Mégse

Magabiztosan Plovdiv felé!

Takács Tamara és Kopasz Bálint – egyelőre róluk szól idén a gyorsasági kajak szakág, hiszen előbbi K-1 500 méteren, utóbbi ezren nyerte meg az első világ- és Európa-bajnoki válogatót a Maty-éren. C-1 1000 méteren Vasbányai Henrik győzött, a sprintereknél pedig Hajdu Jonatán, Devecseriné Takács Kincső és Horváth Bence állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Válogató
Hír

Takács Tamara továbbra is veretlen a hazai mezőnyben, hiszen a májusi rangsoroló után pénteken ő nyerte meg az első válogatót K-1 500 méteren a szegedi Maty-éren. Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa a finisben volt erős, s utasította maga mögé a 200-as Lucz Dórát, valamint az 1000 méteren világbajnok Medveczky Erikát.

„Ólmos volt a vége” – mondta mosolyogva edzőjének, Takács Tamara.

„Pont hogy az eleje volt ólmos” – válaszolta a tréner, aki szerint tanítványa az idén fellépett az első lépcsőfokra a tokiói olimpia felé vezető úton.

Hogy mi Tamara sikerének a kulcsa?

„Az, hogy nyugodt voltam és bíztam magamban. Minden versenyemen próbálok magamra összpontosítani” – mondta Takács Tamara.

„Szerintem az, hogy Tamara nagyon akar. Sokszor vissza kell fogni őt az edzéseken, mert többet akar vállalni, mint ami a feladat – folytatta Fábiánné Rozsnyói Katalin. – Rengeteget számít, hogy amikor hozzám került fiúkkal edzett, gyakorlatilag az ő hátukon jutott el idáig. Attól a munkától olyan állóképességet szerzett, amelyre most nagyon jól lehet építkezni.”

Kopasz Bálint állóképességére sem lehet panasz. Kopaszné Demeter Irén versenyzője 3:31-es időt „csónakázott” K-1 1000 méteren, a végén szinte teljesen kiengedve, Ceiner Benjámint és Noé Bálintot maga mögé utasítva érkezett a célba. Hogy szokásától eltérően miért nem ment maximum pályát?

„Az ötszáz miatt most már taktikusabban kell versenyezni, be kell osztani az erejét. Egy 3:25-3:26 körüli időt két nap után is megérez, most másképp raktuk össze a taktikát. Bálint ötszáznál látta, hogy nincs, aki megszorongathatná, kétszázzal a vége előtt még indított egyet, de a végét okosan elengedte” – mondta Demeter Irén, aki az idén zsúfolt programot szervez versenyzőjének.

„Az idén szeretnék rajthoz állni az U23-as világbajnokságon, a felnőtt Európa-bajnokságon ezer és ötszáz egyest is indulni, a racicei világbajnokságon pedig egyértelműen az ezer egyes indulás lenne a cél” – fogalmazta meg programját a versenyző.

Férfi C-1 1000 méteren Vasbányai Henrik győzött, mögötte korábbi párja Varga Dávid és Bodonyi András zárt a dobogón. Henrik egyelőre még mindig keresi a helyét a mezőnyben, ahogy fogalmazott: fejben kell rendbe tennie magát.

„Még mindig hullámhegyek és völgyek vannak az életemben. Vannak napok, amikor félősen kelek, van, amikor pedig meg akarom mutatni a világnak. Délelőtt a félős Henriket láthatták, délután pedig a dacosat. Remélem a holnapi páros során is ezt az arcomat tudom mutatni” – magyarázta a kenus.

A sprintereknél férfi C-1 200 méteren Hajdu Jonatán konstans a győztes arcát mutatja, úgy tűnik, jó időre kibérelte magának a dobogó legfelső fokát.

„Azért tudok nyerni, mert bennem vannak az előző évek, amikor sokat készültünk 200-ra, hiszen az volt a fő számom – mondta a Dunaferr fiatalja. – Most készülök ötszáz méterre és végzek ezres munkát is, de a cél, hogy megtartsuk a kétszáz métert, s mellé pakoljuk be a többi számot a zsákba.”

Devecseriné Takács Kincső női C-1 200 méteren pakolt be egy győzelmet, csapattársát és párját, Balla Virágot utasította maga mögé. Kincső örült, hogy a Világkupa-menetelés után végre pihenten tudott odaállni egy versenyre.

„Az a típusú versenyző vagyok, aki pihenten jobban oda tudja tenni magát, jobban tud koncentrálni. Örülök, mert az elmúlt időszakban száz méter után már lehúzták a redőnyt, most száz méter után is ki tudtam hajtani magam” – magyarázta a versenyző.

Férfi K-1 200 méteren is győztest avattak, akárcsak a májusi rangsorolón, ismét a győri Horváth Bence diadalmaskodott Tótka Sándor és Molnár Péter előtt.

„Hogy minek köszönhetem a sikerem? Annak, hogy a Világkupán kaptam egy jókor jött pofont. A B-döntőben olyan időt akartam evezni, ami az A döntőben is megállja a helyét, de rástresszeltem, rosszul rajtoltam, és nem értem utol Birkás Balázst. Az edzőm, Tokár Krisztián változtatott egy kicsit a technikámon, pontosabban nem a technikán, hanem a lapátomon. Pár napja itt Szegeden mentem egy maximum pályát, kézi méréssel 33.89-et eveztem, most a versenyen is ezt az időt értem el, amivel nagyon elégedett vagyok” – mondta Horváth Bence.

Kozák Danuta megállíthatatlan

Háromból három! Az ötszörös olimpiai bajnok hibátlan mérleggel zárta az első idei válogatót, miután a két egyes után Kárász Annával párosban is nagy fölénnyel tudott győzni K-2 500 méteren. Szintén meggyőző különbséggel nyert Koleszár Mátyás és Németh Viktor Máté férfi K-2 1000 méteren, Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső pedig úgy hat-hét hajóval verte a mezőnyt a női kenu párosok olimpiai versenytávján.

Újabb triplázás
Hír

Elmaradt a várva várt csata női K-2 500 méteren. Hiába fogadkozott Csipes Tamara és Medveczky Erika, szombaton a nyomában sem voltak a világbajnoki címvédő duónak. Kárász Anna és Kozák Danuta fantasztikusan rajtolt, 50 méter után már egy beülőnyi volt az előnyük, a végén pedig úgy nyertek egy hajóval Csipesék előtt, hogy Anna a cél előtt nem sokkal “falsot húzott” bal kézzel.

“Kemény harcra számítottunk, de szerencsére jól sikerült a rajtunk, már ott komoly előnyt szereztünk, ennek ellenére

egyáltalán nem érzem, hogy könnyű volt,

mert jöttünk egy erős pályát, jól kihajtottuk magunkat” – mondta Kárász Anna, aki hozzátette, hogy a következő hetekben egyesben szeretne előrébb lépni.

“Nem nagyon járok el sehova, csak az edzésekkel és a családommal foglalkozom, nem fér más az életembe – mondta a kiváló hétvégi szerepléséről Kozák Danuta. – A páros döntő alatt érzékeltem, hogy sokkal vezetünk, nem is tudtuk jól megcsinálni a pálya végét, mert szétestem, de a győzelem bennünk volt és

a nagy különbség jó visszaigazolás

– tette hozzá az ötszörös olimpiai bajnok.

Kiváló visszaigazolás Koleszár Mátyásnak és Németh Viktor Máténak is, hogy a rangsoroló után érett versenyzéssel a válogatót is meg tudták nyerni K-2 1000 méteren. A Budapesti Honvéd párosa eddig leginkább korosztályos versenyeken szerepelt jól, idén viszont már a felnőttek között is szeretnék letenni a névjegyüket.

A futam elején még egy másik honvédos páros, Noé Bálint és Ilyés Róbert vezetett, ők azonban 500-nál “elfogytak”, a finisben Koleszárék a Tóth Dávid, Kulifai Tamás egységgel csatáztak, végül mégis nagy fölénnyel, végig jól evezve nyertek. A harmadik helyen Kammerer Zoltán és Erdőssy Csaba futott be.

“Rajt előtt mondtam Matyinak, hogy csak higgadtan, mert hosszú az ezer méter – mesélte Németh Viktor. – A taktikánk amúgy is rendkívül egyszerű, 500-nál megindulni és

csak menni, menni, menni.

Évek munkája van ebben a párosban, nagyon örülünk hogy ez most így sikerült.”

Nem igért túl nagy meglepetést a női kenu párosok 500 méteres versenyszáma. Ennek megfelelően simán győzte le a magyar mezőnyt a szám világbajnoki ezüstérmese, a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső egység. Mögöttük hét másodperccel lemaradva Kisbán Zsófia és Bragato Giada lett a második és a Bónyai Regina, Kulcsár Dorina duó a harmadik.

“Edzésen jobban tudunk hajtani, azért, mert akkor a fiúk mellénk állnak, itt igazából csak magunkkal versenyeztünk, hogy minél jobb időt menjünk” – mondta a győzelemről Devecseriné Takács Kincső.

Az Európa Játékokon és az augusztusi szegedi világbajnokságon való részvételhez két győzelem kell, a második válogatót szűk négy hét múlva rendezik Szolnokon. Az első idei válogatóverseny holnap zárul.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…