Mégse

Ismét az éremtáblázat élén zártak a magyarok a vb-n

Magyarország végzett az éremtábla élén az idei maraton világbajnokságon is, ami olyan nappal zárult, melyről még sokáig fogunk beszélni. A nők versenyében Kiszli Vanda és Mihalik Sára tökéletes futammal első felnőtt világbajnoki címét szerezte, Csay Renátát és Bara Alexandrát pedig a hatalmas szívük egészen az ezüstig repítette. Kövér Márton és Dóczé Ádám egy nehezen forduló hajóval, nehéz körülmények között védte meg vb-címét, Boros Adrián és Solti László pedig majdnem 1 perces hátrányt ledolgozva ért fel az élbolyra, és szerezte meg a második helyet.

Maraton vb
Hír

Ritka jelenséggel kezdődött a mai nap Dél-Afrikában, vissza kellett lőni a női K-2-es verseny első rajtját, ami egy 26 km-es táv esetében azért nem túl gyakori. A második startban már nem volt hiba – az egyéni versenyhez képest még borulás sem – a két szélső pozícióból induló magyar páros, azaz Csay Renáta és Bara Alexandra, valamint Kiszli Vanda és Mihalik Sára a terveknek megfelelően már az első fordulónál a vezető bollyal érkezett – igaz a címvédő Csay, Bara páros csak tizedikként jött ki a hosszú egyenesre.

A korábbi évekkel ellentétben most nem sikerült szétszabdalni a mezőnyt, ráadásul az első futást követő beszállás során mindkét egységünknek sikerült bakiznia. Háromnegyed óra után a második futás előtti felső kanyarban próbálták Csay Reniék megrángatni a mezőnyt, de a futószakasz már a brit párosnak sikerült a legjobban. Ezután Kiszli Vandáék diktálták a tempót és mindez azt eredményezte, hogy a két magyar duó és az egyéniben győztes Belcher vezette britek megszöktek a többiektől. Ezután viszont vagy visszavettek a tempóból, vagy az üldözők húztak bele, hiszen pár perccel később ismét öten voltak – a dán és a házigazdák egyik párosa felzárkózott Bara Alexandráék mellé.

A következő órát egymás társaságában töltötte a kvintett, legtöbbet Kiszli Vandék vezették a mezőnyt, azt azonban mindannyian megtapasztalhatták: a britek sokkal gyorsabban futnak, így ahhoz, hogy valaki megelőzze őket a beszállásnál, legalább 3 mp-es előny kell a futószakasz előtt. A mieink a futószakasz előtt mindig az élre álltak, de egyszer sem sikerült Belcheréket megelőzni a beszállásnál. Csay Renátáéknak nem sikerült jól az utolsó futás előtti forduló, Kiszli Vandáék ellenben életük legjobbját futva elsőként vágtak neki a kis körnek. Pillanatok alatt 30 méteres előnyre tettek szert, míg a dél-afrikaiak kiszálltak a versenyből. A címvédő zseniális utolsó fordulót produkált, Csay Reniék a negyedikről a második helyre léptek fel, de hátra volt még 500 méter. Kiszli Vandáék tovább növelték itt az előnyüket, és az utolsó méterekre már a mosoly is belefért, így Magyarország megvédte címét párosban – Kiszli Vanda és Mihalik Sára első felnőtt világbajnoki címét szerezte. Csay Reniék is kitették a szívüket és maximális pályát mentek, jól tartották maguk mögött a dánokat és a briteket, így kettős magyar győzelemmel zárult ez a futam.

“Nagyon gyorsan lement a futam, ezt abból is észrevettük, hogy a harmadik kör helyett a negyedikben elég volt kijönni frissíteni. Azért voltunk elöl sokat, mert a többiek nem akartak menni, de ott is tudtunk spórolni, és kontrollálni a versenyt. Jól osztottuk be az erőnket, mindig annyit futottunk, amennyit kell, és tökéletesen megoldottuk azt is, hogy az utolsó körben elsőként indulunk és robbantunk” – mondta mosolyogva Kiszli Vanda, aki hatalmas utat tett meg idén, és jött vissza a gyengébben sikerült országos bajnokság után egészen a világ elejére. Társa, Mihalik Sára is maximálisan megbízott benne. “Az egész versenyt élveztem, hiszen nem volt rajtunk teher, mindkettőnknek jól sikerült az egyéni verseny. Nagyon furcsa volt, hogy milyen népes az élmezőny, de olyan nyugalmat láttam Vandán, hogy az első futás után éreztem, hogy itt ma minden jól alakul majd. Jól jöttünk ki a robbantásokból, jó mentális állapotban is voltunk, egyszerűen ma tökéletes volt minden”

Minden idők legeredményesebb maratonistája, a 18-szoros világbajnok Csay Renáta nehéz pillanatokat élt meg ezen a hétvégén, és ahogy fogalmazott, az alábbi bölcselet adott neki erőt a versenyekhez. Most ezeket a mondatokat szeretné továbbadni útravalónak a fiatalok számára: “A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető… Ez teszi igazán harcossá!”

Kenu párosban legutóbb mindkét magyar egység dobogón végzett, de most mind a négy hajóban térdelő versenyzőnk ment egyéni számot is. Ahogy várni lehetett már az első fordulóhoz minimális előnnyel érkezett a két spanyol páros és a címvédő is, akik ezután faképnél hagyták a többieket. Nyugodt pályát mentek, tudták, hogy kell az energia a végére is, ennek szellemében több, mint egy órán át nem történt semmi szokatlan. Aztán a negyedik futószakasz végén Camposék beborultak, és úgy tűnt ezzel kiszállnak az aranyéremért vívott harcból. A következő mérési pontnál már fél perces hátrányt mutatott az óra, azaz Dóczé Ádámék elkezdhették az ezüstérmet tovább fényesíteni. Az utolsó fordulónál Granáék is úgy fordultak, mint egy csuklós busz, így Kövér Mártonék szinte a partra kerültek, de szerencsére nem sodródtak ki. A hídnál pedig ritmust váltottak. Ezt a tempót 50 méteren át bírták a spanyolok, de aztán letették a lapátjukat, így Kövér Márton és Dóczé Ádám ismét megnyerte a világbajnoki címet. A másik magyar egység, Dóri Bence és Koleszár Zoltán a táv felénél feladta.

“Sokáig úgy tűnt, hogy bronzérem lesz ebből, nagyon meg kellett küzdeni ezen a futamon. A problémát az okozta, hogy nagyon szűkek a fordulók, a mi kölcsönhajónk pedig nagyon rosszul fordul, kellett hozzá tulajdonképpen a folyó a teljes szélességében. Mindez persze azzal járt, hogy a kanyarok után nagyon sok energiát elhasználtunk, mire utolértük a spanyolokat, úgy éreztem ez körről körre nehezebb. Amikor a végén megindultuk, reméltük, hogy sikerül elsőként beérnünk, örülünk, hogy a spanyolok nem bírták a tempót” – nyilatkozta Kövér Márton, aki a 9. világbajnoki címét szerezte. Társa, Dóczé Ádám először duplázott a világbajnokságon, és bizony megviselte a két futam “Alig 19 óra volt a tegnapi cél és a mai rajt között, nem esett jól felkelni, nagyon éreztük mindketten az egyest. Szerintem kisebb a víz, mint a győri világbajnokságon, ez nagyon megnehezíti a versenyzést. A tegnapi eredményem miatt csalódott voltam, úgy éreztem több is lehetett volna benne, így ez a mai siker nagyon fontos volt számomra.”

Az utolsó döntőt délben rendezték, 38 lapát mozdult meg egyszerre a rajt pillanatában, köztük a K-2 korábbi világbajnokai, Boros Adrián és Solti László (2015), a házigazdáktól a favorit Hank McGregor, Jasper Mocke páros (2014, 2016) és a szakág legeredményesebb nemzetétől, a spanyoloktól Walter Bouzan és Alvaro Fernandez (2010, 2011). A második forduló előtt Boros Adrián megint eljött ott, ahol már szinte a vadkacsának is leér a lába, ezzel is jelezve a többieknek: nincs az a helyzet, amit ne tudnának megoldani. Az első futás előtti fordulónál azonban komoly hátrányba kerültek, és a németekkel együtt csak a 6-7. helyről kezdték az újabb kört – 15 mp-cel az élboly mögött. A Györgyjakab Máté – Kulifai Tamás páros ekkorra már feladta – ebben közrejátszott Máté betegsége, reggel még az is kérdéses volt, hogy rajthoz tudnak-e állni. Vártuk a csodát, hogy Adriánék felérnek majd az élbolyra, de a következő kiszállásnál már majdnem egy perc volt a hátrányuk. Ráadásul, amíg elöl az öt egység váltott vezetéssel diktálta a tempót, a mi farvizünkön a németek csak utaztak. Ez már majdnem a lehetetlen kategória. A negyedik körben váratlanul mégis elkezdett csökkenni a különbség. Már csak 38 mp-re voltak McGregoréktól Boros Adriánék az egyik fordulónál, a hosszú egyenes végén pedig 24 mp-re. Ekkor rontották el a franciák a beszállást – a sztrók a lendülettől túlcsordult és beleesett a vízbe. Talán, ha ők leszakadnak együtt a magyarokkal zárkózhatnak vissza – gondoltuk, de nem így történt. De Boulangerék önerőből megoldották, mi ráadásul visszacsúsztunk 20 méterre a németek mögé, és újra 40 mp volt a differencia. Ha nem fél távnál lettünk volna, már elment volna a hajó. Boros és Solti azonban nem adta fel, húsz perc múlva valami emberfelettit produkálva utolérték az élmezőnyt. Mindez a hatodik kör első fordulójánál történt, amelyet követően sikerült végig az élbolyban maradni. Így jöttek el hatan az utolsó körig, ahol a hosszú egyenesben néhány ütközés borzolta a kedélyeket – szinte már olyan volt, mint egy igazán jó Forma-1-es futam. Laciék ebből szerencsére kimaradtak, és az utolsó előtti fordulónál külső íven jól fordultak. A futószakasznál a két hazai csapat ment nagyon, nekünk a beszállás utáni indulás nem volt tökéletes, így a spanyolok is megelőzték egységünket. Ezután szinte lábujjhegyen közelítettek a fordulóhoz hatan, mindenki tartalékolt, hiszen tudták: a kanyarban és az azt követő néhány száz méteren dől el a világbajnoki cím sorsa. Borosék sokáig a bölcsőben jöttek a két-dél-afrikai és a spanyol egység vizén, de a hídnál kibújtak és óriási hajrával McGregorék mögött másodikként értek célba.

“Ez egy nagyszerű hétvége. Ma volt egy kis problémánk, de aki ismer minket, az tudja, hogy soha nem adjuk fel, így bíztam, hogy utolérjük az élmezőnyt. Fáradtak voltunk a végére, de a szívünk is vitt minket előre” – nyilatkozta Boros Adrián, aki az Európa-bajnokságon az egyéni versenyben már mutatott be hasonló produkciót. “Nagyon kemény volt a víz, az első két körben egy kicsit bajba is kerültem, mert teljesen elmerevedett az alkarom, de aztán mentünk, ahogy bírtunk, hogy utolérjük az élbolyt. Úgy érzem nem is száz, száztíz százalékot teljesítettünk, kihoztuk magunkból a maximumot” – tette hozzá Solti László.

A magyar válogatott története egyik legsikeresebb világbajnokságát zárta. Az ifi és U23-as mezőnyt nézve így a 8 döntőből 7 arany, 5 ezüst és 1 bronzérmet szerzett, míg a felnőttek 3 arany, 4 ezüst és 1 bronzéremmel ugyancsak az éremtábla élén végeztek, de versenyzőink megnyerték azt a két futamot is, ami a kisebb mezőny miatt végül nem számít bele a hivatalos programba. Összesen tehát 12 arany, 9 ezüst és 2 bronzérem a mérleg, azaz a 32 induló egységből 23 felállhatott a dobogó valamelyik fokára.

“A várakozásoknak megfelelően szerepelt a csapat, de azért megéltünk több nagy pillanatot. Adriánék a páros versenyben vert helyzetből jöttek vissza, női párosban láthattuk, hogy milyen erős az utánpótlásunk, az pedig, ahogy Reni az előző napi futam után ma felállhatott a dobogóra, a sportemberi nagyságát mutatja. Náluk ráadásul Bara Alexandra sem volt teljesen rendben, meghúzódott a bokája, így a kettős győzelem még értékesebb. A kajakosoknál a kölcsönhajók nem okoztak gondot, a kenuról ugyanezt nem lehet elmondani, így Marciék mai győzelme sem volt egyszerű, hiszen minden fordulóban 3-4 hajónyi hátrányt szedtek össze a spanyolokhoz képest. A hajrájuk viszont tudtuk, hogy bámulatos. Összességében azt is tapasztalhattuk, hogy a korábbi évekhez képest tovább erősödött a mezőny, hiszen komoly élbolyok alakultak ki, és a legtöbb verseny az utolsó pillanatig nyitott volt, így nagyon értékes ez az eredményes szereplés” – mondta Weisz Róbert szövetségi kapitány.

A magyar csapat kedden érkezik haza Dél-Afrikából.

 

Júliusra elkészül a felújított szegedi kajak-kenu pálya

Sajtóbejárást tartott a Nemzeti Sportközpontok (NSK) és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) a Szegedi Olimpiai Központban, ahol a létesítmény történetének legnagyobb szabású beruházása zajlik. A jelentősen megújult és kibővített maty-éri pálya július végére készül el, augusztusban már negyedszer ad otthont gyorsasági kajak-kenu világbajnokságnak.

Hír

A bejáráson részt vett többek között az Emberi Erőforrások Minisztériumából Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke, a 2019. évi szegedi kajak-kenu vb szervezőbizottságának vezetője, Hüttner Csaba, a felnőtt kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya, valamint Kopasz Bálint Eb-ezüstérmes kajakos.

Szabó Tünde szerint a Magyar Kormány számára fontos, hogy minél több sportágnak adja meg azokat a feltételeket, hogy a legnagyobb eseményeit hazánkba tudja hozni.

„Kajak-kenuban már voltak itthon nagy világesemények, de olyan gyorsan fejlődik maga a sportág, hogy a sportlétesítményekben is követnünk kell ezt a fejlődést.

A kajak-kenu a legeredményesebb magyar sportág,

és ahhoz, hogy a legjobb körülmények között szerepelhessenek a versenyzők, a sportlétesítményeket is fejlesztenünk kell. Minden országból örömmel érkeznek Szegedre, és ha már olimpiai kvalifikációs világbajnokságnak adunk otthont, akkor nem engedhetjük meg, hogy ne a legjobb feltételek között rendezzük meg a vébét” – nyilatkozta a sportért felelős államtitkár.

Schmidt Gábor szerint a Magyar Kormány jelentős támogatásával megújuló létesítmény a mostani beruházás befejezése után már nemcsak a versenysportot szolgálja majd, hanem szabadidősport-események lebonyolítására is alkalmas lesz, ezzel hozzájárulva a lakosság egészségmegőrzéséhez.

„Ez a beruházás kezdettől fogva úgy állt össze, hogy ne csak a kajak-kenut szolgálja, hanem más sportágakat is, például a triatlont, a hosszútávúszást, a horgászatot vagy akár a gördeszkázást. Fontos volt, hogy ez egy olyan szabadidős létesítmény legyen, amelyet a mindennapokban Szeged lakossága is használni tud. A vébé szempontjából a legnagyobb változás az osztószigeti híd, valamint az új utak és parkolók, amelyekkel tágasabb lett a pálya” – mondta Schmidt Gábor.

A Maty-éren a 156 méter hosszú, 3,5 méter széles osztószigeti híd, valamint az átvágási híd, a 2,6 kilométeres új út építése és a már meglévő, öt kilométer út felújítása mellett számos fejlesztést hajtanak végre. Felújítják a rajtgépet, a pályarendszert, 1000 négyzetméternyi pontont szereznek be, épül két új médiastég, átépítik a díjátadóhelyet a fotósok és a tévék számára, valamint modernizálják a teljes csapadékvíz-rendszert.

Új területek vásárlására is lehetőséget adott a kormányzati támogatás, a pálya keleti oldalán négy hektáron parkolót és médiaközpontot alakítanak ki, a déli zárógát mögötti mély terület feltöltésével pedig rendezvényhelyszínt lehet ott kialakítani.

A lelátókat és a VIP épületet lefedik, a céltornyot felújítják és bővítik, lecserélik a motel épületének és a hajótároló burkolatának szigetelését, valamint felújításra kerül a barakk, a porta és a régi üzemeltetési épület is.

 

 

Egyszer csak melletted van a kajak-kenu társadalom és az egész ország

Tóth Róbert mellé állt a teljes kajak-kenu társadalom, amelyre jó példa, hogy a 16 éves Szellák Szabina is eladta három hajóját, és az értük kapott 800 ezer forintot átutalta a jelenleg Houstonban kezelt rákbeteg sportolónak. Az U23-as Európa-bajnok, 29 éves kajakos kendőzetlen őszinteséggel mesélte el honlapunknak a több mint két éve kezdődött vesszőfutását. Megjárta a poklot és volt, hogy már feladta, de mindig jött egy halvány reménysugár és az összefogás, amelynek köszönhetően a mai napig küzd, sőt, kajakozni is lejár az Egyesült Államokban.

Hír

Az egész 2017 januárjában kezdődött, amikor Tóth Róbert elment a Sportkórházba a szemészetre, mivel egy ideje kezdett kidülledni a bal szeme, majd az Onkológiai Intézetben biopsziát vettek tőle, és megállapították, hogy rosszindulatú basaloid hámtumora van. Erre gyógyszeres kezelést írtak elő, de mivel egy nagyon drága gyógyszerről volt szó, három hónapot várnia kellett rá az U23-as Európa-bajnok kajakosnak. Amikor májusban végre elkezdhette szedni, már nagyon csúnya volt a szeme.

„Júliusra már nagyon fáradékony lettem, és amikor bementünk az orvoshoz, hogy valami nincs rendben, kiírt teljes test CT-re – kezdte a visszaemlékezést Tóth Róbert. – Még rosszabbul lettem, megint bementünk, és a helyettes orvos közölte, hogy nincsenek jó hírei,

vannak áttétek a májamban és a gerincemen.

Ez 2017. augusztusában volt, igazából azóta tart ez a rémálom. Lesokkolódtunk teljesen. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, a félelemmel, a kérdésekkel, amikre senki nem tudja a választ. Bevallom, akkor kellett pár hét, hogy elkezdjünk küzdeni.”

Másodvéleményre Tóth Róberték a milánói Európai Onkológiai Központba küldtek szövetmintát, és elvégeztek egy itthoni magánkórházban egy molekuláris diagnosztikát.

„Akkor ért a második sokk, az itthoni diagnózis nem volt pontos, fél évig félrekezeltek, kiderült, hogy ez adenoid cystic carcinoma. Nincs rá magyar kifejezés, nagyon ritka betegség, nem is tudják nagyon kezelni. A kezelést úgy folytattuk, ahogy az olasz orvos javasolta. Kaptam sugarat és kemoterápiát 2017 szeptemberétől 2018 januárjáig, ebben az időszakban nem is dolgoztam, de minden nap edzettem. Az állapotom javult, a tumorok kisebbek lettek, és amikor az orvost kérdeztük, hogyan tovább, azt mondta, sehogy, majd akkor folytatjuk a kezelést, ha újra romlik az állapotom. Bevallom, mi nem igazán értettünk ezzel egyet, de nem volt kihez fordulni. Otthon mindenki őt tartotta a szakma csúcsának. Persze minden alkalommal közölte, beleszőtte a mondandójába, hogy

beteg vagyok, nem lehet segíteni rajtam.”

Közben a molkeuláris diagnosztikának is meglett az eredménye, így felvették a kapcsolatot egy amerikai kutatóintézettel (Adenoid Cystic Carcinoma Research Foundation), amely csak ezzel a típusú betegséggel foglalkozik.

„Az ottani vezető egy nap után válaszolt a levelünkre, bekérve az összes leletemet, hogy erre a mutációra indulnak célzott kezelések. Így el tudtunk indulni egy újabb vonalon. Közben kiutaztunk június elején egy olasz orvoshoz Milánóba, ott sajnos közölték, hogy a májamban progresszió van, a tumorok elkezdtek nőni. Kimentünk egy német magánklinikára Stuttgartba, ahol biztosítottak nekünk egy TACE nevű eljárást, lokális kemót a májamba, mert elvileg ez elpusztítja a daganatokat.

Ekkor már muszáj volt segítséget kérnünk, mert nem bírtuk anyagilag,

egy kezelés ára hatmillió forint volt és kettőre volt szükség előzetesen” – mesélte a kajakos.

A médiához fordultak, amelytől nagyon féltek, hogy hogyan fog elsülni, de nem volt más választásuk. Az első cikk megjelenését követően pár órával elkezdtek özönleni az adományok és a jókívánságok.

“Ekkor kaptuk a következő sokkot. Nincsenek erre szavak, hogy egy ideig bírod, egyedül bolyongsz a sötétben, próbálkozol, a család is mindent megtesz, de ugyanolyan kétségbeesett mindenki, és

egyszer csak melletted van az egész ország, beleértve a kajak-kenu társadalmat is.”

Közben a kezelés sajnos nem járt sikerrel, pedig három hónap pokoli fájdalommal járt. Három hónappal később, novemberben a kontroll azt mutatta, hogy rosszabbodott Robi állapota, a mája tele lett áttéttel. Ekkor jelentkeztek ismét az Egyesült Államokból, hogy a betegséget célzó NOTCH gátló génmutációs program második fázisa indul 2019-ben. Houstonból válaszoltak, hogy mehet a magyar kajakos, ha megfelel a program követelményeinek. Ekkor felesége, Reményi Dia írt korábbi úszótársának, aki Houstonban járt egyetemre, és szerzett is nekik szállást egy amerikai házaspárnál.

Robi a mai napig lejár kajakozni az Egyesült Államokban is

„Itthon ekkor sikerült orvost váltani, kaptam újra kemót, mert a májammal kellett kezdeni valamit, és sajnos karácsony körül a szemem is újra rosszabbodott, rendkívül gyorsan kerültem olyan állapotba, hogy nem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig.

Katasztrófa volt az egész ünnep,

a szemem kidülledt és vérzett, a fejem nonstop fájt, a két ünnep között pedig senki nem dolgozott. Januárra nagy nehezen sikerült elérni, hogy újra kapjak sugarat, mert így veszélybe került a kiutazás is. Attól megint vállalható állapotba került a szemem, és amint véget ért, vettük is a repülőjegyet. Február 11-én érkeztünk meg, és másnap már a kórházban kezdtünk.”

Minden megspórolt pénzüknek búcsút intve kifizettek első körben 26 800 dollárt (kb. 7,6 millió forint) a kezelésre. Elvégezték az elővizsgálatokat, újra vettek Robi májából biopsziát, és bár az értékek a vérvétel alapján olyan kritikus állapotot mutattak, hogy ez veszélyeztethette a programban való részvételét, de az orvos mégis biztosította, nem lesz baj, el kell kezdeni a kezelést. Így február 22-én el is kezdték volna, amikor egy nappal előtte jött egy e-mail, hogy 150 ezer dollárt (mintegy 43 millió forintot) ki kell fizetni, addig nem vágnak bele.

„Majdnem elkezdtem csomagolni,

elmondani nem tudom, menyire kétségbeestünk Diával,

hogy itt vagyunk, kijutottunk, megint egy hajszálon függ az életem, és akkor egy olyan akadályt gördítenek elénk, amit nem lehet csak úgy arrébb tolni. A Fidelio ekkor állt mellénk, mert Dia testvére ismerte a főszerkesztőt, tudtak az ügyünkről, kérdezték, hogyan tudnak segíteni, de ebben kérték a Kolonics Alapítvány segítségét is. Nekik sem tudom elégszer meghálálni az elmúlt heteket, hogy Csabai Edvin ment mindenhova, képviselve az ügyemet, nyilatkozott, tárgyalt, időt és energiát nem spórolva, és még Diában is tartotta a lelket, mert voltak nagyon kemény és kilátástalan napok. Az MKKSZ részéről Kárai Péterről ugyanez elmondható, 0-24-ben a rendelkezésünkre állt ő is, amikor szükség volt segítségre. Dia eközben napi szinten próbált eljutni a pénzügyi osztályhoz, az alapítvány gyűjtése mellett elindította a GoFundMe oldalunkat is.”

Végül az alapítvány március elején elutalta azt a pénzt, ami addig összejött, ez majdnem 20 ezer dollár (5,7 millió forint) volt, hogy ez elég legyen a kezdéshez. Március 7. óta heti egyszer, minden kedden kezelik Robit. Jelenleg azért folyik a gyűjtés, mert végül abban állapodtak meg, hogy fél évet kell kifizetni, amely 94 ezer dollár (26,8 millió forint).

Heti egyszer kezelik Houstonban Robit

Már az első houstoni kezelés után sokkal jobbak lettek Robi májértékei, lejjebb és lejjebb mennek a korábban kritikus értékek, emellett megszűnt a fejfájása és a csontjai sem fájnak, sokkal jobban érzi magát.

„A kezelés után mondjuk rettentő rosszul vagyok, hányingerem van és gyakran hányással is jár, de ezen a héten jobb volt. Persze nem kiabálok el semmit, kellenek a képalkotók május elején, hogy lássuk, hogyan hat a gyógyszer. Sokat fogytam, 85 kg volt a versenysúlyom, most 73 kg vagyok. Egy applikáció, a dietetikus és Dia segítségével próbálom felhízlalni magam, és minden nap edzeni, de

legalábbis a heti négyet próbálom tartani akkor is, ha rosszul vagyok.

És ami a legjobb, kajakozni is járok, mert Ivan Lipovac, egy volt horvát kajakos, akivel 10 évvel ezelőtt együtt edzőtáboroztunk, most itt dolgozik a klinikán, az MD Andersonban, ahol kezelnek. Ő visz a helyi miniközösségbe, mert itt elég kevesen kajakoznak. Nem hiszem, hogy vannak véletlenek. A ház, ahol élünk, egy álom. Egy külön kis lakásunk van Diával, van egy konditerem is a kert végében, így nem kell messzire mennem, ha edzeni akarok.”

Feleségével, Reményi Diánával

Eddig az adományokból a GoFundMe oldalon 23 ezer dollár (6,5 millió forint) gyűjt össze, épp a héten kaptak egy névtelen 1000 dolláros adományt, az alapítvány pedig eddig 10 millió forintot gyűjtött.

„Én senkit nem szeretnék kiemelni, de azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy Szellák Szabina eladta három hajóját, azért, hogy nekem segítsen, pedig nem is ismerjük egymást, és az így gyűjtött 800 ezer forintjával lépte át az alapítvány a tízmillió forintos álomhatárt. Amikor ezt megtudtam, percekig meg sem tudtunk szólalni” – mesélte Robi.

„Egyébként is el akartam adni a hajóimat, és amikor láttam, hogy lehet Robit támogatni, akkor egyből jött az ötlet, hogy erre szánom a pénzt – reagált a mindössze 16 éves Szellák Szabina, aki nem mellékesen ifjúsági világbajnok kajakos. – Persze vehettem volna belőle másik hajót, vagy bármi mást magamnak,

de szerintem neki sokkal nagyobb szüksége van erre a pénzre, mint nekem.

Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nem azért csináltam, hogy ebből hír legyen, az volt a célom, hogy segítsek Robinak. A szüleim is rendszeresen jótékonykodnak, ezt tanítják nekem is, és pedig mindig próbálok segíteni, ahol és akinek csak tudok. Ez volt azonban az első ilyen volumenű jótékonykodásom, amikor eladtam valamimet ilyen sok pénzért. Hat éve vagyok a sportban, sajnos nem ismerek még mindenkit, így Robit sem, de ha lehetőség nyílik rá, mindenképp szeretnék vele találkozni.”

Ez volt az egyik hajó, amit eladott Szellák Szabina

Hogy mekkora erőt ad mindez Tóth Róbertnek, azt ő maga sem tudja szavakba önteni.

„Hatalmas kincs a kajak-kenu társadalom tagjának lenni,

sehol máshol nincs ekkora összetartás, ebben biztos vagyok. De minden üzenet és segítség annyira jólesik, olyan sokat számít. Ezt nem igazán lehet szavakkal elmondani, hogy itt a világ végén sem vagyunk egyedül.”

Ha Ön is szeretne segíteni Tóth Róbertnek, akkor megteheti az erre a célra létrehozott internetes oldalon ide kattintva, vagy a Kolonics Alapítványon keresztül is utalhat pénzt:

KOLONICS GYÖRGY ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18135396-2-41
Nyilvántartási szám: 01-01-0010844
Bankszámlaszám: 12100011-10241521 (Gránit Bank)
Közlemény: Tóth Róbert amerikai gyógykezelés