Mégse

Magyar éremeső a minszki extrém időben

Az Európa Játékok kajak-kenu versenyhelyszíne csütörtökön délelőtt extrém széllel várta a versenyzőket. Szerencsére ez nem zavarta meg a magyarokat, akik három érmet (két aranyat és egy ezüstöt) is szereztek, mindegyiket olimpiai számban.

Hír

A délelőtti programban komoly éremesélyekkel álltunk rajthoz. Kozák Danuta 500 egyesben alapvetően bármikor, bárhol, bármilyen mezőnyben toronymagas esélyes lenne, most azonban a korábbi betegsége miatt nem érkezett jó állapotban Minszkbe. Az egyre fogyó ereje meg is látszott a döntőben, a hazai pályát kiválóan ismerő, és remek formában lévő fehérorosz Khudzenka nyerte a számot. Igaz, Kozák a végén feljött rá, megelőzni már nem tudta, így a magyart kajakos ezüstérmet nyert.

„Sokkal frissebb voltam, mint tegnap,

nagyobb volt bennem a tettvágy, de sajnos rosszkor indítottam, hamarabb kellett volna. Tudtam, hogy hosszú lesz a pálya, de mégsem volt elég hosszú” – mondta Kozák Danuta.

Ezt követte a férfi kajak négyesek 500-as döntője, amelyben először szerepelt nagy nemzetközi világversenyen ebben az összeállításban a Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István egység. A magyar kvartett végül a hetedik helyen végzett a rendkívül erős mezőnyben.
Olyan olimpiai szám (C-2 500) következett, amelynek aranyérmét a forma és az elmúlt hetek eredményei alapján szinte verseny nélkül odaadhattunk volna Balla Virágnak és Devecseriné Takács Kincsőnek. Persze az extrém körülmények közbeszólhattak volna, közbe is szóltak, de a komoly szembeszélnek köszönhetően még magabiztosabban nyert a kirobbanó formában lévő magyar páros, megszerezve a magyar csapat második aranyérmét.

„Mondtam Kincsőnek, hogy a szembeszél segíteni fog nekünk, hiszen annyit dolgoztunk, hogy

ha hosszabb a táv, akkor még erősebbek leszünk.

Persze azt azért nem gondoltam, hogy ennyivel fogunk nyerni” – nyilatkozta Balla Virág.

„Jól elkaptuk a rajtot, 300-nál annyira mentünk már, hogy csak azzal foglalkoztunk, hogy ne hibázzunk bele. Az extrém körülmények nekünk kedveztek, azért is tudtunk ennyivel győzni” – mondta Takács Kincső.

Nagy kérdés volt, hogy Kozák és Kárász fáradtsága milyen kihatással lesz a női négyesre. A bivalyerős fehérorosz hajó ki is lőtt a rajtnál, sokáig vezetett, ám a Kárász Anna, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Medveczky Erika kvartett egészen fantasztikus hajrát indított, és akkor vezetett, amikor kellett, azaz az utolsó métereken.

Medveczky Erika: „Ilyen szembeszélben a negyedik lyukban szinte semmit nem lehet érzékelni Azt persze várni lehetett, hogy nem rajtolunk majd jól, mert másodszor ültünk csak össze. Tami ötlete volt, hogy indítsunk korábban, mint ahogy korábban megbeszéltük, mert az utazónk és a vége az erősségünk, és hosszú lesz a pálya.

Ez bejött, szóval kösz, Tami!”

Csipes Tamara: “Erikával azt beszéltük, hogy nem úgy érezzük magunkat, mint a válogatón, mert eltelt egy hét, hektikusan tudtunk csak edzeni, sokat kell utazni a pálya és a falu között, de mindenképp be akartuk tolni a harmadik és negyedik lyukban a hajót. Danában és Annában amennyi erő volt, azt beletették, és húztak, ahogy tudtak. Láttuk rajtuk, főleg Danán, hogy fáradt és csalódott, de én bíztam benne, hogy meg tudjuk csinálni, és nem érzékeltettük velük azt, hogy a fehéroroszok legyőzhetnek bennünket.”

Kárász Anna: „Készültünk az indításra, éreztem is, hogy folyamatosan jövünk fel rájuk, és imádkoztam, hogy legyen elég az idő arra, hogy megelőzzük őket. Örülök annak, hogy Tami javaslatára jókor indítottunk.”

Délután a 200-as és az 5000-es döntőkkel zárulnak a kajak-kenu küzdelmek az Európa Játékokon.

“Az edzőnek lángolnia kell, hogy a tanítványai pislákoljanak!”

Októberben történelmet írt a kínai Saohszingben a maratoni kajakos Csay Renáta, aki huszadik világbajnoki címét szerezte. Edzőjével, Sztanity Lászlóval beszélgetett a Magyaredzo.hu tanítványáról, a sportág szeretetéről, mint fő hajtóerőről, kettejük kapcsolatáról, edzésmódszereiről és persze arról, belőle hogyan lett edző.

Hír

Mióta dolgoznak együtt Csay Renátával?

Még a nyolcvanas évek végén, tizenegy éves korába került le hozzánk, a Rába ETO-ba, és már akkor is olyan céltudatos volt, mint most. De edzőként tizenhét éves korában, azaz 1994-ben vettem át teljesen a felkészítését, és később ugyan volt néhány év, amikor Budapesten edzett Kolozsvári Gáborral vagy Ludasi Róberttel, da sosem szakadt meg köztünk a kapcsolat, mert időnként akkoriban is lejött Győrbe edzeni a maratoni versenyekre. 2004-től pedig újra együtt dolgozunk.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó a munkakapcsolatunk, az edző-tanítvány viszonyon túl emberileg is jóban vagyunk egymással. Minden szeptemberben, mikor elkezdjük a felkészülést, megkérdem, hogy na, folytassuk a munkát? Mire ő mindig azt válaszolja, hogy „nem is értem, Laci bá miért kérdez ilyeneket”. Egyébként nem tegez engem, holott már sokszor felajánlottam neki, de azt mondja, egyszerűen nem áll rá a szája, megszokta a magázást, hiszen gyerekkora óta dolgozunk együtt.

Edzés előtt tíz-tizenöt percet mindig beszélgetünk egymással,

ez alatt igyekszem felmérni, milyen állapotban van, hogy az edzésmunka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. Renáta nagyon lelkiismeretes, és nemcsak mindent elvégez, de imád kajakozni, annyira, hogy akkor is lejön, ha nincs kötött edzésprogramja.

Miért lett belőle kajakosként maratonista?

Ennek leginkább alkati okai vannak, hiszen ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen ötszáz méteren, magasság és testtömeg kell. Így van ez más állóképességi sportágakban is, atlétikában vagy úszásban a sprinterek robosztusak. Renáta tehetsége egyébként hamar kiderült, ötszáz méteren ifi válogatót nyert kajakban, a testi adottságai azonban a hosszabb távokra alkalmasak, és fokozatosan váltott a maratonira, miután a kilencvenes éve második felében végleg kiderült, hogy ez fekszik neki.

Ráadásul ilyen sokáig, hiszen még 42 évesen is világbajnoki formában van.

Előfordult már hasonló a sportágban, elég csak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánra gondolni. Persze a gének is sokat számítanak, de azt hiszem, a sportág szeretete Renáta valódi titka,

edzéseken állandóan mosolyog, és folyamatosan keresi a kihívásokat.

Örömét leli abban, hogy kajakozik, és egy hosszabb felkészülésnél rengeteg számít, hogy nem szenvedésként éli meg a fájdalomküszöb újabb és újabb átlépését, hanem más oldalról fogja meg.

Azért lazítanak néha?

Persze, van olyan átvezető rész, amely megtöri az edzést, és nem időre kell csinálnia, csak élveznie. Ilyenkor mindig arra kérem, csak figyelje a madárcsicsergést. Edzőként nagyon fontos észrevenni azt is, mikor volt elég aznap, mert látni a sportolón, ha „lemegy a mozgás”. Át is szoktuk beszélni a munkát. Azt szoktam mondani, azért kell az edzésterv, hogy tudjuk, mennyivel tértünk el tőle, ami persze erősen le van sarkítva, de a lényeg az, hogy van egy váz, amihez az ember próbálja tartani magát, és amire a pillanatnyi szituációt, állapotot ráépíti.

Egyéni vagy a páros áll közelebb Önökhöz?

A páros felkészülés nehezebb, mert alkalmazkodni kell egy másik emberhez is, míg az egyesben csak önmagára kell koncentrálnia. A másik oldalról viszont a felelősség is megoszlik. Ha jól számolok, Czéllai-Vörös Zsófia, akivel most Renáta világbajnokságot nyert, már a hetedik párja. De egyébként is sokat edzőtáborozunk együtt más csoportokkal, és nincs benne semmilyen féltékenység a fiatalabbakkal szemben. Bárkivel jól megtalálja a hangnemet, és a tapasztalat persze sokat nyom a latban, de most sem viselkedik főnökként.

Erre a világbajnokságra határozott céllal mentek?

Igen, úgy mentünk oda, hogy meg szeretnénk szerezni a huszadik világbajnoki címet, a második hely nem lett volna elég. Versenyzőként mentálisan nem egyszerű kezelni azt a helyzetet, hogy csak az első hely számít.

Hogy tudják ennyi év és ennyi munka után újra és újra motiválni magukat?

A tizenhatodik világbajnoki cím után vetődött fel bennem először, hogy meddig folytassuk, aztán mikor meglett a tizennyolcadik, már megvolt az új cél: megszerezni a huszadikat! Ez motivált minket. A folytatásról most még nem beszéltünk, de ha egyszer majd úgy érzem és látom rajta, hogy inkább már nyűg neki a munka, mint élvezet, akkor szólni fogok neki, hogy hagyja abba. De amíg érzi magában az erőt és a lelkesedést, amíg képes magát mentálisan és fizikailag olyan állapotba hozni, hogy világbajnoki címet nyerjen, addig nincs szó ilyesmiről.

Szoktak színesíteni az edzéseken?

Renáta a felmérések alapján hat-nyolc éve ugyanazt a szintet képes produkálni, és ebben szerepe van annak is, hogy végez kiegészítő mozgást is, illetve minden évben mást helyezünk előtérbe, hol az ergométeres edzéseket, hol a hegyi futást, és sorolhatnám. Kell valami új inger minden évben.

Egy kicsit olyan érzésem van, Ön ugyanolyan szeretettel gondol az edzősködésre, mint Csay Renáta a versenyzésre…

Az elmúlt évtizedekben egyszer sem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, hanem hogy a csónakházba. Én egyébként focizni kezdtem Győrben, és az öcsém, a K-1 ötszáz méteren montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoltán révén jöttem át ebbe a sportágba, és sokat számított, hogy nagyon jó csapatba kerültem. A hetvenes évek végén a klubnál felajánlottak egy edzői állást, amit eleinte nem akartam elfogadni, de a végén olyan helyzet elé állítottak, hogy nem volt más választásom. Így csöppentem bele, de hamar megéreztem, hogy van némi affinitásom az edzői hivatás iránt, 1986-ban már világbajnokom volt, Povázsán Katalin, aki Mészáros Erikával nyert K-2 ötszázon Kanadában. Egy sportolónak, aki edzőnek adja a fejét, el kell fogadnia, hogy eddig őt szolgálták és segítették, de ezentúl neki kell szolgálnia és segítenie másokat. Az én pillanatnyi hangulatom sosem befolyásolhatja a sportolómat, ha zuhog kint az eső, és a tanítványaim kint dolgoznak, én nem ülhetek be az irodámba. Azt szoktam mondani,

nekem lángolnom kell ahhoz, hogy a versenyzőim pislákoljanak.

Büszke vagyok arra, hogy minden régi tanítványommal jó a kapcsolatom.

És az edzőkollégákkal is?

Négy-öt éve Győrben minden hónapban szervezek egy szakmai beszélgetést a különböző sportágak edzői között. Például Petrov Iván képviseli az úszást, Alföldi Zoltán és Halmainé Mészáros Éva az evezést, Farkas Roland az atlétikát, Szűcs Róbert a tornát, Nagy Zoltán az ökölvívást, Boros László a lövészetet, Gyimes Nikolett a cselgáncsot és Kaiser János a súlyemelést. Fontosnak tartom, hogy a különböző sportágak edzői ismerjék egymást és tanuljanak egymástól. De másképp ezt nem is lehet csinálni, csak maximális alázattal.

Elrajtolt a felkészülés Tokióra

Elindult a felkészülés a jövő évi tokiói olimpiára és paralimpiára, ebből az alkalomból tartott sajtóreggelit csütörtökön a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ). Schmidt Gábor elnök az eseményen azt mondta: öt éremmel, közte legalább két arannyal elégedett lenne a japán fővárosban. A szakvezetés abban bízik, hogy a parásoknak is összejön legalább egy érem, és két pontszerző helyezés a paralimpián.

start!
Hír

A csütörtöki sajtóeseményen az MKKSZ vezetője azzal kezdte, hogy felidézte az augusztusi, szegedi, kvalifikációs világbajnokságot, amelyen rendezőként szerinte az volt a legnagyobb siker, hogy meg tudták tölteni a lelátókat. A viadalon a magyar válogatott a megszerezhető 18-ból 13 kvótát begyűjtött, így, ahogy az elnök fogalmazott, nyugodtan fordulhatnak rá a 2020-as, olimpiai évre, és szeretnék ezúttal is sikerrel venni az akadályokat.

“Már megvannak a felkészülési tervek, a szokásosnál kicsit korábban, ezért köszönet Boros Gergely szakmai igazgatónak és a két szövetségi kapitánynak, s a terveket az elnökség egyhangúlag elfogadta – mondta az elnök. – Nagy menetelés áll előttünk, de

úgy érzem, felkészültünk.”

Schmidt Gábor beszélt arról is, hogy Szeged jövőre valószínűleg ismét gyorsasági világbajnokság házigazdája lesz a nem olimpiai számokban – még várnak a kormánygaranciára -, s a magyar szövetség egy balatoni helyszínnel pályázik a 2021-es SUP-vb rendezési jogára is. Ez utóbbi, dinamikusan fejlődő szakágban az előző hétvégén 1 arany-, 1 ezüst-, és 1 bronzérmet szereztek a magyar csapat tagjai az ICF első ilyen világbajnokságán. A Maty-ér mellett Budapest is világverseny házigazdája lesz 2020-ban, miután – ugyancsak júliusban – Csepelen rendezik majd a maratoni Európa-bajnokságot.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány azt mondta, a tavaszi pótkvalifikációs versenyeken szeretnék megszerezni a még hiányzó tokiói kvótákat, erre férfi K-1 200, K-2 1000, C-1 1000 és C-2 1000, valamint női C-1 200 méteren lesz lehetőség. Az európaiak két helyszínen, a racicei kontinentális kvalifikációs regattán (május 6-7.), majd a duisburgi világkupán (május 21-24.), a végső világkvalifikációs viadalon gyűjthetnek még indulási jogokat. A magyarok női kajakban már megszerezték a maximális hat kvótát, férfi kajakban és női kenuban még egy-egy, férfi kenuban pedig három indulási jogot szerezhetnek. A pótkvalifikációs versenyeken csak olyanok gyűjthetnek kvótát, akik eddig még nem szereztek.

A kapitány elárulta, hogy egy héttel a racicei viadal előtt válogatót rendeznek majd, ott dől el, kik szállhatnak harcba Csehországban, majd esetleg Németországban.

A versenyszezon így korán, már áprilisban elkezdődik, a május a pótkvalifikációról szól majd, júniusban pedig következik a romániai Eb, amely jó esélyt kínál a nemzetközi mezőny, a riválisok feltérképezésére.

“Speciális év lesz, várhatóan

a kontinensviadal után kialakul az ötkarikás csapat,

persze elképzelhető, hogy még ezt követően is szükség lesz változtatásokra – mondta Hüttner Csaba. – Ami a kajaknégyeseket illeti, a férfiaknál Racice előtt tartunk egy válogatót K-1 200 és 400 méteren, valamint K-2 500-on, s a legjobban teljesítő nyolc versenyzőből próbáljuk meg kialakítani a legjobb egységet. A női kvartett összeállítása az egyes teljesítmények és a csapathajós alkalmasság alapján fog kialakulni.”

Az MTI kérdésére válaszolva a szakvezető elmondta: adott esetben engedélyezett a duplázás, vagy akár a triplázás is az olimpián – 2016-ban, Rio de Janeiróban Kozák Danuta három számban versenyzett, s mindháromban aranyérmet szerzett -, de feltétel, hogy ez ne menjen az eredményesség rovására. Tokióban újdonság lesz, hogy az egyes és páros számokban akár két egység is képviselhet egy nemzetet, Hüttner Csaba ezzel kapcsolatban is azt mondta, hogy B egységet csak abban az esetben indítanak, ha az nem veszélyezteti az eredményességet, és a lehetőség kihasználása függ majd a kvótaszámtól is.

Weisz Róbert, a paraválogatott kapitánya emlékeztetett, hogy eddig három kvótájuk van a tokiói paralimpiára, ehhez a pótkvalifikációs versenynek számító jövő évi, duisburgi világbajnokságon még szeretnének hozzátenni 1-2 indulási jogot. Szerinte a hazai válogatókon komoly küzdelem várható, főleg a férfi KL-1-es kategóriában, Tokióban pedig az a cél, hogy minden versenyzőjük jusson be a döntőbe, s ott lehetőleg pontszerző helyen végezzen. A paraválogatottal kapcsolatban egy dobogós és további két pontszerző helyben reménykedik a szakvezetés.

Boros Gergely szakmai igazgató kiemelte, hogy idei, helyszíni élményeik alapján jó körülmények várják majd a csapatot a japán fővárosban, bár a magas hőmérséklet és páratartalom valószínűleg mindenkit kihívás elé állít.

“A küldöttségünk hagyományosan nem az olimpiai faluban, hanem egy pályához közeli szállodában lakik majd a verseny ideje alatt, már szervezzük az utazást és a hajók kiszállítását. A csapat első turnusa július 27-én, a második 29-én utazik ki Japánba, az olimpiai versenyek augusztus 3-án kezdődnek” – sorolta a szakember.

Elhangzott még, hogy az MKKSZ továbbra is elkötelezett a doppingellenes harcban, jövőre is elkülönít egy összeget erre a célra, s az olimpiai csapattagoknak – a Magyar Olimpiai Bizottság iránymutatása alapján – legalább négy ellenőrzésen át kell esniük a játékok előtt.