Mégse

Hangol a Beé-közép : „ünnepelni megyünk, nem sírni”

Egy fair play díjas csapat, amelyik szurkolásban világszínvonalú, és amely nélkül már kétségkívül szegényebbek lennének a kajak-kenus világversenyek. Id. Beé István és barátai hazai pályán sem bízzák a véletlenre a vébé hangulatát…

Hír

Kajakos-kenus szülőként mindenki ismeri az érzést, és kisebb-nagyobb intenzitással meg is éli azt az időszakot, amikor aktív szurkolóvá lép elő; visítva, vagy legalábbis hangos szívdobbanásokkal áll, esetleg  rohan végig a parton… Idővel azonban – amikor a személyes érintettségnek vége – ez a felfokozott lelkesedés elmúlik. Vagy mégse… De vajon mi szükséges ez utóbbihoz?

A különbség talán ott kezdődik, hogy amikor én annak idején elmentem a fiamnak szurkolni, nem csak neki drukkoltam, hanem a többieknek is. Ezzel szemben még az olimpián is előfordul, hogy egy szülő csak a saját gyerekének a futamára jön ki, aztán elmegy haza. Ami ezen túl motivál, az egyszerűen az, hogy az ember jól érzi magát a versenyen, szereti a versenyzőket, jó levegőn van, jó társaságban.

Gondolom, azért arra is szükség van, hogy némi szenvedélyesség legyen az emberben a sportág iránt…

Az bennem már korán kialakult: Csepelen annak idején nagy élet volt, szinte minden héten versenyekre jártam a fiammal, kísértem a minikajakos futamokat, szaladtam mellettük kétezer méteren föl-le. Űztem-hajtottam őket, krémeseket ajánlottam fel, ha nyernek…

Önnek is van sportolói múltja?

Tornáztam, bár csak országon szinten, a feleségem pedig a Honvédban kézilabdázott. Ezek után úgy gondoltuk, hogy a gyerekek is sportoljanak valamit. A lányunk is elég jól kajakozott, Rozsnyói Kati lányával mentek párost. A fiunk (ifj. Beé István) pedig a VB-címig és az olimpikonságig vitte.

Melyik volt a legizgalmasabb, legemlékezetesebb nemzetközi verseny, amelyen szurkolóként jelen volt?

Természetesen a legelső, a ’98-as szegedi VB. De ezt megelőzte egy olyan, amikor nem voltam ott személyesen: 1994-ben Varsóból tartottam hazafelé, és éjjel kettőkor a rádióközvetítésben hallgattam végig a mexikói döntőt, ahol a fiam Szíjjártó Istvánnal párosban harmadik lett. Eléggé lehúzták őket előtte, pedig ha egy kis szerencséjük van, még jobb helyen végezhettek volna. Ez az esemény nagyon emlékezetes maradt számomra. Menet közben sírtam… Ez volt az első olyan jelentős nemzetközi megmérettetés, ahol a fiam igen jól szerepelt.

Egy vérbeli szurkoló idővel bizonyos értelemben maga is a csapat részévé válik. Ez mit jelentett az Ön számára?

Többek közt azt, hogy nagyon jó viszonyban voltam mindenkivel, fiúkkal-lányokkal egyaránt. Kovács Katival még szomszédok is voltunk Budakalászon. Azt a korszakot, a 2000 körüli éveket mondhatom talán a legszebbnek. Elmentem velük Gainesville-be, Athénba, legutóbb pedig Rióba.

A lelkesedését látva, gondolom, óhatatlanul akadtak követői is, ami lényeges, elvégre a szurkolás is „csapatsportág”…

Van például egy nagyon jó barátom, aki annak idején Sevillában csatlakozott hozzánk, épp egy portugáliai kirándulásról hazafelé tartva. Azóta minden versenyen ott van, és sok pénzt költ arra, hogy a magyar szurkolók kinézete megfelelő legyen. Minden évben ő szponzorálja a pólókat, amiket hordunk. Ezt az urat Hábel Istvánnak hívják és le a kalappal előtte azért, amit ennek az ügynek az érdekében tesz.

Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy ez anyagi áldozatokat is kíván…

– …és természetesen nem a felszerelés a legnagyobb költség. Mindenekelőtt: utazni kell. Rengeteg ráfordítással jár. A ruházatunkhoz visszatérve: az aktuális versenyhelyszín felirata mindig megjelent a pólóinkon és most a közelgő szegedi VB  tiszteletére egy  igazi kuriózummal készülünk. A  tervek szerint ugyanis ezúttal az összes olyan világverseny dátuma és helyszíne megjelenik majd az egyenfelsőinken, amelyen ’98 óta részt vettünk.

Hogyan készülnek egy-egy ilyen ”fellépésre” ? Honnan származnak az aktuális ötletek?

A csapat fő kreatív embere Ladunga Károly, aki senior világbajnok is volt Vaskuti Pistivel. Neki kiváló ötletei vannak. Rióra például jelvényeket tervezett, amiket mi magunk is hordtunk illetve osztogattunk.

Más nemzetek is rendelkeznek a sportágban ilyen szinten szervezett szurkolócsapattal?

A németeknél inkább csak a szülők drukkolnak, viszont a norvégok például egy picike, nemzeti színű szalagra fűzött kolompot akasztanak a nyakukba és azt rázzák, amíg a versenyzőjük célba ér. Tőlük láttam először ilyet, amikor épp Larsennek kolompoltak.

A magyar dobszó ennél ütősebb…

Igen… Gainsville-ben a kanadai rádiósokat nagyon zavarta, hogy mi ütöttük a dobokat, de mondtuk, hogy nem velünk van a baj, hanem a rádió van rossz helyen…

Arról van visszajelzésük, hogy a versenyzőket mennyire befolyásolja az Önök jelenléte? Egyáltalán, érzékelik, hallják-e a döntő pillanatokban a nekik szóló hangos bíztatást?

Igen, beszélgettünk erről több versenyzővel is, például Horváth Gáborral,  Kamerával, Storcz Botonddal. Nagyon inspirálta őket a magyar szurkolótábor aktivitása, és a célhoz közeledve már a víz is jobban viszi a hangot… Ők sem tudnak a sportágban még egy olyan szurkolótáborról, ami ilyen egységesen, síppal – dobbal – nádi hegedűvel felszerelkezve ösztönözné a versenyzőket.

Mi a helyzet az utánpótlással? Csatlakozik-e a fiatalabb generáció?

Hát egyelőre nem nagyon vannak fiatalok. Családok járnak csak le a versenyekre, egyébként közösségbe tömörülve nem igazán mutatkozik utánpótlás. De mi meg egy darabig nem igazán szeretnénk még meghalni… A csapat átlagéletkora nyolcvan év, én most hetven vagyok, elvileg egy tíz évet bírok még. Sokat fogunk még ilyen helyekre  járni.

Az idei „formaruháról” már esett szó,  de arról még nem, hogy lélekben hogyan készülnek az augusztusi szegedi világbajnokságra?

Mi mindig ünnepelni megyünk, nem sírni. Tudjuk, hogy ha verjük a dobokat, ha Karesz fújja a trombitát, akkor inspirálni fogjuk a versenyzőinket.

Hogy szól majd a Beé-közép legfőbb rigmusa?

Hát így:

 

Ki a jobb?

Magyarok!

Mennyivel?

Sokkal!

Milyen sokkal?

Kajak-kenusokkal !

 

HAJRÁ MAGYAROK!

Néhány aranyéremmel kevesebb

Ketten együtt valósággal letarolták a nemzetközi versenyeket, mindketten nyertek világbajnoki aranyérmet egyesben, párosban, négyesben, valamint a maratoni szakágban is. Rendessy Eszter 2018 őszén ifjúsági olimpiai bajnok lett, Kőhalmi Emese pedig tavaly mindhárom 500 méteres számban uralkodott az év legfontosabb utánpótlás versenyén. Ők ketten egymás legnagyobb riválisai itthon, párosban és négyesben pedig elválaszthatatlanok, ám utolsó éves ifiként idén nem gyarapíthatják tovább érmeik számát a világbajnokságon, mert a verseny a koronavírus-járvány miatt elmarad.

Hír

Az első szombati 5000 méteres felmérőt Rendessy Eszter nyerte Kőhalmi Emese előtt, a második egyéni indításos futamban pedig helyet cserélt a két versenyző. Lényeg, hogy mindketten jelezték, hogy idén is kiváló formában vannak.

“Mindig jó összemérni magunkat egymással,

de ezek az idők még nem számítanak igazán, majd a a tétversenyeken dől el minden” – kommentálta az eredményeket Kőhalmi Emese.

Nem esett túl jól a két 5000 méter, de túl vagyok rajta, és ennek örülök – mondta a felmérő végén Rendessy Eszter. – Idén egyébként még nem volt gyorsításunk, szinte csak hosszúkat evezünk, több időm lesz a felkészülésre, és így gyorsabb lehetek.”

“Tényleg lehet ez kedvező – veszi vissza a szót Emese. – Több időnk van most a technikát csiszolni, van néhány plusz hónapunk a felkészülésre.”

Az ORV-vel kapcsolatban, ahol idén az utolsó éves ifik is elindulhatnak, Rendessy Eszter azt mondta, hogy szívesen rajthoz áll majd Szegeden, a szeptemberi versenyen. Erre a lányoknak nemcsak K-1-ben, hanem párosban is lehetőségük lehet, hiszen idén tovább csiszolgatják a tavalyi világbajnok egységet.

“Emesével helyet cseréltünk a párosban, most én ülök elől, és

így is jónak tűnik”

folytatta az UTE versenyzője. Kőhalmi Emese pedig a párossal kapcsolatban arról beszélt, hogy nagyon szeretnének idén is együtt indulni nemzetközi versenyen, ő ugyanakkor nagyon bánja, hogy elmarad az ideje utánpótlás világbajnokság.

“Ez az utolsó ifi évünk

– sajnálkozott a május 31-én 18. születésnapját ünneplő KSI-s sportoló. – jó lett volna kijutni az ifjúsági vébére, reménykedtem benne, hogy idén is sikerül” – tette hozzá Kőhalmi Emese.

A lányok jövő héten szombaton 2000 méteren versenyeznek egymással hasonló időmérésen, július közepén pedig már a klasszikus gyorsasági számokkal folytatódik a korosztály edzésverseny-sorozata.

Duplázás mindkét számban

Szolnokon kettős győzelemmel kezdte a szezont férfi kajakpárosban 1000 méteren a Noé Zsombor, Dombvári Bence duó, a kenusoknál pedig hibátlan teljesítmény nyújtott Adolf Balázs Fejes Dániellel. Hüttner Csaba szövetségi kapitány szerint már az első edzésverseny sok kérdést megválaszolt.

Hír

A “zártkapus” szolnoki tesztversenyen nézők természetesen nem, újságírók viszont annál többen jelentek meg, a célban legalább három-négy fotós, valamint hat-hét tévéstáb várta, hogy elinduljon minden idők legfurcsább kajak-kenu szezonja, amelyben az első tétversenyeket a koronavírus járvány miatt augusztus végén bonyolítják le.

Férfi kajak párosban ezen a viadalon versenyzett először Kammerer Zoltán Varga Ádámmal. A háromszoros olimpiai bajnok az első tesztversenyen tavalyi párjával, Gál Péterrel ült volna össze, de a szolnoki kajakos balesete miatt nem állt rajthoz, így Varga Ádám debütált a legrutinosabb magyar versenyző mögött.

Ígéretesen is kezdett a friss páros, de féltávnál robbantott a Noé Zsombor, Dombvári Bence kettős, szereztek egy hajó előnyt, amiből néhány centit a célig meg tudtak tartani, így megnyerték az első fordulót Kammererék előtt. A második futamon a cél előtt 200 méterrel még több mint egy hajónyival vezetett a Kammerer, Varga duó, Dombváriék pedig a harmadik-negyedik helyről óriásit hajrázva nyertek, ismét néhány centivel.

“Ezekkel a tesztversenyekkel fent tudjuk tartani a normális ütemet, annak ellenére, hogy egyelőre nincs túl nagy tétje a dolognak. Két taktikát is kipróbáltunk ma Zsomborral, folytatjuk a munkát” – mondta Dombvári Bence.

“Még jobb lett volna, ha többet készülünk együtt Zolival, összesen három közös edzésünk volt eddig” – mondta Varga Ádám, aki Kammerer Zoltánnal együtt hisz abban, hogy ennek az egységnek van jövője.

C-2 1000 méteren a rutinosabb egységek legnagyobb kihívója Adolf Balázs és Fejes Dániel volt. A két fiatal kenus tudatosan készült az elmúlt hónapokban a párosra annak ellenére, hogy mindketten a jobb oldalon eveznek, így kevesen hittek bennük. Ma az első és a második futamban is simán győztek a Sáfrán, Bakó duó előtt, az első 1000 méteren a rutinos Korisánszky Dávid, Mike Róbert páros lett a harmadik, a másodikon pedig a tavaly válogatót nyerő Kiss Balázs, Dóri Bence futott be a harmadik helyen.

“Edzéseken is próbálgattuk a balos szelet, mert számítottunk arra, hogy ez várhat ránk – mondta a tavalyi világbajnokságon ezüstérmet szerző Adolf Balázs. – Megoldottuk, igyekeztem segíteni Daninak a kormányzásban. Ha együtt maradhatunk, és továbbra is lelkiismeretesen dolgozunk, akkor bízom abban, hogy

a sors majd megjutalmaz bennünket

egy jobbos hátszéllel. Olyan viszonyok között még gyorsabbak is lehetünk, mint a klasszikus párosok.”

“A kenusoknál ez

a fiatal duó kivívta az elismerésem,

szépen versenyeztek, kimagaslottak a mezőnyből, a második 500 méteren esélyt sem adtak a többi egységnek. Férfi kajakban két hajó lógott ki a mezőnyből felfelé. Nem mindig jó jel, ha két egyforma párosunk van, de a következő hónapokban még variáljuk az összeállításokat. Terveim szerint Dombvári Bencét legközelebb összeültettem mással, a Kammerer, Varga duót elindítom ugyanígy, hogy meglegyen a viszonyítási alap, aztán a harmadik próbán megnézzük a Kammerer, Dombvári egységet.”

A tesztversenyek Szolnokon egy hét múlva női C-1 200, C-2 500, valamint férfi K-4 500 méteren folytatódnak.