Mégse

Hangol a Beé-közép : „ünnepelni megyünk, nem sírni”

Egy fair play díjas csapat, amelyik szurkolásban világszínvonalú, és amely nélkül már kétségkívül szegényebbek lennének a kajak-kenus világversenyek. Id. Beé István és barátai hazai pályán sem bízzák a véletlenre a vébé hangulatát…

Hír

Kajakos-kenus szülőként mindenki ismeri az érzést, és kisebb-nagyobb intenzitással meg is éli azt az időszakot, amikor aktív szurkolóvá lép elő; visítva, vagy legalábbis hangos szívdobbanásokkal áll, esetleg  rohan végig a parton… Idővel azonban – amikor a személyes érintettségnek vége – ez a felfokozott lelkesedés elmúlik. Vagy mégse… De vajon mi szükséges ez utóbbihoz?

A különbség talán ott kezdődik, hogy amikor én annak idején elmentem a fiamnak szurkolni, nem csak neki drukkoltam, hanem a többieknek is. Ezzel szemben még az olimpián is előfordul, hogy egy szülő csak a saját gyerekének a futamára jön ki, aztán elmegy haza. Ami ezen túl motivál, az egyszerűen az, hogy az ember jól érzi magát a versenyen, szereti a versenyzőket, jó levegőn van, jó társaságban.

Gondolom, azért arra is szükség van, hogy némi szenvedélyesség legyen az emberben a sportág iránt…

Az bennem már korán kialakult: Csepelen annak idején nagy élet volt, szinte minden héten versenyekre jártam a fiammal, kísértem a minikajakos futamokat, szaladtam mellettük kétezer méteren föl-le. Űztem-hajtottam őket, krémeseket ajánlottam fel, ha nyernek…

Önnek is van sportolói múltja?

Tornáztam, bár csak országon szinten, a feleségem pedig a Honvédban kézilabdázott. Ezek után úgy gondoltuk, hogy a gyerekek is sportoljanak valamit. A lányunk is elég jól kajakozott, Rozsnyói Kati lányával mentek párost. A fiunk (ifj. Beé István) pedig a VB-címig és az olimpikonságig vitte.

Melyik volt a legizgalmasabb, legemlékezetesebb nemzetközi verseny, amelyen szurkolóként jelen volt?

Természetesen a legelső, a ’98-as szegedi VB. De ezt megelőzte egy olyan, amikor nem voltam ott személyesen: 1994-ben Varsóból tartottam hazafelé, és éjjel kettőkor a rádióközvetítésben hallgattam végig a mexikói döntőt, ahol a fiam Szíjjártó Istvánnal párosban harmadik lett. Eléggé lehúzták őket előtte, pedig ha egy kis szerencséjük van, még jobb helyen végezhettek volna. Ez az esemény nagyon emlékezetes maradt számomra. Menet közben sírtam… Ez volt az első olyan jelentős nemzetközi megmérettetés, ahol a fiam igen jól szerepelt.

Egy vérbeli szurkoló idővel bizonyos értelemben maga is a csapat részévé válik. Ez mit jelentett az Ön számára?

Többek közt azt, hogy nagyon jó viszonyban voltam mindenkivel, fiúkkal-lányokkal egyaránt. Kovács Katival még szomszédok is voltunk Budakalászon. Azt a korszakot, a 2000 körüli éveket mondhatom talán a legszebbnek. Elmentem velük Gainesville-be, Athénba, legutóbb pedig Rióba.

A lelkesedését látva, gondolom, óhatatlanul akadtak követői is, ami lényeges, elvégre a szurkolás is „csapatsportág”…

Van például egy nagyon jó barátom, aki annak idején Sevillában csatlakozott hozzánk, épp egy portugáliai kirándulásról hazafelé tartva. Azóta minden versenyen ott van, és sok pénzt költ arra, hogy a magyar szurkolók kinézete megfelelő legyen. Minden évben ő szponzorálja a pólókat, amiket hordunk. Ezt az urat Hábel Istvánnak hívják és le a kalappal előtte azért, amit ennek az ügynek az érdekében tesz.

Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy ez anyagi áldozatokat is kíván…

– …és természetesen nem a felszerelés a legnagyobb költség. Mindenekelőtt: utazni kell. Rengeteg ráfordítással jár. A ruházatunkhoz visszatérve: az aktuális versenyhelyszín felirata mindig megjelent a pólóinkon és most a közelgő szegedi VB  tiszteletére egy  igazi kuriózummal készülünk. A  tervek szerint ugyanis ezúttal az összes olyan világverseny dátuma és helyszíne megjelenik majd az egyenfelsőinken, amelyen ’98 óta részt vettünk.

Hogyan készülnek egy-egy ilyen ”fellépésre” ? Honnan származnak az aktuális ötletek?

A csapat fő kreatív embere Ladunga Károly, aki senior világbajnok is volt Vaskuti Pistivel. Neki kiváló ötletei vannak. Rióra például jelvényeket tervezett, amiket mi magunk is hordtunk illetve osztogattunk.

Más nemzetek is rendelkeznek a sportágban ilyen szinten szervezett szurkolócsapattal?

A németeknél inkább csak a szülők drukkolnak, viszont a norvégok például egy picike, nemzeti színű szalagra fűzött kolompot akasztanak a nyakukba és azt rázzák, amíg a versenyzőjük célba ér. Tőlük láttam először ilyet, amikor épp Larsennek kolompoltak.

A magyar dobszó ennél ütősebb…

Igen… Gainsville-ben a kanadai rádiósokat nagyon zavarta, hogy mi ütöttük a dobokat, de mondtuk, hogy nem velünk van a baj, hanem a rádió van rossz helyen…

Arról van visszajelzésük, hogy a versenyzőket mennyire befolyásolja az Önök jelenléte? Egyáltalán, érzékelik, hallják-e a döntő pillanatokban a nekik szóló hangos bíztatást?

Igen, beszélgettünk erről több versenyzővel is, például Horváth Gáborral,  Kamerával, Storcz Botonddal. Nagyon inspirálta őket a magyar szurkolótábor aktivitása, és a célhoz közeledve már a víz is jobban viszi a hangot… Ők sem tudnak a sportágban még egy olyan szurkolótáborról, ami ilyen egységesen, síppal – dobbal – nádi hegedűvel felszerelkezve ösztönözné a versenyzőket.

Mi a helyzet az utánpótlással? Csatlakozik-e a fiatalabb generáció?

Hát egyelőre nem nagyon vannak fiatalok. Családok járnak csak le a versenyekre, egyébként közösségbe tömörülve nem igazán mutatkozik utánpótlás. De mi meg egy darabig nem igazán szeretnénk még meghalni… A csapat átlagéletkora nyolcvan év, én most hetven vagyok, elvileg egy tíz évet bírok még. Sokat fogunk még ilyen helyekre  járni.

Az idei „formaruháról” már esett szó,  de arról még nem, hogy lélekben hogyan készülnek az augusztusi szegedi világbajnokságra?

Mi mindig ünnepelni megyünk, nem sírni. Tudjuk, hogy ha verjük a dobokat, ha Karesz fújja a trombitát, akkor inspirálni fogjuk a versenyzőinket.

Hogy szól majd a Beé-közép legfőbb rigmusa?

Hát így:

 

Ki a jobb?

Magyarok!

Mennyivel?

Sokkal!

Milyen sokkal?

Kajak-kenusokkal !

 

HAJRÁ MAGYAROK!

Minden éremből jutott a magyaroknak

Három érmet nyertek a magyar kajak-kenusok a racicei korosztályos Európa-bajnokság szombat délelőtti 1000 méteres versenyein.

Hír

Csikós Zsóka kezdte az éremszerzést, az ifjúsági lányok kajak egyesének A döntőjében nagyon szép versenyzéssel, magabiztosan győzött, megszerezve ezzel a magyar válogatott első érmét.

A férfiak ugyanezen számában az U23-as korosztályban Béke Kornél is kiválóan kajakozott, ez pedig a harmadik helyre volt elég.

A szombati nap harmadik magyar érmét a Majoros Mátyás, Nyerges Áron ifjúsági duó szerezte, amely K2-ben ezüstérmes lett.

A Koleszár Mátyás, Németh Viktor (K2 U23) páros a negyedik, Posta Réka (K1 U23) az ötödik, Fejes Dániel (C1 U23) és a Lelovics Dávid, Bakó Tamás (C2 U23) kettős egyaránt a hatodik, a Kollár Kristóf, Hodován Dávid (C2 ifi) egység pedig a nyolcadik helyen zárt.

„Összességében teljesen elégedett vagyok, eddig sokkal jobb eredmények születtek, mint tavaly. Nagyon örülünk annak, hogy a közvetlen második vonalunk meg tudta méretni magát a nemzetközi porondon, és helyt is álltak eddig – kezdte az értékelést Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány, utalva arra, hogy több számban nem a válogatók győztesei indultak az Eb-n. – Csikós Zsóka fantasztikus győzelme mellett Béke Kornél harmadik helye nálam igazi szenzációnak számít, de nagyon nagy dolog a Majoros, Nyerges páros ezüstérme is. Eddig úgy tűnik, hogy

nagyon jó döntés volt ezeket a gyerekeket hozni az Eb-re,

az ő szereplésükkel fel tudjuk mérni a nemzetközi mezőnyt, és tudunk kalkulálni, hogy az első vonalba tartozó versenyzőink mire számíthatnak majd a világbajnokságon. Remélem, hogy a 200 és az 500 méteres távokon is hasonló eredményeket fogunk hozni.”

A délutáni 200-as középdöntőből az ifista Máró Anna futamgyőztesként jutott a fináléba K1-ben. Szintén A döntős Orosz Adrienn (U23 K1) és a Horányi Dóra, Mile Sára (ifi C2) páros. B döntős Vigassy Barnabás (ifi K1) és Kőszegi Milán (ifi C1). Nem jutott viszont tovább a sprinttávon Molnár Csenge (ifi C1), Nikodém Patrik (U23 K1) és Némedi Konrád (U23 C1).

Vasárnap a két rövidebb táv döntőivel zárul az Eb.

Európa élmezőnyében a második vonalunk is

A zárónapon egy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerzett a magyar válogatott az ifjúsági és U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon.

Hír

Vasárnap délelőtt az 500-as döntőket rendezték meg a csehországi Racicében. A két női kajak négyesünk, ahogy az várható volt, kiválóan szerepelt, az ifiknél a Potoniec Zsófia, Rugási Csilla, Kulcsár Csenge, Csikós Zsóka kvartett győzni tudott, megszerezve ezzel a magyar küldöttség második aranyérmét.

Az U23-as korosztályban a Biben Karina, Sólyom Dóra, Malcsiner Eszter, Katrinecz Rita egység nagy csatában másodikként zárt.

Biben Karina a négyes után párosban is szerzett egy ezüstérmet, miután Bakó Olgával egy hajóban a második helyen ért célba.

A harmadik vasárnapi magyar ezüstérem Máró Anna nevéhez fűződik, aki serdülő létére az ifik között remek versenyzéssel végzett a második helyen.

Ugyanezen a távon negyedik lett Molnár Csenge (ifi C1), a Molnár Csenge, Csorba Zsófia (ifi C2) páros és a Kőszegi Milán, Békési Boldizsár, Nagy Olivér, Pálla Balázs (ifi C4) négyes. A Mányi Zsófia, Boldis Csenge (ifi K2) egység az ötödik, a Majoros Mátyás (ifi K1), Katrinecz Rita (U23 K1) és a Slihoczki Ádám, Kocsis Ádám (U23 C2) duó a hatodik, Molnár Rebeka (U23 C1), valamint a Bónyai Regina, Kulcsár Dorina (U23 C2) kettős pedig a hetedik helyen zárt.

A két férfi K4-es egyaránt a B döntőbe jutott, ahol a Kiss, Balogh, Takács, Nyerges ifi négyes a második, a Szendy, Radics, Erős, Törköly U23-as kvartett pedig a negyedik helyen végzett.

A délutáni 200-as versenyeken is jutott egy érem a magyaroknak, a szegedi felnőtt világbajnokságra az olimpiai számban, C1 200-on készülő Nagy Bianka az U23-asoknál harmadikként ért célba.

A sprinttávon hetedik lett Máró Anna (ifi K1) és a Molnár Rebeka, Sáling Laura (U23 C2) egység, míg Orosz Adrienn (U23 K1) és a Horányi Dóra, Mile Sára (ifi C2) páros kilencedikként zárt.

A B döntőben Kőszegi Milán ifi C1) az ötödik, Vigassy Barnabás (ifi K1) pedig a hatodik helyen végzett.

A magyar válogatott úgy szerzett két arany-, négy ezüst- és két bronzérmet az Európa-bajnokságon, hogy nagyrészt B csapattal vett részt, sok számban nem a válogatók győztesei indultak, hogy minél több fiatal versenyzőnk szerezzen nemzetközi rutint.

„Ez sokkal jobb szereplés volt, mint a tavalyi – kezdte az értékelést Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány. – És itt nem csak az eredményességre gondolok, egyszerűen sokkal jobban odatették magukat a gyerekek. Csak a németek és mi voltunk azok, akik nem a legjobb csapatukkal jöttek, de ez

a közvetlen második vonalunk is első vonalbeli ambícióval és akarással versenyzett.

Persze voltak néhányan, akik a vb-csapatban is szerepelnek, de sokaknak, akik csak az Eb-n bizonyíthattak, helyük lenne a világbajnoki keretben is, mert biztos vagyok benne, hogy a vébén is megállnák a helyüket. Nagyon büszke vagyok a versenyzőkre!”

Az idei korosztályos világbajnokságnak augusztus 1. és 4. között a romániai Pitesti ad otthont.