Mégse

Őszi színes kavalkád a Nagy Hideg-hegyen

Megdőlt az indulói rekord az idei Nagy Hideg-hegy futáson. A regisztráltak száma több mint ezer feletti volt, de több olyan induló is akadt, aki a helyszínen csatlakozott a mezőnyhöz. A leggyorsabb a férfiaknál Bucsi Bence, a hölgyeknél Süvegh Zsófia volt.

A HEGY
Hír

A kellemetlen hideg idő, az erős szél sem szegte kedvét az idei Nagy Hideg-hegy futás részvevőinek, rengetegen gyülekeztek a Cseresznyefai parkolónál, ahonnan elrajtolt a 7.5 kilométeres hegymenet. Az indulók között volt háromszoros olimpiai bajnokunk, Kammerer Zoltán is, aki beiktatta ezt a futást az őszi felkészülésébe, de ismét láthattuk a „verseny” alapítóját is, Babella Laci bácsit, aki frissen, üdén vágott neki a nagy szintkülönbségnek.

„Nekem ez már vagy a harmincadik Nagy Hideg-hegyem – mesélte Kammerer Zoltán. – Emlékszem kilencvenháromban négyen futottunk, én, Babella Laci bácsi, akkori tanítványa, Tóth Laci, vagyis Vackor és az én egyik gödi csapattársam. Akkor a teljesítményről szólt ez a futás, most sokkal inkább az élményről. Jó látni, hogy ennyi tíz-tizenkét éves gyerek fut és jó megtapasztalni azt is, hogy Nagykanizsáról, Szegedről, Dunaújvárosról gyakorlatilag az ország minden pontjából érkeznek a versenyzők, mert mindenki fontosnak tartja ezt a hagyományt.”

„Nagyon színes volt a paletta, hiszen a hat-hét évesektől az idősekig minden korosztály képviseltette magát. Nagyon sok egyesület indította versenyzőit, és ez a futás szimbolizálja a leginkább a sportág erejét, hiszen ez nem verseny, hanem egy alkalom arra, hogy együtt legyen, mozduljon a sportág, s valóban sokan élnek ezzel a lehetőséggel” – mondta Weisz Róbert, a verseny szervezője.

Az idén a leggyorsabban a rácalmási Bucsi Bence ért fel a csúcsra 34:04 alatt teljesítette a távot, míg a nőknél ismét a szentendrei Süvegh Zsófia futotta a legjobb időt: 39:34-et. Az idők az elmúlt évekhez képest rosszabbak lettek, de mindez azért van, mert rengetegen tolongtak a rajtnál, a riói induló Kopasz Bálint szerint percek teltek el mire el tudott kezdeni futni.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség a nevezett egyesület között kisorsolt egy kajakot és egy kenut, előbbit a Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület, míg a kenut a Dunaföldvári STE vihette haza.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…

Sikeres Eb-t zártak paraversenyzőink

Egy arany- és egy bronzéremmel zárta a magyar válogatott a para kajak-kenu Európa-bajnokságot Poznanban.

Hír

A mindössze 16 éves Kiss Péter keddi  bravúraranyérme után szerdán Varga Katalin KL2-ben bronzérmet nyert.

„Ez nagyon jó eredmény, előrelépés az elmúlt évhez képest, hiszen a világbajnokságon negyedik lett, és most is itt voltak azok a versenyzők, akiktől akkor kikapott, de ezúttal sikerült megelőznie az ukrán lányt. Katán látszik, hogy nagyon tudatosan készül a tavalyi év befejezése után, azt vette célba, hogy egyet előre kell lépnie az idén, az Eb-n ezt teljesítette” – mondta Weisz Róbert szövetségi kapitány, utalva Varga Katalin korábbi nyilatkozatára, amelyet még márciusban adott honlapunknak.

„A tavalyi vb után azt beszéltük meg Sík Mártonnal, a Szeged szakmai igazgatójával, hogy két év múlva az aranyérem a cél, ami egy kicsit teher is, hiszen az a paralimpia éve, de mindent megteszek érte. Egy jó felkészüléssel reális lehet a dobogó bármelyik foka az idei világbajnokságon” – mondta a versenyszezon előtt Varga Katalin.

Az Eb zárónapján VL2-ben Suba Róbert hetedik, Juhász Tamás pedig nyolcadik lett, míg Fehér Annamária KL3-ban a döntőig menetelt, ott pedig a kilencedik helyen végzett. „Robi és Tomi várakozáson alul szerepelt, nagyon remélem, hogy ez az eredmény egy újabb lökést ad nekik, hogy még keményebben és még céltudatosabban készüljenek. Az azonban örömteli, hogy Fehér Annamária is eljutott a döntőig.

Összességében elégedett vagyok, hogy szereztünk két érmet,

ebből az egyik arany, ez mindenképp előremutató, és aláírtam volna ezt az Eb előtt. Szeretném kiemelni, hogy nagyon egységes, jó hangulatú csapatunk van, kiváló a kapcsolat a versenyzők, valamint az edzők és a versenyzők között is, mindenki mindenkinek szurkolt a futamok alatt.”

A parások következő versenye a második felnőtt válogató keretein belül megrendezett első para vb-válogató lesz, majd a masters magyar bajnokság alatt rendezik a második vb-válogatót a parások számára.

„Az Eb-n elért eredmények nem számítanak bele a világbajnokságra kialakított keretbe.

A válogatókon mindenki tiszta lappal indul”

– tette hozzá Weisz Róbert.