Mégse

„Nekem egész évben karácsony van”

Ünnep előtti hangulat a zúzmarás Kolonics-telepen. Az MTK-s csapat versenyzői még javában nyomják a napi penzumot, de a küszöbön álló szusszanásnyi pihenő varázsa már benne van a levegőben. Kőbán Rita számára immár négy évtizede ismerős ez a sajátos „feeling”. Az utánpótláskorú női kajakosok trénere szerint a lényeg nem változott, de minden mást érdemes újragondolni. Nem csak karácsony idején…

Hír

Egy picivel kevesebben vagyunk most a szokásosnál, de aki itt van, az lelkesen teszi a dolgát; tegnap mínusz hat fokban is elmentek futni. A kajakosok és a kenusok ma épp együtt tanulják Zala Gyuritól a Kettlebell helyes használatát. Jó ez a békés egymás mellett élés; dolgozni ugyanúgy kell, hajtás van, de tíz perc után már nevetgélünk a buszban. Talán az egyik legjobb évünk volt ez az idei: sok változás történt, több edzőnk lett és ezzel valahogy színesebb is az egész. Megoszlanak az élmények és segíteni is tudjuk egymást. Rendeződött az anyagi helyzetünk, lehetőségünk nyílt kisebb fejlesztésekre is, szóval én nagyon pozitívnak élem meg most ezt az MTK-s periódust.

Honnan kezdődik az elcsendesülés?

Szombaton van az utolsó edzés, onnantól már mindenki csak egyénileg dolgozik. Ha összejön a karácsonyi foci, akkor az lesz még 24-én, de ha nem, akkor sincs gond. Az én csapatom egy hosszú menetelésen van túl, ezért négy-öt nap pihenőt adok nekik. Tudom, hogy hosszú, de hadd legyenek a családdal, úgyis kevés időt töltenek együtt.

Gondolom, nagy a kontraszt számodra azokhoz a hajdani  karácsonyokhoz képest, amelyeket felnőtt versenyzőként éltél meg…

Az olimpia évében nem is volt karácsony… Feszesen telt az ünnep, 25-én már edzettünk, nem állt meg az élet. Amikor gyerek voltam, Ádám-Éva napján még jönni kellett, aztán pedig 27-én folytattuk és az iskolai szünetben amolyan edzőtábor jelleggel napi két edzésen vettünk részt,  ami nekünk teljesen természetes volt. Most azonban minden egészen más, mint akkor: a mai gyerekek számára nagyobb terhet jelent az iskola és az egész életük is sokkal komplikáltabb. Ilyenkor egy kicsit engedni kell a gyeplőn.

Előfordul, hogy  edzőként azon kapod magad: amit annak idején versenyzőként szerettél volna, most megadod a tanítványaidnak?

Igen, van ilyen érzésem. Nem biztos, hogy ugyanabban a formában, de igen, megadom. Emlékszem például, milyen pokol volt úszás után erősíteni, így aztán én nem fogom erőltetni. A mi egyesületünk nem a versenyzők vásárlására rendezkedett be, hanem a kinevelésükre. Mi pedig elsősorban normális, gondolkodó felnőtt embereket szeretnénk nevelni és nem olyanokat, akik ha meghallják azt a szót, hogy edzés, máris összerezzenek. Fontos, hogy élvezzék azt, amit csinálnak, mert akkor hosszú ideig fogják csinálni. Sokszor hallják tőlem azt a mondatot is , hogy „ ha nekem ezt az edzőm annak idején elmondta volna, sokkal könnyebb lett volna az életem”…

Például mit ? Mondj egy ilyet!

Például hogy hogyan kell lélegezni. Sokakat megtanítok rá. Közben én magam is képzem magam tovább. Többek közt abban is, hogy kell az edzéseket adagolni.

Nem értek egyet azzal, hogy „ha kettő jobb, akkor a négy még jobb”.

Annak a híve vagyok, hogy először a jó technika fontos, az legyen meg, aztán jöhet a sok edzés.

Ha már az „annak idején”-t említetted: az internetes portálok előszeretettel sütik el az „ilyen volt, ilyen ma” fotósorozatokat. A filmsztárokat, illetve popikonokat felvonultató cikkek   mellett legutóbb azzal találkoztam, hogy „így néz ki most a kilencvenes években olimpiát nyert Kőbán Rita”…

Tényleg? Ilyen van? Mondd, hogy nem változtam sokat! (nevet)

Engem leginkább az érdekel, hogy belül mennyire érzed magad másnak…

Ami érintetlenül maradt: az a világra való rácsodálkozás, a tisztelet, az alázat, a másikra való odafigyelés, a szorgalom, a munkabírás. Ezek kardinális dolgok egy sportoló életében, amik akkor is megvoltak és most is megvannak. Ami változott, legalábbis remélem: hogy némi bölcsesség is társult a fentiekhez és egy nagy fokú tudatosság, ami persze korábban is jelent volt valamilyen szinten. Például nem véletlenül ettem azt, amit; sok mindent kipróbáltam és ez most még inkább jellemző rám. Szeretem a fejlődést, keresem az új dolgokat, használom az új orvosi eredményeket. Azt gondolom, ha ezeket nálunk sokkal okosabb emberek kitalálták, akkor éljünk ezekkel a felfedezésekkel! Nagyon jó, nagyon szép a hatvanas meg a nyolcvanas évekbeli edzésmódszer, én is sokat megtartottam belőle, elvégre Kati néni is megelőzte a korát, de azért a világ fejlődik. Vannak dolgok, amikről azt hittük, mekkora királyság – és az is volt – , de már kiderült, hogy lehet azt még tovább fejleszteni.

Úgy hiszem, benned alapvetően is erős az „úttörő” szellem…

Ez így van. Alig van két egyforma edzésünk, a köredzéseket kivéve, mert a változatossággal ki tudom zökkenteni őket és úgy terhelni, hogy észre sem veszik. Folyamatosan kutatom az újdonságokat, de nem csak fizikai, hanem lelki, szellemi szinten is. Csak ebből a hármasból állhat össze egy egész ember.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az igazán eredményes, nagy bajnokok közül csak kevesen lesznek edzők. Talán te vagy az egyik szabályt erősítő kivétel. Mit gondolsz, nálad miért működik?

Azért működik, mert én eldöntöttem, hogy szeretném átadni azt, amit tudok. Egy bizonyos életkor után ugyanis már vissza kell adni valamit abból, amit az ember kapott. Ráadásul  nagyon sokat kaptam a sportágtól, az emberektől. Egy időre kicsit eltávolodtam ugyan, de az élet visszahozott ide. Nekem az a szerencsém, hogy már elértem azt, amit akartam és most nem az a legfontosabb célom, hogy mekkora edző legyek, hanem elsősorban azt szeretném, hogy a tudásom által a tanítványaimnak egy kicsit könnyebb és jobb legyen. Feltéve, ha ezt ők is akarják. Azt ugyanis meg kellett tanulnom, hogy nem mindenki olyan, mint én. Nem mindenki akarja annyira nyomni, nem feltétlen akarnak élsportolók lenni. A példát át kell adnom és fontos, hogy büszkék legyenek rám, de már nem rólam szól a történet. Persze erős személyiség vagyok, tehát ezután is rányomom a bélyegemet a történetre és lehet, hogy ez  sem felel meg mindenkinek. De akinek megfelel, annak szívem-lelkem odaadom. Megtanítom és ösztönzöm őket, hogy nálam jobbak legyenek, ami nem lehetetlen. Ennek érdekében mindenre nyitott vagyok, ami segítheti a korrekt, becsületes teljesítménynövelést –  pszichológiai eszközöktől kezdve a meditációig.

Az a gondolati háttér, az a filozófia, amit képviselsz, erősen befolyásolja a sportban való működésedet. Mit gondolsz, mennyire fogadja ezt el a szakmai környezet?

Hát még annyira nem, – és akkor enyhén fogalmaztam. De úgy hiszem, hogy a példa a legfontosabb. Erőltetni semmit sem lehet és nem is kell; ha valaki akarja, rátalál bizonyos dolgokra. Az mindenki számára egyértelmű, hogy a „ jó, rajt, indulj, kész, oszt’menj haza” típusú edzés már régen túlhaladott. Sokféle elképzelés, sokféle szemszög létezik, és azokat is jó megismerni. Én azt tudom megmutatni, ami az én életemet tette könnyebbé, ami számomra segített, aztán vagy van rá affinitás, vagy nem. Nem ez az egyetlen út létezik, sokféle módon el lehet jutni addig az emberig, aki majd teljesítményt tud nyújtani.

A versenyzőid viszont minden bizonnyal értik ezt a „nyelvet”…

Igen, megértik, amikor olyan példát mondok, hogy

„ülj le egy kicsit, várd meg amíg a lelked utolér,

mert a tested egy kicsit előreszaladt”. Vagy amikor elmagyarázom nekik, hogy miért is más egy olimpiai döntő, ahol egészen rendkívüli energiák vannak, mint például egy világbajnokságon, hiszen több millió ember van jelen a figyelmével, adott esetben egy egész ország gondol rád, mégpedig szeretettel és ezt tudni kell kezelni. Lehet csupán a testet edzeni, de ha valaki bunkó, ha nem tanul, nem változik, akkor bizony lemarad. Az életben is. Lehet, hogy nyer versenyeket, de az csak egy dolog. Az a fontos, hogy milyen emberré válik valaki.

Amit mondasz, az arról árulkodik, hogy sikerről alkotott fogalmad is kitágult…

Örülök, ha így látod, mert akkor biztosan átmegy valami abból, amit képviselni szeretnék.  Amikor versenyzőket nevelünk, hosszabb távra is neveljük őket: édesanyák és édesapák lesznek belőlük – és ha ezt tudatosítod magadban, akkor nem engeded ki őket rövidnadrágban futni a nagy mínuszok idején, mert ötven-valahány évesen majd nem tudnak leguggolni a saját unokájukhoz… Ezekre a dolgokra is kell gondolni, amikor a siker fogalmát meghatározzuk. Egyébként nekem mindig az volt a filozófiám: döntsd el, mit szeretnél és onnantól csönd a neved. Csináld végig és fogadd el, amire méltó vagy. Ez pedig néha nagyon nehéz. Példának okáért Caroline Brunet háromszor volt ezüstérmes az olimpián 500 egyesben és az élet nem adta meg neki, hogy olimpiát nyerhessen. Ezt nem könnyű feldolgozni, ugyanakkor hányan szeretnének legalább egyszer ezüstérmet szerezni egy olimpián… Szóval meg kell tanulni helyén kezelni a dolgokat és ez azzal indul, hogy egy gyerek ne nyomorodjon bele abba, hogy Úristen, nem sikerült megnyerni egy Budapest bajnokságot, vagy hogy egy edző ne hőzöngjön emiatt és ne akarja széthajtani a tanítványait mindenáron. A minőség a fontos, nem a mennyiség, én ebben hiszek.

A hajdani nagy bajnokok közül többen, különösebb spirituális beállítottság nélkül is azt  említették, hogy egyfajta sorsszerűséget látnak abban, ki milyen eredményt érhet el. Te mit gondolsz erről?

Ezt különösen fontosnak tartom, kérlek, mindenképp írd le:

tegyünk meg mindent a célunkért, ami becsülettel megtehető, de fogadjuk el, ami megadatik.

Egyébként megfelelő hozzáállással – úgy hiszem – még a sors is átírható. Idővel minden körbeér. Ez érvényes arra is, hogy ha valakivel jót teszel, biztosan vissza fogod kapni, ha nem is attól az embertől, akinek a jót te adtad. Az élet mindig egyensúlyra törekszik. A baj akkor van, amikor az ember többet akar, mint amire méltó. Na ezt hívják doppingnak.

Sokakban már fiatalon megszilárdul az a meggyőződés, hogy ma már másképp nem lehet…

De lehet! Nagyon oda kell figyelni, rettenetesen tudatosnak lenni, de lehet! Én már fiatal felnőttként is azt vallottam, hogy az életben nincs kifizetetlen számla, mindent visszakapsz, a jót is, a rosszat is. 18 éves voltam, amikor elolvastam egy volt kelet-német sportolónővel készült interjút és akkor döntöttem el, hogy én soha nem fogok doppingolni. Ebben a cikkben az egykori versenyző arról mesélt, hogy neki ugyan semmi baja nem lett, de a gyerekének egy genetikai rendellenesség miatt minden hónapban le kell cserélni a vérét. Hát hogy tudna az ember a gyereke szemébe nézni azzal a tudattal,  hogy te azért vagy  hülye vagy félkarú, mert anyád öt centivel előbb akart beérni a célba és minden áron? Persze, megkaphatja az ember, ami nem jár neki, de nem lesz benne köszönet.

Az a gyanúm, hogy a ”másképp is lehet” elvét a karácsony tekintetében is alkalmazod. Jól gondolom?

Legalább 15 éve nem veszünk ajándékot egymásnak, kivéve a legkisebbeket. Nincs nagy rohanás, inkább jókat beszélgetünk. A családunk nagy; öten vagyunk testvétek, öt lány. Ha mindenki összejön, huszonöten-harmincan is vagyunk. Ami engem illet, én rém egyszerűen étkezem, 28 éve nem eszem húst, így számomra a hagymás krumpli az egyik fő fogás valamilyen húspótlóval és franciasalátát is szoktam készíteni. Különösebb elvárásaim sincsenek ilyenkor, tényleg az a legfontosabb, hogy együtt legyünk. Mivel sokan voltunk, gyerekkorunkban sem voltak nagy ajándékok, de ettől függetlenül imádtuk a karácsonyt: az összes habcsókot lelegeltük a fáról és nagyon profik voltunk abban, hogy hogyan kell úgy visszacsomagolni az üres szaloncukorpapírt, hogy a hiány ne látszódjon.

Szoktál összegezni,  mérleget vonni az év vége közeledtével?

Nem igazán. Ilyen értelemben az ünnepek nem jelentenek számomra mérföldkövet. Amúgy is azt szoktam mondani, hogy nálam egész évben karácsony van. Összegzésre sincs szükségem ilyenkor, annál is inkább, mivel a kajakozás szempontjából úgyis szeptembertől szeptemberig gondolkodunk, így a tervezés már októberben megtörténik. Megint van egy csomó új elképzelésem, de a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen; megtanítom, amit meg kell, aztán a többi már rajtuk múlik. Én meg csak ülök a parton vagy a motorosban. Az ünnepek idején jól esik egy kicsit megállni, de január másodikától már semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mikor szállunk újra vízre…

Kiváló kezdés a férfi sprinterektől

Világsztárok legyőzésével nyitott Birkás Balázs és Tótka Sándor K-1 200 méteren a tokiói előolimpián. C-1 1000 méteren Kiss Balázs is megszerezte az előfutamban egy világbajnok skalpját, női kenu párosban pedig jól kezdett a Balla Virág, Takács Kincső 500 méteren. Minden számban szerepelhet majd magyar versenyző a vasárnapi zárónapon.

Hír

Gyors esővel, és villámgyors Birkás Balázs továbbjutással indult az utolsó előtti, egyébként viszonylag szélmentes nap a tokiói tesztversenyen. A sprinttáv kétszeres világbajnoka K-1 200 méteren rögtön az első előfutamból került be, a szám riói ezüstérmesét, Maxime Beaumont, valamint az 500 méteren világbajnok cseh Josef Dostalt legyőzve a holnapi középfutamba.

“Nem gondoltam, hogy egyből a középdöntőbe juthatok, miután nehéz előfutamba kerültem, ráadásul napok óta

alig alszom a köhögéstől,

annyira megfáztam a hét elején. Szintén gondot okoz, hogy nem tudok olyan formájú hajóban versenyezni, mint a sajátom, ezért úgy számoltam, hogy majd a reményfutamból továbbjutnok, ehhez képest elindultam, aztán néztem, hogy nem nagyon jönnek a többiek, így gondoltam, hogy akkor meg kell nyerni az előfutamot” – mondta Birkás Balázs.

Az olimpia jellegű lebonyolítás miatt a selejtezők első két helyezettje jut egyenes ágon tovább, de csak a középdöntőbe, a többi versenyező pedig az elődöntőben (reményfutamban) folytathatja. A középdöntőket és a döntőket egy napon rendezik.

A K-1 200 méter másik előfutamában a szintén kétszeres vb-győztes Tótka Sándor lemásolva csapattársa, Birkás Balázs teljesítményét, futamgyőztesként jutott tovább. Ebben az előfutamban sem akárkiket kellett legyőzni, Tótka mögött a második a litván világbajnoki ezüstérmes Seja lett, a harmadik pedig a németek olimpiai bajnoka, Ronald Rauhe.

Medveczky Erika tegnap bronzérmet szerzett párosban Gazsó Dorkával, de annak az egységnek sem volt sima útja a döntőig, ahogy most a nyolcszoros világbajnoknőnek K-1 500 méteren sem. Az előfutamban csak negyedik lett, a reményfutam megnyerésével azonban kvalifikálta magát a holnapi középfutamba. Ha Erika egyesben is úgy lépked előre, mint párosban, akkor vasárnap ott lehet a döntőben.

“Nem fekszik nekem ez a típusú Nelo hajó, amit itt kaptam, otthon is próbáltam, de billegek benne. Ehhez képest annak is örülök, hogy bekerültem a középfutamba” – mondta óvatosan Medveczky Erika.

Lucz Anna harmadik lett a selejtőzben, a reményfutamból pedig nem jutott tovább K-1 500 méteren.

C-2 500 méteren a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső páros viszont futamgyőztesként jutott tovább. Miután ebben a számban kevésbé népes a mezőny a tesztversenyen, így ők ezzel egyből bejutottak a döntőbe.

Egyáltalán nem készült idén az 1000 méteres távra Nádas Bence és Kuli István, ennek megfelelően kissé nehezen rázódnak bele a nemzetközi mezőnybe párosban. Ötödik helyet szereztek az elő-, és a reményfutamban is, így holnap folytathatják a középfutamban.

Jól kezdett viszont C-1 1000 méteren Kiss Balázs,  Fuksával nagyot meccselve, és a cseh világbajnokot legyőzve lett második a fehérorosz Piatrou mögött az előfutamban, ezzel egyből kvalifikálta magát a holnapi versenynapra.

“Zsákban van Fuksa

– mondta boldogan a partra érve a fiatal kenus, aki kisebb hajóban versenyzett, mint otthon szokott, de ez sem zavarta verseny közben. – Volt egy szakasz, amikor elbizonytalanodtam, és arra gondoltam, hogy ráülök a harmadik helyre, aztán a cél előtt láttam, hogy kiengedtek egy kicsit, és indítottam egyet. Szerintem Fuksát is megleptem azzal, hogy becsúsztam elé, nagyon örülök, hogy összejött.”

Eggyel nehezebb utat járt be Adolf Balázs. Az 5000 méter világbajnoki ezüstérmese becsülettel küzdött 1000 egyesben, az előfutamban harmadik, a reményfutamban pedig második lett a kanadai Oldershaw mögött, így holnap ő is ott lesz a középdöntőben.

Túl a tapasztalatszerzésen

A gyorsasági csapat 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett a tokiói előolimpián, ezzel a legeredményesebb nemzet lett a tesztversenyen. Hüttner Csaba az eredményeket elégedetten értékelte, de hozzátette, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja a Japánban begyűjtött tapasztalatokat.

Hír

– Rég szerveztek olyan nemzetközi versenyt, ahol mindkét K-1-es olimpiai számot Magyarország nyerte meg, ezt kivitelezhető lehet jövőre is Tokióban?

– Nagyon remélem, hogy kivitelezhető, de nem szeretnék még ennyire előre szaladni. Kopasz Bálint esete persze egyértelmű, ő idén bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb versenyzője K-1 1000 méteren, neki egészen biztosan erre a számra kell koncentrálnia. Arra is számítottam, hogy Tótka Sándor és Birkás Balázs gyors lesz 200 méteren, többször elmondtam a világbajnokság előtt is, hogy az egyes teljesítmények alapján a mi négyesünk a legerősebb, kár, hogy ez idén nem jött ki K-4-ben Szegeden.

– A négyes ugyanakkor teljesítette a küldetését, és megszerezte a kvótát a hazai rendezésű vb-n, ezek után érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a 200 egyesre?

– Ezt most még nem lehet megmondani. A válogatókon, a Világkupákon, valamint az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján majd eldöntjük, hogy milyen számokra érdemes fókuszálni a K-1 1000 méteren kívül az olimpián. 500 négyesben biztos, hogy el kell indulnunk, mert abban a számban kvótát szereztünk, nem kizárt, hogy a négyes egyik tagja mehet majd 200 egyest. Ez a kérdés attól is függ, hogy összejön-e tavasszal a hatodik férfi kajakos kvóta.

– Két hetet töltött a csapat Japánban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Mind az edzőtáborban, mind itt Tokióban megszereztük azokat a tapasztalatokat, amikre szükségünk lesz jövőre. Kipróbáltuk a szállodát, a helyi közlekedést és természetesen a pályát is, valamint azt, hogy mennyire gyorsan tudnak a versenyzők alkalmazkodni az időeltolódáshoz és a körülményekhez. Egyedül az zavar, hogy az elmúlt napokban a szokásosnál hűvösebb volt az idő Tokióban, jó lett volna közel olyan klímában versenyezni, mint amilyen várható az olimpián.

Milyen következtetéseket lehet levonni a tapasztaltak alapján?

Jövőre Budapestről egyenesen a jól bevált takamacui helyszínre érkezik majd a csapat, ott nyugodt körülmények között lehet akklimatizálódni, és elvégezni a verseny előtti finomhangolást. Miután senkinek sem volt komoly gondja az átállással, így nem kell olyan hamar kiutaznunk Japánba, mint korábban terveztük. Elég, ha a versenyzők lépcsőzetesen, 5 nappal a saját számuk előtt jönnek majd Japánba. Nem szeretném, ha az olimpiai előtt túl sok időt töltetnének az itteni augusztusi forróságban.