„Reális ember vagyok, aki nem beszél a levegőbe. Reálisan látom magunkat és a céljainkat is” – így kezdte Mike Róbert, aki pályafutása során megélt már világbajnoki és Európa-bajnoki győzelmet és megélte azt is – éppen a legfontosabb versenyén, a riói olimpián – milyen, amikor nincs meg az összhang, a harmónia. – A riói olimpia, s Henrikkel való szakításunk után Korissal messziről indultunk el. Pontosabban én érkeztem messziről, hiszen sokáig, több mint fél évig tartott, amíg feldolgoztam az olimpiát. És ez a feldolgozás rengeteget energiát vont el tőlem, voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, nekem már nincs is szükségem a kenuzásra. A kudarc és az elmúlt évek hajtása, eredménykényszere bedarált, telítődtem. Risztov Éva ilyenkor fordított hátat az úszásnak és ment el motokrosszozni, én nagyobb hangsúlyt fektettem a családomra, és elkezdtem építkezni. Kellett más, valami, ami tölt a munka mellett. És mostanra tudom azt mondani: köszönöm, jól vagyok.”
Hogy mi hozta meg az áttörést Mike Róbert számára?
„Az, hogy mindkét válogatót sikerült megnyernünk Korissal. Azóta más a mozgásom, könnyedebben kenuzok és élvezem azt, amit csinálok. Hogy ez mit jelenthet a világbajnokságon? Semmit. Akkor is elégedett leszek, ha közepes eredményt érünk el, és akkor is, ha a dobogón zárunk. Egy a fontos, sikerüljön magunknak megfelelni, kihozni azt, amit tudunk.”
„Tudom, hogy honnan indultunk Robival, de azt is tudom, hogy a gondjait képes a parton hagyni, és amikor vízre tesszük a hajót, abban a másfél órában csak a kenuzás van. Az edzésen nincs rá hatással, ha az építkezésen „fuvaros Józsi” késik a szállítmánnyal, vagy ha gyerek mondjuk beteg. Annyira profin és magas szinten csinálja, amit csinál, hogy amikor fáradtabb vagyok, elég csak ránéznem és én is maximálisan oda tudom tenni magam. Pláne, hogy kilenc évvel öregebb nálam” – tette hozzá Korisánszky Dávid.
