Mégse

“Korábbi versenyzőim most is velem vannak a Tiszán”

Közel 50 éve, 1972 óta dolgozik Szegeden, a 90-es évek végén az ország legeredményesebb utánpótlás-edzője volt, tanítványai sorra nyerték a korosztályos világversenyeket. Hiába ment nyugdíjba 2014-ben, egy év pihenés után visszatért, és újra eredményes csapatot formált. Váradi Márton április 19-én ünnepli 70. születésnapját.

Hír

“1964-ben egy barátommal mentünk le az akkori klub, a SZEAC vízitelepére, mert meg akartunk tanulni kajakozni. Balogh Artúr lett az edzőnk, aki rávett arra, hogy ne csak kajakot, hanem a kenut is próbáljuk ki, aminek a szüleim nagyon örültek, mert a sportágat nem ismerve attól féltek, hogy a kajakba egy borulásnál beszorulhatok” – kezdi beszámolóját Váradi Márton.  

Végül az eredményeit, mint versenyző, kenusként érte el, a serdülő és az ifjúsági korosztályban a válogatottságig vitte, a bajnokságokon is jól szerepelt, pályafutását mégis korán, körülbelül 20 évesen lezárta.

“Akkoriban a klubnál kevés volt a kenu, ez az egyik oka, amiért korán befejeztem a versenyzést, de őszinte leszek, kicsit lusta is voltam. Ráadásul 1970-ben Budapestről Szegedre került edzőnek az olimpiai ezüstérmes Kemecsei Imre, akivel nagyon jó barátok lettünk. Két éven keresztül ültem mellette, mint segédedző, tőle rengeteget tanultam, ő volt az, aki megfertőzött a szakma szeretetével. Aztán 1972-től már saját utánpótlás csapatot vihettem.”

A sportág tömegesítése Szegeden éppen a 70-es évek második felére tehető, a helyi klubnál Váradi Márton rengeteget tett azért, hogy a kajak-kenu a város egyik legnépszerűbb sportága lett. A fiatal mester férfi kajakos tanítványai először a 80-as évek közepén értek el komoly nemzetközi eredményeket, amikor Petrovics Béla és Szabó Gábor Kubában K-2 500, és 1000 méteren is aranyérmet szerzett az IBV-n, ami legalább akkora fegyvertény volt akkoriban, mint manapság ifjúsági világbajnokságot nyerni. Innentől egészen a 2000-es évek elejéig Váradi Márton tanítványai arattak az utánpótlás-világversenyeken.

“Még a 90-es évek elején a változások szele engem is elért, és SZTIHE (Szőke Tisza Ifjúsági Hajós Egylet) néven csináltam egy magán kajak-kenu klubot. Hamar sikeresek lettünk, 4-5 év után már nagyon erős kajakos csoportom volt. Aztán ez a társaság beolvadt a nagy szegedi klubba, és 1995-től hat szezonon át minden minden évben volt olyan tanítványom, aki dobogóra állhatott korosztályos Európa-, vagy világbajnokságon. Sőt 1996-ban az egyik női versenyzőm még az olimpiára is kijutott, Terhes Bea együtt volt tartalék Atlantában a később három olimpiai aranyéremig jutó Kovács Katalinnal.”

Ebben az időszakban Váradi Márton számított a legeredményesebb utánpótlásedzőnek Magyarországon, többször kapta meg az év legjobbjának járó díjat, a 2000-es évek elején még a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) férfi kajak szakági edzőjeként is dolgozott. Versenyzői közül kiemelkedő eredményeket ért el Molnár Péter, aki nyert korosztályos Európa-, és világbajnokságot, Pusztai István, Börcsök Balázs, és az NKM Szeged jelenlegi szakmai vezetője, az egykori olimpikon Sík Márton is.

“A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy

egykori tanítványaim közül rengetegen maradtak a sportágban

mint edzők, vagy mint vezetők. Jó a kapcsolatom velük, ott vannak ők is a Tiszán velem együtt, és kikérik a véleményem, ez pedig fantasztikus érzés.”

A szegedi klubtól 2013 után ment nyugdíjba, de csak egy évig tudott pihenni. 2014 óta újra a saját maga alapította klub, a SZTIHE edzője, munkáját ma már hobbinak tartja, ennek ellenére csoportja egyre eredményesebb. Sikerei titkának azt tartja, hogy nemcsak a versenyzőkkel, hanem a szülőkkel is próbál együttműködni.

“Miután nyugdíjba mentem, 2014-ben vettem egy motorcsónakot, és próbáltam elfoglalni magam, de nem találtam a helyem, ezért újra elkezdtem kicsikkel foglalkozni. Korábban az edzői munka mellett mindig csináltam valami mást is, úszóházat üzemeltettem, vagy kocsmám volt, ma már semmi mással nem foglalkozom,

az edzősködés a szenvedélyem.

Még a jelenlegi járványhelyzetben is várom a gyerekeket a Tiszán, de azért óvatos vagyok. Nem a vízitelepről indulok a motorossal, hanem máshol szállok vízre, és csak messziről figyelem, ahogy egyénileg eveznek. Ma már sokkal közelebb engedem az edzésekhez a szülőket is, mint korábban. Gyakran együtt mennek a gyerekkel futni, vagy evezni, ami ebben a helyzetben nagy előny. Szegeden annyira népszerű a kajak-kenu, hogy majdnem minden családban van olyan, aki korábban közénk tartozott. Valószínűleg valamit jól csinálhatok, mert a gyerekek sokszor a pihenőidőben is lejönnek a telepre edzeni. Az eredményeink évről-évre javulnak, egyre közelebb vagyunk a nagy klubokhoz, ezért kezdek attól tartani, hogy engem is újra elkap a gépszíj, pedig az én koromban már nem kéne. A versenyzőimnek azért persze be van ígérve a négy-nyolc év múlva kezdődő olimpia,

amíg ők fejlődni akarnak, addig folytatom a munkát velük.”

Megműtötték Gál Pétert

A szolnoki kajakost négy héttel ezelőtt ütötte el egy figyelmetlen autós a zebrán, a bal vállán megsérült izületi tokokat műtéttel kellett helyrehozni. A beavatkozást kedden végezték a Sportkórházban, a válogatott kajakos már otthon van, legkorábban szeptemberben szállhat vissza a hajóba.

Hír

“Készült egy MR-vizsgálat, ami megállapította, hogy a jobb vállam nem szenvedett komoly sérülést, a balt viszont meg kellett műteni – mondta Gál Péter. – A Sportkórházban a járvány után

én voltam az első beteg a műtőben,

három holland csavart kaptam a vállamba, ezek fixálják a megsérült ízületi tokokat. Az orvosom, Dr. Pavlik Attila, és keretorvosunk Dr. Toman József szerint jól sikerült a beavatkozás, vannak még fájdalmaim, remélem azok hamar elmúlnak.”

A baleset május 9-én történt, a versenyzőt futóedzés közben, egy kétsávos út zebráján ütötték el. Nem emlékszik pontosan a baleset körülményeire, de szerencsésnek tartja magát.

“A külső sávban érkező autós elengedett, a belső sávban közlekedő hölgy azonban nem vett észre, és elütött. Nem tudom pontosan, hogy mekkora tempóval jött, talán nem hajtott túl gyorsan, de így is komoly ütést kaptam. A vétkes sofőr azóta többször érdeklődött az állapotom felől, nem haragszom rá, mindenki követhet el hibákat. Összességében

járhattam volna sokkal rosszabbul is.”

A szolnoki versenyző a jobb vállát már óvatosan elkezdhette mozgatni, a balt viszont még négy hétig rögzítőkötés védi, utána indulhat a rehabilitációja. Ha minden jól halad, akkor Gál Péter szeptemberben újra vízre szállhat, így nem kellett feladnia tokiói álmait. 

“Kiváló állapotban voltam, amikor a baleset történt, pont előtte mentünk először pályát, és erősebbnek éreztem magam, mint tavaly tavasszal. Így most pontosan tudom, hogy milyen munkát kell majd végeznem szeptembertől, hogy jövőre jó formában térhessek vissza. Mindent megteszek azért, hogy ott lehessek az olimpián” – tette hozzá a válogatott versenyző.

A nemzetközi mezőny versenyezni szeretne

Közvéleménykutatást készített a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF). A megkérdezett versenyzők közel 50 százaléka úgy gondolja, hogy a koronavírus miatt nem tudna megfelelően felkészülni az idei világbajnokságra, ennek ellenére többségük támogatja az idei versenyek megrendezését, és 64 százalékuk szívesen vár június végéig a 2020-as versenynaptárral kapcsolatos döntésekre.

Hír

Az ICF Sportolói Bizottságának kutatásából az is kiderült, hogy a válaszoló sportolók 14 százaléka egyáltalán nem tudott edzeni a koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt. Ennek ellenére közel 90 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy sikerrel tudtak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. 

A közvéleménykutatásban 65 ország több, mint 1100 sportolója vett részt, a kajak-kenu összes szakágát képviselve. A megkérdezett versenyzők több, mint 60 százaléka férfi, 41 százalékuk 18-23 éves, 25 százalékuk 23-30 év közötti, míg a maradék 34 százalék a harminc felettieket képviselte. 

A sportolók kicsivel több mint fele úgy gondolja, hogy pályafutásuk finanszírozására hatással lehet a koronavírus.

„Egy dolog biztosnak tűnik: ha lesz verseny,

a sportolók örömmel rajthoz állnak,

de csak akkor, ha a rendezők garantálni tudják az esemény biztonságát, és a mindenki számára egyenlő esélyeket biztosító lebonyolítást” – mondta Tim Lodge, az ICF Sportolói Bizottságának elnöke. 

„Ezt azok a sportolók is úgy gondolják, akik várhatóan idén nem versenyezhetnek majd az őket érintő korlátozások miatt. Tisztán látszik, hogy mindenki azt szeretné, ha a lehető leghamarabb újraindulnának a versenyek, még akkor is, ha egyelőre nem lehet teljes a mezőny.”

„Tisztáznunk kell, hogy kik vehetnek és kik nem vehetnek részt a versenyeken az utazási korlátozások miatt, és ez alapján tudjuk majd csak a versenyek rangját és rendszerét meghatározni” – tette hozzá Tim Lodge.

A sportolói közvéleménykutatás eredményeit az ICF Elnöksége is megkapta, a nemzetközi szervezet az év második felében további közvéleménykutatásokat tervez.

Bryn Price, a brit maratoni válogatott csapatvezetője is kutatást készített, amiből kiderül, hogy 5-7 százalékkal csökkent azoknak a sportolóknak a sebessége, akik 80 napig karanténban voltak.

Price minden korosztályt érintő vizsgálatában több mint 40 sportoló teljesítményét hasonlította össze, és megállapította a sebességcsökkenés okát. A versenyzők teljesítményét az rontotta le, hogy evezni nem tudtak, és csak otthon tréningezhettek.

Price a következő hetekben azt vizsgálja majd, hogy a sportolók mennyi idő alatt tudják visszaszerezni a járványhelyzet előtti gyorsaságukat, és fizikai állapotukat.