Mégse

Kiemelkedő évet zárt az utánpótlás

Fantasztikusan szerepeltek 2018-ban utánpótláskorú kajak-kenusaink, hiszen két világeseményen, a nyári ifjúsági olimpiai játékokon és az ifjúsági világbajnokságon is kitűnő eredményeket értek el. A tavalyi évről és az idei tervekről beszélgetett az Utanpotlassport.hu Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitánnyal.

Hír

Makrai Csaba egy éve vette át a stafétabotot Dónusz Évától, és irányítása alatt történelmi tettet hajtottak végre versenyzőink a júliusi plovdivi ifjúsági- és U-23-as kajak-kenu világbajnokságon, valamint a Buenos Aires-i nyári ifjúsági olimpián. Utóbbi eseményen két aranyéremmel, egy ezüstéremmel és egy negyedik hellyel tért haza a magyar küldöttség, míg azt megelőző korosztályos világbajnokságon tíz aranyérmet zsebeltek be versenyzőink, kivétel nélkül olimpiai számokban.

Rendessy Eszter nem véletlenül lett az év legjobbja, ifjúsági olimpiai bajnoki címet nyert

Sportolóink tehát kis túlzással mindent megnyertek, amit csak lehetett, így jogosan vetőtik fel a kérdés, miszerint meg lehet-e ismételni 2019-ben is ezt a remek teljesítményt. A kapitány szerint nagyon nehéz lesz, de idén nemcsak az eredményességet tartják szem előtt, hanem azt is, hogy miképpen tudják betölteni azt az űrt, amit idén az U23-as korosztályba átkerülő versenyzők hagynak maguk után.

„Nem lesz könnyű. Nagyon sok tehetség közül válogathatunk, de még egyikük sem tudott ért el eddig kiemelkedő eredményt. Ezért nagyon nehéz megjósolni, hogy például ki fogja átvenni a stafétabotot Kós Benedektől, aki idén már nem az ifjúságiak között versenyez” – mondta a kapitány az Utanpotlassport.hu-nak.

Kós Benedek két aranyat nyert a vb-n

De térjünk még vissza egy rövid ideig a tavalyi évre! A számos kitűnő versenyző és eredmény közül kiemelkednek ifjúsági világbajnokaink, többek között kajak egyesben 200 és 500 méteren induló Gazsó Dóra Alida, kajak kettesben az 500 méteres számban versenyző Biben Karina és Bakó Olga, és nem utolsó sorban a Szellák Szabina, Biben Karina, Gazsó Dóra Alina, Kőhalmi Emese összetételű kajak négyesünk 500 méteren. Külön kell szólnunk az idén Kolonics-díjban részesült Rendessy Eszterről, aki a kajakosok gyorsasági versenyében lett ifjúsági olimpiai bajnok, valamint a világbajnokságon kajak egyesben szerzett első helyet az 500 méteres versenyen. Hogy a fiúkat se hagyjuk ki a felsorolásból, meg kell említenünk Kós Benedek ifjúsági világbajnokot, aki nem mindennapi tettet végrehajtva kajak egyesben 500 és 1000 méteren diadalmaskodott, valamint Kopasz Bálintot is, akit már most a kajak egyes egyik nagy reménységének tartanak a szakemberek az 1000 méteres távon. Bálint versenyszámában ezüstérmet nyert a plovdivi Európa-bajnokságon.

De vajon mi áll a siker hátterében?

„Először is sikerült kialakítanunk egy nagyon jól működő versenyrendszert, amely rendszeres és magas szintű megmérettetési lehetőséget kínál mindenki számára. Szólnunk kell az ambiciózus, lelkiismeretes és képzett szakembergárdánkról is, illetve

az egész országot behálózó rendszerünkről is,

amely az utánpótlás-nevelés folyamatosságáról gondoskodik. Én ezekben látom a siker zálogát” – hangsúlyozta Makrai Csaba.

Makrai Csaba (középen) jó évet zárt a fiatalokkal

A kapitány úgy véli, a tavalyi év sikereit nem csak, hogy felülmúlni, de megismételni sem lesz könnyű. Vélhetően azonban nem kell attól tartanunk, hogy 2019-ben érmek nélkül maradunk a világversenyeken. Reményei szerint a kajakszámokban Rendessy Eszter, Kőhalmi Emese és Szellák Szabina is meg tudja ismételni tavalyi teljesítményét.

Rajtuk kívül kenusaink, a 200 méteren induló Nagy Bianka, az 500 méteren versenyző Molnár Csenge, az általuk alkotott duó 500 méteren, valamint a Gönczöl Laura és Opavszky Réka párosa a 200 méteres és az 500 méteres távon lehet aranyérmek várományosa.

Nagy Bianka és Molnár Csenge már a felnőttek között is letette névjegyét

Szerényebbek a célok a fiúk esetében. A tavalyi vb-ötödik helyezésüket követően ebben az évben dobogóra érhet az Őry Zsombor, Erdélyi Tamás kajak kettős 1000 méteren, valamint kenuban a Besenyei Ádám, Horváth Benedek duó, szintén 1000 méteren.

Koncentrálni kell a stratégiát

"A 2012-ben elfogadott stratégia mentén működünk, lényeges irányváltásokra a küldöttek szerint nincs szükség" - állapította meg az őszi közgyűlés után Dr. Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) stratégiai bizottságának-, valamint a sportág közgyűlésének elnöke. A pénteken Balatonalmádiában megrendezett eseményen a klubok küldöttei elfogadták a szakmai beszámolókat, az alapszabály módosításait, valamint megállapították azokat az irányokat, amelyek mentén a stratégia elemei végrehajthatóak.

Hír

“Köszönettel tartozom a kollégáknak, a sportági stratégiánkkal kapcsolatos jelentéseket ugyanis nagyon szépen kidolgozták – mondta a közgyűlés elnöke. – Lényeges hangsúlyeltolódásra nincs szükség, az MKKSZ most is a 2012-ben elfogadott stratégiája mentén működik, az akkor meghatározott projekteket végrehajtása most a feladatunk.”

A küldöttek egyetértetek abban, hogy a sportági stratégia végrehajtása három területre koncentrálódik, amelyeknek segítségével megtartható a hosszútávú stabilitás.

“A legfontosabb az eredményesség megtartása. Itt nemcsak a válogatott jó eredményeire kell gondolni, hanem a létszám, és a támogatói kör növelésére is. A cél az, hogy minél többen, minél tovább maradjanak a sporágban. Az eredményesség alapja pedig az egészség, hiszen a romló demográfiai helyzetben úgy tudunk helyzeti előnybe kerülni, ha a szülők látják, hogy fizikailag és mentálisan is egészséges gyerekeket nevelünk, a nagyobb merítésből pedig könnyebb megtalálnunk a tehetségeket. A harmadik tényező a tiszta környezet, amelynek megóvása elemi érdekünk, hiszen a gyerekeink abban sportolnak. Összegezve, a tiszta környezetben készülő,

egészséges gyerekek biztosítják a hosszútávú eredményességet

és stabilitást” – tette hozzá Dr. Baráth Etele, aki szerint a stratégia végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú az edukáció is, ezért állandó továbbképzési rendszererre van szükség, amely segít a versenyzők, az edzők, és a sportvezetők továbbképzésében.

A közgyűlésen Kubina Ádám, a stratégiával foglalkozó munkacsoport nevében bemutatta azt az öt projektet (tehetségmenedzselési rendszer, Budapest-program, regionális vidékfejlesztési-program, a sportág társadalmasítása program, és a jó kormányzás programja) melyeknek részletes kidolgozása lesz a következő időszak fő feladata.

A közgyűlés alapszabályváltozásokat is elfogadott. A belső szerkezeti módosítások érintik az egyes felelősök jogköreit is. A sportág képviselői megszavazták a korábbi főtitkári rendszer visszaállítását. Az MKKSZ elnöke továbbra is gyakorolja a szervezeten belüli munkáltatói jogokat, felel az elnökség munkájáért, valamint a közgyűlés határozatainak végrehajtásáért, de a szövetség napi működésének irányítása, valamint az egyes szakterületek munkájának összehangolása átkerül a főtitkár felügyelete alá.

“A változás indoka, hogy az elmúlt években

az elnöki feladatok minden korábbinál szerteágazóbbak lettek.

Felügyelni kell a fejletészpolitikát, a beruházásokat, versenysport-, és szabadidős eseményeket szervezni, valamint átlátni minden szakág működését. Ezért a napi munkában az elnöknek segítségre van szüksége, így a döntés értelmében a főtitkárt újra komoly jogokkal kell felruházni – mondta Baráth Etele.

A megszavazott alapszabályváltozások további fontos eleme, hogy a jövő ősszel esedékes tisztújító közgyűlés előtt változott a jelölési rendszer is.

A közgyűlésen Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke a sportágat több évtizeden át segítő munkájáért emlékplakettet adott át Izsó Gábornak, Békés város leköszönő polgármesterének.

Harcolt a kajakban, majd küzdött az emberi életekért – Tímár Istvánra emlékezünk

Kajakosként olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok volt, majd Budapest tűzoltóparancsokaként harcolt a lángokkal és küzdött az emberi életekért. Ma 25 éve hunyt el Tímár István.

Hír

„Egy tavaszi edzőtáborban voltunk 1967-ben, ott találták ki az edzőink, hogy üljünk össze, és próbáljuk meg együtt. Nekem előtte meg sem fordult a fejemben, hogy egy világ- és Európa-bajnokkal ülhetek egy hajóba, ő ugyanis

már egy befutott, menő versenyző volt”

– mesélte a Tímár Istvánnal való egymásra találásról Giczy Csaba.

Még abban az évben a duisburgi Európa-bajnokságon előbb 10 ezer párosban álltak rajthoz, majd 1000 méteren. Utóbbi, mint olimpiai szám, jóval fontosabb volt számukra. „Volt egy másik magyar páros, amely indult a hosszabb távon, őket kellett segítenünk, de mi nem akartunk 1000 méteren úgy odaállni, hogy benne van a karunkban egy komoly 10 ezer méter, ezért csak egy jó kört mentünk velük, aztán kiálltunk. Nagyon kishitűek voltunk, és másnap, 1000 méteren az volt a célunk, hogy kijussunk a mexikói előolimpiára, mi már attól is nagyon boldogok lettünk volna, ha ez sikerül. Ehhez képest bronzérmesek lettünk, és nemcsak az előolimpiára, de

bő egy évvel azután, hogy először összeültünk, az olimpián találtuk magunkat.”

Az előtte való olimpián, az 1964-es tokiói játékokon Mészáros György és Szöllősi Imre ötödik lett K-2 1000 méteren, Giczy Csaba azt mondja, Tímár Istvánnal azzal a céllal vágtak neki, hogy egy hellyel megjavítsák azt az eredményt. A Giczy, Tímár páros ezüstérmes lett, elérve a két versenyző pályafutása legnagyobb sikerét, négyesben pedig, szintén 1000 méteren a Giczy Csaba, Szöllősi Imre, Tímár István, Csizmadia István egység bronzérmet nyert.

„Nagyon egységes csapatunk volt – folytatta a visszaemlékezést Giczy Csaba. – Nekem főként hatalmas élmény volt, mert két ilyen fantasztikus hajót is kormányozhattam. Tímár István volt mindkettő hajóban a legérettebb versenyző, talán Szöllősi Imre volt vele hasonló szinten. De Tímár nagyon értett a kajakozáshoz, az első pillanattól kezdve, hogy beültem elé,

feltétel nélkül csak azt csináltam, amit ő mondott.

Nekem ő volt a példaképem, és nagyon adtam a véleményére, a kritikáját mindig elfogadtam. Fontos volt számomra, hogy mit gondol, és utólag kiderült, hogy mindig igaza volt, sosem okozott csalódást, hogy elfogadtam a tanácsait.”

Tímár István azon kevés élsportolók közé tartozott, aki rendkívül fontosnak tartotta, hogy a kajakozás mellett folytassa tanulmányait is. Tanulásban is a kitartás, a nehézségek vállalása jellemezte, míg mások a dolgok könnyebb végét fogták, addig ő képezte magát. 1964-ben elvégezte a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát, 1977-ben pedig megszerezte második egyetemi diplomáját a Műszaki Egyetem Fűtés és Távfűtéstechnikai Karán. Hivatásos állományba történt felvételét követően pedig a BM Akadémia Tűzoltó Tagozatán (1969) szerzett tűzoltó tiszti végzettséget.

„Akkor csak oroszt volt kötelező tanulnunk, de ő önszorgalomból németet is tanult, ami nem egyszer jól jött nekünk. Mexikóban például csak álltunk egy buszmegállóban mindannyian, mert nem értettük, hogy a helyiek mit akarnak nekünk mondani, egyedül ő volt az, aki összerakta, hogy az angol szava milyen német szavakhoz hasonlítanak, így sikerült megfejtenie, hogy egy teljesen más buszra kellett felszállnunk, mint amire akartunk volna.

Sokszor húzott ki bennünket a csávából, amikor külföldön jártunk”

– mesélte Giczy Csaba.

Aktív pályafutása befejezése után Tímár István még lejárt evezni, de nem a sportágon belül helyezkedett el, köszönhetően fent említett végzettségeinek. Komoly civil foglalkozása lett: a tűzmegelőzés országos irányítója, majd Budapest tűzoltóparancsnoka lett, Tímár István tűzoltó dandártábornok a 17. volt a budapesti tűzoltó főparancsnokok sorában.

„Élsportolói előéletéből eredően eredmény- és sikerorientált ember volt, aki nem hátrált meg a nehézségektől, a tűz- és káresetek helyszínén is az elsők között jelent meg. Előtte és azt követően sem volt egyetlen parancsnok, aki annyit vonult volna káresetekhez, harcolt volna együtt beosztottjaival a tűzesetek felszámolásában. Nem számított, hogy éjjel, vagy nappal, hétköznap, vagy ünnepnap volt, ha riasztást hallott, kötelességének érezte, hogy ott legyen, ahova hivatástudata rendelte. Ha kellett irányított, de ha a helyzet úgy hozta,

az első vonalban vette fel a küzdelmet a lángokkal, harcolt az emberi életért.

Mint nagyszerű sportember világosan látta, hogy milyen fontos a szakmai tudás mellett a megfelelő fizikai állapot és milyen ösztönző erő rejlik az egészséges verseny szellemben. Jól példázzák ezt a fővárosi tűzoltók versenyeredményei, a konditermek kialakításának fellendülése, a különböző sportversenyek és egyéb rendezvények szervezése” – írta róla a szaksajtó.

Életének 55. évében, 1994. december 4-én, súlyos betegségben hunyt el.

Emlékét örökké őrizzük!