Mégse

Magabiztosan Plovdiv felé!

Takács Tamara és Kopasz Bálint – egyelőre róluk szól idén a gyorsasági kajak szakág, hiszen előbbi K-1 500 méteren, utóbbi ezren nyerte meg az első világ- és Európa-bajnoki válogatót a Maty-éren. C-1 1000 méteren Vasbányai Henrik győzött, a sprintereknél pedig Hajdu Jonatán, Devecseriné Takács Kincső és Horváth Bence állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Válogató
Hír

Takács Tamara továbbra is veretlen a hazai mezőnyben, hiszen a májusi rangsoroló után pénteken ő nyerte meg az első válogatót K-1 500 méteren a szegedi Maty-éren. Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa a finisben volt erős, s utasította maga mögé a 200-as Lucz Dórát, valamint az 1000 méteren világbajnok Medveczky Erikát.

„Ólmos volt a vége” – mondta mosolyogva edzőjének, Takács Tamara.

„Pont hogy az eleje volt ólmos” – válaszolta a tréner, aki szerint tanítványa az idén fellépett az első lépcsőfokra a tokiói olimpia felé vezető úton.

Hogy mi Tamara sikerének a kulcsa?

„Az, hogy nyugodt voltam és bíztam magamban. Minden versenyemen próbálok magamra összpontosítani” – mondta Takács Tamara.

„Szerintem az, hogy Tamara nagyon akar. Sokszor vissza kell fogni őt az edzéseken, mert többet akar vállalni, mint ami a feladat – folytatta Fábiánné Rozsnyói Katalin. – Rengeteget számít, hogy amikor hozzám került fiúkkal edzett, gyakorlatilag az ő hátukon jutott el idáig. Attól a munkától olyan állóképességet szerzett, amelyre most nagyon jól lehet építkezni.”

Kopasz Bálint állóképességére sem lehet panasz. Kopaszné Demeter Irén versenyzője 3:31-es időt „csónakázott” K-1 1000 méteren, a végén szinte teljesen kiengedve, Ceiner Benjámint és Noé Bálintot maga mögé utasítva érkezett a célba. Hogy szokásától eltérően miért nem ment maximum pályát?

„Az ötszáz miatt most már taktikusabban kell versenyezni, be kell osztani az erejét. Egy 3:25-3:26 körüli időt két nap után is megérez, most másképp raktuk össze a taktikát. Bálint ötszáznál látta, hogy nincs, aki megszorongathatná, kétszázzal a vége előtt még indított egyet, de a végét okosan elengedte” – mondta Demeter Irén, aki az idén zsúfolt programot szervez versenyzőjének.

„Az idén szeretnék rajthoz állni az U23-as világbajnokságon, a felnőtt Európa-bajnokságon ezer és ötszáz egyest is indulni, a racicei világbajnokságon pedig egyértelműen az ezer egyes indulás lenne a cél” – fogalmazta meg programját a versenyző.

Férfi C-1 1000 méteren Vasbányai Henrik győzött, mögötte korábbi párja Varga Dávid és Bodonyi András zárt a dobogón. Henrik egyelőre még mindig keresi a helyét a mezőnyben, ahogy fogalmazott: fejben kell rendbe tennie magát.

„Még mindig hullámhegyek és völgyek vannak az életemben. Vannak napok, amikor félősen kelek, van, amikor pedig meg akarom mutatni a világnak. Délelőtt a félős Henriket láthatták, délután pedig a dacosat. Remélem a holnapi páros során is ezt az arcomat tudom mutatni” – magyarázta a kenus.

A sprintereknél férfi C-1 200 méteren Hajdu Jonatán konstans a győztes arcát mutatja, úgy tűnik, jó időre kibérelte magának a dobogó legfelső fokát.

„Azért tudok nyerni, mert bennem vannak az előző évek, amikor sokat készültünk 200-ra, hiszen az volt a fő számom – mondta a Dunaferr fiatalja. – Most készülök ötszáz méterre és végzek ezres munkát is, de a cél, hogy megtartsuk a kétszáz métert, s mellé pakoljuk be a többi számot a zsákba.”

Devecseriné Takács Kincső női C-1 200 méteren pakolt be egy győzelmet, csapattársát és párját, Balla Virágot utasította maga mögé. Kincső örült, hogy a Világkupa-menetelés után végre pihenten tudott odaállni egy versenyre.

„Az a típusú versenyző vagyok, aki pihenten jobban oda tudja tenni magát, jobban tud koncentrálni. Örülök, mert az elmúlt időszakban száz méter után már lehúzták a redőnyt, most száz méter után is ki tudtam hajtani magam” – magyarázta a versenyző.

Férfi K-1 200 méteren is győztest avattak, akárcsak a májusi rangsorolón, ismét a győri Horváth Bence diadalmaskodott Tótka Sándor és Molnár Péter előtt.

„Hogy minek köszönhetem a sikerem? Annak, hogy a Világkupán kaptam egy jókor jött pofont. A B-döntőben olyan időt akartam evezni, ami az A döntőben is megállja a helyét, de rástresszeltem, rosszul rajtoltam, és nem értem utol Birkás Balázst. Az edzőm, Tokár Krisztián változtatott egy kicsit a technikámon, pontosabban nem a technikán, hanem a lapátomon. Pár napja itt Szegeden mentem egy maximum pályát, kézi méréssel 33.89-et eveztem, most a versenyen is ezt az időt értem el, amivel nagyon elégedett vagyok” – mondta Horváth Bence.

Megkezdődnek a páros edzések az olimpiáért

Férfi kajakosaink is teljes erőbedobással készülnek a válogatóra, közülük is jóval előrébb tart Hüvös Viktor csapata, de a Párizs keret is gőzerővel keresi a megfelelő 1000 párost.

Hír

Első fecskeként Birkás Balázs érkezett meg a dél-afrikai melegvízi edzőtáborba még január 20-án, majd követték őt csapattársai: Tótka Sándor, Nádas Bence, Kuli István és a szívműtéte után visszatért Molnár Péter. Ők Január 27. és február 21. között edzőtáboroztak Dél-Afrikában, március 2. és 21. között Montebelóban folytatják a melegvízi munkát.

„Ők már nagyon elől járnak a felkészülésben.

Náluk is bevett még az aerob munka, de már sprintedzésekkel is tarkítják a monoton edzéseket, emellett sokat kondiznak, amely a felkészülés ezen időszakában elengedhetetlen” – mondta Hüttner Csaba szövetségi kapitány a főleg az 500 kajak négyesre kvalifikáló 400 egyesre készülő kajakosokról.

Ami az olimpiai kvótákat illeti, férfi kajakban egy hiányzik még a magyar csapatnak a maximális kvótaszámból. A K-1 200, a K-1 1000 és a K-4 500 mellett a negyedik olimpiai szám a K-2 1000 méter, amelyre főleg a Párizs keret tagjai pályáznak a legnagyobb eséllyel. Február 8-tól március 5-ig Dél-Afrikában edzőtáborozik Kammerer Zoltán, Béke Kornél, Noé Zsombor, Dombvári Bence, Redl András, Varga Ádám és Gál Péter, az ő felkészülésüket Matyus Zsolt és Kiss István irányítja.

„A K-2-es kvóta szempontjából a Párizs keret tagjai a legfontosabbak. Ők most sokat és hosszúkat eveznek, de a héttől

várhatóan megkezdődnek a rövidebb résztávok is.

Dél-Afrikából átmennek Sevillába, ahol március 9. és 29. között tovább dolgoznak, és bár ott is az egyéni munka lesz a központban, de már megkezdődnek páros edzések is” – mondta Hüttner Csaba.

Szintén a Párizs-keret tagja a biztos párosnak tűnő Erdőssy Csaba és Bogár Gábor egység, valamint a Németh Viktor, Koleszár Mátyás kettős is, egyelőre ők itthon készülnek az április 29. és május 2. közötti válogatóra.

Az olimpiai csapatba kerülésről a férfi kajak szakágban általánosságban a hazai válogatón, valamint az európai pótkvalifikációs versenyen, a világkupákon és az Európa-bajnokságon való szereplés dönt.

Fejben még nem vagyok öreg

Annak idején a magassága miatt csalták le a váci csónakházba. Rövidesen kiderült: a tehetsége révén még inkább ott a helye. Az indiánregényeken nevelkedett „Vadas” – alias Völgyi Péter - ezúttal duplán kerek évfordulót ünnepel: ötven évvel ezelőtt kezdte azt a szezont, amelyben a hazai mezőny legjobbja volt, s nem mellesleg, éppen hetvenéves.

Hír

– A becenevedről már beszélgettünk korábban, így tudom, hogy áttételesen azt is a sportnak köszönheted, mint annyian mások…

– Így van. Válogatottként az edzőtáborokban faltam az indiánkönyveket, azokból merítettem erőt, motivációt. Akik ott voltak velem, sokat ugrattak emiatt, stílszerűen kikötöztek, „megkínoztak”. Ezzel ragadt rám a név. Voltam Bőrös, Bőrharisnya, Vadölő, és végül ebből maradt a Vadas.

– Mennyire volt akkor számodra egyértelmű, hogy egy nemzedékváltó generációhoz tartozol?

– Igazából később, már visszatekintve fogalmazódott meg bennem, hogy milyen szerencsés évjáratban születtünk. Persze, kiemelkedően tehetséges is volt az a csapat; olyan nevekkel, mint Bakó, Szabó, Svidró, Csapó… De adott esetben hiába tehetséges valaki, ha az életkora miatt egy nemzedékváltás félidejében jut oda, talán esélye sincs bekerülni a válogatottba. Mi azonban épp jókor nőttünk föl, és ifiből felnőttbe lépve egyből le tudtuk váltani a korábbi menők – Kemecsey, Szöllősi, Fábián és a többiek – már kiöregedő csapatát.

– Tartod a kapcsolatot az egykori sporttársakkal?

– Ha máskor nem, az év végi, régi sikerekre visszatekintő, szövetségi kajak-kenus rendezvényen mindenképp találkozunk. Az eredményeim szerint idén ott leszek és elvileg az elkövetkezendő négy évben is…

– Mit gondolsz, a termeteden és az eredményeiden túl mi az, amiben még kitűntél a váci kajakosok közül?

– A nemzetközi szinten is eredményesen versenyzők közt én voltam az egyetlen, aki itt kezdte és itt is fejezte be a pályafutását. Persze nekem is volt lehetőségem, hogy elmenjek, például, amikor katona voltam, vagy amikor húszévesen elcsábítottak Szegedre. Csapót akkor hívták oda Szolnokról, Svidrót Miskolcról. Ők maradtak, engem viszont hazahozott a honvágy. Ott nekem a Dunakanyarhoz képest minden túl lapos volt, a víz meg „büdös”.

Ismered a Duna szagát, tudod, miről beszélek.

Van egy jellegzetes illata, mint minden természetes víznek. A Tiszáé más.

– Megbántad valaha is, hogy így döntöttél?

– Hat vébén indulhattam, ahol összesen két második és két harmadik helyezéssel lettem gazdagabb. Ha Szegeden maradok, vagy eligazolok máshová, talán többre vihettem volna. De ez is csak feltételezés. Ami a „ha” mögött van, az mindig ismeretlen. Így utólag azt gondolom, minden így volt jól. Eléggé röghöz kötött vagyok.

– A kortársaid közül többen is említették, hogy olykor álmodnak a kajakozással. Veled is előfordul?

– Mostanában nekem is jönnek vissza sorban az életemben megélt korszakok: a gyerekkorral indult, most pedig épp gépész vagyok az uszodában… Versennyel még nem álmodtam, de kajakozással igen.

– Említenél néhány valóságos, de álomszerűen szép epizódot a pályafutásodból?

– Amikor 17 évesen EORV-t nyertem egyesben Szófiában. Vagy ott vannak például a hajdani „melegvizes” edzőtáborok. Mexikó… Óriási élmények voltak. Az az év, amikor hosszú távon a legjobb voltam és 1000 egyesben is második a Csapó mögött, sőt, előfordult, hogy meg is vertem. Én indultam ’71-ben a vébén is, csak az edzőtáborban kaptunk egy szalmonellafertőzést és teljesen leroggyantunk. Nekem ott tört meg a pályám.

Aztán a következő évben jött az olimpia, és hiába voltam egyesben második—harmadik, nem kerültem be egy négyesbe se. Akkor még mások voltak a válogatási elvek. A pesti egyesületek voltak a dominánsak, a Honvéd, a Dózsa, a vidékiek még nem voltak úgy menedzselve. Amikor az élmezőnybe kerültem, még előnyt is lehetett kovácsolni a vidéki, kis egyesület adta feltételekből, például abból, hogy az ember nehezebb hajókon edződött. Később, más vonatkozásban viszont nem feltétlen volt ezt ideális.

– 15 éven át edzősködtél is Vácott. Milyen stílusban? Milyen szempontok szerint?

– Nagyon sok mindent a Babellától vettem át. A jó dolgait. Rajta kívül edzőm volt a Fábián László, a Kemecsey, az Ürögi is, vagyis több edzőnek a tudását ötvöztem. Mondhatni, eredményesen, hiszen négy ifi világbajnoki címet szereztek a tanítványaim, közülük Pauman Dani pedig később olimpiai ezüstérmes lett. De én nem csak a hajtásra mentem rá; csináltunk közös programokat, moziztunk, elmentünk Gödöllőre biciklivel a Grassalkovich-kastélyt megnézni, Visegrádra bobozni. Az mindegy, hogy szakadó esőben mentünk, meg jöttünk, a lényeg az volt, hogy együtt vagyunk.

Mindent megragadtam, hogy élményeket adjak a versenyzőimnek,

akik a mai napig emlegetik ezeket a kirándulásokat. Úgy emlékeznek vissza, hogy szerettek velem edzeni. Ez még akkor is jó érzés, ha idővel elköszöntek tőlem.

– Ha nem is feltétlen Gödöllőre, de a hosszabb távú biciklizés megmaradt. Aki járatos a Duna menti kerékpárúton, az egészen biztosan sűrűn találkozik veled…

– Igen, a kerékpározás megmaradt, majdnem minden nap, télen is. Igaz , az utóbbi két évben már csak elektromos kerékpárral. Megkoptam… Nyögöm az élsport mellékhatásait. Aki érintett, tudja, miről beszélek. De a baj igazából az, hogy fejben még nem vagyok öreg.

 

 

– Ez nem feltétlen baj…

– Ahogy vesszük. Fejben pozitív vagyok és motivált. Úgy csinálnám még, futnék, versenyeznék… és kicsit irigykedem arra, aki képes rá. Ami pedig nagyon megérint, hogy sorra mennek el a kortársaim. Ez nagyon megráz. Nehéz tudomásul venni. De aztán kimegyek, kerékpározom egyet és minden jó lesz. A szél kimossa az agyamat.

– Mit kérnél ajándékként legszívesebben ezen a kerek születésnapon?

– Hát például azt, hogy a pici lányunokámat, az én kis szerelmemet még láthassam kajakozni. Meg két jó lábat. Két új térdprotézist. Az nagyon kéne…