelen elengedni a 200 métert, amelyet riói indulónk ezúttal óriási fölénnyel nyert meg a Maty-éren.

„Nem számítottam rá, hogy ekkora lesz a fölényem, de beszélgettem a többiekkel, és igazából már senki sem készül erre a számra – mondta Hajdu Jonatán. – Én a Világkupa miatt természetesen foglalkozom a sprintszámmal is, de már megkezdtem az építkezést az ezer méter felé. Az edzéseken is főként ezer méteres munkát végzünk, de kell egy-két év ahhoz, hogy beleerősödjek a felnőtt mezőnybe. Kiss Tamással az ötszázas párosunk egy lépcsőfok ebbe az irányba. Az idén már edzettünk együtt Dél-Afrikában, aminek nagyon örültem, mert olyan ember volt mellettem, aki száz százalékban teljesíti az elvárt munkát, jó ilyen példát látni magam mellett.”

És jó látni Kopasz Bálintot is a pályán. Európa-bajnoki bronzérmes kajakosunk az 500 méter döntőjében mutatta meg, hogy miért is az egyik legnagyobb reménysége a férfi kajak szakágnak. Lenyűgöző versenyzéssel, óriási fölénnyel nyerte meg a finálét Mozgi Milán és Noé Zsombor előtt.

„Bálint profin gondolkozik, tudja, hogy mire képes, még ő nyugtatott engem a döntő előtt, hogy nem lesz gond. Örülök, hogy így sikerült ez a verseny, mert szeretnénk, ha Világkupán kipróbálhatná magát az ötszázas csapathajóban, ami úgy tűnik, Tokióban már olimpiai szám lesz” – mondta édesanyja, egyben edzője, Demeter Irén.

És hogy miként vélekedett a teljesítményéről Bálint, aki hasonlóan olyan nagyot ment, mint tavaly a második olimpiai válogatón K-1 1000 méteren?

„Hasonlóan éreztem magam most is, mint tavaly abban a döntőben. Jól lettek összeállítva az edzések és szerencsére most is kijött a forma, a gyorsaság. De ez nem azt jelenti, hogy specifikusan az ötszázra készülök, marad az ezer egyes fő számnak és bízom benne, hogy a későbbiekben is sikerül helyet szorítani magamnak a csapathajóban” – mondta Kopasz Bálint.

A folytatásban a női C-2 500 méter fináléját a papírformának megfelelően Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső párosa nyerte meg, míg a férfiaknál meglepetésre a Vasbányai Henrik, Varga Dávid duót legyőzte a rutinos Sarudi Pál és fiatal párja, Fekete Ádám.

„Az ezer páros a fő számunk, de taktikai okokból most még nem indultunk a hosszabbik távon. Most ötszázon nem tudtunk hibátlan pályát menni, mert az elején Ádám lába kicsúszott és korrigálnom kellett. Összességében elégedettek lehetünk, de azért hozzá kell tenni: még nagyon az elején járunk” – mondta Sarudi Pál.

Aki csattanóra számított a nap végén, annak csalódnia kellett. A kétszeres Eb-ezüstérmes Takács Tamara magabiztosan szerezte meg a K-1 1000 méter aranyát. Mögötte Bodonyi Dóra és a győri Bordács Blanka zárt.

Hongkong hiányozni fog

Boros Adrián igazi kalandor. Bizonyította ezt már többször is, hiszen idén a dél-afrikai vadvizektől kezdve európai kihívásokon át jó pár maratoni versenyen állt helyt. Vasárnap új "terepen", a hongkongi surfski-világbajnokságon próbálta ki tudását.

Hír
A dunai hullámokon edződött kajakosok számára az óceán igazi kihívás. Pontosan ezt akarta megtapasztalni maratoni világbajnokunk, Boros Adrián, aki vasárnap a magyar színeket képviselhette a hongkongi surfski-világbajnokságon. Barina József tanítványa a 28. helyen zárt a versenyben, s ahogyan fogalmazott: ebben a műfajban van még mit tanulnia…
“Nem állítom, hogy jó volt, nagyon durván lötyögött a víz, alig lehetett evezni és a rajtot is rendesen elkapkodták a szervezők – mondta Boros Adrián, aki Szaszák Dénesnek köszönheti, hogy rajthoz tudott állni ezen a versenyen. – Az első hét kilométert szembeszélben tettem meg, és erősnek éreztem magam, így el tudtam menni egy olyan társasággal, amelyben ausztrál, új-zélandi, spanyol és portugál versenyzők lapátoltak. Ám amint a hátszélre fordultunk, mintha puskából lőtték volna ki őket, úgy meglódultak. Próbáltam tartani a tempót, de össze-vissza jöttek a hullámok, és nem igazán találtam a kombinációkat. Majd a vége felé, ahogyan ismét csillapodott a víz, újra rátaláltam magamra. A huszonnyolcadik helyen zártam, jó verseny volt, de van még mit tanulnom ebben a műfajban. Most szívem szerint egy kicsit örülök, hogy vége van ennek a versenynek, másrészt Hongkong hiányozni fog, mert remek hely.”
A surfski világbajnokságot két évente rendezik meg, 2019-ben Franciaország ad otthont a versenynek, amelyen mindenképpen szeretne indulni, és jobb eredményt elérni Boros Adrián.

Boldog születésnapot, Kati néni!

Ma ünnepli 75. születésnapját Fábián Lászlóné, Rozsnyói Katalin, aki másfél héttel ezelőtt sportágunk Arany Érdemérmese lett. A kajak-kenu sportnak több olimpiai bajnoki győzelmet is adó tréner az Év kajakosának választott Takács Tamarát készíti a 2020-as tokiói olimpiára.

Hír

Nehezen lehet rávenni a szereplésre, többnyire már kerüli a felhajtást, a nyilvánosságot. A válogatókon, a bajnokságokon is inkább a háttérben meghúzódva szemléli versenyzője sikereit. Az Év női kajakosának választott Takács Tamara két éve került Kati néni csoportjához, aki akkor még férfi versenyzőket készített, Tamara azonban szorgalmával, terhelhetőségével, tehetségével kivívta, hogy a csapat tagja lehessen.

A 2017-es idényre kettesben maradtak. Edzőnő és a fiatal tanítvány, aki nem is okozott csalódást. K-1 500 méteren felnőtt Európa-bajnok lett, a női négyes tagjaként világbajnoki címet szerzett, az egyes indulásért zajló szétlövés során pedig bebizonyította: ő is képes klasszis időeredményre, hiszen 1:47-tel kezdődő idővel lett második Medveczky Erika mögött. Sokan a tokiói olimpia nagy ígéretét látják benne, ám a ma 75. születésnapját ünneplő edző, Kati néni óvatosabban fogalmaz. Még nem a tokiói olimpiára készíti őt, hanem mindig a következő idényre.

„Lépcsőfokokban gondolkodunk – mondja Kati néni. – Idén felléptünk az elsőre, de még van három Tokióig. Tamara az a típusú versenyző, aki mindig többet akar, ám én igyekszem úgy beosztani a munkánkat, hogy maradjon benne az olimpiáig.”

Tamara véleménye szerint jó alany ahhoz, hogy nagy versenyző váljék belőle, mert formálható, lehet rá építeni és igényes a munkájával szemben. Ha kell, rá tud tenni még egy lapáttal – erről ismerszik meg az igazi bajnok, de megesik, hogy olykor pont ebből adódik nézeteltérése a versenyzőjével.

„Tud vitatkozni, és akkor helyre kell tennem. A minap is láttam rajta, hogy fáradtabb, s ezért nem azt az edzést csináltuk, amit előtte megbeszéltünk. Kérdőre vont, mire azt feleltem neki, hogy innentől kezdve nem mondok semmit. Meglepetés lesz minden nap – mondta Kati néni, aki jó kontaktust tudott kialakítani Tamarával, s élvezi az egy edző-egy versenyző felállást. Korábban volt, hogy nyolc kajakossal dolgozott egyszerre, s bizony a lányoknál a féltékenység gyakran felütötte a fejét.

„A férfiakkal könnyebb volt, nyíltabbak, kérdezhettem olyat is tőlük, amire könnyedén válaszoltak, hagyták, hogy belelássak a lelkivilágukba. A lányok mások, visszafogottabbak, no nem a pletykálásban, hanem a saját dolgaikkal kapcsolatban. Nem adják ki magukat” – folytatta Kati néni, aki szerint a versenyek, a téthelyzetek az edző számára is kihívást jelentek, s a szezon vége igazi megkönnyebbülést hoz. Mint ahogy megkönnyebbülést adott számára Kőbán Rita 1996-os atlantai győzelme.

És hogy a kikapcsolódást mi jelenti?

A sok-sok tennivaló, az edzésmunka, a feladatok, Fábián László, Öcsi bácsi ápolása mellett nem sok ideje jut a feltöltődésre, de saját bevallása szerint sem olyan ember, aki nyugalomban megülve tudná tölteni a mindennapjait. Mert semmit sem tud csak úgy, a maga egyszerűségében csinálni, mindig a maximumra törekszik. Ha kívánhatna egy jó tündértől a születésnapjára, hirtelenjében nem is tudná, hogy mi lenne az.

„Talán egy csendes nap. Amikor azt csinálom, amit én akarok, amikor az lehetek, aki én vagyok” – mondja Kati néni.

75. születésnapja alkalmából kívánunk neki több ilyen napot, és sok-sok boldogságot, egészséget

fotó: Balogh Zoltán/MTI