Mégse

„Nekem egész évben karácsony van”

Ünnep előtti hangulat a zúzmarás Kolonics-telepen. Az MTK-s csapat versenyzői még javában nyomják a napi penzumot, de a küszöbön álló szusszanásnyi pihenő varázsa már benne van a levegőben. Kőbán Rita számára immár négy évtizede ismerős ez a sajátos „feeling”. Az utánpótláskorú női kajakosok trénere szerint a lényeg nem változott, de minden mást érdemes újragondolni. Nem csak karácsony idején…

Hír

Egy picivel kevesebben vagyunk most a szokásosnál, de aki itt van, az lelkesen teszi a dolgát; tegnap mínusz hat fokban is elmentek futni. A kajakosok és a kenusok ma épp együtt tanulják Zala Gyuritól a Kettlebell helyes használatát. Jó ez a békés egymás mellett élés; dolgozni ugyanúgy kell, hajtás van, de tíz perc után már nevetgélünk a buszban. Talán az egyik legjobb évünk volt ez az idei: sok változás történt, több edzőnk lett és ezzel valahogy színesebb is az egész. Megoszlanak az élmények és segíteni is tudjuk egymást. Rendeződött az anyagi helyzetünk, lehetőségünk nyílt kisebb fejlesztésekre is, szóval én nagyon pozitívnak élem meg most ezt az MTK-s periódust.

Honnan kezdődik az elcsendesülés?

Szombaton van az utolsó edzés, onnantól már mindenki csak egyénileg dolgozik. Ha összejön a karácsonyi foci, akkor az lesz még 24-én, de ha nem, akkor sincs gond. Az én csapatom egy hosszú menetelésen van túl, ezért négy-öt nap pihenőt adok nekik. Tudom, hogy hosszú, de hadd legyenek a családdal, úgyis kevés időt töltenek együtt.

Gondolom, nagy a kontraszt számodra azokhoz a hajdani  karácsonyokhoz képest, amelyeket felnőtt versenyzőként éltél meg…

Az olimpia évében nem is volt karácsony… Feszesen telt az ünnep, 25-én már edzettünk, nem állt meg az élet. Amikor gyerek voltam, Ádám-Éva napján még jönni kellett, aztán pedig 27-én folytattuk és az iskolai szünetben amolyan edzőtábor jelleggel napi két edzésen vettünk részt,  ami nekünk teljesen természetes volt. Most azonban minden egészen más, mint akkor: a mai gyerekek számára nagyobb terhet jelent az iskola és az egész életük is sokkal komplikáltabb. Ilyenkor egy kicsit engedni kell a gyeplőn.

Előfordul, hogy  edzőként azon kapod magad: amit annak idején versenyzőként szerettél volna, most megadod a tanítványaidnak?

Igen, van ilyen érzésem. Nem biztos, hogy ugyanabban a formában, de igen, megadom. Emlékszem például, milyen pokol volt úszás után erősíteni, így aztán én nem fogom erőltetni. A mi egyesületünk nem a versenyzők vásárlására rendezkedett be, hanem a kinevelésükre. Mi pedig elsősorban normális, gondolkodó felnőtt embereket szeretnénk nevelni és nem olyanokat, akik ha meghallják azt a szót, hogy edzés, máris összerezzenek. Fontos, hogy élvezzék azt, amit csinálnak, mert akkor hosszú ideig fogják csinálni. Sokszor hallják tőlem azt a mondatot is , hogy „ ha nekem ezt az edzőm annak idején elmondta volna, sokkal könnyebb lett volna az életem”…

Például mit ? Mondj egy ilyet!

Például hogy hogyan kell lélegezni. Sokakat megtanítok rá. Közben én magam is képzem magam tovább. Többek közt abban is, hogy kell az edzéseket adagolni.

Nem értek egyet azzal, hogy „ha kettő jobb, akkor a négy még jobb”.

Annak a híve vagyok, hogy először a jó technika fontos, az legyen meg, aztán jöhet a sok edzés.

Ha már az „annak idején”-t említetted: az internetes portálok előszeretettel sütik el az „ilyen volt, ilyen ma” fotósorozatokat. A filmsztárokat, illetve popikonokat felvonultató cikkek   mellett legutóbb azzal találkoztam, hogy „így néz ki most a kilencvenes években olimpiát nyert Kőbán Rita”…

Tényleg? Ilyen van? Mondd, hogy nem változtam sokat! (nevet)

Engem leginkább az érdekel, hogy belül mennyire érzed magad másnak…

Ami érintetlenül maradt: az a világra való rácsodálkozás, a tisztelet, az alázat, a másikra való odafigyelés, a szorgalom, a munkabírás. Ezek kardinális dolgok egy sportoló életében, amik akkor is megvoltak és most is megvannak. Ami változott, legalábbis remélem: hogy némi bölcsesség is társult a fentiekhez és egy nagy fokú tudatosság, ami persze korábban is jelent volt valamilyen szinten. Például nem véletlenül ettem azt, amit; sok mindent kipróbáltam és ez most még inkább jellemző rám. Szeretem a fejlődést, keresem az új dolgokat, használom az új orvosi eredményeket. Azt gondolom, ha ezeket nálunk sokkal okosabb emberek kitalálták, akkor éljünk ezekkel a felfedezésekkel! Nagyon jó, nagyon szép a hatvanas meg a nyolcvanas évekbeli edzésmódszer, én is sokat megtartottam belőle, elvégre Kati néni is megelőzte a korát, de azért a világ fejlődik. Vannak dolgok, amikről azt hittük, mekkora királyság – és az is volt – , de már kiderült, hogy lehet azt még tovább fejleszteni.

Úgy hiszem, benned alapvetően is erős az „úttörő” szellem…

Ez így van. Alig van két egyforma edzésünk, a köredzéseket kivéve, mert a változatossággal ki tudom zökkenteni őket és úgy terhelni, hogy észre sem veszik. Folyamatosan kutatom az újdonságokat, de nem csak fizikai, hanem lelki, szellemi szinten is. Csak ebből a hármasból állhat össze egy egész ember.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az igazán eredményes, nagy bajnokok közül csak kevesen lesznek edzők. Talán te vagy az egyik szabályt erősítő kivétel. Mit gondolsz, nálad miért működik?

Azért működik, mert én eldöntöttem, hogy szeretném átadni azt, amit tudok. Egy bizonyos életkor után ugyanis már vissza kell adni valamit abból, amit az ember kapott. Ráadásul  nagyon sokat kaptam a sportágtól, az emberektől. Egy időre kicsit eltávolodtam ugyan, de az élet visszahozott ide. Nekem az a szerencsém, hogy már elértem azt, amit akartam és most nem az a legfontosabb célom, hogy mekkora edző legyek, hanem elsősorban azt szeretném, hogy a tudásom által a tanítványaimnak egy kicsit könnyebb és jobb legyen. Feltéve, ha ezt ők is akarják. Azt ugyanis meg kellett tanulnom, hogy nem mindenki olyan, mint én. Nem mindenki akarja annyira nyomni, nem feltétlen akarnak élsportolók lenni. A példát át kell adnom és fontos, hogy büszkék legyenek rám, de már nem rólam szól a történet. Persze erős személyiség vagyok, tehát ezután is rányomom a bélyegemet a történetre és lehet, hogy ez  sem felel meg mindenkinek. De akinek megfelel, annak szívem-lelkem odaadom. Megtanítom és ösztönzöm őket, hogy nálam jobbak legyenek, ami nem lehetetlen. Ennek érdekében mindenre nyitott vagyok, ami segítheti a korrekt, becsületes teljesítménynövelést –  pszichológiai eszközöktől kezdve a meditációig.

Az a gondolati háttér, az a filozófia, amit képviselsz, erősen befolyásolja a sportban való működésedet. Mit gondolsz, mennyire fogadja ezt el a szakmai környezet?

Hát még annyira nem, – és akkor enyhén fogalmaztam. De úgy hiszem, hogy a példa a legfontosabb. Erőltetni semmit sem lehet és nem is kell; ha valaki akarja, rátalál bizonyos dolgokra. Az mindenki számára egyértelmű, hogy a „ jó, rajt, indulj, kész, oszt’menj haza” típusú edzés már régen túlhaladott. Sokféle elképzelés, sokféle szemszög létezik, és azokat is jó megismerni. Én azt tudom megmutatni, ami az én életemet tette könnyebbé, ami számomra segített, aztán vagy van rá affinitás, vagy nem. Nem ez az egyetlen út létezik, sokféle módon el lehet jutni addig az emberig, aki majd teljesítményt tud nyújtani.

A versenyzőid viszont minden bizonnyal értik ezt a „nyelvet”…

Igen, megértik, amikor olyan példát mondok, hogy

„ülj le egy kicsit, várd meg amíg a lelked utolér,

mert a tested egy kicsit előreszaladt”. Vagy amikor elmagyarázom nekik, hogy miért is más egy olimpiai döntő, ahol egészen rendkívüli energiák vannak, mint például egy világbajnokságon, hiszen több millió ember van jelen a figyelmével, adott esetben egy egész ország gondol rád, mégpedig szeretettel és ezt tudni kell kezelni. Lehet csupán a testet edzeni, de ha valaki bunkó, ha nem tanul, nem változik, akkor bizony lemarad. Az életben is. Lehet, hogy nyer versenyeket, de az csak egy dolog. Az a fontos, hogy milyen emberré válik valaki.

Amit mondasz, az arról árulkodik, hogy sikerről alkotott fogalmad is kitágult…

Örülök, ha így látod, mert akkor biztosan átmegy valami abból, amit képviselni szeretnék.  Amikor versenyzőket nevelünk, hosszabb távra is neveljük őket: édesanyák és édesapák lesznek belőlük – és ha ezt tudatosítod magadban, akkor nem engeded ki őket rövidnadrágban futni a nagy mínuszok idején, mert ötven-valahány évesen majd nem tudnak leguggolni a saját unokájukhoz… Ezekre a dolgokra is kell gondolni, amikor a siker fogalmát meghatározzuk. Egyébként nekem mindig az volt a filozófiám: döntsd el, mit szeretnél és onnantól csönd a neved. Csináld végig és fogadd el, amire méltó vagy. Ez pedig néha nagyon nehéz. Példának okáért Caroline Brunet háromszor volt ezüstérmes az olimpián 500 egyesben és az élet nem adta meg neki, hogy olimpiát nyerhessen. Ezt nem könnyű feldolgozni, ugyanakkor hányan szeretnének legalább egyszer ezüstérmet szerezni egy olimpián… Szóval meg kell tanulni helyén kezelni a dolgokat és ez azzal indul, hogy egy gyerek ne nyomorodjon bele abba, hogy Úristen, nem sikerült megnyerni egy Budapest bajnokságot, vagy hogy egy edző ne hőzöngjön emiatt és ne akarja széthajtani a tanítványait mindenáron. A minőség a fontos, nem a mennyiség, én ebben hiszek.

A hajdani nagy bajnokok közül többen, különösebb spirituális beállítottság nélkül is azt  említették, hogy egyfajta sorsszerűséget látnak abban, ki milyen eredményt érhet el. Te mit gondolsz erről?

Ezt különösen fontosnak tartom, kérlek, mindenképp írd le:

tegyünk meg mindent a célunkért, ami becsülettel megtehető, de fogadjuk el, ami megadatik.

Egyébként megfelelő hozzáállással – úgy hiszem – még a sors is átírható. Idővel minden körbeér. Ez érvényes arra is, hogy ha valakivel jót teszel, biztosan vissza fogod kapni, ha nem is attól az embertől, akinek a jót te adtad. Az élet mindig egyensúlyra törekszik. A baj akkor van, amikor az ember többet akar, mint amire méltó. Na ezt hívják doppingnak.

Sokakban már fiatalon megszilárdul az a meggyőződés, hogy ma már másképp nem lehet…

De lehet! Nagyon oda kell figyelni, rettenetesen tudatosnak lenni, de lehet! Én már fiatal felnőttként is azt vallottam, hogy az életben nincs kifizetetlen számla, mindent visszakapsz, a jót is, a rosszat is. 18 éves voltam, amikor elolvastam egy volt kelet-német sportolónővel készült interjút és akkor döntöttem el, hogy én soha nem fogok doppingolni. Ebben a cikkben az egykori versenyző arról mesélt, hogy neki ugyan semmi baja nem lett, de a gyerekének egy genetikai rendellenesség miatt minden hónapban le kell cserélni a vérét. Hát hogy tudna az ember a gyereke szemébe nézni azzal a tudattal,  hogy te azért vagy  hülye vagy félkarú, mert anyád öt centivel előbb akart beérni a célba és minden áron? Persze, megkaphatja az ember, ami nem jár neki, de nem lesz benne köszönet.

Az a gyanúm, hogy a ”másképp is lehet” elvét a karácsony tekintetében is alkalmazod. Jól gondolom?

Legalább 15 éve nem veszünk ajándékot egymásnak, kivéve a legkisebbeket. Nincs nagy rohanás, inkább jókat beszélgetünk. A családunk nagy; öten vagyunk testvétek, öt lány. Ha mindenki összejön, huszonöten-harmincan is vagyunk. Ami engem illet, én rém egyszerűen étkezem, 28 éve nem eszem húst, így számomra a hagymás krumpli az egyik fő fogás valamilyen húspótlóval és franciasalátát is szoktam készíteni. Különösebb elvárásaim sincsenek ilyenkor, tényleg az a legfontosabb, hogy együtt legyünk. Mivel sokan voltunk, gyerekkorunkban sem voltak nagy ajándékok, de ettől függetlenül imádtuk a karácsonyt: az összes habcsókot lelegeltük a fáról és nagyon profik voltunk abban, hogy hogyan kell úgy visszacsomagolni az üres szaloncukorpapírt, hogy a hiány ne látszódjon.

Szoktál összegezni,  mérleget vonni az év vége közeledtével?

Nem igazán. Ilyen értelemben az ünnepek nem jelentenek számomra mérföldkövet. Amúgy is azt szoktam mondani, hogy nálam egész évben karácsony van. Összegzésre sincs szükségem ilyenkor, annál is inkább, mivel a kajakozás szempontjából úgyis szeptembertől szeptemberig gondolkodunk, így a tervezés már októberben megtörténik. Megint van egy csomó új elképzelésem, de a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen; megtanítom, amit meg kell, aztán a többi már rajtuk múlik. Én meg csak ülök a parton vagy a motorosban. Az ünnepek idején jól esik egy kicsit megállni, de január másodikától már semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mikor szállunk újra vízre…

Jóga, Japán, YouTube – így készülnek a Jövő Reménységei

Jelenleg a világ több pontján szétszóródva készülnek a Kolonics Alapítvány Jövő Reménységei programjának 2019-es nyertesei. Merre járnak, hol tartanak a felkészülésben, miből merítenek motivációt és miben segítette őket eddig az elnyert támogatás?

Hír

A Kolonics Alapítvány számára kiemelt fontossággal bír a tehetséggondozás, legyen szó az élsport befejezése után következő időszak megalapozásáról vagy a sportkarrier alatti támogatások megszerzéséről és kiosztásáról. Ez utóbbiról szól a Jövő Reménységei Program, amelyben feltörekvő fiatal kajak-kenusoknak nyújt támogatást az alapítvány, az eredményesség mellett figyelembe véve a sportolók szociális hátterét is. A megnövekedett magánadományozói hajlandóságnak köszönhetően idén először emelhettünk a létszámon, így 2019-ben már nyolc tehetség részesült az ösztöndíjban. Most őket szólaltatta meg a Kolonics Alapítvány honlapja a téli felkészülés sikerességéről és a kitűzött céljaikról, bepillantva a dolgos mindennapokba.

Kőhalmi Emese, KSI:
„Az alapozás kemény munkával telt: hajnali úszások, kondi, sík és nagy-hideg-hegyi futások, jóga, sok nyújtás és az elmaradhatatlan gyógytorna tette változatossá a téli programomat. Az időszak másik fontos eseménye az a komplex dietetikai program, amit a Kolonics Alapítvány támogatásának is köszönhetek.

A dietetikai vizsgálatok, a kitűnő minőségű bioélelmiszerek, a vitaminok és ásványi anyagok beszerzése elengedhetetlen és sok kiadást jelent.

Jelen pillanatban igen nyárias körülmények között gyűjtjük a kilométereket Pretóriában. Nagyon hálás vagyok az egyesületemnek és az MKKSZ-nek is, hogy a válogatott csapattal tarthattam Dél-Afrikába. Összeségében úgy érzem, a felkészülésem nagyon jó úton halad. A mért eredmények folyamatosan javuló tendenciát mutatnak, majdnem minden területen sikerült fejlődnöm. A motivációt elsősorban a kajakozás szeretete és az elmúlt évek sikerei adják. Bár néha azért érzem ennek a terhét is, nem könnyű a tavalyinál sikeresebb szezont zárni, így nem leszek elkeseredve, ha „csak” a szinten tartásra futja.”

Máró Anna, Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület:
„Összességében jól sikerült a felkészülés, de akadtak nehézségek is bőven:

eltört a kisujjam, begyulladt a csonthártyám, de ezeken már túl vagyok.

Szerencsére edzőm, Betlenfalvi István kitalált olyan gyakorlatokat, hogy a fejlődésem töretlen maradjon, így ezek az akadályok még jobban megerősítettek mentálisan. Sikerült növelni az izomtömegemet is, és kilométerben sincs hiány, hiszen február végen már vízre szálltunk Tiszaújvárosban, és most ért véget a horvátországi edzőtábor, ahol 12 nap alatt 320 kilométert eveztünk a társaimmal. Az alapítványtól kapott ösztöndíjamat erre a táborra költöttem, ami nagyon nagy segítség, egyrészt mert a családom nem tudta volna finanszírozni, másrészt az itteni kora tavaszi időjárás és a környezetváltozás hosszú időre feltöltött energiával. Az idei cél az, hogy túlszárnyaljam a tavalyi eredményeket: bekerüljek az ifjúsági világbajnokságon induló négyes hajóba – de mindig a következő megmérettetésre koncentrálok. Ehhez a csapattársaim, edzőim, szüleim és a körülöttem álló szakemberek adnak nap mint nap motivációt, ők inspirálnak, ösztönöznek a mindennapok során.”

Csorba Zsófia, NKM Szeged VE:
“A felkészülés jól sikerült, bár egy komolyabb betegség hátráltatott a téli munkában. Szerencsére már túl vagyok rajta, utolértem magam, és úgy érzem, előrébb is tudtam lépni. A tervek szerint az év első edzőtábora az áprilisi válogatott összetartás lesz, de az NKM Szeged VE női kenus csapatával február óta folyamatosan vízen vagyunk, ha esik, ha fúj, mi akkor is evezünk a Tiszán, gyűjtjük a kilométereket. Idén is szeretnék több világversenyre kijutni, elsődleges célom az ifjúsági Európa-bajnokság, az Olimpiai Reménységek Versenye és az ifjúsági maratoni világbajnokság. A hazai és a nemzetközi mezőnyben is szeretném megmutatni, hogy sokat fejlődtem. Engem az év elején leginkább az motivál, hogy nem tudom, ki mennyit fejlődött a téli munka során, így nem tudom, mire számíthatok az első versenyeken. A Jövő Reménységei ösztöndíjból tudtam magamnak vásárolni egy nagyon profi pulzust mérő órát, ami a pulzuskontrollos edzéseknél nagyon sokat segít, ezt szeretném ezúton is megköszönni. Egyelőre itt tartok, és

hajtok tovább, mint egy gőzmozdony.”

Gönczöl Laura, PACS-PACS SE:
„A téli felkészülés, érzéseim szerint, egész jól sikerült, mert a fizikai felmérőn a negyedik helyen végeztem, ami a kenus lányok között az első helyet jelenti. Mi jelenleg itthon készülünk, a jó idő miatt úgy gondoltuk, nem szükséges elutaznunk, hiszen nagyjából négy hete vagyunk vízen. Majd áprilisban, akkor lesz a válogatott edzőtábor. Idén szeretnénk megcélozni a nemzetközi versenyeket, hogy pontosan melyiket, az majd az év során derül ki. Tavaly kijutottunk az ifi Eb-re, ez az idén is a célok között szerepel az ORV mellett, és ha ezen kívül más is sikerül, annak nagyon örülnénk. A legnagyobb motivációmat az jelenti, hogy minél jobban tudjak teljesíteni, ebben segít az apukám, aki az edzőm is egyben. Ő maximálisan motivál mindenben, főleg azzal, hogy minden edzésen próbál vízre vinni minket, ami a téli kihagyás után nagyon nagy boldogságot és rengeteg erőt ad.

Az eddigi támogatásból sportruhákat és étrendkiegészítőt vettem,

mert a sok edzés mellett a táplálkozásomra is próbálok egyre nagyobb figyelmet fordítani.”

Erdélyi Tamás, Győri Vízisport Egyesület:
„A téli felkészülésem hibátlanul sikerült, mindent elvégeztünk, amit az edzőmmel, Németh Balázzsal elterveztünk. Szerencsére sem betegség, sem sérülés nem nehezítette a napi munkámat. A változatos edzéseknek és helyszíneknek köszönhetően végig motivált voltam, a februári bakonyi futótábor is sokat dobott az egész csapat munkakedvén. Győrben nagyon jó és erős csapatban dolgozunk, ez is motivál a napi edzések közben. A korai jó idő beköszöntével már három hete vízre szálltunk, március 17-én indultunk Horvátországba a kéthetes alapozó edzőtáborban. tavalyhoz hasonlóan társammal, Őry Zsomborral idén is szeretnénk megismételni a síkvízi világbajnokságon való részvételt, ahol szeretnénk dobogóra állni, egyesben pedig a hazai megmérettetéseken szeretnék a mezőny elején végezni.

A támogatásból beszereztem életem első komolyabb GPS-es sportóráját,

rengeteg adatot képes mérni, amit rendszeresen ki is elemzünk az edzőmmel. Az, hogy bekerültem a Kolonics Alapítvány díjazottjai közé, valamint a Hody Sport hajó támogatása plusz motivációt adott az edzések során.”

Besenyei Ádám, Merkapt Mekler ITSE:
„A téli felkészülés nagyon jól sikerült, sokat erősödtem és betegség sem hátráltatott. A legnagyobb ellenfelem a monoton munka volt, így nagyon örülök, hogy már három hete vízen vagyunk, a hétvégén pedig Portugáliában kezdődött a kéthetes melegvízi edzőtábor. Idén elsősorban a válogatókra koncentrálok, a páros számokat a tavalyi évhez hasonlóan szeretnénk Horváth Benedekkel elvinni, és ha ez megvan, a nemzetközi versenyeken javítani a tavalyi eredményünkön, de egyéni számokban is fogok indulni. Motivációt több helyről merítek.

Az elmúlt hetekben például egy YouTube csatorna segített az edzések és az iskola terén a problémákhoz való hozzáállásomon,

de járok sportpszichológushoz is, aki nagy segítségemre van a mentális felkészülésben. Természetesen edzőim, Németh Szabolcs és Bánszky Imre lelkesítő beszédei is fontosak számomra, és persze a szüleim is részesei a felkészülésemnek. Ők nemcsak tapasztalataikkal, hanem szeretetükkel is segítenek és motiválnak. A támogatásomból én főként edzőruhákat, vitaminokat és étrendkiegészítőket vettem.”

Csanki Márk, NKM Szeged VE:
“A téli felkészülésem nem volt zökkenőmentes egy korábbi sérülés miatt, ezért az edzések mellett rendszeresen járok gyógytornára. A kedvező időjárásnak köszönhetően azonban viszonylag korán vízre szálltunk, így elkezdhettük a kilométerek gyűjtését. Öt szegedi csapattársammal együtt most is edzőtáborozunk, méghozzá egy nagyon különleges helyen, Japánban. Az NKM Szeged VE korábbi világbajnok kajakosa, Gyökös Lajos az ázsiai országban edzősködik, az ő segítségével lehetünk itt két hétig.

Nagyszerű körülmények között készülhetünk, miközben még világot is látunk.

A Kolonics Alapítványtól kapott ösztöndíjat erre az edzőtáborra használom fel. Biztosan nagyon motiváltan megyünk majd haza Japánból, és feltöltődve folytatjuk a hazai edzéseket. 2019-ben az a célom, hogy országos bajnokságot nyerjek.”

Öt kvóta a cél paraversenyzőinknek a szegedi vébén

A magyar para kajak-kenu válogatott számára is elkezdődtek az edzőtáborozások. Számukra is a szegedi világbajnokság lesz az év fő eseménye, amelyen Weisz Róbert szövetségi kapitány szerint akár érmeket is nyerhetünk.

Hír

Havonta egy hosszú hétvégén jönnek össze legjobb paraversenyzőink egy-egy közös munkára, februárban tartották az első, négynapos edzőtábort Dunavarsányban. „Ezeknek az elsődleges célja, hogy együtt legyenek a versenyzők, hogy összerázódjon a csapat. Ilyenkor új ingert kapnak a közös edzésmunka által” – kezdte Weisz Róbert szövetségi kapitány, aki kiemelte, hogy a Magyar Paralimpiai Bizottság új elnöke, Szabó László és a szakmai igazgató, Ligárt Balázs is meglátogatta a csapatot Dunavarsányban.

„Szeretném megköszönni a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek és a Magyar Paralimpiai Bizottságnak, hogy közösen biztosítják a felkészülés és a versenyeztetés feltételeit. Ennek is köszönhetjük, hogy március 18-án, hétfőn elutazhatnak a legjobbak Csamangó Attila vezetésével az olaszországi Sabaudiába edzőtáborba. Erre azért van szükség, mert jövő májusban lesz egy pótkvalifikációs világbajnokság, amely előtt el kell majd mennünk egy melegvízi edzőtáborba, ezért most kipróbáljuk Sabaudiát” – mondta Weisz Róbert.

Varga Katalin negyedik lett a tavalyi vébén, ez az idén olimpiai kvótát érne

Varga Katalin és Suba Róbert biztosan kiutazik Olaszországba, Juhász Tamás kisebb sérülést szenvedett, az ő részvétele még kérdéses. Ezt követően még egy összetartást tervez a paraválogatott, majd májusban a rangsorolóval elindul számukra is a versenyszezon, május végén pedig Poznanban már az Európa-bajnokságon kell helytállniuk. Azon a hétvégén világkupát rendeznek az ép gyorsasági versenyzőknek, előtte, kedden és szerdán tartják a paraversenyeket.

A para szakágban is a szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokság a szezon fő versenye, itt és a jövő évi pótkvalifikációs vébén lehet csak megszerezni az olimpiai kvótákat. A parásoknál, ha valaki kajakban szerez egy kvótát, akkor kenuban is elindulhat majd Tokióban – ehhez az első hat között kell végezni a szegedi vébén.

Suba Róbert számára reális lehet az éremszerzés a szegedi vébén is

„Ha az elmúlt év eredményeit nézzük, akkor öt kvótára reális esélyünk lehet, Suba Robi és Juhász Tomi két-két kvótát szerezhet, Varga Kati pedig azért csak egyet, mert az ő kategóriájában csupán kajakban rendeznek futamot az olimpián, kenuban nem. A realitások azt mutatják, hogy egy-két érmet nyerhetünk a szegedi vébén, míg Rozbora Andrásnak és Kiss Eriknek jövőre, a pótkvalifikációs világbajnokságon talán lehet esélye még olimpiai kvótát szerezni” – zárta Weisz Róbert, a magyar paraválogatott szövetségi kapitánya.