Rosszul lett, ha kajakost látott

sérülés után

Homonnai Luca ötször nyert ifjúsági világbajnokságot, a 2015-ös felnőtt világbajnokságon Janics Natasával 200 méteren, 16 évesen (!) ezüstérmes lett. Megválasztották az év utánpótlás sportolójának, a legnagyobb kajakreménységnek tartották, amely a magyar női mezőny erősségét ismerve felér legalább egy világbajnoki címmel. Majd jött 2017 márciusa, amikor elindult a még mindig csak 19 éves kajakos kálváriája. Most fitneszversenyre készül, és még az is lehet, hogy egyszer ismét láthatjuk kajakozni.

– Hogy indult ez az egész rémálom, amiből lassan kezdesz felébredni?

– Csipes Ferencnél edzettem a Honvédban, kiváló erőállapotban éreztem magam, majd a sevillai edzőtáborba utazás előtt néhány nappal éjszaka arra ébredtem, hogy zsibbad a jobb vállövem. Bepánikoltam, hogy nem tudok evezni, rohantam gyúróhoz, izomgörcsre gyanakodtam, de utána sem tudtam felemelni a kezem, Csipes Ferenc rám is szólt már Sevillában a technikai edzésnél, hogy emeljem szemmagasságig a kezem. A parton megmutattam neki a hátamat, a lapockám kiállt öt-hat centire, mint egy szárny. Bőgve mentem a szállásra, hogy vége a szezonomnak. Hazautaztam, itthon több vizsgálatra is elmentem, neurológiára, ultrahangra, kiderült, hogy valami vírustól idegbénulásom van, azt mondták, nem tehetek semmit, csak pihenjek, és két hónap múlva menjek vissza.

éjszaka arra ébredtem, hogy zsibbad a jobb vállövem

@coachberkes #berkesteam #fitbalanceberkesteam #berkesangels #fitness #workout

A post shared by Homonnai Luca (@luca.homonnai) on


– Hogy tudtad ezt feldolgozni lelkileg?

–  Sehogy. Egyébként is pánikolós vagyok, de teljesen összeomlottam. Nekem akkor minden magánéleti problémámra az edzés volt a megoldás, kiszakítottak egy kilenc éves rutinból, depressziós lettem, úgy éreztem, hogy egy nagy semmi vagyok. Nem tudtam itthon maradni, egy küzdelem volt az életem saját magammal. Ha megláttam egy kajakozó embert, rosszul lettem, meg kellett állnom az autóval, és át kellett adnom a kormányt másnak. Nem tudtam beletörődni, hogy nem evezhetek, irányíthatatlanná vált a hangulatom, egész nap negatív voltam úgy, hogy alapvetően én mindig is egy pozitív személyiség voltam.

– Milyen segítséghez fordultál, ha már edzeni nem edzhettél?

– Sosem szerettem lelkizni, de úgy voltam vele, hogy inkább elmegyek pszichológushoz, mintsem, hogy nyugtatókat szedjek. Elmentem egy olyan szakemberhez, aki Nepálban tanulta a buddhista hitvallást, de továbbra is ingerlékeny voltam, meg kellett tudnom, hogy mi okozza ezt, mielőtt gyógyszerekre bíztam volna az életem. Egy endokrinológus kivizsgált, és kiderült, hogy pajzsmirigy-alulműködésem, valamint inzulinrezisztenciám van. Amikor versenyeztem, többször voltam túledzett, és nehezen kezeltem a kajakozással járó stresszt. Ezt nem hangoztattam akkoriban, de 2016-ban volt egy olyan pillanat, amikor a fél arcomban bénulásom volt, annyira stresszeltem.

 Hogy vagy most?

–  Vár még rám egy vizsgálatsor, de elkezdtem fitneszezni, és ez rengeteget segít. Edzőm, Berkes Laci mondta, amikor elmentem hozzá, hogy neki már volt dolga ilyen jellegű problémával, és ha odafigyelünk rá edzés közben, akkor javulni fog. Igaza lett, rengeteget javult a hátam, és én magam is sokkal erősebb lettem. Azt is mondhatom, hogy csodát tett velem, mert van olyan gyakorlat, amelyet egy hónap után ötször akkora súllyal tudok már csinálni, mint előtte, márpedig ez óriási fejlődés. Lelkileg is helyrejöttem, gyógyszerekkel helyre rakták a hormonokat, kezd kiegyenesedni az életem. Az is lehet, hogy április-május környékén elindulok egy fitneszversenyen bikini modell kategóriában, mert azért még mindig a versenyzés éltet.

azt sem tudom, hogy holnap hol leszek, és mit csinálok

 Akár kajakozni is láthatunk még?

–  Három hete láthattak, akik arra jártak, mert hosszú idő után ismét lementem evezni. Milyen érdekes, korábban nagyon nem szerettem a hidegben kajakozni, de most januárban lementem evezni. Sajnos még nem volt az igazi, megerősödtek ugyan a hátizmaim, már minimális az eltérés a lapockámnál, de evezés közben, amikor szemmagasságban volt a kezem, még azért éreztem a fájdalmat. Egyesületem és versenyzői engedélyem nincs, de hivatalosan még nem vonultam vissza. Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, azt sem tudom, hogy holnap hol leszek, és mit csinálok. Nekem úgy változik egyik pillanatról a másikra az életem, hogy ha veszek citromot, hogy limonádét igyak, mire megcsinálom és felemelem a poharat, addigra biztos, hogy valaki elém dob két süteményt, hogy inkább azt egyem meg, én pedig el is bizonytalanodom minden új lehetőségnél.

–  Janics Natasa is visszatér, és kőkeményen edz. Adott ez valamennyi erőt, amikor olvastad?

–  Bevallom, nem olvasok kajak-kenus cikkeket. Van bennem még egy kis tüske a kajakozás felé azok után, ami az elmúlt egy évben történt velem. Egyébként beszéltem Natasával, szóval tudom, hogy keményen edz, de arról nem esett szó, hogy ismét összeülnénk. Nem is eshet, mert fényévekre vagyunk egymástól, ő már remek formában van, én pedig még a kajak közelében sem vagyok.

–  El tudod képzelni az életedet kajakozás nélkül?

–  Nem tudok erre konkrétan válaszolni, most csak azt tudom, hogy minden nap edzek és készülök az érettségire. Korábban úgy éreztem, hogy én csak egy kajakos vagyok, semmi más. Még a parton sétáló, nézelődő nagypapától is féltem, hogy le fog engem kajakozni, mindenem volt a versenyzés. Úgy viszonyultam az eredményeimhez és a kajakozáshoz, mint a Gyűrűk urában Gollam a gyűrűhöz, az volt az én drágaságom. Nagyon hiányzik az a közeg, most nem tehetem meg azt, amit akkor igen, hogy kimentünk külföldre és azon nevettek a többiek, hogy a csokis muffint Nutellába, a gyorsétteremben pedig a sültkrumplit fagyiba mártogatva eszem. De még nem tudnék 20 kilométereket evezni, néhány hónapot biztosan várni kell arra, hogy kiderüljön, vissza tudok-e térni.

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók