Mégse

„Még soha nem voltam ilyen motivált” – szívműtéten esett át a világbajnok Molnár Péter

Egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter, ezért kihagyja az idei szezont, így a szegedi világbajnokságot is. A négyessel tavaly vb- és Eb-bronzot nyert 33 éves kajakos sietett leszögezni, hogy nem életmentő, hanem megelőző beavatkozásról van szó, amelyen át kellett esnie, hogy jövőre fizikálisan és mentálisan is tökéletes állapotban küzdhessen meg pályafutása megkoronázásáért: az olimpiai éremért.

Hír

„Nyolc hónapos koromban vették észre ezt a születési rendellenességet. Az egyik szívbillentyűm nem zárt rendesen, a vérnek egy kis százaléka visszaszivárgott, ez plusz terhelést adott a szívemnek és a szervezetemnek. Az állandó terhelés alatt ez folyamatosan növekedett, ezért tavaly úgy döntöttünk az orvosokkal, hogy

eljött az ideje a műtétnek

– kezdte kendőzetlen őszinteséggel Molnár Péter, aki 2018-ban az olimpiai számban, 500 négyesben a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is bronzérmet nyert Tótka Sándorral, Dudás Miklóssal és Kuli Istvánnal.

A 33 éves, világ- és Európa-bajnok kajakos szerint a sportolásban és a hétköznapi életben sem akadályozta őt ez a billentyűprobléma, ám döntenie kellett azért, hogy a tokiói olimpiára nyugodtan tudjon készülni. „Nagyon sok ember él ezzel a rendellenességgel. Egyáltalán nem voltak tüneteim, és mivel félévente jártam kontrollvizsgálatra, és az orvosok sem tiltották meg a sportot, így sokáig viszonylag nyugodt voltam, bár azt tudtam, hogy egyszer át kell esni a műtéten. Szerettem volna, ha ez a pályafutásom után történik meg, de őszinte leszek, néha megfordult a fejemben, egy-egy edzés vagy nagyobb verseny után, amikor komolyabb teljesítményt adott le a szervezetem, hogy vajon ez jó-e a szívemnek. A vizsgálatok alatt folyamatosan éreztették velem, hogy azért nem vagyok teljesen egészséges. Egyre többet motoszkált a fejemben ez a tudat, amely fel tudja őrölni az embert, ezért úgy voltam vele, hogy jobb minél hamarabb túlesni rajta, hogy fizikálisan és mentálisan is tökéletes állapotban legyek. Annyira kiélezett most a mezőny a férfi kajakban, hogy úgy éreztem, tényleg minden szinten a topon kell lennem, hogy ki tudjak jutni az olimpiára. Azt azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy

nem egy életmentő műtétről van szó, hanem egy megelőző beavatkozásról,

szerencsére a mai világban ez egy rutinműtét, én pedig mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy erre az egészségügyi problémára van megoldás.”

Az operáció március 14-én történt, a kórházat tíz nappal később hagyhatta el, onnantól kezdve az első négy hétben mellkasrögzítőt kellett viselnie, és a mellkast érő különböző terhelésekre (nehezebb tárgyak emelése, guggolás stb.) fokozottan kellett figyelnie. Öt héttel később már elkezdett kocogni, a csont gyógyulására hat-nyolc hetet jósoltak, a május eleji, nyolcadik heti kontrollon, ha mindent rendben találnak, akkor elkezdheti a fizikoterápiás kezeléseket, a rehabilitációs gyakorlatokat, a kis súlyokkal való edzést – természetesen mindezt szigorú szakmai megfigyelés mellett.

„Ebben nagyon nagy segítségemre van klubom, a Honvéd, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság, köszönettel tartozom nekik, mert maximálisan támogatnak engem. Szerencsére egyre jobban érzem magam, de az eleje nagyon nehéz volt, 25 éve folyamatosan sportolok, és amikor hetekre leállítják az embert, azért az megviseli, ugyanúgy lelkileg, mint fizikálisan.

Mióta azonban elkezdhettem a mozgást, sokkal jobban vagyok,

és bár nem kívánom senkinek, hogy így szerezzen magának motivációt, de én például még soha sem éreztem magam annyira motiváltnak, mint most.”

Természetesen a műtét óta többször is kint volt a Hüvös Viktor vezette csapat edzésén, de a lábadozás alatt is folyamatosan tartotta a kapcsolatot társaival. „Manapság nem nehéz kontaktban lenni egymással, nekünk is van egy csoportunk, ahol megy az üzenetezgetés, ugyanúgy mentek a hülyeségek, nem maradtam ki semmiből, szinte minden percben velem voltak a srácok. Utána rendkívül jó érzés volt kimenni hozzájuk az edzésre, nagyon hiányoztak. Szerencsére azt látom rajtuk, hogy mindenki előrébb tudott lépni tavalyhoz képest, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Én mindenesetre ott leszek mellettük minden versenyen.

Ha kell, vizet viszek nekik, ha kell, polírozom a hajójukat”

– nevetett Molnár Péter.

Azt ugyan nagyon sajnálja, hogy a szegedi világbajnokságot ki kell hagynia, de abban reménykedik, hogy a következő szezonban még erősebben áll majd rajthoz. „Azért már elvonási tüneteim vannak a víz és a lapát hiányától. Nem érzem magam öregnek, de fiatalabb már nem leszek, abban azonban nagyon bízom, hogy jövőre borsot tudok még törni a fiatalok orra alá. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden korosztályban, minden világversenyt végigjártam, szinte teljes a kollekcióm, már csak egy dolog hiányzik: egy olimpiai érem.”

HIVATALOS: 2021. július 23-augusztus 8. között lesz az olimpia

Hétfőn hivatalossá vált: az eredeti időponthoz képest egy év halasztással, 2021. július 23. és augusztus 8. között rendezik a XXXII. Nyári Olimpiai Játékokat Tokióban. Az olimpia elnevezése változatlan: Tokió 2020.

Hír

Erről hétfőn a japán szervezőbizottság, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), Tokió városa és a japán kormány telefonkonferencián állapodott meg hétfőn – tájékoztatott hírlevelében a nemzetközi ötkarikás szervezet.

A kulcsfontosságú felek vezetősége egy délelőtti konferenciahíváson gyűlt össze, amelyen Thomas Bach, a NOB első embere, Mori Josiró, a szervezőbizottság elnöke, Koike Yuriko, tokiói kormányzó, valamint Hashimoto Seiko, olimpiai és paralimpiai miniszter is részt vett, hozzájárulásukat fejezték ki az új menetrendet illetően.

A döntés megfelel a korábban a NOB Végrehajtó Bizottsága által lefektetett alapelveknek, így a sportolók és minden érdekelt fél egészségének megóvása kerül előtérbe, támogatva a COVID-19-vírus terjedsének megállítását; kiállnak a sportolók és az olimpiai sportok érdekeiért, valamint figyelembe veszik a globális nemzetközi sportnaptárat.

Az új időpont elegendő időt biztosít az egészségügyi hatóságoknak és a játékok szervezésében résztvevő minden félnek, hogy megbirkózzon a folyamatosan változó helyzettel, valamint a COVID-19-járvány által okozott felfordulással.

Korábban már megerősítették, hogy a már kvalifikált sportolók megtartják helyüket, a megszerzett kvótákhoz nem nyúlnak, hiszen a korábbi döntés értelmében a jövőre megrendezendő nyári ötkarikás esemény lesz a XXXII. Nyár Olimpiai Játékok.

„A döntés összhangban van azzal a számos hozzászólással és kéréssel, miszerint mihamarabb jelöljük ki az új időpontot. A gyors döntéshozatal a Nyári Olimpiai Sportágak Nemzetközi Szövetségével, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Kontinentális Szövetségével és a tokiói szervezőbizottsággal való szoros együttműködésnek köszönhetően valósulhatott meg. Mindenkinek szeretném megköszönni a nagyszerű támogatását. Eme bejelentéssel biztos vagyok abban, hogy összedolgozva legyőzzük majd ezt a példa nélküli kihívást. Az emberiség egy sötét alagúton halad most át, a 2020-as tokiói olimpiai játékok lesz a fény ennek az alagútnak a végén” – vélekedett a NOB első embere, Thomas Bach.

Az olimpia idén nyáron július 24-én kezdődött volna, de a világméretű koronavírus-járvány miatt az elmúlt héten a halasztás mellett született döntés.

A paralimpiát 2021. augusztus 24. és szeptember 5. között rendezik.

forrás: mob.hu

„A legjobb versenyzőmet ajándékba kaptam”

Igazi unikum volt a sportágban – mesélik róla a kollégák. Tény, hogy rajta kívül nem termett a hazai vizeken olyan edzőnő, aki hasonló sikereket ért volna el a kenus szakágban. Hajdú Gyula egykori trénere, Maros Éva nyolcvanéves.

születésnap
Hír

– Olyan, mintha csak tegnap hagytam volna abba a versenyzést… – mondja nevetve a jellegzetes, rekedtes hangján. Az aktuális korlátozások különösebben nem zavarják; korosztályának egyik legaktívabb Facebook-felhasználójaként ma is napi szintű kapcsolatot tart a sportággal…            

– A lábam miatt most nehezen járok, amit azért is sajnálok, mert még mindig szívesen részt vennék a szövetség munkájában. Annak idején Sarlós Éva vette át tőlem a minősítési rendszer feladatait – sajnos már ő sincs, ahogy sokan mások… De azért hetente még háromszor-négyszer rámtelefonál valaki, és érdeklődik, hogy vagyok. Sok ismerőst gyűjtöttem: ’57 óta vagyok a sportágban…

– Meddig versenyzett aktívan?

– ’61-ig. Korábban úsztam is, de attól egészségügyi okokból eltanácsolt az orvos. Így kerültem a Sirály csónakházba. Mohácsi Ferenc volt az első edzőm, illetve Gelle Sándor. Az ő halála után hívott Cseh Lajos, hogy dolgozzam a szövetségnek. Elsősorban persze edző voltam, a minősítést mindig csak társadalmi munkában csináltam. Pesten, ahol Sziklenka Laci volt a kollégám, csak másodállásban dolgoztam edzőként. 

– Az igazi kihívást és lehetőséget viszont a vidék hozta. Milyen apropóból került Miskolcra?

– Urbán Gyula, az akkori vezetőedző – akivel együtt végeztünk a TF-en –  hívott azzal, hogy a Diósgyőr két csoportnak is edzőt keres. 

– Legnagyobb sikerét Hajdú Gyula révén érte el, az MVSC színeiben. Gondolom, nem ő volt az első kenus, akinek edzést tartott…

– A két edző nélkül maradt csoportban többen is kenuztak. Hajdú Gyula viszont azért volt különleges eset, mert vele valahogy nem jöttek ki az edzők. Az elnök, Kállai József mondta is: „ha már Éva sem bír vele, akkor nem tudom, mit fogunk csinálni”. Gyula elsősorban rövid távon ment jól és már junior korában sorra nyerte a versenyeket. Úgy kaptam őt, mint egy ajándékot. Valahogy rögtön közös nevezőre jutottunk.

– Olyan időszakban szerepeltek az élmezőnyben, amit a magyar kenusport egyik csúcsidőszakának tekinthetünk: jó néhány klasszis közt sikerült bizonyítaniuk. Mi volt a titok?

– Hogy össze tudtunk csiszolódni.

Csak ránéztünk egymásra és már tudtuk is, mi újság van.

Tanítani már nem nagyon kellett őt; persze, ha valamit nem tudtam, akkor megkérdeztem a kollégáimtól. Nagyon sokat segítettek, főként az edzőtáborokban. Szabó Ferenc, Dávid Géza, Tóth Árpi és még sokan mások.

– Elfogadták Önt a kenus edzőnői minőségében?

– Mindig elfogadtak. Sosem volt ezzel probléma. A segítségre viszont más értelemben is szükség volt: három hétre nem lehetett csak úgy letenni Dunavarsányban a fenekemet, és addig ott pihengetni. A szakosztályt addig rá kellett bíznom másra. Nagyon szerettem Miskolcon lenni. Egy butaságot viszont elkövettem ott: férjhez mentem…

– Hajdú Gyula Sarusi Kis Jánossal ’82-ben, Belgrádban szerzett világbajnoki címet. Ez volt a legnagyobb siker – és egyben a legszebb „pillanat” is?

– Voltak azért emlékezetes, szép pillanatok ezen kívül is. Például, amikor ’78-ban Gyula     C-1  500-on indult, szintén Belgrádban. Ott szurkoltam a kis képernyős tévé előtt, megnyeri-e …  A párossal szerencsénk volt. Kár, hogy utána Parti János szétszedte azt a párost, de hát a múltat fölösleges bolygatni. Így alakult. 

– Az edzői hivatás és a vele párhuzamosan végzett versenybírói-minősítési munka mellett jutott ideje, energiája a sporton kívül egyébre is?

– Semmi mással nem foglalkoztam,

az én életem csak a kajak-kenuról szólt.

Reggel korán kezdtem, este pedig előfordult, hogy kilenckor értem haza. A hétvégeken versenybíráskodtam, közben pedig, amikor tudtam, rohantam föl Pestre, meglátogatni az anyámat. 

– Születésnapi kívánságon gondolkodott már?

– Egyedül élek, rokonságom nincsen, de nagyon sok baráttal tartom a kapcsolatot. Ez jó érzés, ahogy például az is, hogy olyan edző követte a példámat Miskolcon, aki annak idején az én csapatomban kenuzott.  Elégedett vagyok az életemmel, kívánságom sincsen, legfeljebb annyi, hogy minél előbb le tudjak menni a harmadik emeletről anélkül, hogy meg kelljen állnom…

VASKUTI ISTVÁN

„Éva néni egy valóságos intézmény volt. Olyan szinten képviselte és tartotta fejben az egész minősítési rendszert, hogy az hihetetlen. Jobban tudta, ki hol, mikor indult és hogyan szerepelt, mint maguk a versenyzők. Ha próbálkozott is valaki csibészségből, esélye sem volt átverni őt. Nagy elismeréssel tekintek rá a minősítő-bírói és az edzői teljesítménye miatt is.”