Mégse

Gazdálkodási rendszerváltás előtt

Dr. Baráth Etele közgyűlési elnök vezetésével az elmúlt hónapokban intenzíven dolgozott a Magyar Kajak-kenu Szövetség (MKKSZ) Stratégiai Bizottsága azon, hogy javaslatokat dolgozzon ki a pénteki közgyűlésre, ahol a küldöttek a sportág gazdasági fenntarthatóságát is tárgyalhatják majd. A cél, hogy a szakosztályok úgy használják fel a jelenleg kapott kiemelt sportági támogatásokat, hogy hosszú távon csökkenjen függőségük a Szövetség központi elosztási rendszerétől.

Hír

„A jelenleg folyósított kiemelt állami forrásokat az egyesületeknek jó gazda módjára kel felhasználnia, termőre fordítania. Az ehhez szükséges szemléletváltozáshoz igyekszünk a pénteki közgyűlésen hozzájárulni – mondja Dr. Baráth Etele, a Stratégiai Bizottság vezetője. – Bár a választások eredménye egyfajta garanciát jelent arra, hogy a kormányzati támogatásokat továbbra is élvezhetjük, de talán éppen ezért most van itt az ideje a komoly gazdálkodási rendszerváltásnak.”

Idén, a tavaszi közgyűlésen a tavalyi költségvetés és a hivatalos pénzügyi beszámolók elfogadásán túl egy komoly stratégiai kérdést is tárgyalni fognak a sportág küldöttjei. A Stratégiai Bizottság tagjai a sportági hosszú távú fenntarthatóság kérdéskörében fogalmaznak meg tanácsokat, elsősorban a tagszervezetek számára.

„Fel kell készülnünk egy olyan időszakra is, amikor a központi szervezetek már nem osztják olyan bőkezűen a támogatásokat, mint manapság. Erről évek óta beszélünk, de

most van arra pénzünk, hogy elkezdjünk befektetni a jövőnkbe is.

Bizottságunk azon is dolgozott az elmúlt hónapokban, hogy a kisebb és nagyobb egyesületek részvételével felkutassa azokat a helyi erőforrásokat, amelyek nehezebb időkben képesek lehetnek kipótolni a csökkenő központi támogatásokat. Ez hozzájárulhat a sportági regionális működés, önállóság fejlődéséhez is” – folytatta Dr. Baráth Etele.

A bizottság elnöke utalt arra is, hogy a kajak-kenu sport infrastruktúrája rengeteget javult az elmúlt években. Így Baráth Etele szerint most már nem az építkezés az elsődleges, hanem a kibővített és felújított létesítmények és az új eszközök állagának megőrzését kell hosszú távon finanszírozhatóvá tenni.

„Nemcsak a szépen gyarapodó infrastruktúrát kell fenntarthatóvá tenni, hanem magát a rendszert, benne értve például a megemelkedett edzői fizetéseket is.

Olyan fejlesztésekre kell most fókuszálni, amelyek évtizedekre önellátóbbá, anyagilag függetlenebbé teszik a sportágat. Ennek csak egyik eleme, hogy az egyesületeknél piacképes szolgáltatásokat nyújtunk azoknak, akik a szabadidejüket a vízen szeretnék eltölteni. Fel kell készülnünk arra is, hogy adott esetben egy mainál rosszabb demográfiai helyzetben se csökkenjen a létszámunk. Ehhez hozzájárulhat a megfelelő sportorvosi-, diagnosztikai háttér kialakítása, amely segíti a tehetségmenedzselési programjainkat és hosszú távon egészség-centrikussá teszi a kajak-kenut, ami így egyfajta életmód mintával szolgálhat. A regionalizmust is erősíteni kell, ami a helyi kapcsolatrendszer hatékonyabbá tételével szintén hozzájárulhat a fenntarthatósághoz” – tette hozzá Baráth Etele, aki azt is kiemelte, ezt a munkát úgy kell elvégezni, hogy a sportág közben megtartsa az eredményességét, mert a legtöbb támogatásnak továbbra is az olimpiai érmekben mérhető siker a záloga.

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.

A vb-re hajrázta magát Bodonyi és a Kárász, Kozák páros

A Kárász Anna, Kozák Danuta páros és Bodonyi András nyerte a világbajnoki indulásról döntő szétlövést Szolnokon.

Hír

Az első szétlövésben az első válogatón győztes Medveczky Erika, Csipes Tamara kettős a második válogató győztesével, a frissen alakult Kárász Anna, Kozák Danuta duóval csapott össze a kajak párosok 500 méteres versenyében. A táv első felében fej-fej mellett haladt a két hajó, 250-300 méternél váltott tempót a Kárász, Kozák kettős, és végül magabiztosan, mintegy fél hajó előnnyel nyert, ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra.

A második szétlövésben C-1 1000 méteren, tehát olimpiai számban Bodonyi András és Kiss Tamás küzdött meg a vb-indulásért. Hasonló volt a forgatókönyv, mint az előző futamban, az elején szoros volt kettőjük harca, majd Bodonyi ritmust váltott, és a hajrát jobban bírva győzött. Bodonyi András először állhat rajthoz felnőtt világbajnokságon, ha Hüttner Csaba és a szakmai bizottság is így dönt. Várhatóan a jövő héten hirdet hivatalos keretet a szövetségi kapitány.

A világbajnokságot Portugáliában rendezik meg augusztus 22. és 26. között.