Mégse

Gigászi harc várható az olimpiáért

Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya bízik benne, hogy az augusztusi hazai rendezésű világbajnokságon a mieink megszerzik az olimpiai kvóták nyolcvan százalékát. A kapitány az Origónak adott interjúban beszélt a kenus szakagában bekövetkezett radikális változtatásokról, a válogatott idei célkitűzéséről és Kozák Danutáról, aki szülés után visszatérve három világbajnoki címet és két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, ezzel az Év sportolója gálán Hosszú Katinkát megelőzve az év női sportolója lett.

Hír

Augusztus végén a magyar válogatott az éremtáblázat második helyén végzett a portugáliai világbajnokságon, a pontversenyt viszont megnyerte. Ezt követően a legtöbb versenyző elment a megérdemelt pihenőjére. Ön szövetségi kapitányként mivel töltötte az idejét?

Októberben elmentünk a 2020-as olimpia helyszínére, Tokióba, ahol terepszemlét tartottunk. Korábban már kint voltunk Schmidt Gábor elnök úrral, hogy megnézzük, milyen szállodák és edzőtábori lehetőségek vannak. Most egy tízfős csapattal sikeresen teszteltük a helyszínt. Igyekeztünk feltérképezni a külső körülményeket. Próbáltuk az akklimatizációs időpontokat belőni, és az orvosi csapattal teszteltük azokat a sarokpontokat, amikhez majd alkalmazkodni kell Tokióban.

Melyek lesznek ezek a sarokpontok?

A legnagyobb probléma

az elképesztő hőség és a majdnem kilencven százalékos páratartalom lesz.

Az egyik legfontosabb feladatunk a várható nagy melegben a folyadékpótlás lesz. És persze alkalmazkodnunk kell a nyolcórás időeltolódáshoz, ami korántsem lesz egyszerű, pláne, hogy ilyen magas a páratartalom.

Hüttner Csaba szerint nagyon hasznos volt a japán túra

Gyakran előfordul – más sportágakban is –, hogy amikor ilyen körülmények vannak, akkor a sportolók jóval korábban, akár egy hónappal előbb kiutaznak a verseny helyszínére, hogy szokni tudják a körülményeket. A mieink esetében is így lesz?

Kizártnak tartom, hogy sokkal korábban kiutazzunk az olimpia helyszínére. Nem azért, mert megoldhatatlan, hanem mert a versenyzőink a saját körülményeik között tudnak a legjobban edzeni. Ebben a kilencven százalékos páratartalomban edzeni sem ideális, mert sokkal jobban igénybe veszi a szervezetet. Minél kevesebb időt szeretnénk kint tölteni, de annyit muszáj, amennyi az átálláshoz és az akklimatizációhoz szükséges.

Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között borulhat a papírforma, és meglepő eredmények születhetnek?

Egy olimpián bármikor felborulhat a papírforma, de szerintem nem ez lesz a teljesítményünk sarokpontja, hanem a pálya minősége, amit majd az előolimpián tudunk először tesztelni. Úgy néz ki, hogy

a városban lesz a kajak-kenu verseny,

a nyílt vízből leválasztva lesz kialakítva a pálya két betonfal között. Ez kajak-kenu versenyekhez nem éppen ideális, de jelen pillanatban a japánok és a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség közösen terveznek egy hullámfogó rendszert, amit majd idén tesztelnek az evezős világbajnokságon.

Férfi kenusaink nem szereztek érmet a világbajnokságon. Ezután ön azt mondta, radikális változtatásokra van szükség a férfi kenuban. Hogy állnak most ezen a téren?

Indítottunk egy programot, olyan versenyzőkkel, akik potenciálisan résztvevői lehetnek a szegedi világbajnokságnak, vagy akár az olimpiának is. Jelenleg nyolcan vannak, négy jobbos és négy balos. Mike Róbert, Kiss Tamás, Bodonyi András és Fekete Ádám a jobbosok. Korisánszky Dávid, Hajdu Jonatán, Viola Viktor és Kiss Balázs a balosok. Megpróbáljuk őket egy mederbe terelni. Jelenleg is közösen készülnek Tatán, háromhetes ciklusokban. Megpróbáltunk ennek a programnak olyan keretet adni, hogy ne kelljen mással foglalkozniuk, csak a felkészüléssel. Fontos, hogy legyen egy rendszer, és

ne kényelmesedjenek bele abba a munkába, amit otthon évek óta végeznek.

A legfőbb érv a program mellett nemcsak az volt, hogy ezzel versenyzőinket kimozdíthatjuk rutinná vált szokásaikból, de azt is láthatják, hogyan készülnek legnagyobb ellenfeleik. Próbálunk versenyhelyzetet teremteni, hogy kihozzuk belőlük a maximumot. Természetesen, ha úgy adódik, mások is csatlakozhatnak, de akár el is válhatunk emberektől.

Férfi kenusaink külön csoportban kőkeményen dolgoznak

Hogy néz ki pontosan a magyar válogatott idei programja?

A magyar válogatott A és B keretével február végén indulunk Dél-Afrikába hat hétre edzőtáborozni. Csak Bodonyi Dóra és Szabó Gabriella nem jön velünk. Előbbi Portugáliába megy felkészülni, utóbbi pedig Floridában fog tréningezni. Miután hazajöttünk, lesz egy rangsoroló verseny, hogy fel tudjuk mérni a versenyzők állapotát, majd a júniusi minszki Európa Játékok előtt tartunk két válogatót. Fontos hangsúlyozni, hogy

Fehéroroszországba is azzal a csapattal fogunk utazni, amelyik elindul majd a szegedi vébén.

A vb előtt lesz egy formába hozó edzőtábor. Fontos, hogy jól szerepeljünk a hazai világbajnokságon, hiszen az olimpiai kvóták hetven-nyolcvan százalékát itt lehet megszerezni, és természetesen azt akarjuk, hogy minél többet begyűjtsünk, és ne kelljen pótkvalifikációra mennünk.

Tavaly a világbajnokság előtt azt mondta, tíz érmes helyezéssel lenne elégedett. Az idei szegedi vb-n is emeli a tétet?

A szegedi világbajnokság sokkal erősebb lesz, mint a két legutóbbi (2017-ben a magyar csapat 5 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzéremmel az éremtáblázat harmadik helyén zárt a racicei világbajnokságon, 2018-ban a portugáliai Montemor-o-Velhóban 6 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzérem volt a mieink mérlege – a szerk.), mert ez olimpiai kvalifikációs verseny lesz. Az olimpiai versenyszámokban óriási harc várható, a négyesek mezőnyére ez hatványozottan igaz, ugyanis ott lehet majd a legtöbb kvótát szerezni. Persze, nagyon elégedett lennék tíz éremmel, de akkor lennék a legboldogobb, ha minden lehetséges kvótát megszereznénk, amire szükségünk van.

Közeledni kell a német és a spanyol négyeshez férfi egységünknek

Hogy haladnak az előkészületek a Maty-éri kajak-kenu pályán?

Nagyon jól. Folyamatosan fejlesztik a gyaloghidat az osztószigetre, hogy az edzőket és a nézőket is ki lehessen szolgálni, valamint a televíziós közvetítés kamerái is a túloldalra költöznek, így a képernyők előtt ülőknek is látványosabb lesz az idei világbajnokság. Zajlik a céltorony és a nézőtér átépítése is. Bízom benne, hogy a felnőtt magyar bajnokságra elkészül, és a vb előtt le tudjuk tesztelni a pályát.

Tavaly a férfi kajak szakágban nem volt külön válogató a négyeseknek. Az egyesek 200 és 400 méteres, illetve a párosok 500 méteres eredményei alapján állította össze a csapathajót. Ez idén sem változik?

Közel hasonló lesz az elv. A női kajakban nem változott semmi, ott az egyes teljesítmények alapján lehet bekerülni a csapathajóba, illetve a páros teljesítmények is befolyásolhatják a négyes összetételét. A férfiaknál a 400 és a 200 egyes, valamint az 500 páros eredménye alapján lehet bekerülni a négyes hajóba. Ami újítás, hogy

a második válogatón az általam összerakott négyes kihívható lesz.

Persze, csak azok állhatnak oda a második válogatón, akik teljesítik azt a bizonyos szintet, amit én a válogatási elvekben leírtam.

Akkor tehát az sincs kőbe vésve, hogy a Portugáliában aranyérmes női kajaknégyes (Kárász Anna, Kozák Danuta, Medveczky Erika és Bodonyi Dóra) összetétele is változatlan marad?

Nem, egyáltalán nincs. Főleg azért nem, mert mind a hat olimpiai kvótát meg akarjuk szerezni, viszont aki párosban indul a világbajnokságon, az négyesben már nem szerezhet kvótát, így nem lehet átfedés az egységek összetételében.

A Kárász, Medveczky, Kozák, Bodonyi négyes is változhat

A férfi kajakosok között van három óriási tehetség, akik egyéniben és párosban is megmutatták már magukat. Birkás Balázs és Balaska Márk Racicében és Montemor-o-Velhóban is aranyérmet nyert K2 200 méteren, míg Kopasz Bálint folyamatosan dobogóért harcol K1 1000 méteren. A közelmúltban mindhárman elhintették, hogy szeretnének bekerülni a négyes hajóba. Van rá esélyük?

Ha Kopasz Bálint a válogatón nem nyeri meg az 1000 egyest, akkor természetesen a legjobb 500 méteres versenyezők között ki lesz próbálva a négyesben. De az a véleményem, hogy az ő igazi útja az 1000 méter egyes, márpedig a válogatási elvek kizárják, hogy valaki duplázzon, mert ha négyesben olimpiai kvótát szerzett valaki, akkor azt egyesben már nem teheti meg ugyanaz a személy, és akkor elbuktunk egy kvótát. Márpedig mind a hat kvótára szükségünk van férfi kajakban. Ugyanezt gondolom Birkás Balázsról is. Ha 200 egyesben ő lesz a legjobb, akkor nem ülhet be a négyes hajóba. Ha más nyeri a versenyszámot, akkor természetesen ki lesz próbálva.

Tavaly Kozák Danuta kimagaslott a mezőnyből – gyermeke születése után visszatérve három világbajnoki címet és két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett. Vele nyilván maximálisan elégedett, de vannak-e olyanok, akiktől kicsit többet vár az idei szezonban?

Majdnem biztos vagyok benne, hogy az olimpiai bajnok Csipes Tamara – aki tavaly szintén szülés után tért vissza – az idei szezonban egy teljes felkészüléssel többet fog mutatni egyesben, mint tavaly. Illetve Takács Tamarát kell említeni, aki a 2017-es évben kimagasló teljesítményt nyújtott (az év női kajakozójának is megválasztották, miután világ- és Európa-bajnok lett, majd az országos bajnokságon rekordszámú, kilenc aranyérmet szerzett – a szerk.), de tavaly nem tudta kihozni magából, ami benne van. Ha rendben lesz a válla, és csinál egy jó felkészülést, akkor ő is előreléphet, és nem csak 5000 méter egyesben indulhat majd a világbajnokságon.

Takács Tamarára is figyelni kell az idén

Kozák Danuta elvitte a show-t az elképesztő visszatérésével. Idén is lesznek nagy visszatérők?

Janics Natasa Kínában van, és rendszeres fájdalmak gyötrik. Őt nem valószínű, hogy látni fogjuk. Homonnai Luca próbálkozik, de sajnos a sérülése nem úgy javul, ahogy az orvosok szerint elvárható lenne. Egyedül a háromszoros olimpiai bajnok Szabó Gabriella visszatérésében bízhatunk.

Végezetül térjünk vissza Kozák Danutára, aki az Év sportolója gálán Hosszú Katinkát megelőzve az év női sportolója lett. Mi a véleménye a díjról?

Kozák Danuta sokadszorra bizonyította be, hogy ő Magyarország legjobb sportolója – végre meg is kapta a díjat. Szülés után, anyaként visszatérve is a legmagasabb színvonalon tudott teljesíteni. Hihetetlen profizmussal és hozzáállással – ami mindenki előtt példa – tudja ezeket az eredményeket elérni. Amit évek óta letesz az asztalra, az elképesztő.

Nagyon ritka az olyan elhivatott sportoló, mint Danuta.

Méltó helyre került a díj, amit már többször is megérdemelt volna. Ez kicsit a sportág érdeme is, de első sorban az övé. Az, hogy szülés után bármilyen sportban valaki így tudjon visszatérni, arra csak a legeslegnagyobbak képesek.

Akinek duplán kellett megfelelni

Gazdag edzői pályafutása alatt dolgozott az Elektromosban, a Fradinál, a Csepelben és az MTK-nál is, de karrierjének talán a legfontosabb állomása a KSI, ahol 10 éven át volt vezetőedző. A legnagyobbaktól tanulta a szakmát, rendkívül sikeres versenyzők, és edzők kerültek ki a kezei közül. Nagy László február 11-én 70 éves lett.

Hír

– Gondolom Ön sem vezetőedzőként kezdte a kajakozást, hogy ismerkedett meg a sportággal?

– Érdekes módon a kapcsolatom a kajakozással egybeesik a KSI 1963-as megalakulásával, a tesnevelő tanárom a gimnáziumban elkezdte gyűjteni a kajakosokat a szakosztálynak, de én mégsem oda mentem, hanem a Ferencvárosba kezdtem, mert Fradi-szurkolóként ez tűnt logikusnak. 1964-ben a későbbi szövetségi kapitány, Péhl József vett fel az FTC-be. Azért akartam kajakozni, mert 1956-ban paralizist kaptam, ami miatt sosem tudtam rendesen használni a lábam, gondoltam nekem való lesz, mert a hajóban csak ülni kell. Persze hamar kiderült, hogy rosszul gondoltam, hiszen nem nem tudtam a többiekkel futni menni, és a hajóban is labilisabb voltam.

– Nem kicsit kellett ahhoz eltökéltnek lenni, hogy mégis ottragadt a Fradinál….

– Ezt egy ott dolgozó utánpótlásedzőnek, Endreffy Lórántnak köszönhetem, aki sokszor megkért, hogy segítsek neki. Tanítgattuk, illetve együtt vittük túrázni a kicsiket, így elkezdtem az edzői pálya felé irányulni. Első állásomat mégsem a Fradinak köszönhetem, 1971 nyarán az Elektromosból a szezon közepén távozott az edző, odavettek egy hónapra, mert addigra már volt segédedzői papírom. Az egy hónapból végül majdnem három év lett, szép eredményeket értem el, például magyar bajnoki címet nyert nálam Pallovits Angyal – aki később Kovács Katalain nevelőedzője lett – ami azért volt nagy dolog, mert az Elektromos előtte évekig nem nyert aranyérmet a bajnokságon.

– Így hát visszahívták a Fradiba….

– Pontosan, és elkezdtem együtt dolgozni a szakma akkori krémjével. Abban az időben Péhl Jóka volt a szövetségi kapitány, mellette követhettem többek között Parti János, Granek István, Szabó Ferenc és Hajba Antal tevékenységét is, és rengeteget tanultam tőlük. A Fradiból hamar belekerültem a körforgásba, 1976-ban már előfordult, hogy amíg Jóka a válogatott mellett dolgozott, addig én vezettem Rajnai Klári edzéseit, aki a korszak legjobb női kajakosa volt. Aztán a 76-os olimpiai után Péhl József nem maradhatott kapitány, lekerült Csepelre, ahova mi is követtük Klárival, onnantól kezdve már hivatalosan is az edzője voltam. Fontos hozzátenni, hogy a váltással akkor is hatalmas szerencsém volt, mert ott is kiváló kollégák közé kerültem, mint például a Vass Pista, akit Séra Miklós mellett minden idők egyik legnagyobb edzőjének tartok.

– Éppen a napokban láttam egy korabeli fotót, a 70-es évek végén készült egy válogatott edzőtáborban, ahol fiatal trénerként már ön is ott áll. Milyen érzés volt még a harmincadik születésnapja előtt ilyen lehetőséghez jutni?

Hihetetlen élmény volt. Gondolja el, 6 éves korom óta tulajdonképpen mozgássérült vagyok, mégis volt olyan tornatermi edzése a válogatottnak, amit Parti János megbízásából én tarthattam meg. Tudtam, hogy ott lesz az egész felnőtt keret, előtte egész éjjel nem aludtam. Aztán másnap ott billegtem a rossz lábammal Csapó Géza, Bakó Zoltán, Wichmann Tamás, vagy éppen Foltán László és Vaskuti István mellett, de elfogadtak, pedig az összes gyakorlatot el sem tudtam volna végezni. Az élet más területein sokszor éreztem azt, hogy az állapotom miatt duplán kell megfelelnem, de a sportban szerencsére nem. Elfogadtak, és ez nekem nagyon sokat jelentett.

– És közben persze egyre keresettebb edző lett. Hogyan került végül a Csepelből az akkor még kizárólag utánpótlásneveléssel foglalkozó KSI-be?

– Füzesséry Gyula hívott át 1984-ben, mert egy kolléga kilépett a szakosztálytól, és Simi (Simon Miklós) ott maradt legalább 60 gyerekkel egyedül. Egy évvel később vezetőedző lettem, nagyon jó csapatot építettünk, kenus edzőnek áthívtam a Csepelből Koletics Mikit, és alaptvetően akkor alakult ki a feladásos rendszer a klubnál, 13-14 éves korig Simi foglalkozott a kajakos gyerekkel, aztán átkerültek hozzám. Akkoriban vettem oda az ificsapat mellé segédedzőnek Schmidt Gábort, a szövetség mai elnökét, rajta már akkor látszott, hogy nagyon sokra hívatott, tele volt akarattal és elhivatottsággal.

– 10 éven át volt vezetőedző, gyorsan jöttek a jó eredmények?

– 1987-re már volt ifi válogatott versenyzőnk, később a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi főtitkára, Vékássy Bálint révén világbajnokunk is. Volt több kiváló versenyzőnk akkoriban, például Ács Tamás, Bauer Márton, Kovács Ákos, és csatlakoztak hozzánk a Storcz-fivérek is az UTE-ból, szóval egy tényleg nagyon erős csapat jött össze. 1995-ig dolgoztam a KSI-ben, ahol akkoriban még csak utánpótlásképzés zajlott, ugyanakkor a tehetséges versenyzőim már kinőtték az ifit, ezért az egész csoporttal együtt átigazoltunk az MTK-ba.

– Ahol minden idők egyik legerősebb csapata jött össze, hogy fértek meg egymás mellett a fiatal tehetségek, és a nagy nevek?

– Valóban, ott annyira erős csapatom lett, hogy az 1996-os atlantai olimpia előtt egy-két kivételtől eltekintve az egész felnőtt férfi kajakos válogatott nálam készült. Szerintem jól megvoltunk, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan kaliberű versenyzőkkel dolgozhattam akkor, mint például Gyulay Zsolt és Ábrahám Attila. Aztán az 1996-os olimpia nem úgy jött össze nekünk, ahogy terveztük, elképzelhető, hogy én is hibáztam, illetve akklimatizációs gondok adódtak, amikor megérkeztünk az USA-ba. Atlanta után a csoport feloszlott, én pedig a következő évben már újra Csepelen vezettem egy 30 fős fiatal lányokból álló csapatot. Nagyon jó szívvel emlékszem arra az időszakra is, mert rengeteget kaptam a társaságtól. Nem értünk el nagy eredményeket, de a lányok imádtak lejárni kajakozni, tőlük kaptam pályafutásom legszebb ajándékát, egy 30 fős versenykajak-makettet, amit a magyar válogatott egyik főszurkolója, Ladunga Károly gyártott le, a versenyzőim pedig gyurmából beleformázták saját magukat a hajóba. Ez a relikvia a mai napig kint van otthon az ebédlőben.

– Egész pályafutása alatt jellemző volt, hogy a felnőttekkel való munka után állandóan visszatért az utánpótlásneveléshez, ezt sosem érezte tehernek?

– Talán közhely, de mindkét területen ugyanolyan szívesen és lelkesen dolgoztam. Tényleg hatalmas élmény Gyulay Zsolttal kimenni a vízre, és neki vezetni edzést a motorcsónakból, de ugyanúgy imádtam a kicsikkel is foglalkozni. Az újabb csepeli kitérő után visszatértem az MTK-hoz, ahol többek között az akkor nagyon fiatal Vad Ninettával foglalkoztam, majd újra hívott a KSI a legkisebbekhez. Akkor megmondtam Ninának, hogy tartson velem, ha akar, a KSI-ben edzősködik az egykori tanítványom, Mórocz István, vele folytathatja a munkát, mert én csak a legkisebbekkel szeretnék foglalkozni. Aztán kettőjük kapcsolatának több felnőtt világbajnoki cím lett az eredménye. Közben mi – újra a KSI-ben – Szigeti Viktóriával elindítottunk egy programot a legkisebbeknek, ebből a hat éves munkából olyan nevek jöttek ki, mint Gazsó Dorka, Bakó Olga, Racskó Fruzsina, vagy éppen Varga Ádám. Nekem pedig legalább akkora öröm volt 20-30 kisgyereket három nap alatt a nulláról megtanítani kajakozni, mint korábban Gyuzsóval dolgozni. De hasonlóan szívesen foglalkoztam 2005 és 2008 között Angyal Zoltán kapitánysága idején az U23-as válogatottal vezetőedzőként, hiszen abba a csapatba tartozott akkoriban például Kozák Danuta, Dombi Rudolf, Sík Márton, és az MKKSZ mostani szakmai igazgatója, Boros Gergely is.

– Aztán 2013-ban, több mint 40 év után befejezte az edzősködést, miért?

– Mindig is azt gondoltam,  hogy edzőként addig tudok hiteles maradni, amíg egészséges vagyok, és megvan az energiám ahhoz, hogy átadjam a tapasztalataimat, ez az állapot nálam 63 éves koromig tartott. De azóta sem ülök állandóan otthon, van egy telkem Nagymaroson, szemben a fellegvárral, kora tavasztól késő őszig gyakorlatilag ott élek. A “birtokot” életem egyik fő művének tartom, főzőcskézek a kertben, és barátokkal csodálom a panorámát. Az edzői pályafutásomra pedig szívesen gondolok vissza, sokkal több jót kaptam a sportágtól, mint nehézséget. Volt szerencsém kiváló kollégákkal, és versenyzőkkel együtt dolgozni, és nagyon meg tudok attól hatódni, amikor meghallom, hogy a korábbi tanítványok milyen szép emlékeket őriznek az együtt töltött évekről. Természetesen nem lehetett minden versenyzőmből olimpiai-, vagy világbajnok, de rengetegen lettek sikeres emberek az élet más területein, és ha erre gondolok, akkor nagyon elégedettnek érzem magam.

Elment Szent Jupát földi helytartója

Hosszan tartó, súlyos betegség után 72 éves korában szerdán késő este elhunyt Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes kenus, Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója. A sajtót, és a közösségi médiát elárasztották a megemlékezések, az ország egy emberként síratja a kenukirályt.

Hír

Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Egész pályafutása alatt, 1962-től 1983-as visszavonulásáig az MTK kenusa volt.

Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.

1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

Sportpályafutását 1983-ban fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be.

1979-ben az év sportolójának választották. 1991-ben bekerült a magyar sport halhatatlanjainak klubjába. 1998-ban kézlenyomata felkerült a Csillagok Falára. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.

2020 janárjában az Év Sportolója gálán Wichmann Tamás átvehette a Magyar Sportújságíró Szövetség (MSÚSZ), és a a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) életműdíját is.

A díjátadáson Deutsch Tamás, az MTK elnöke így méltatta a bajnokot:

“50, 100, 200 év múlva, ha valaki, és sokan lesznek ilyenek, apaként, nagyapaként, tanárként, edzőként, vagy sportújságíróként más emberek elé példát akar állítani, akkor Wichmann Tamás élettörténetét fogja elmesélni. Azt a regénybe illő történetet, ami tele van sikerekkel, győzelmekkel, dobogós helyezésekkel, tele van kitartással, tisztességgel, barátsággal, tele van szeretettel, tele van vagánysággal, tele van valami egészen hihetetlen, megtörhetetlen akarerővel. Majd 50, 100, 200 év múlva, amikor példát állítanak apák, nagyapák, edzők, és újságírók mások elé, akkor azt fogják mondani, hogy légy olyan, dolgozz, sportolj, élj úgy, mint Wichmann Tamás. Számora megtisztelő, és megható, hogy apaként, nagyapaként, az MTK elnökeként, a MOB alelnökeként talán

minden magyar nevében mondhatom ki, mindent köszönök Tamás, amit tőled kaptunk, igyekszünk olyanok lenni, mint Te.”

Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első “alternatív” kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok “védőszentjéről” nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.

Amikor 2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül.

A kenukirály életéről és karrierjéről készült “Magyar Lapát” című portréfilmet 2020 januárjában nagy sikerrel mutatta be a Kolonics Alapítvány az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A bemutatón adta élete utolsó interjúját a Kajak-Kenu TV-nek.

Wichmann Tamást, számtalan kajakos és kenus örök példaképét az egész sportág gyászolja. Sokan közülük a Kenus sirató soraival búcsúznak a közösségi oldalakon:

Kenus sirató

Hogyha egyszer meghalok,
Elvisznek az angyalok,
Fektessetek kenumba,
Bocsássatok a tóra.
Rakjatok meg kövekkel,
Amíg a víz el nem nyel.
Ringatnak a hűs habok,
Szent Jupáthoz eljutok.
Betoppanok elébe,
Lejattolok ővéle.
Kenus élet, de szép volt!
Kár, hogy tovább nem tartott.
Bizony, tovább nem tartott!

Isten nyugosztaljon, Tamás!