Mégse

Hangol a Beé-közép : „ünnepelni megyünk, nem sírni”

Egy fair play díjas csapat, amelyik szurkolásban világszínvonalú, és amely nélkül már kétségkívül szegényebbek lennének a kajak-kenus világversenyek. Id. Beé István és barátai hazai pályán sem bízzák a véletlenre a vébé hangulatát…

Hír

Kajakos-kenus szülőként mindenki ismeri az érzést, és kisebb-nagyobb intenzitással meg is éli azt az időszakot, amikor aktív szurkolóvá lép elő; visítva, vagy legalábbis hangos szívdobbanásokkal áll, esetleg  rohan végig a parton… Idővel azonban – amikor a személyes érintettségnek vége – ez a felfokozott lelkesedés elmúlik. Vagy mégse… De vajon mi szükséges ez utóbbihoz?

A különbség talán ott kezdődik, hogy amikor én annak idején elmentem a fiamnak szurkolni, nem csak neki drukkoltam, hanem a többieknek is. Ezzel szemben még az olimpián is előfordul, hogy egy szülő csak a saját gyerekének a futamára jön ki, aztán elmegy haza. Ami ezen túl motivál, az egyszerűen az, hogy az ember jól érzi magát a versenyen, szereti a versenyzőket, jó levegőn van, jó társaságban.

Gondolom, azért arra is szükség van, hogy némi szenvedélyesség legyen az emberben a sportág iránt…

Az bennem már korán kialakult: Csepelen annak idején nagy élet volt, szinte minden héten versenyekre jártam a fiammal, kísértem a minikajakos futamokat, szaladtam mellettük kétezer méteren föl-le. Űztem-hajtottam őket, krémeseket ajánlottam fel, ha nyernek…

Önnek is van sportolói múltja?

Tornáztam, bár csak országon szinten, a feleségem pedig a Honvédban kézilabdázott. Ezek után úgy gondoltuk, hogy a gyerekek is sportoljanak valamit. A lányunk is elég jól kajakozott, Rozsnyói Kati lányával mentek párost. A fiunk (ifj. Beé István) pedig a VB-címig és az olimpikonságig vitte.

Melyik volt a legizgalmasabb, legemlékezetesebb nemzetközi verseny, amelyen szurkolóként jelen volt?

Természetesen a legelső, a ’98-as szegedi VB. De ezt megelőzte egy olyan, amikor nem voltam ott személyesen: 1994-ben Varsóból tartottam hazafelé, és éjjel kettőkor a rádióközvetítésben hallgattam végig a mexikói döntőt, ahol a fiam Szíjjártó Istvánnal párosban harmadik lett. Eléggé lehúzták őket előtte, pedig ha egy kis szerencséjük van, még jobb helyen végezhettek volna. Ez az esemény nagyon emlékezetes maradt számomra. Menet közben sírtam… Ez volt az első olyan jelentős nemzetközi megmérettetés, ahol a fiam igen jól szerepelt.

Egy vérbeli szurkoló idővel bizonyos értelemben maga is a csapat részévé válik. Ez mit jelentett az Ön számára?

Többek közt azt, hogy nagyon jó viszonyban voltam mindenkivel, fiúkkal-lányokkal egyaránt. Kovács Katival még szomszédok is voltunk Budakalászon. Azt a korszakot, a 2000 körüli éveket mondhatom talán a legszebbnek. Elmentem velük Gainesville-be, Athénba, legutóbb pedig Rióba.

A lelkesedését látva, gondolom, óhatatlanul akadtak követői is, ami lényeges, elvégre a szurkolás is „csapatsportág”…

Van például egy nagyon jó barátom, aki annak idején Sevillában csatlakozott hozzánk, épp egy portugáliai kirándulásról hazafelé tartva. Azóta minden versenyen ott van, és sok pénzt költ arra, hogy a magyar szurkolók kinézete megfelelő legyen. Minden évben ő szponzorálja a pólókat, amiket hordunk. Ezt az urat Hábel Istvánnak hívják és le a kalappal előtte azért, amit ennek az ügynek az érdekében tesz.

Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy ez anyagi áldozatokat is kíván…

– …és természetesen nem a felszerelés a legnagyobb költség. Mindenekelőtt: utazni kell. Rengeteg ráfordítással jár. A ruházatunkhoz visszatérve: az aktuális versenyhelyszín felirata mindig megjelent a pólóinkon és most a közelgő szegedi VB  tiszteletére egy  igazi kuriózummal készülünk. A  tervek szerint ugyanis ezúttal az összes olyan világverseny dátuma és helyszíne megjelenik majd az egyenfelsőinken, amelyen ’98 óta részt vettünk.

Hogyan készülnek egy-egy ilyen ”fellépésre” ? Honnan származnak az aktuális ötletek?

A csapat fő kreatív embere Ladunga Károly, aki senior világbajnok is volt Vaskuti Pistivel. Neki kiváló ötletei vannak. Rióra például jelvényeket tervezett, amiket mi magunk is hordtunk illetve osztogattunk.

Más nemzetek is rendelkeznek a sportágban ilyen szinten szervezett szurkolócsapattal?

A németeknél inkább csak a szülők drukkolnak, viszont a norvégok például egy picike, nemzeti színű szalagra fűzött kolompot akasztanak a nyakukba és azt rázzák, amíg a versenyzőjük célba ér. Tőlük láttam először ilyet, amikor épp Larsennek kolompoltak.

A magyar dobszó ennél ütősebb…

Igen… Gainsville-ben a kanadai rádiósokat nagyon zavarta, hogy mi ütöttük a dobokat, de mondtuk, hogy nem velünk van a baj, hanem a rádió van rossz helyen…

Arról van visszajelzésük, hogy a versenyzőket mennyire befolyásolja az Önök jelenléte? Egyáltalán, érzékelik, hallják-e a döntő pillanatokban a nekik szóló hangos bíztatást?

Igen, beszélgettünk erről több versenyzővel is, például Horváth Gáborral,  Kamerával, Storcz Botonddal. Nagyon inspirálta őket a magyar szurkolótábor aktivitása, és a célhoz közeledve már a víz is jobban viszi a hangot… Ők sem tudnak a sportágban még egy olyan szurkolótáborról, ami ilyen egységesen, síppal – dobbal – nádi hegedűvel felszerelkezve ösztönözné a versenyzőket.

Mi a helyzet az utánpótlással? Csatlakozik-e a fiatalabb generáció?

Hát egyelőre nem nagyon vannak fiatalok. Családok járnak csak le a versenyekre, egyébként közösségbe tömörülve nem igazán mutatkozik utánpótlás. De mi meg egy darabig nem igazán szeretnénk még meghalni… A csapat átlagéletkora nyolcvan év, én most hetven vagyok, elvileg egy tíz évet bírok még. Sokat fogunk még ilyen helyekre  járni.

Az idei „formaruháról” már esett szó,  de arról még nem, hogy lélekben hogyan készülnek az augusztusi szegedi világbajnokságra?

Mi mindig ünnepelni megyünk, nem sírni. Tudjuk, hogy ha verjük a dobokat, ha Karesz fújja a trombitát, akkor inspirálni fogjuk a versenyzőinket.

Hogy szól majd a Beé-közép legfőbb rigmusa?

Hát így:

 

Ki a jobb?

Magyarok!

Mennyivel?

Sokkal!

Milyen sokkal?

Kajak-kenusokkal !

 

HAJRÁ MAGYAROK!

Kopasz Bálint megállíthatatlan

A 22 éves versenyző a világbajnoksághoz hasonlóan Tokióban, az előolimpián is oktatta a mezőnyt, nem tudták megzavarni a körülmények, simán nyert K-1 1000 méteren. Rajta kívül pénteken érmet szerzett a Medveczky Erika, Gazsó Dorka összeállítású alkalmi kajakpáros, valamint Suba Róbert is a KL1-es kategóriában.

Hír

“Újra meg akartam mutatni az ellenfeleknek, hogy

engem nem könnyű megverni”

– mondta a 1000 egyes döntő után Kopasz Bálint, akivel csak a szegedi vb-n bronzérmet szerző Fernando Pimenta tudta tartani a lépést, de ő is csak 900 méterig. A hajrában a magyar versenyző húzott “három nagyobbat”, és ezúttal is simán nyert a portugál előtt, a harmadik pedig a német Jacob Schopf lett.

“A körülményeken azért még lesz mit javítaniuk a szervezőknek itt Tokióban. Hullámos a pálya, főleg a felevező sávon, ahol hatalmas a motorcsónak-forgalom is, megfeszített izmokkal kell bemelegíteni, hogy ne boruljunk be, ez pedig sérülésveszélyes. Sok a hal, medúzákat is láttam a vízben, és itt a pályán nem jutottunk jó minőségi ételhez. A szálloda ugyanakkor csúcsszuper, szerencsére jövőre is ott fog lakni a csapat. Három napja érkeztem Japánba, nem volt gondom az akklimatizációval, de ha jövőre sikerül csapatba kerülnöm, akkor érdemes lesz hamarabb kiutaznom – értékelte a helyi körülményeket Kopasz Bálint.

A világbajnokság után két hét alatt mindössze háromszor szállt  hajóba Medveczky Erika, aki ráadásul kedden evezett először párost Gazsó Dorkával. A lányokon látszott, hogy futamról-futamra jobban csúszik alattuk a hajó, a döntőben közel voltak a világbajnok fehérorosz pároshoz, de végül egy apró baki miatt lecsúsztak a harmadik helyre, a lengyel duó mögé.

“A végén csak arra tudtunk koncentrálni, hogy

nehogy beboruljuk a cél előtt

– mondta a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika. – Nem vagyunk összeszokott páros, és jelenleg edzettek sem, rettenetesen elfáradtunk a táv végére, ráadásul nagyobb méretű hajóban is eveztünk, így a cél előtt elkezdtünk billegni. Reggel még csak reménykedtem abban, hogy be tudunk jutni a döntőbe, így most nagyon örülünk ennek a bronzéremnek.”

A pénteki versenynap utolsó érmét Suba Róbert szerezte, aki harmadik lett a KL1-es kategóriában. A számot – a friss világbajnok Kiss Péter távollétében – a korábbi vb-győztes brazil Cardoso Da Silva nyerte. A másik magyar, Juhász Tamás megbillent a döntőben, így nem jutott közel az éremszerzéshez.

C-2 1000 méteren a Kiss Balázs, Dóri Bence duónak sem sikerült a dobogóra lépnie, pár tizeddel elmaradva a bronzéremtől az ötödik helyen végeztek. A hölgyeknél K-1 200 méteren az alig 20 éves Lucz Anna hetedik lett a rendkívül erős mezőnyben.

Női C-1 200 méteren is derekasan helyt álltak a mieink, annak ellenére, hogy Devecseriné Takács Kincső és Balla Virág csak a B-döntőbe tudott bekerülni. Előbbi olyan idővel nyerte meg a futamot, hogy az A-döntőben azzal dobogóra állhatott volna, mögötte pedig párja, Balla Virág másodikként futott be.

Kiváló kezdés a férfi sprinterektől

Világsztárok legyőzésével nyitott Birkás Balázs és Tótka Sándor K-1 200 méteren a tokiói előolimpián. C-1 1000 méteren Kiss Balázs is megszerezte az előfutamban egy világbajnok skalpját, női kenu párosban pedig jól kezdett a Balla Virág, Takács Kincső 500 méteren. Minden számban szerepelhet majd magyar versenyző a vasárnapi zárónapon.

Hír

Gyors esővel, és villámgyors Birkás Balázs továbbjutással indult az utolsó előtti, egyébként viszonylag szélmentes nap a tokiói tesztversenyen. A sprinttáv kétszeres világbajnoka K-1 200 méteren rögtön az első előfutamból került be, a szám riói ezüstérmesét, Maxime Beaumont, valamint az 500 méteren világbajnok cseh Josef Dostalt legyőzve a holnapi középfutamba.

“Nem gondoltam, hogy egyből a középdöntőbe juthatok, miután nehéz előfutamba kerültem, ráadásul napok óta

alig alszom a köhögéstől,

annyira megfáztam a hét elején. Szintén gondot okoz, hogy nem tudok olyan formájú hajóban versenyezni, mint a sajátom, ezért úgy számoltam, hogy majd a reményfutamból továbbjutnok, ehhez képest elindultam, aztán néztem, hogy nem nagyon jönnek a többiek, így gondoltam, hogy akkor meg kell nyerni az előfutamot” – mondta Birkás Balázs.

Az olimpia jellegű lebonyolítás miatt a selejtezők első két helyezettje jut egyenes ágon tovább, de csak a középdöntőbe, a többi versenyező pedig az elődöntőben (reményfutamban) folytathatja. A középdöntőket és a döntőket egy napon rendezik.

A K-1 200 méter másik előfutamában a szintén kétszeres vb-győztes Tótka Sándor lemásolva csapattársa, Birkás Balázs teljesítményét, futamgyőztesként jutott tovább. Ebben az előfutamban sem akárkiket kellett legyőzni, Tótka mögött a második a litván világbajnoki ezüstérmes Seja lett, a harmadik pedig a németek olimpiai bajnoka, Ronald Rauhe.

Medveczky Erika tegnap bronzérmet szerzett párosban Gazsó Dorkával, de annak az egységnek sem volt sima útja a döntőig, ahogy most a nyolcszoros világbajnoknőnek K-1 500 méteren sem. Az előfutamban csak negyedik lett, a reményfutam megnyerésével azonban kvalifikálta magát a holnapi középfutamba. Ha Erika egyesben is úgy lépked előre, mint párosban, akkor vasárnap ott lehet a döntőben.

“Nem fekszik nekem ez a típusú Nelo hajó, amit itt kaptam, otthon is próbáltam, de billegek benne. Ehhez képest annak is örülök, hogy bekerültem a középfutamba” – mondta óvatosan Medveczky Erika.

Lucz Anna harmadik lett a selejtőzben, a reményfutamból pedig nem jutott tovább K-1 500 méteren.

C-2 500 méteren a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső páros viszont futamgyőztesként jutott tovább. Miután ebben a számban kevésbé népes a mezőny a tesztversenyen, így ők ezzel egyből bejutottak a döntőbe.

Egyáltalán nem készült idén az 1000 méteres távra Nádas Bence és Kuli István, ennek megfelelően kissé nehezen rázódnak bele a nemzetközi mezőnybe párosban. Ötödik helyet szereztek az elő-, és a reményfutamban is, így holnap folytathatják a középfutamban.

Jól kezdett viszont C-1 1000 méteren Kiss Balázs,  Fuksával nagyot meccselve, és a cseh világbajnokot legyőzve lett második a fehérorosz Piatrou mögött az előfutamban, ezzel egyből kvalifikálta magát a holnapi versenynapra.

“Zsákban van Fuksa

– mondta boldogan a partra érve a fiatal kenus, aki kisebb hajóban versenyzett, mint otthon szokott, de ez sem zavarta verseny közben. – Volt egy szakasz, amikor elbizonytalanodtam, és arra gondoltam, hogy ráülök a harmadik helyre, aztán a cél előtt láttam, hogy kiengedtek egy kicsit, és indítottam egyet. Szerintem Fuksát is megleptem azzal, hogy becsúsztam elé, nagyon örülök, hogy összejött.”

Eggyel nehezebb utat járt be Adolf Balázs. Az 5000 méter világbajnoki ezüstérmese becsülettel küzdött 1000 egyesben, az előfutamban harmadik, a reményfutamban pedig második lett a kanadai Oldershaw mögött, így holnap ő is ott lesz a középdöntőben.