Mégse

Szeged tényleg sikersztori lett

Minden szempontból sikeres rendezvénynek tartja Schmidt Gábor az augusztusi szegedi világbajnokságot. A szervezőbizottság vezetőjeként annak örül a legjobban, hogy a Maty-éren tízezrek tapasztalták meg, mennyire különleges és egyedülálló élményt tud nyújtani a sportág, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) elnökeként pedig annak, hogy hatalmas egyéniségek tűntek fel a válogatottban, és a sikeres vb rendezés jót tett a magyar kajak-kenu nemzetközi megítélésének.

Hír

– Melyek voltak a hazai rendezésű világbajnokság legnagyobb vívmányai?

– Nagyon szerettük volna, ha a világbajnokság nemcsak a sportág szűk belső közösségét szólítja meg, hanem igenis társadalmi eseménnyé válik. Sokaknak meg akartuk mutatni, hogy a kajak-kenu mennyire különleges és egyedülálló élményt tud nyújtani, és ez idén Szegeden sikerült! Óriási öröm volt látni, hogy mennyien fogadták el a meghívásunkat a versenyre, így mind a kormányzat és az önkormányzatok, mind a vállalkozói és egyéb civil szektorok képviselői velünk, illetve korábbi legendás versenyzőinkkel együtt szurkoltak a magyar csapatnak. Jó érzés, hogy

mindenki láthatta: ez a sportág képes tömegeket megmozgatni,

hiszen a szombati versenynapra több mint tízezren váltottak jegyet, az élő közvetítést pedig a hétvége során ennél is sokkal többen kísérték figyelemmel az MTVA-nak köszönhetően.

– Mit gondol, mitől marad ez a vb emlékezetes a versenyre kilátogató nézők, illetve vendégek számára?

– Fontos célnak tekintettük, hogy maximalizáljuk az élményt mindazok számára, akik jegyet váltottak az eseményre. Arra törekedünk, hogy a nézőkkel a Maty-éren minden pillanatban történjen olyan, amely a versenyszámokon kívül is tartogat meglepetéseket. Ezért gondosan megtervezett sportprezentációt álmodtunk meg, amelyben speakerek, dj-k, szakkommentátorok, valamint a helyszínen élőben-, illetve a kivetítőn bemutatott produkciók tették teljessé az élményt. Ráadásul nemcsak a lelátón, a versenyek alatt tudtuk megmozgatni a szurkolókat, hanem a pálya melletti sétálóutcán is komoly élet zajlott. A számos színvonalas bemutató, a szurkolói programok, vagy például a Kolonics-emléksátor lehetőséget adott az egész napos kikapcsolódásra. Nagyon fontos, hogy az esemény azért lehetetett ennyire összetett, azért tudott kiteljesedni, mert talán először a pálya történetében, Szegeden egy igazán átgondolt és nagyszabású létesítményfejlesztés történt, a Maty-ér most lett alkalmas az ennyire nagyszabású rendezvények lebonyolítására. Így lehetőségünk volt a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF), a csapatok, a nézők, a sajtó és a VIP professzionális kiszolgálására is.

– Miről marad emlékezetes ez a vb Önnek, mint az MKKSZ elnökének, illetve az esemény főszervezőjének?

– Elsősorban a magyar csapat jó szereplése miatt marad az.

Fantasztikus egyéni teljesítményeket láttam.

Kopasz Bálint, Csipes Tamara és Kiss Péter a világbajnokságon bizonyították, hogy mindhárman óriási alakjai a sportágnak. Nekem külön nagy élmény volt a női négyes parádés győzelme. Nem titok, hogy Gazsó Dorkát szinte csecsemőkora óta ismerem. Jó volt látni, hogy vált érett versenyzővé néhány hét alatt, hogy kapott segítő kezet és támogatást a hajó többi tagjától, és Csipes Ferenctől, aki újra bebizonyította, hogy kiválóan ért a négyesek felkészítéséhez, és a női lelkekhez. A sportszakmán túl annak örülök a legjobban, hogy kollégáimmal egyedülálló látványvilágot tudtunk teremteni a versenynek, ami egységes és professzionális megjelenést adott az egész világbajnokságnak, és a kajak-kenu sportágnak.

 

– Milyen visszhangja van a világbajnokságnak? Ezek közül melyik visszajelzésre lehetnek a szervezők a legbüszkébbek?

– Eleve hatalmas dolognak tartom, hogy sok más olimpiai sportág legjobbjai is ott szurkoltak a lelátón. Egyébként nem tartom szerencsésnek, hogy a szervezőbizottság elnöke maga dicsérje a rendezvényt, de nagyon jól estek azok a gratulációk, amelyek a nemzetközi és a hazai sportéletből érkeztek. Ki kell emelnem José Perurénanak, az ICF elnökének a véleményét. Ő a kötelező udvariasságon is messze túlment, amikor azt mondta, hogy ez volt a kajak-kenu sportág elmúlt 80 évének legjobb világbajnoksága, és úgy gondolja, hogy a közeljövőben ezt az eseményt nem is lehet felülmúlni. Talán még ennél is fontosabb, hogy rengeteg visszajelzést kaptunk a szurkolóktól, amelyek mind-mind kiemelték az eseményre való beközlekedés, a parkolás, a helyszíni kiszolgálás, és a sétálóutca magas színvonalát, valamint azt a fantasztikus hangulatot, amelyet a sportprezentációs csapat a helyszínen teremtett.

– Mennyire nyereséges vállalkozás a magyar kajak-kenu számára egy ilyen esemény megszervezése sportdiplomáciai szempontból?

– Sportdiplomáciailag sok pozitív hozadéka van egy ilyen eseménynek. A magyar szövetség eddig is magas nemzetközi elismertsége tovább erősödött. Sikerült jó személyes együttműködéseket kialakítanunk az ICF-el. A sportágfejlesztési programban történő magyar részvételt eddig is elismertség övezte, ezeknek folytatására további felkérést kaptunk. Továbbá az MKKSZ nagyon szeretné, ha a nemzetközi szövetség elnökségének újra lenne magyar tagja, szerintem ebben a kérdésben is sikerült előrelépnünk. A világbajnokságon hivatalosan bejelentettük, hogy gazdasági alelnökünket, Kárai Pétert jelöljük az ICF kincstárnoki pozíciójába. Rajta kívül az olimpia utáni tisztújító közgyűlésen Storcz Botond is kandidálni fog, hogy tagja lehessen az ICF sprintbizottságának.

– Mennyire elégedett az idén elért magyar eredményekkel, egy évvel az olimpia előtt?

– Elégedett vagyok, mert

Magyarország őrzi vezető pozícióit.

Különösen igaz ez az utánpótlásra, ahol évek óta döntjük meg saját rekordjainkat, a világversenyeken nyerjük az éremtáblázatot és a pontversenyt, ami azt jelzi, hogy a következő évekre is biztos pozíciói vannak a magyar kajak-kenunak. A mostani felnőtt válogatottnak pedig óriási értéke, hogy végre újra vannak nagy egyéniségeink, akik egyes hajóban képesek a legmagasabb szintű eredmények elérésére, ráadásul négyből három szakágban erősek a csapathajóink is. Mégis van bennünk hiányérzet, pedig az olimpiai számokban a mi csapatunk volt a legerősebb Szegeden. Férfi kenuban sajnos nem tudtunk kvótát szerezni, de egy sikeres tavaszi pótkvalifikáció után lehet képviselője a szakágnak a tokiói olimpián. Az eredményeket értékelve látnunk kell, hogy az elmúlt 20 évben rengeteg, korábban erre a sportágra kevesebb energiákat mozgósító ország, került be a világ élvonalába. A gyorsasági kajak-kenuban hagyományosan erős országok mellé felzárkózott Új-Zéland, Ausztrália, az USA, Kanada, Kína, az orosz utódállamok, és Franciaország is. Őszintén remélem, hogy a következő hetekben a szövetségi kapitány, és az érdekelt edzők egy olyan programot tesznek le az asztalra, amely biztosítja az eredményes felkészülését ennek a rendkívüli tehetséges versenyzőkből álló keretnek 2020-ba is. A Magyar Olimpia Bizottsággal közösen megfogalmazott elvárásunk, hogy a kajak-kenu válogatott

négy-öt érmet, és közte két aranyérmet szerezzen Tokióban.

Azt hiszem, ez mindenképpen benne van ebben a csapatban.

– Van mit kipihenni az idei szezon után, mégis mikor lehet újra rangos világverseny Magyarországon?

– A világbajnokság fantasztikus megrendezése óta az ICF vezetői minden egyeztetésen feltesznek két kérdést. Az egyik, hogy mikor lesz kész a szlalom pálya Budapesten, a másik, hogy mikor rendezünk SUP-versenyt a Balatonon. Bízom benne, hogy a korábbi kormánydöntésnek megfelelően a Kemény Ferenc Program keretein belül rövidesen megépül a szlalom pálya Észak-Csepelen. A kiskörei rafting és szlalom pálya engedélyes tervei elkészültek, megvan a vízjogi létesítési engedély is, így a projekt folytatásának ügye rövidesen a kormány elé kerülhet. Az MKKSZ elnöksége nemsokára dönt arról, hogy megpályázzuk-e Balaton helyszínnel a 2021-es ICF SUP-világbajnokság megrendezését. Akik pedig már jövőre szeretnének itthon a mieinknek szurkolni, azokat jövő júniusban várjuk Budapesten, hiszen a Ráckevei (Soroksári)-Dunán rendezzük az maratoni Európa-bajnokságot, júliusban pedig ismét Szegedre kell figyelni, mert a Maty-éren megszervezzük a nem olimpiai versenyszámok világbajnokságát, amely mint ICF-es esemény, nálunk debütál.

A jövő évre halasztották az olimpiát

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) bejelentette, hogy a tokiói olimpiát a jövő évre halasztják és legkésőbb 2021 nyarán kell megrendezni, miután Abe Sindzó japán miniszterelnök és Thomas Bach, a NOB elnöke egyetértett abban, hogy idén a világméretű koronavírus-járvány miatt nem lehet megrendezni a ötkarikás játékokat.

Hír

A japán kormányfő kedden telefonon egyeztetett a NOB első számú vezetőjével és utána arról tájékoztatta a sajtót, hogy azonos állásponton voltak a halasztás szükségességét illetően. Abe, a szervezők és a NOB arról is megállapodott, hogy a játékokat legkésőbb 2021 nyarán megrendezik.

“Arra kértük Bach elnököt, fontolja meg a nagyjából egyéves halasztást,

hogy ezzel lehetővé váljon a sportolók számára, hogy a legjobb feltételek között versenyezhessenek, és a nézők számára biztonságos legyen az esemény. Bach elnök azt mondta, százszázalékban egyetért ezzel” – fogalmazott Abe.

A NOB végrehajtó bizottsága még kedden, gyorsan összehívott rendkívüli ülésen – ugyancsak telefonkonferencia keretében – vitatta meg a halasztás lehetőségét.

Koike Juriko, Tokió kormányzója külön beszélt újságíróknak és jelezte, ha 2021-ben rendezik az olimpiát, akkor is Tokió 2020 lesz az elnevezése, márkaneve.

Az elmúlt hetekben – sportolók, sportszövetségek, politikusok mellett – egyre több olimpiai bizottság jelezte, hogy a halasztás lenne a legjobb megoldás a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben. Kanada vasárnap elsőként jelentette be, hogy ha az eredeti időpontban tartanák meg a játékokat, bojkottálja az eseményt.

A NOB álláspontja a fokozódó nyomás ellenére sokáig az volt, hogy nem kell elhamarkodottan dönteni, májusban is elég lehet határozni az esetleges módosításról, és a japán szervezők is rendszeresen úgy foglaltak állást, hogy tartják magukat az eredeti időponthoz. Thomas Bach ugyanakkor vasárnap már azt mondta, hogy a döntés négy héten belül megszületik, Abe Sindzó pedig erre reagálva hétfőn először beszélt az esetleges halasztásról.

Az olimpiát idén július 24. és augusztus 9. között rendezték volna meg.

Nem ért sokként az olimpia elhalasztása

Csipes Tamara aranyesélyesként utazhatott volna idén nyáron a tokiói ötkarikás játékokra - írja az origo.hu. Az olimpiai bajnok a 2017-es szezont szülési szabadság miatt kihagyta, egy évvel később viszont már aranyérmet nyert a portugáliai világbajnokságon. Tavaly már a magyar csapat egyik legnagyobb sztárja volt a szegedi olimpiai kvalifikációs vb-n, egyesben és a női kajaknégyes tagjaként is aranyérmes lett, így nagy reményekkel vágott neki a felkészülésnek. A koronavírus-járvány ugyan közbeszólt, de Csipes Tamara koránt sincs elkeseredve az olimpia elhalasztása miatt, mert plusz egy év felkészüléssel még magabiztosabban utazhat majd Tokióba.

Hír

– Hogyan érintette, hogy elhalasztották az olimpiát?

– Számítottunk rá. Napok óta kaptuk a rossz híreket a dél-afrikai edzőtáborban, így mondhatom, hogy nem ért sokként. Sőt, ilyen körülmények között nagyon nehéz lett volna felkészülni, ami sokkal lehangolóbb lett volna, mint a halasztás.

– A Budapesti Honvéd Facebook-oldalán azt mondta, hogy vannak érveim pro és kontra, de nem vág földhöz, hogy egy évvel elhalasztják az olimpia rajtját. Mi szól mellette, és mi ellene?

– Sportolóként sokszor nem vagyok elég magabiztos, és felvetődik bennem, hogy vajon jól végeztem-e el a felkészülést az adott versenyre, így az egyik érvem a halasztás mellett, hogy van még egy egész évem kiküszöbölni a hiányosságaimat. Sokszor érzem azt is, hogy az anyaság és a sportkarrier között egyensúlyozva kevés az időm, és emiatt csúszik el az életemben egy-egy fontos részlet, ami előre vinne, de egy év elég idő lehet ezekre a részletekre is. Természetesen a halasztás mellett szól az a tény is, hogy mivel korlátozott lehetőségeink vannak a felkészülésben, illetve a meleg vízi edzőtáborunk is meg lett szakítva, így már nem a tervezett menetrend szerint készültünk volna az idei olimpiára, ezért nem tudtam volna azt mondani, hogy sikeres lesz a verseny. Viszont emellett nagyon

vártam már az idei szezont, jól éreztem magam a hajóban,

és nagy volt a lendület, ami fontos tényező a versenyek előtt, azonban erre idén már nem lesz szükség. Nehéz egyik napról a másikra újrahangolni a munkát, új lendületet venni és kitűzni ugyanazt a célt egy későbbi dátumra. Négy évet várni egy versenyre hosszú idő, és ez a plusz év a türelem próbája is lesz. Ráadásul úgy terveztem, hogy a következő évemet abszolút az anyaságra, a sportkarrierem utáni életre összpontosítottam volna, amit huszonegy év kötöttségekkel teli élsport után borzasztóan várok már, emiatt is soknak érzem az egy évet.

– Azt is mondta, nem érzi azt, hogy bármiféle akadálya lenne annak, hogy jövőre is úgy teljesítsen, ahogyan idén szeretett volna. A szavaiból azt vettem ki, hogy nagyon jó formában érzi magát. Így van?

– Még csak négy hete kezdtük meg a vízi felkészülést, így ezt még túlzás lenne kijelenteni, de az első evezések jól sikerültek, és ez bíztató volt.

– Dél-Afrikában mennyit éreztek ebből a koronavírusos jelenségből? Készültek rá, hogy haza kell jönniük, vagy hirtelen döntés volt?

– Minden nap kaptuk a híreket, sokszor egy napon belül két ellentétes információt is fel kellett dolgozni. A hazautazással kapcsolatban is ez volt, így számítottunk rá, annak ellenére, hogy maradni akartunk, hazahívtak minket a bizonytalan helyzet miatt.

– A Dél-Afrikából való hazaérkezés után mindenkin koronavírus-tesztet végeztek. Ennek meglett már az eredménye?

– Igen,

az egész csapatnak negatív lett az eredménye,

és azon vagyunk, hogy ez így is maradjon.

– Hogy néz ki egy ilyen vizsgálat?

– Kenetet vesznek a garatról. Előtte nyolc-tizenkét óráig nem javasolt enni, inni, fogat mosni az eredmény pontossága érdekében.

– Milyen számokban szeretett volna elindulni az olimpián?

– Egy sikeres válogató után akár három számban is rajthoz állhattam volna, és meg szerettem volna mutatni, hogy a csapatunk minden egysége kiemelkedően tud teljesíteni.

– Milyen tervei vannak most, hogy talán egyetlen verseny sem lesz nyáron?

– A következő három hónap egy hosszú és nyugodt alapozás lesz, utána lesz egy igazi nyári vakációm, ami nekünk sosincs az augusztusi versenyek miatt, ezután pedig kezdjük újra, amit idén már elkezdtünk. Nem szeretném, ha a versenyzésről szólna a következő időszak, akkor sem, ha esetleg nyár végén rendeznek valamit. A karrierem során két szezon is volt, amikor nem versenyeztem, és nem volt hatással a következő évemre, így emiatt nem aggódom.

– Most házi karanténban vannak? Hogy telik egy napja?

– Nincs kötelező karanténunk, járunk napi egyet edzeni is, így valamennyire megmaradt a rutin. Természetesen nem hiányzik nekünk sem ez az armageddon állapot, így a vízitelepen csak a mi ötfős csapatunk tartózkodhat, és ezen kívül otthon próbáljuk átvészelni ezt az időszakot. Ami nekem egy majdnem két és fél éves öntudatos, örökmozgó kislánnyal nem unalmas, ámbár sokszor emberpróbáló.

– Más-e az anyaság, mint egy éve volt? Ugyanolyan fárasztó? Egy évvel ezelőtt Olívia még rendszeresen felkelt éjszaka. Most már valamelyest könnyebb, vagy ahogy nő, úgy jönnek újabb és újabb megoldandó feladatok?

– Minden korszaknak megvannak a maga nehézségei és szépségei egyaránt. Nem gondolom, hogy más lenne az anyaság, inkább beleszoktam, sokkal rutinosabb vagyok már így két év után. Most a dacos Olíviával küzdök, de szerencsére a nyugodt alvás ideje eljött pár hónapja, ráadásul van még egy évem kipihenni az elmúlt kettőt.

forrás: origo.hu