Mégse

„Lottóötössel is edző lettem volna”

Hosszantartó súlyos betegség után vasárnap hajnalban, 79 esztendős korában elhunyt Hajba Antal világbajnok kenusunk, a sportág mesteredzője. Az alábbiakban róla emlékezünk az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti kötetben megjelent interjúval. Az egész sportág nevében mély fájdalommal búcsúzunk tőle!

Hír

„Nem lehet eltéveszteni – mondja, amikor a találkozónk pontos helyszínéről érdeklődöm. – Kinn van a kapun a kenulapát!” És valóban. Az érkezőnek kétsége sem lehet afelől, melyik a „vízen járó” ember tanyája. Ha klasszikus névtábla is lenne a bejáraton, biztosra veszem, valami „tóniósat” írna a neve alá. Például azt, hogy „túravezető és gyémántcsiszoló”…

 Az egykori nyüzsgős pesti énjének mennyire egyhangú az itteni élet?

Ma sincs két egyforma napom, de amíg edző voltam, különösen így volt. Az edzősködésben éppen az a szép, hogy a program ugyanaz, de mindig másképp történik. Egyszer eljöttek hozzám a régi osztálytársaim, kivittem őket a Dunára, és egyikük azt mondta: „Haver, én úgy utálok mindennap bemenni a hivatalba, ahol mindennap ugyanannál az asztalnál ülök. Bezzeg, amit te csinálsz! Más száz dollárt fizet azért, hogy kivigyék Pesten egy sétacsónakázásra, neked meg ez a munkád…”

Gondolta, hogy egyszer ilyen tanyán őrzi majd a kenus emlékeket?

Reméltem. Amikor olyan ötven körüliek voltunk, az egyik barátom azt mondta: „Ha én egyszer nyugdíjas leszek, veszek egy tanyát, kimegyek és vakarózok a diófa alatt.” Akkor én azt mondtam magamban, hogy hát ez nem is olyan hülyeség. Mindig van mit csinálni, és amit csinálok, azt magamnak csinálom. Jól telnek a napjaim, nem tudok sokáig egy helyben ülni. Látta kinn a körtefáimat? Az egyik hétféle, a másik ötféle körtét terem. Nekem ez a játékom. A muskátli kicsit elszomorított, mert a nagy melegben tönkrement, de helyette nyílt olyan liliomom, amiről nem is tudtam, hogy ültettem.

Előfordult ilyen a pályája során is? Amikor „ajándékot” kapott a sorstól valami más helyett…

Tudja, az öreg sportolók kilencven százaléka panaszkodik. Én nem teszem. Inkább arra gondolok, amit az egyik barátom mondott, amikor arról beszélt, mi mindent kapott a sporttól. „Fogom a kenumat és átmegyek a túloldalra. Hány ember tudja ezt megcsinálni?” Én is így vagyok vele, és büszke is vagyok rá: tudom, hogy egy szál deszkán is átmegyek a Dunán. Mi, akik a vízen járunk, látjuk egymásról és becsüljük, hogy a másik ezen a téren nem analfabéta. Össze is tartunk, mert a haverság a kenusoknál fontos volt mindig. Cepánnak, akivel kenu kettesben mentünk, legutóbb én voltam a meglepetés a születésnapján. Mi voltunk az a kenu páros, amelyik sohasem veszekedett – mert amúgy egy kenu kettes mindig veszekszik.  Ő volt az én „testvérem”. Látja, ott lóg a lapát, amelyet a hetvenegyedik születésnapomra kaptam a régi kenusoktól.  Nem tudom, manapság a fiatalabbak között van-e ilyen, vagy lesz-e. Mi kedveltük egymást, összedugtuk a fejünket, aztán csináltunk egy kenus misét…

Hogyan zajlott egy ilyen ceremónia?

A kenus mise nagy dolog volt. Közben hülyeség, persze, egy játék. Kajakosokat nem engedünk oda, Hesz Mihályt kivéve, mert őt tiszteletbeli kenussá fogadtuk. Edzőtábor végén közösen lepisiltük a célbóját meg a rajtbóját, és énekeltünk. Rendszerint egy nagy pofájú vezényelt, szidtuk a kajakosokat, mint a bokrot. Fújtuk a kenus nótákat. Jólesett a danászás, mert hát az volt végül is. Összefogta a haverokat. Akkor is, később is. Ott van az aláírásuk a kenulapáton.

Pedig kis híján birkózó lett…

Igen, birkóztam, ifiválogatott voltam, de egy nyáron lementem kenuzni, mert Ildikónak gyönyörű szép, kék szeme volt…

Ki volt Ildikó?

Mit tudom én már… A lényeg az, hogy egyszer lementünk a kövér barátommal, összetörtünk egy kajakot, és el lettünk zavarva. Később, amikor hallottam, hogy már egy másik edző van ott, visszamentem, de akkor már kenuzni, hiszen én indián vagyok, ugye. Az már jobban tetszett. Kezdetben csak nyáron kenuztam, mert ősszel indultak a birkózóedzések. Az állóképességemmel nem is volt soha gond, mindenkit lezavartam a szőnyegről. De aztán megsérült a kulcscsontom, utána pedig kitekerték a térdemet. Így maradt a kenu. Akkor voltam húszéves.

Kit tart a legmeghatározóbb edzőjének?

Ilyen nekem nem volt. Dávid Géza indított el, de őt éppen akkor távolították el. Edző híján a fiúkkal egymás javítgattuk. Edzőt akkor láttam, amikor bekerültem a válogatottba. Akkor mondta a Granek, hogy ez így nem mehet, válasszak magamnak mestert. Odamentem a Tömpéhez, aki rövidnadrágban járt télen is, és azt mondtam neki: „Feri bácsi, ha lehetne, vegyen engem a szárnyai alá.” Erre azt válaszolta sajátos hanghordozásával: „Ide figyelj, komám! Ha én téged edzeni foglak, akkor te valószínűleg megvered az én embereimet. Akkor az én főnökeim engem kirúgnak. Úgyhogy minek foglalkozzak én veled?” De egyszer azért kijött velem a vízre, amikor a többi kenus elment külföldre edzőtáborozni. Éppen ebédeltünk, és én általában rengeteget ettem. Odaszólt, hogy: „Na, ne sírjál nekem itt a fülembe, hogy én nem tartok neked edzést! Gyere, te önjáró emésztőgödör, hadd lássam, mit tudsz!” Aztán tartott nekem egy edzést. De amit abban az időben a kenuról tudtam, azt a velem egykorúaktól tanultam.

Aztán egyszer csak ön is ott volt a legjobbak között…

Hatvanegyben megnyertem az első válogatót ötszázon és ezren is, aztán pedig magyar bajnok lettem mindkét távon. Kaptam egy új hajót is, amelyet a Novotny meg a Gillemot tervezett. Az egyesületnek akkor nem volt pénze két hajóra, így aztán igazságosan eldöntötték, kié legyen az az egy. Mentünk egy kört a sziget körül, én voltam a legjobb, én kaptam a hajót. Amikor magyar bajnok lettem, odajött hozzám a Parti: „Gratulálok, tegnap megnyerted az ezer métert, ma az ötszázat, az azt jelenti, hogy te jó vagy!” Nagyon büszke voltam, hogy egy olimpiai bajnok nekem ilyet mond.

A világbajnoki győzelme még elevenebben élhet az emlékeiben…

A mai napig emlékszem rá a rajttól a célig. Sok esemény történt azon a versenyen. Készült akkor egy cikk, és az újságíró srác mindent leírt szinte szóról szóra, azt is, hogy közben verekedtünk – mert hát tízezer méteren van ilyen. Egyébként a legtöbb versenyemről el tudom mondani, hogy mi történt, ki hogyan ment.

Trénerként mit tartott leginkább szem előtt?

A fegyelmet. Meg a szorgalmat. Ha valamit csináltunk, azt rendszeresen vagy sehogy. Jó apám mondta mindig: teszetosza módon nem érdemes. Többször is éreztem úgy, hogy találtam egy csiszolatlan gyémántot. Még fiatal edző koromban például. Aztán egy nap elém állt, hogy holnap nyitja a kocsmáját, és elköszönt. Később is került hozzám olyan, aki rendkívül tehetséges volt, és hozzá még dolgos, erős is. Rá akartam ébreszteni, hogy mire képes, hogy ki ő, hogy az egész világot meg tudja verni. Részben sikerült, világbajnok lett. Az edzői lelkesedéshez visszatérve: annak is van némi kockázata, ha valakit ráébresztünk az erejére. Rákosi Viktornak volt egy humoreszkje: „Guttmann, a csörgőkígyó”, aki azt hiszi magáról, hogy gyík, és fél mindenkitől. Aztán amikor felvilágosítják, hogy ő valójában csörgőkígyó, megmarja az első embert, akit ér. Ettől függetlenül mindig azt tartottam, ha nyernék egy lottóötöst, másnap akkor is indulnék le a telepre, és edző lennék.

Pakson szinte a semmiből nőtt ki az irányítása alatt egy máig sikeres szakosztály…

Amikor odakerültem, alig voltak hajók, azok is selejtesek. Behívattak az akkori városi tanácshoz, és ott mondták, hogy néhány éven belül szeretnének négy-öt aranyjelvényest látni.  Öt év múlva ifivilágbajnokunk volt. De azt is meg kellett mutatni, hogy nem minden a hajtás, hogy el lehet menni fürödni a homokpartra, hogy a munka mellett is lehet jó hangulat. Többször rám szóltak például, lehet, hogy nálunk a gyerekek tegeződnek az edzőkkel, ebben meg abban a sportágban nem így van. Mondtam nekik, hogy a kajak-kenu az más. A toborzást például azzal kezdtem, hogy elvittem a gyerekek szüleit kenutúrázni a Rábára. A gyerekek ma már negyven fölött vannak, de a szüleik még ma is lejárnak, és önállóan szerveznek túrákat. Ez nagyon nagy dolog.

Eltűnődött már rajta, vajon hány embert térített élete során a vízpartokra?

Nem számoltam, de az is érdekes lenne, hányat tanítottam meg úszni, sízni! Hányat tanítottam meg a túrázás fogásaira, tábort verni, tüzet rakni… Tudom, ez nem sportteljesítmény – mert Magyarországon többnyire csak a világversenyen szerzett aranyérmet tekintik annak –, de én annak veszem.

A világ keleti felén is letette a kenus névjegyét…

Az nagyon szórakoztató elfoglaltság volt. Nyelvvizsgám egy sincs, de négy nyelven beszélek, meg néhányon még elgagyogok. Kínában nem nagyon értették, miért jó nekünk, ha több nemzet kenuzik. Volt egy kövérkés manusz, az minden előadás után odajött hozzám beszélgetni. Kérdezte, mi lesz akkor, ha ők ezek után megverik az európaiakat. Mondtam neki, ne aggódj, mi addigra kitalálunk újabb dolgokat. Koreában egy apuka, aki kicsit tudott angolul, azt kérte, mutassak egy-két dolgot a fiának. A tizenhat éves srácnak már volt egy magyar lapátja, és két éven át, amíg ott voltam, végig jött hozzám „tanácsért”. Hat évvel később, amikor hongkongi edzőként voltam kinn, ez a srác nyerte meg az Ázsia-bajnokságot. Odajött hozzám, átölelt és megköszönte. Nekem ez nagyobb siker volt, mintha kaptam volna egy plecsnit.

Azóta azt is kapott…

Kaptam, igen… Nagyon nehéz volt, amikor abba kellett hagyni, de idézőjelben „segített” a betegség. Aztán valahogy összeszedtem magam. Az én koromban mindenki végiggondolja, mit tett, mit tehetett volna. Én azt mondom, rohadt szerencsés fickó vagyok… Mindig szerettem társaságban lenni, most is sok haver van körülöttem. Múlt vasárnap itt volt két régi kenusom. Amikor bejelentkeztek, mondták, hogy nem fogom őket megismerni. „Miért, szakállt növesztettetek?” – kérdeztem. Mire azt válaszolták, hogy nem, csak időközben hatvanévesek lettek, és én serdülőkorukban foglalkoztam velük a Margitszigeten. Amikor eljöttek, fejtegetni kezdték, mi mindent kellett volna másképp csinálniuk. Azt mondtam nekik: „Hagyjátok, fiúk, mindent jól csináltatok!…”

Kozák és Kopasz a rövidebb távon is verhetetlen

Kozák Danuta és Kopasz Bálint lemásolta a nyitónapot, Nagy Bianka pedig olimpiai számban húzott meglepetést a szolnoki második válogatón szerdán.

Hír

Ahogy az első nap során, úgy szerdán is hozta a papírformát Kozák Danuta és Kopasz Bálint. Az ötszörös olimpiai bajnoknő az első válogató után a másodikat is megnyerte K1 200 méteren, megelőzve Lucz Dórát és Csipes Tamarát.

„Az 500 méter azért jobban fájt, itt pillanatok alatt történik minden, 200-on csak a célbaérkezés után jön a fájdalom, de

a győzelem enyhíti ezt a fájdalmat.

Az Európa Játékokon lesz 200 egyes is, de egyelőre nem tudom az időrendet, így azt sem tudom, hogy mely számokban indulok majd Minszkben. Most csak arra figyelek, hogy csütörtökön behúzzuk az 500 párost is” – mondta az 500 egyesben is mindkét válogatót megnyerő Kozák Danuta.

Az 1000 után 500 egyesben is nagyon magabiztosan győzött a férfiaknál Kopasz Bálint, aki ezzel mindkét válogatón mindkét számban nyerni tudott.

„Az Európa Játékokon nincs 500 egyes, de azért is volt fontos, hogy ma nyertem, mert a világbajnokságon 500 és 1000 egyest szeretnék menni – mondta a szerdán Dombvári Bencét és Noé Bálintot megelőző kajakos.

A kettő közül az 1000 méter lesz a fő számom,

de remélem, hogy jut még erő az 500-ra is, a duisburgi Világkupán most bizonyítottam a rövidebb távon is. A szezon elején kacérkodtam a csapathajóval, de mostanra azt teljesen elengedtem. Ugyanakkor nem vagyok csalódott, mindig az egyes számok a legértékesebbek, ennél többet nem is kívánhattam volna, hogy az 500 és az 1000 egyes is az enyém legyen.”

Kopasz Bálint a jövő heti Európa Játékokon 1000 és 5000 egyesben áll rajthoz, utóbbi számban most először indul majd nemzetközi versenyen.

A legrövidebb távon, 200-on Birkás Balázs is duplázott, hiszen Csizmadia Kolos és Tótka Sándor előtt megnyerte a második válogatót is. „Ez most nagyon fájt – kezdte Birkás. – Az a legnehezebb a 200-ban, hogy ha kicsit elszámolod magad, akkor nem tudod teljesen kihajtani magad. Szerencsére nem számoltam el magam. Edzésen általában ki szoktam kapni a többiektől, de versenyen mindig próbálom összekapni magam, ilyenkor önkívületi állapotban vagyok. Az Európa Játékokon, ha minden igaz, a 200 egyest és az 500 négyest viszem.”

A vébén várhatóan Csizmadia Kolos megy majd 200 egyest, hiszen Birkás Balázs a négyesben ülhet, márpedig egy ember csak egy kvótát szerezhet Szegeden.

A szintén rendkívül fontos, női C1 200-as olimpiai számban tovább bonyolódott a helyzet, hiszen az első válogatón győztes Lakatos Zsanettet viszonylag simán verte kihívója, az első válogatón hajszállal második Nagy Bianka.

„Örültem a szembeszélnek, mert én szembeszeles versenyző vagyok. Régóta itt készülünk, szóval ismertem a pályát, és reménykedtem benne, hogy tudok majd javulni az első válogatóhoz képest, de

azt nem gondoltam, hogy ennyivel gyorsabb leszek”

– mondta Nagy Bianka.

Ebben a számban később várható döntés a csapatba kerülésről, hiszen Lakatos Zsanett csütörtökön még 5000 méteren is rajthoz áll, így szétlövést nem tudnak rendezni kettőjük között a második válogatón.

A napot a három páros verseny zárta 200 méteren. A női kajakosoknál – akárcsak az első válogatón – ismét egy hajszál döntött, és újra a Lucza Anna, Kiss Blanka egység javára a Hagymási Réka, Medveczky Erika kettőssel szemben.

A férfiaknál az első válogatót a Balaska Márk, Birkás Balázs duó nyerte, amely azonban most nem indult el, Balaska Márk Dudás Miklóssal állt rajthoz, de 0,4 másodperccel kikapott az Apagyi Levente, Csizmadia Kolos egységtől. Itt egyelőre kérdéses, hogy melyik duó indul az Európa Játékokon és a világbajnokságon.

A női kenu párosoknál nem született meglepetés: a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső kettős mindkét válogatót nagyon magabiztosan nyerte meg.

A parakajakosok és parakenusok válogatójáról ide kattintva olvashat.

A második válogató csütörtökön zárul.

Fotógaléria Facebook-oldalunkon:

Kozák Danuta négy számban indul az Európa Játékokon

Hüttner Csaba szövetségi kapitány javaslatát elfogadta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöksége, így véglegessé vált az Európa Játékokon induló magyar válogatott kerete.

Hír

Kozák Danuta négy számban is rajthoz áll a héten kezdődő minszki versenyen, tehát mindenhol, ahol kivívta az indulás jogát: az ötszörös olimpiai bajnok kajakos viszi a két rövidebb egyes számot (200 és 500 m), valamint 500 párosban Kárász Annával, 500 négyesben pedig Kárász Annával, Csipes Tamarával és Medveczky Erikával is elindul.

Kárász Annán és Birkás Balázson kívül Kopasz Bálint is két számban versenyez: 1000 és 5000 egyesben. Kérdés volt, hogy 200 női kenu egyesben ki indul majd, végül Nagy Bianka állhat oda Minszkben, de a 41 éves Kammerer Zoltánt is láthatjuk versenyezni a fiatal Gál Péter Istvánnal K2 1000 méteren.

A férfi C1 200-at, a női K2 200-at és az 5000 méteres versenyszámokat leszámítva csak olimpiai számokban rendeznek versenyt Minszkben.

A magyar válogatott Európa Játékokon induló kerete:
K1 200 m: Birkás Balázs
K1 1000 m: Kopasz Bálint
K1 5000 m: Kopasz Bálint
K2 1000 m: Kammerer Zoltán, Gál Péter István
K4 500 m: Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István

C1 200 m: Hajdu Jonatán
C1 1000 m: Kiss Tamás
C2 1000 m: Kiss Balázs, Dóri Bence

NK1 200 m: Kozák Danuta
NK1 500 m: Kozák Danuta
NK1 5000 m: Bodonyi Dóra
NK2 200 m: Lucz Anna, Kiss Blanka
NK2 500 m: Kárász Anna, Kozák Danuta
NK4 500 m: Kárász Anna, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Medveczky Erika

NC1 200 m: Nagy Bianka
NC2 500 m: Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső

Tartalék: Lucz Dóra

A szegedi világbajnokságon induló keretet Hüttner Csaba szövetségi kapitány csak az Európa Játékok után jelöli ki.