Rendszerekben gondolkodik az új szakmai igazgató

Nem nyert olimpiai aranyérmet kajakosként, mégis úgy érzi, hogy életre szóló útravalót kapott a sportágtól Doma Gergő, amit szakmai igazgatóként szeretne meghálálni. Az UTE eddigi szakosztályvezetője új pozíciójában legfontosabb feladatának a sportágban felhalmozott szakmai tudás begyűjtését és annak rendszerezését tartja, az MKKSZ szakmai csapatából pedig egy olyan innovatív szolgáltató egységet szeretne létrehozni, ami a túrázóktól az olimpikonig segíti a kajak-kenu sport művelőit.

Hír

– Pályázati anyagában a sportág erkölcsi és morális rendjének visszaállítását ígérte, ekkora lenne a baj?

– Kajakosnak és kenusnak lenni mindig is rang volt Magyarországon, hiszen ez nálunk nem csak egy sportág, hanem valódi hungarikum. A műfaj nagyon nagy energia befektetést igényel, sikereinket mindig a rengeteg munkának köszönhettük és éppen ettől érezhette magát mindig többnek az, aki ehhez a sportághoz tartozott. Ebből a szempontból esett egy kis folt a becsületünkön. Akkor éreztem ezt igazán, amikor a gyerekem óvodájában a szülőtársak már nem arról érdeklődtek nálam, hogy hány kajak-kenu érem születik majd az olimpián, hanem azt kérdezték, hogy lehet-e ennyi botrány után sikeres a sportág Rióban. Szerencsére jó választ adtunk, sikeresek voltunk, a sportág pedig elkezdte magából kivetni azokat, akik rossz döntéseket hoztak és nemcsak a munkában hittek, mert ők nem lehetnek igazi példaképek. Az biztos, hogy a jövőben még több energiát kell fordítani a megelőzésre, hogy ne essen újabb folt a becsületünkön.

– Szakmai igazgatóként január 2-án áll munkába, mi lesz az első dolga?

– Az első dolgom az lesz, hogy szélesre nyissam az irodám ajtaját és elindítsak egy dinamikus párbeszédet. Már a pályázatomban is leírtam, hogy legfontosabb feladatunk a sportágban rejlő tudás begyűjtése és a sokszor eddig is jól működő szakmai rendszerek átvilágítása lesz. Minél hamarabb le fogok ülni a jelenlegi szakmai stábbal egy szezonkezdő megbeszélésre. Főként a belső erőforrásokra támaszkodom majd, ezért szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a csapat minden eddiginél hatékonyabban végezhesse a munkáját. Ehhez elsősorban párbeszédre van szükség és a munkához való dinamikus hozzáállásra.

Természetesen át kell vennem napi operatív feladatokat is az eddigi szakmai igazgatótól, Csabai Edvintől, aki önként vállalta, hogy ezekben segítségemre lesz, ezért nagyon hálás vagyok neki.

– Rendszerek átvilágítását ígéri, ez hogy néz majd ki a gyakorlatban?

– Útra fogok kelni és pár hónap alatt igyekszem meglátogatni a klubok jelentős részét. Szeretném feltárni az igényeket, a problémákat és meghallgatni a sportág javaslatait azoknak megoldásaira. Először a kajak-kenu képzés rendszerét kell átvilágítani, majd azt a motivációs rendszert, ami jelenleg igen tagolt mind a sportolók-, mind az edzők tekintetében. Meg kell vizsgálnunk, hogy a hosszú távú céljainkkal a képzési- és motivációs rendszerünk összhangban van-e.

– Milyen elvárásai vannak a szövetségi kapitányokkal szemben?

Nem elsősorban az elvásásokkal kezdeném. Az egyik fontos feladata lesz a szakmai csapatnak a magas színvonalú kiszolgáló háttér kialakítása, hogy a kapitányok is magas színvonalon tudják ellátni a feladatukat. Például 2017-ben be kell indítanunk a kajak-kenu specifikus egészségügyi központ működését – ehhez már megvannak a költségvetési források is – amely rengeteg segítséget nyújt majd a rehabilitáció és a legális teljesítményfokozás területén. Közösen kell kialakítanunk az egyéni tehetségmenedzselés rendszerét is, aminek az alapjai már megvannak, ezeknek a továbbfejlesztése azonban szükséges. Ha konkrét elvárásokról beszélünk, akkor nagyon aktív terepmunkát kérek majd a kapitányoktól, valamint azt, hogy edzéseken és a diagnosztikai mérések során szerzett adatok feldolgozásában és a konzekvenciák levonásában is oroszlánrészük legyen. Az így szerzett, akár tudományosan alátámasztott tapasztalatokat szintén nekik kell majd személyre szabottan a sportolóknak és az edzőknek úgy visszajuttatni, hogy abból a versenyzőnek hosszútávon előnye származzon.

– Az új felnőtt- és a parakenu szövetségi kapitány már megvan, mit gondol, ki lehet a következő utánpótlás kapitánya a sportágnak?

– Van a fejemben több név is, akikkel január első heteiben szeretnék személyesen egyeztetni, de nyilván a pályázati anyagok elolvasva olyanok is képbe kerülnek majd, akikre eddig még nem gondoltam. A pályázat lezárulta és a személyes meghallgatások után egyeztetni fogok Faludy Andrással, az MKKSZ versenysport bizottságának elnökével, valamint Petrovics Kálmánnal, az MKKSZ sportfejlesztési bizottságának elnökével, majd tolmácsolom a véleményemet az elnökségnek, akik a végső döntést meghozzák.

– Elnökségi-tag és az UTE szakosztályvezetője, mi lesz az eddigi feladataival a jövőben?                         

– Ennél is összetettebb a helyzet, a kajak-kenu mellett egy gépészeti cég vállalkozási igazgatójaként dolgoztam az utóbbi időben. Természetesen ott is, valamint az UTE-ban is felmondtam és az elnökségi pozíciómról is le fogok mondani.

– Mennyire volt nehéz döntés feladni a „civil” foglalkozást és az UTE szakosztályvezetését azért, hogy szakmai igazgató lehessen?

– Természetesen hihetetlenül nehéz volt. Azonban óriási megtiszteltetés, hogy ezt a feladatot megkaphattam. Azt hiszem, ezt éppen annak köszönhetem, hogy egy kiváló csapattal az elmúlt 11 évben sikerült újraépítenünk az UTE kajak-kenu szakosztályát. Olyan eredményeket tudtunk felmutatni minden korosztályban, amire büszkék lehetünk, ezt koronázta meg Kozák Danuta három olimpiai aranyérme és Tótka Sándor negyedik helye Rióban. Képletesen szólva az UTE-címeres pólóra most felhúzom a piros-fehér-zöld melegítőt és már nem egy klubért, hanem a teljes magyar kajak-kenuért fogok dolgozni nap, mint nap.

Pont egy szakosztályvacsorán mondtam évekkel ezelőtt, hogy mi nem azt ígérjük, amikor egy gyerek kajak, vagy kenulapátot fog a kezébe, hogy felnőtt világbajnok lesz, hanem azt, hogy igazi embert faragunk belőle, olyat, aki képes lesz az élet kihívásaival szembenézni. Nekem a legjobb emlékeim abból az időszakból vannak, amikor még a hajóban ültem. Éppen ezért szeretném, ha a kajak-kenu minden eddiginél több gyermek- és felnőtt számára lenne elérhető mozgásforma, akár túrázni akarnak a természetben, akár a tizedmásodperceként harcolni a versenypályákon. Szakmai igazgatóként az a legfontosabb célom, hogy ezt elősegítsem.

4200 futó áll rajthoz a Kolonics György emlékfutáson

Október 23-án elrajtol a Kolonics György emlékfutás, amelyre 4200 nevezés érkezett. A futók 2 és 11 kilométeren, valamint félmaratonin versenyezhetnek. Szombaton és vasárnap 12-18 óráig a Magyar Kajak-Kenu Szövetség székházában át lehet venni a rajtszámokat.

Koló futás
Hír

Hogy miért éppen október 23-án rendezi meg a Kolonics György Alapítvány a Kolonics György emlékfutást?

Mert Koló rendszeres részvevője volt a Bécs-Budapest szupermaratoni utolsó szakaszának, az október 23-án Budakesziről induló és a Hősök terére érkező félmaratoninak. Sőt, volt, amikor ő rajtoltatta el a mezőnyt ezen az ötnapos versenyen. Szupermaratoni már két éve nincs, de a Kolonics György Alapítvány minden október 23-án megrendezi az emlékfutást, amelynek központja a Népszigeten lévő KSI vízitelep.

Az eseményre ma lezárult a nevezés, 4200 futó regisztrált, köztük olimpiai és világbajnoki érmes kajakosok és kenusok. A szervezők információi szerint a rajtszámok átvétele már szombaton és vasárnap megkezdődik, 12 és 18 óra között a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Latorca utcai székházában lehet átvenni a rajtszámokat. A szervezők kifejezett kérése, hogy a verseny napján senki se próbáljon meg autóval bemenni a Népszigetre, mert nem lehet, az Északi összekötő híd le lesz zárva. A Duna Plaza parkolója lesz megnyitva a versenyzők és kísérőik számára. Új információ, hogy a nagyszámú nevezés miatt megváltozott a verseny programja, amely az esemény Facebook oldalán érhető el.

Csabai Edvin, a Kolonics Alapítvány elnöke elmondta: a női és férfi dobogósok érem díjazásban részesülnek, a félmaratoni során a legjobb női és férfi kajakos vagy kenus versenyző vándorserleget kap. Emellett nagy értékű tárgynyereményeket is kiosztanak, a több mint 10 nevezést leadó kajak-kenu klubok között egy 200 ezer forint értékű fűnyírót sorsolnak ki a szervezők. A félmaratonin az összes célba érkező egyedi érmet vehet át.

Kammerer Zoltán hazatért

A Győr fiatal kajakosaival közösen kezdi meg a felkészülést a szezonra a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán. A 39 éves klasszis a téli alapozás után tavasszal álomcsapattal szállna vízre.

Hír

Újra csapatban?

Igen, hazatértem – felelte a Graboplast Győri Vízisport Egyesület 39 éves kajakosa, Kammerer Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok versenyző a múlt év után, amelyre egyetlen csapattárssal, új módszerek kipróbálásával készült fel, hamarosan újra nagyobb csoportban kezdi meg a munkát. – Novembertől Győrben, Tokár Krisztián irányításával, egy fiatal kajakosokból álló csapattal fogok edzeni. Persze, ahogyan mindig, a szárazföldi tréningeket egy ideje már önállóan elkezdtem.

Ingázik majd Göd és a Rába-part között?

A téli alapozás időszakára Győrbe költözöm, olyan lesz, mintha edzőtáborban lennék: a hétfői edzésre odautazom, és hétvégén visszajövök Gödre.

Az előző szezont egyfajta tesztévnek szánta, amelybe új edzésmódszerekkel és nevelőedzőjéhez visszatérve, szinte egyedül vágott bele – a végén K–4 1000 méteren világbajnoki ezüstérmet ünnepelhetett. Nem akarta ezt az utat továbbjárni?

Már korábban eldöntöttem, hogy ismét nagyobb csapattal folytatom. Érdekes, izgalmas év volt a tavalyi, de miután majd’ három évtizedet csapatban készültem, rájöttem, nekem az az optimális. Az előző szezonban új, szokatlan módszert próbáltam ki, és bár az első válogatón még nagyon izgultam, mi sül ki belőle, végül nem vallottam szégyent, és sikerült kivívnom a vébé-indulás jogát. Összességében jó évet zártam, akár elégedett is lehetnék…

Mégsem az?

Én ahhoz szoktam hozzá, hogy huzamosabb ideig képes vagyok stabil teljesítményre, januártól decemberig mindig tudok hozni mondjuk kilencven százalékot. Ez a mutató az előző szezonban úgy nézett ki, hogy egyszer száz-, másszor negyven százalékot nyújtottam. Túl nagy volt a hullámzás.

Azért be tud építeni egy-egy új elemet az idei felkészülésébe?

Amikor elkötelezem magam egy edző mellett, nem okoskodom, maximálisan rábízom magam. Megtisztelem azzal, hogy az általa előírt tervet követem, és nem kontárkodom a munkájába – ezúttal sem lesz másként.

Mi döntött a győri bázis mellett?

A döntés előtt átbeszéltem a helyzetet Kadler Gusztávval, akit arra kértem, ne klubelnökként, hanem a kajak-kenu sportág egyik jelentős szaktekintélyeként mondjon véleményt. Hamar arra jutottunk, ez a kézenfekvő, egyben ideális megoldás. Egyelőre a januárig tartó időszakot terveztük meg, de a tavaszi folytatáson is gondolkodtam már.

Megosztja lapunkkal, mire jutott?

Álmomban egy erős, kibővült csapatot látok a tavaszi vízre szállás idején, amelyben ott vannak a régi négyes tagjai, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel. Minden adott a két csoport közös munkájához, nem mellékesen, nekem is sokat segítene, miután a győri csapat jelentős részét sprinterek alkotják. Én meg ugye ezer méterre készülök.

Az előző év tapasztalatáról szólva épp korábbi csapattársa, Kulifai Tamás mondta a minap: az olimpiai táv változásával speciális ötszázas felkészülésre van szükség. Ön marad az ezernél?

Én kicsit másképp vélekedem a kérdésről. Az egész pályafutásom és a többi sikeres ezres magyar kajakos eredménye is azt erősítette meg bennem, hogy aki az egy kilométeres távra tisztességgel felkészül, annak ötszázon is van keresnivalója. Nem áll tőlem távol a rövidebb táv, amelyen egy évtizeden át ugyancsak eredményesen versenyeztem, de én továbbra is az ezerméteres fő számaimban szeretnék elsősorban jól teljesíteni.

A távhoz hasonlóan a motivációja is a régi?

Épp a napokban volt harminc éve, hogy lementem az első kajakedzésemre. Azóta is minden reggel azzal az érzéssel ébredek, hogy én ezt akarom csinálni. Csak az változott, hogy már nem négyéves ciklusokban, hanem rövid távú célokban gondolkodom.

Mi a terve a jövő évre?

Szeretnék ott lenni a világbajnokságon.

 

TOKÁR Krisztián, a Graboplast Győr edzője: „Nagyon örülünk Zoli érkezésének, és életvitelszerű győri tartózkodásának. Hiszem, hogy jól döntött, miután a versenyzőink rendre jól szerepelnek a téli felméréseken. A sprinterek mellett több tehetséges ezres versenyző is van a csapatban, akik jelentős vetélytársai lehetnek úszásban, futásban és az erősítésben is. A közös munkából mindannyian profitálhatunk, a fiatalok már abból is tanulhatnak, ha csak beszélgetnek vele, míg a srácaim lendülete őt segítheti hozzá ahhoz, hogy jövőre, negyvenévesen is meglepetést szerezzen.”

Forrás: Nemzeti Sport/Pircs Anikó