Mégse

“Napról-napra érzem, hogy könnyebb”

Egy állapothoz felfejlődni mindig kihívás. Némi „kényszerszünet” után újraépítkezni - különösen az. Még akkor is, ha a kihagyás oka abszolút örömteli. Csipes Tamara számára persze nem volt kérdés a szülés utáni mielőbbi visszatérés. Sőt. A négy hónapos Olívia édesanyja talán elszántabb és céltudatosabb, mint valaha…

Hír

–  Hogyan indult a mai nap?

–  A gyerek minden nap frissen ébred, várja, hogy induljon a játék..  Rám ez nem mindig jellemző, de ma én is nagyon kipihentnek érzem magam. Egyébként vannak már olyan éjszakák, amikor egészen jól alszom és mondjuk csak kétszer kelt föl, ha éhes, vagy ha hasra szeretne fordulni. De nagyon várom már, hogy végigaludhassak egy éjszakát.

– A szülés előtt egy riportban elhangzott, hogy valószínűleg egészen más lesz minden, mint ahogy az ember elképzeli.  Mi lett egészen más?

– Tényleg sok mindenre igaz lenne ez a mondás, szerencsére a legjobb tanács, amit kaptam, az volt, hogy ne tervezzek előre és ne legyenek konkrét elvárásaim. Nem minden baba és nem minden anyuka egyforma.  Lehet, ahogy ami nekem kényelmes, az másnak teher és fordítva. Van olyan gyerek, aki még hatévesen is fölkel éjszaka és van, aki már félévesen sem. Szóval nem is akartam bevésni az életembe elvárásokat.

Minden anyuka más… Csipes Tamara milyen?

– A visszajelzések szerint egyelőre olyan, akit nem tett mereven görcsössé az anyaság. Többen is mondták – legutóbb például Medveczky Erika -, hogy az első gyerek megszületése után a legtöbb nő túlaggódja a dolgokat és a környezetében én vagyok az egyetlen, aki nem lett ilyen. Pedig alapvetően jellemző rám, hogy ha elgondolok valamit, akkor szeretem, ha az úgy is lesz. Szeretem, ha a saját kezemben van a saját életem.  Most azonban mégis sokkal lazábban kezelem ezt és meg is fogadtam, hogy nem fogok görcsölni, sem most, sem később.  Azon sem, hogy a gyerek majd mindenben megfeleljen az elképzeléseimnek; nem szeretném, hogy emiatt túlságosan le legyen korlátozva. Itt van például a tévé, ami nagyon vonzza a tekintetét és jobban érdekli, mint az ágya fölé tett pörgő-forgó. Nyilván nem fogunk tévézni vele, de úgy gondolom, attól sem kell kétségbeesni, hogy néha rápillant.  Amúgy is vannak az életben olyan dolgok és helyzetek – amikor például edzek – amikor úgysem tudom kontrollálni, amikor úgyis el kell elengednem.

Olívia születése után hamar visszatért a rendszeres tréningekhez.  Érte ezért bárhonnan, bárkitől negatív megítélés?

– Nem. Legalábbis, az ismeretségi körömben senki sem mondott erre semmi negatívat. Aki meg nem az ismerőseim közé tartozik, annak a véleménye nem is nagyon érdekel. Nekem fontos volt, hogy egyikünk se lássa kárát, viszont muszáj volt elkezdenem az edzéseket, mert kimaradt az egész őszi-téli alapozás, ami ugye az idei szezon szempontjából nagyon fontos. Nem akartam még egy évet kihagyni. Nem is annyira a versenyek miatt, hanem a forma visszaszerzése és a rutin miatt. Gyerek mellett az ember persze fáradtabb, de nagyon jó, hogy napi kétszer le tudok járni az edzésre, annál is inkább, mivel én tudom magamról, hogy nekem kell a közösség, kell a rendszer. Ha nincs egy szervezett beosztásom, akkor én nem feltétlen csinálom meg azt a munkát, ami szükséges.

– A fókusz persze ezután már mindenképp megosztódik a két front között.  Edzés közben esetleg arra gondol, mi van a picivel, dajkálás közben pedig arra, hogy a többiek valahol épp külföldön szelik a vizet…

– Igen, egy pici bűntudatom azért néha van, hogy nem lehetek minden percben a kislányommal, pedig még nagyon kicsi. De arra is gondolok, hogy sokan fél évesen bölcsibe adják a gyereküket. Én ezt nem fogom tenni, viszem magammal az edzőtáborba is. A két edzés alatt vigyáz rá egy bébiszitter, aki nem idegen – mert nekem ez is egy kitételem volt -, ráadásul olyan, akinek kellő tapasztalata van gyerekek terén.  Nekem ez mindenképp megnyugvást jelent.

Egyszer fordult elő, hogy két edzés közt olyan iszonyatosan fáradt voltam, hogy ledőltem egy kicsit és már nem volt időm a második edzés előtt átmenni hozzá. Akkor nagyon rossz érzés volt, hogy nem fogom látni, csak este hatkor…

– Hogyan reagál a szervezete az edzésekre?

– Meglepően jól. Nyilván nem azt mondom, hogy életem legjobb formájában vagyok, de sokkal rosszabbra számítottam. Az alapozás hiánya persze érzékelhető, de a körülményekhez képest nagyon jól érzem magam. Az első feladat, hogy a feljött plusz súlyt le kell adni és ennek a folyamatnak a felén már túl is vagyok.  Ilyen szempontból valahol még jó is, hogy az ember viszonylagosan „rossz” állapotból indul, mert napról-napra érzem a javulást, hogy ez vagy az a múltkor még mennyire nehéz volt, most meg már sokkal könnyebb.

Szóval most sokkal egyértelműbben tudja megélni a fejlődést…

– Igen. Amikor az ember formában van és folyamatosan edz, akkor nem annyira veszi észre az előrelépését. Ahonnan most én indultam, onnan viszont ez elég látványos tud lenni.

– Birgit Fischer példáját emlegetik a legtöbben, de magyar kajakos példája nyomán is készült tanulmány arról, hogy egy nő teljesítménye akár még nőhet is szülés után…

– Inkább a terhesség elején való teljesítménynövekedésről hallottam. De az biztos, hogy bár nekem nagyon könnyű szülésem volt, utána annyira ki voltam merülve – sőt, már előtte is -, hogy abban az állapotban azt mondtam magamnak meg Ákosnak: eddig nem is tudtam, mi az a fáradtság.  Mit nekem ezután ehhez képest egy edzés…  Persze az ilyesmit az ember  elég hamar elfelejti és időnként próbálom magam visszaemlékeztetni arra, hogy  vannak dolgok, amik fárasztóbbak vagy esetleg  jobban fájnak egy edzésnél.

– A kellő mennyiségű alváson kívül mi az, ami esetleg még hiányzik?

– Az az állapot, hogy ne kelljen fogyókúrázni és erősödni egyszerre. Nagyon jó lenne, ha azt a formát azonnal visszakaptam volna, ami pont egy évvel ezelőtt volt. Oda visszajutni azért nem egyszerű és az emberek nem azért szeretnek sportolni, hogy ezt az időszakot átéljék.

– Türelmetlen típus?

– Igen, én türelmetlen vagyok mindenben. Ugyanakkor eszméletlenül el tudok szöszmötölgetni dolgokkal, vagy órákig tudok ülni egyhelyben, például úgy, hogy matekot tanulok. Ha viszont olyan helyzetről van szó, hogy mennék előre, csinálom, csinálom és mégse úgy haladnak a dolgok, ahogy szeretném, mert  olyan akadály áll előttem, amit nem én irányítok, pedig már itt, meg ott kéne lennem, na az eléggé  tud frusztrálni.  De most el kell fogadnom, hogy van, ami nem csak rajtam múlik és a jó munkához amúgy is idő kell.

– Mennyi?

– Én nem tartom lehetetlennek, hogy jövő ilyenkorra már legalább olyan formát építsek fel, mint az amilyenben az olimpia előtt voltam.

– Ha már az olimpiát említi: egy szülőnek óriási élmény, ha a gyermeke is produkálni tudja az ő nem hétköznapi teljesítményét.  Fordított szemszögből viszont legalább ilyen érdekes ez a helyzet, főként, hogy korábban azt nyilatkozta: Csipesnek lenni nem könnyű ebben a sportágban. Hogyan éli meg a tényt, hogy lényegét tekintve meg tudta ismételni édesapja sikerét?

– Változtatott rajtam az olimpiai győzelem. Annyiban mindenképp, hogy most már más érzésekkel megyek le edzeni. Úgy gondolom, minden családban mindenkinek van valamilyen „keresztje”, ami nem valami szörnyűségről szól, de mégis csak felelősség és teher. Az én szüleim mindketten eredményes versenyzők voltak, de én nem ahhoz a sportolói típushoz tartozom, aki teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy a szülei példáját követve szintén ezt akarja csinálni. Nekem sokszor más felé húzott a szívem.

–  Mi felé?

–  Nem egy konkrét dologról van szó. Annyi minden más érdekelt volna. Például a tanulás.  De lehet, hogy ennek nincs itt az ideje, mert ha az ember legalább megközelítőleg tud olyan jól kajakozni, mint az édesapja, akkor azt ki kell használni. Ezt is vagy százötvenszer megkaptam, hogy vétek elpazarolni ezt a lehetőséget. Mert van egy csomó olyan ember, aki él- hal a sportért és bár nem olyan tehetséges, küzd az utolsókig.  Elég ritka, amikor találkozik a tehetség és az elhivatott lelkesedés és én valahogy úgy éreztem, ezt nem mondhatom el magamról.  Minden ott volt a kezemben, mégsem éreztem, hogy ezt én akarom.

–  Az olimpia előtt mi indította be ezt az „akarást”?

Az, hogy megismerkedtem a párommal, mert ő sok mindenben felnyitotta a szemem. Ő is sportolt és imádta; mindenét odaadta volna érte, mégsem sikerült neki a csúcsot elérnie.  Elgondolkodtatott, hogy akkor én miért nem tudok rászánni egy-két évet és legfeljebb, ha nem jön össze, mehetek még arra, amerre szeretnék.  Ez volt az az impulzus, ami után arra jutottam, hogy egy életem, egy halálom, teljes elköteleződéssel nekivágok.

Lehetséges, hogy egy nő számára az egyik legnagyobb plusz energiát, motiváló erőt az adhatja, ha a partnere személyében megfelelő érzelmi támasz van mellette?

– Igen, ez nagyon fontos. Amikor hazajövök, nem azt szeretném hallani, ami nem jó.  Nyilván, kell a negatív kritika is, de azt megkapom attól, akinek az a dolga, például az edzőtől. Otthon viszont nem erre van szükség. Én nagyon tudom értékelni, ha valaki nem csak a saját érveit fújja és nekem sikerült Ákosban megtalálni azt a társat, aki építő módon van mellettem. Ez nagyon sokat segített olimpia előtt és azóta is.

Édesapja évekkel ezelőtt egy interjúban azt mondta Önnel kapcsolatban: „ ha megajándékoz egy szép unokával, azt se bánom, ha nem fog olimpiát nyerni”.  Azóta mindkét örömöt átélhette, vagyis az élet mindenképp bőkezű a családhoz…

Igen, bár egy új családtag érkezése mindig nagyobb szám.

Apa tényleg nagyon boldog; előfordult már, hogy a futóedzés alatt nem kellett senki másra bízni a picit, mert ő addig eltologatta a babakocsit.

– Bár ez az év bizonyára „nem lesz vérkomoly” – ahogy nemrég fogalmazott – , azért bizonyára vannak célkitűzései…

– Nyilván én lennék a legboldogabb, ha valamilyen szinten teljesíteni tudom a válogatót és mondjuk beraknak egy négyesbe. De a lényeg, hogy én úgy állok oda, hogy magamhoz és a mostani körülményeimhez képest minden meg fogok tenni, hogy a szezon a lehető legjobban sikerüljön.  Mivel most nekem nagyon kevés volt a felkészülési időm, inkább a második válogatóra szeretnék összpontosítani, és ha nem érek el semmit, az se probléma. A cél, hogy újra ott legyek a vérkeringésben; hogy bizonyíthassam, hogy én ezt komolyan gondolom. Adott esetben az is sokat jelenthet, ha megveregetik a vállamat és azt mondják, már az is nagy dolog, hogy itt vagy.  Jövőre pedig már teljesen mások a tervek.

– Az egyik legfontosabbat majdnem el is feledtem megkérdezni. Olívia szereti a vizet?

– Hát persze. Minden baba szereti.

Parázs csaták után nagy buli

Május elsején ismét megrendezik a Vass István Masters Kajak-Kenu Emlékversenyt és Römi Évadnyitó Sárkányhajó Maratont a csepeli telepen. Változás az eddigiekhez képest, hogy ezúttal egyesben versenyeznek egymással a kajak-kenusok.

Hír

A kezdeményezés még a 2000-es évek elején indult Römi Majális néven, ahol masters kenusok térdeltek össze párosban a csepeli telepen, amelynek szíve-lelke Vass István volt. Az edzőként és később pótolhatatlan technikai vezetőként tevékenykedő Pista bácsi 2005-ben hunyt el, a nevét 2006 óta viseli a verseny, amely azóta jelentősen átalakult.

Vass István 2005-ben hunyt el

Az első versenyen ott volt többek között Csabai Edvin 17-szeres maraton világbajnok kenus is, aki Kerepesi Istvánnal párban rögtön győzni is tudott. Ekkor még az volt a szabály, hogy egy masters kenus mellé egy aktív versenyző térdelt be.

„Fantasztikus hangulatúak voltak mindig is ezek a versenyek – kezdte Csabai Edvin. – Olyan kiváló kenusok eveztek ott, mint Kolonics Gyuri, Kozmann Gyuri vagy Hüttner Csaba. Bár azóta jelentősen átalakult a lebonyolítás, de nagyon örülök neki, hogy minden évben meg tudjuk rendezni az emlékversenyt, amelyben fontos szerepe van Reményi Péternek. Pista bá ikonikus alakja volt nemcsak a csepeli telepnek, hanem a magyar kajak-kenu sportnak is, örülök, hogy a nevét viseli a rendezvény.”

A futamok után közös ebéd várja a versenyzőket (a kép a 2008-as emlékversenyen készült)

Hüttner Csaba négyszer állhatott világbajnokságon a dobogó tetején, a Vass István Emlékversenyt azonban még nem tudta megnyerni. „Persze ennek nem is ez a lényege, de az tény, hogy mindig parázs csaták voltak az indulók között, hiszen sportemberként mindig mindenki nyerni akart – emlékezett vissza a kajak-kenu válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya.

Utána mindig jó kis bulik voltak,

és arra is jó ez a rendezvény, hogy összehozza azokat, akik nem ugyanazon a területen tevékenykednek már. Én például volt csepeli párommal, Szuszkó Lacival indultam az elmúlt években, aki már nem a kajak-kenu sportban dolgozik, de a versenynek köszönhetően évről évre fel tudjuk eleveníteni a régi emlékeket. Nagyszerű dolog ez a verseny, jól visszaadja azt a hangulatot, amit még akkor éltünk ott át, amikor a csepeli telep szíve-lelke, Vass István még élt.”

A főszervező Reményi Péternek nevelőedzője volt a korábbi remek szakember, jelenleg pedig már a 14. Vass István Emlékversenyre készül. „Nagyon jó szívvel emlékszem vissza ezekre a rendezvényekre, mindig kiváló hangulatúak. Valami apróságot mindig változtatunk rajta, előbb csak kenusoknak szólt, aztán csatlakoztak a kajakosok is, öt éve pedig a sárkányhajósok is itt rendezik az évadnyitó versenyüket. Mióta ők csatlakoztak,

400-500 ember fordul meg aznap a telepen.

Délelőtt a masters kajak-kenusoké a vízfelület, délután pedig a sárkányhajósoké. Az idén annyi változás lesz, hogy most először nem párosban, hanem egyesben versenyeznek majd a kajakosok és a kenusok. Nagy szeretettel várunk mindenkit erre a kiváló hangulatú versenyre!”

A VERSENYKIÍRÁSRÓL

A masters kajak-kenu versenyen 500 méteren K-1 férfi kajak, K-1 női kajak és C-1 férfi kenuban hirdetnek győztest három korosztályban is: 40-49 év, 50-59 év és 60 felettiek között. Nevezési díj nincs, viszont hajóról és lapátról mindenkinek magának kell gondoskodnia. A technikai értekezlet 9.00 és 9.30 között lesz, a futamok 10.00-kor indulnak, az eredményhirdetésre várhatóan már délben sor kerül.

Délután rendezik az Évadnyitó Sárkányhajó Kupát, amelyen 22 fős csapatok mérkőznek meg mix kategóriában (kötelezően legalább nyolc női versenyzővel), kormányost minden csapatnak magának kell hoznia. A táv 4000 méter, a rajtot egy 1000 méteres egyenes, majd három 1000 méteres kör követi. A versenyen a nevezők számától függően előfutamok is lehetnek. Itt 12.30 és 13.30 között várható a technikai értekezlet, a futamok pedig 14.00-kor kezdődnek.

A nevezéseket a reka.balazs@mkksz.hu címre várjuk április 25-ig.

Minden további részlet a versenykiírásban olvasható, amely ide kattintva tölthető le.

Várunk mindenkit szeretettel, kedvcsinálónak pedig egy rövid videó a tavalyi emlékversenyről:

Vass István emlékverseny from Sárkányhajó MKKSZ on Vimeo.

Az idén is megszületik a varázslat a Balatonon

Lángossal vagy anélkül, ezen a nyáron ismét rajthoz állhatnak a vízi sportok kedvelői a magyar tenger déli partján, ahol tavaly is kiváló volt a hangulat. A 2019-es Balaton-átevezésre már várjuk a nevezéseket.

Hír

Kajakban, kenuban, SUP hátán vagy épp sárkányhajóban lapátolva is megtehető majd a közel 10 km-es táv, azon a vitorlásokból összeállított vízi folyosón keresztül, amely a déli partról vezet át Badacsonyba és vissza. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség által először megrendezett, 2018-as hagyományteremtő esemény sikere nyomán már javában zajlanak az idei program szervezési munkálatai. A július 6-án Fonyódról induló szabadidős regatta célja továbbra is az, hogy széles közönség számára kínáljon biztonságos lehetőséget egy igazán élményszámba menő sportteljesítményhez. Az élményfaktor fokozása érdekében, valamint, hogy a lebonyolítás még gördülékenyebb lehessen, néhány újítással is előrukkolnak majd a szervezők.

– Szeretnénk egész napos programot nyújtani a résztvevőknek, hogy ne csak a vízen, hanem a táv teljesítése után a parton is szórakozási lehetőségek várják a Fonyódra érkezőket – mondta Berényi Péter szervezési igazgató. – Fontosnak tartjuk a nevezési rendszer megreformálását is,

mindenképp egyszerűbb lesz a tavalyinál.

De módosításokat tervezünk a díjazás tekintetében és a vízi út kialakításában is, hogy a fordulók jobban beláthatóak legyenek.”

Tavaly a 746 hajóegység nevezésével minden elképzelést felülmúlt a jelentkezők száma. “Teljesen reális az az elképzelés, hogy még többen vesznek majd részt a programon – folytatta Berányi Péter. – Ez egy szabadidős verseny, és tavaly rengetegen jöttek úgy is, hogy reggel felkeltek, gondoltak egyet, és beneveztek. Tavaly nem reméltük, hogy ennyi érdeklődő, illetve induló lesz, de erre számítva, idén a megközelítést, közlekedést illetve a parkolást is szeretnénk megkönnyíteni a résztvevők számára.”

Az idén még gördülékenyebb lesz a nevezés

Bár a sajátos körülmények közt való evezést a nagyközönség számára hozták létre, jó néhány aktív sportoló és egykori bajnok is hajóba szállt a tavalyi megmérettetésen, és terveik szerint az idei programot sem hagyják ki.

“Számomra azért is volt meghatározó élmény, mert öt év után térdeltem újra kenuba –mesélte Csabai Edvin 17-szeres maratoni kenuvilágbajnok.

De maga a hely is hozzájárult a varázslathoz,

hiszen bár sokféle vízen versenyeztünk már, a Balaton ebből a szempontból még „szürke foltnak számított. Fantasztikus volt az is, hogy mi, öreg csontok csapathajóban, hetes kenuban tettük meg a távot és megtapasztalhattuk, hogy nem kopott meg az érzés.  Visszafelé már résztávoztunk is.”

Storcz Botond sárkányhajóban, az Olimpiai Ötpróba részeként teljesítette a kihívást, mondhatni, maradéktalanul, noha a lángosevés kimaradt. “Az élmény attól is egyedi, hogy normálisan nem engedélyezett így átkelni a Balatonon, és én nagyon élveztem, hogy most olyan perspektívából is megtapasztalhattam a tavat, ahonnan egyébként nem. Talán az a legfontosabb, hogy ez egy mindenki által teljesíthető verseny, ugyanakkor van sportértéke. Lángossal, meg anélkül is” – mondta az olimpiai bajnok korábbi kajakos.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség várja a nevezéseket ide kattintva, valamint érdemes lesz követni az esemény Facebook-oldalát is friss hírekért.