Két fővel bővült ma a Rióba utazó kajak-kenu válogatott és a teljes magyar csapat létszáma. Ehhez elég volt Dombvári Bence és Hufnágel Tibor győzelme K-2 1000 méteren. A pároson a két megszerezhetőből csak a második kvóta múlt, hiszen Dombvári egyesben is győzni tudott még csütörtök délelőtt.
A páros verseny még az egyesnél is izgalmasabban alakult, a pálya bal oldalán nagyon bekezdtek a spanyolok és az olaszok, a mieink a négyes pályán, a jobb oldalon csak 300 méter után érték utol őket, majd rögtön az élre kerültek. Fél távnál már másfél hajóval vezetett a nagyot robbantó magyar hajó, akkor úgy tűnt, hogy már eldőlt a verseny. Az utolsó kétszáz méteren aztán nagyon jöttek az ukránok…..
„Egyáltalán nem láttam a kettes pályán az ukránokat, azt hittem, hogy sokkal nagyobb a sebességkülönbség, és meg fognak előzni minket, de az utolsó pár húzásba beletettem mindent, ami még bennem maradt. Meghoztuk a két kvótát, de mára elég a versenyzésből nekem” – mondta Dombvári Bence, amíg párja szóhoz sem jutott a fáradtságtól.
„Az utolsó kétszáznál járhattunk, amikor feltűnt valami sárga, az ukránok hajója a jobb oldalt – tette hozzá Hufnágel Tibor. – Amikor elkezdtünk a finist már csak az olimpia járt az eszembe, nagy szerencsém volt, hogy Bence ült mögöttem, mert olyan erő érkezett hátulról, hogyha ez nincs, akkor elúszott volna a kvóta.”
A magyar csapat így az utolsó hiányzó kvótát is bebiztosította a páros győzelmével, vagyis Horváth Bencének tulajdonképpen már rajthoz sem kellett volna állnia a versenyen. A győri sprinterben természetesen ez fel sem merült, vízre szállt és maga is kvótát érő helyen végzett, második lett K-1 200 méteren a spanyol Craviotto mögött.
„Azt tudtam, hogy Dombvári Bence reggel megszerezte a kvótát, de a páros eredményt még nem ismertem, mert akkor már melegítettem a vízen – mondta Horváth Bence, aki olyan versenyzőket előzött meg a döntőben, mint az olimpia bajnok Ed McKeever, vagy éppen a német Max Lemke. – Engem csak az foglalkoztatott, hogy ne lógjak ki a sorból és kvótát érő helyen végezzek. Nagyon ott akarok lenni ezen az olimpián, ha kellett volna, még tizenötször nekifutok, hogy legyőzzek bárkit. Boldog vagyok és elégedett, vidáman fogok reggel 3-kor kelni azért, hogy elinduljunk haza és végre nekiálljunk az edzéseknek, mert a válogató és a pótkvalifikációs verseny miatt az elmúlt 2 hétben nem végeztünk érdemi munkát.”
“Mind a három számban, amelyben elindultunk, kvótát érő helyen végeztünk, azaz akár négy indulási jogot is gyűjthettünk volna, de nyolc a maximum férfi kajakban, nekünk pedig hat már megvolt. – nyilatkozta elégedetten Storcz Botond, szövetségi vezetőedző. – Jó versenyeket láttunk, úgy érzem, nekünk igazán jól jött, hogy a múlt héten válogatók voltak otthon, mert az ottani győztes egységek remekül teljesítettek itt is, azaz nem kellett erre a regattára külön formát időzíteni.”
Ezzel a regattával lezárult az olimpiai kvalifikációs időszak a válogatott számára, versenyzőink 8 férfi kajakos, 5 női kajakos és 4 férfi kenus indulói helyet, vagyis összesen tizenhetet gyűjtöttek az augusztusi ötkarikás játékokra, ennyit egyetlen nemzet kajak-kenus csapata sem tudott. Csak összehasonlításképpen: a londoni olimpián tizenhárom versenyzőnk állt rajthoz és szerzett 3 arany-, 2 ezüst és 1 bronzérmet.
