Mégse

Folytatás, száz százalékon

A lelkesedése, a derűje, sőt, még a testsúlya is a régi. Szakmai- és élettapasztalatokban viszont jócskán gyarapodott az elmúlt idők során. Simon Miklós tíz év után tért vissza a hazai vizekre, Kárász Anna és Vad Ninetta trénereként.

Hír

– Népes vendégsereg köszöntötte nemrég a hatvanadik születésnapja alkalmából, noha hivatalosan már tavaly márciusban betöltötte ezt az életkort. Ez utóbbi tény azonban gondolom, semmit sem vont le az élmény értékéből…

– Sőt! Az elmúlt kerek évfordulók a magányosan töltött születésnapokról szóltak, holott ilyenkor mindenki igyekszik együtt lenni a családdal és a barátaival. Nekem ez az ötvenediken sem sikerült: kinn voltam Nottingham-ban, egy szál magam. Akkor volt ez, amikor kitelepültem; egyedül, egy nagyon egyszerű hotelszobában laktam, nem volt túl lélekemelő helyzet. Tavaly márciusban is csak nagyon szűk körben tudtunk ünnepelni. Akkor zajlott a visszaköltözés, a nejem félúton volt Magyarország és Anglia közt. Most az év elején többször is beszélgettünk erről és ennek nyomán – ha némi csúszással is – végre alkalmam volt egy nagy, tényleg emlékezetes ünneplésre. A feleségem teljesen titokban szervezte ezt a meglepetést, több hetes munkával. Óriási öröm volt.

– Az efféle kerek évfordulók táján gyakran készít az ember egyfajta számvetést az életéről. Önnek voltak ilyen gondolatai?

– Megmondom őszintén, nem. Egyfelől, mert pont akkor nagyon mozgalmas volt az életem és nagyon lekötöttek a változások, másrészt nem is vagyok az a típus, aki visszatekintget. Talán azért is, mert amúgy lelohasztana egy ilyen nosztalgikus visszanézés. Persze, ha számot kéne vetnem, akkor azt gondolom, nagyon pozitívban van minden. Ha volt is néhány dolog, ami negatív, egy idő után arról is kiderült, hogy végső soron előnyömre vált.  Minden történik valamiért és utólag érti meg az ember hogy a negatív történés sem volt rossz, csak eltolt egy irányba. Ennek azért is van jelentősége, mert én alapjában véve nem voltam egy változásokra törekvő ember. Szeretem a stabilitást. Egy azonban egészen biztos: ha a feleségem nem állt volna mindenben mögöttem, támogatva a döntéseimet, sokszor alárendelve a saját, egyéni érdekeit, akkor nem az lennék, aki ma vagyok. Rengeteget köszönhetek neki.

– Csak hogy tovább növeljük a pozitívumok számát: még a kollégái is alig hiszik, hogy elmúlt hatvan…

– Azt hiszem, ez egy genetikai szerencse, konkrétan édesanyám révén. Azt hiszem, jó néhány negyvenéves megirigyelhetné azt az energiát, amivel ő rendelkezik és lehet, hogy csurrant-cseppent belőle nekem is. A másik ok: ez a közeg, ami fiatalon tartja az embert. Folyamatosan fiatalok közt lenni egy dolog, de ahhoz, hogy megfelelően fel tudjam készíteni őket, nagyon át kell élni és meg kell érteni az ő helyzetüket, a gondolkodásmódjukat.  Olyan ez, mint a gyereknevelés. Akkor tudom jól nevelni őket, ha képes vagyok az ő szemükkel látni a világot.

– Bár korábban utánpótláskorú fiúkat is trenírozott, már jó ideje csak nőket edz. Mit gondol, mi az az edzői sajátosság, ami  elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki ebben a szakágban megállja a helyét?

– Egy mondatban összefoglalva: nagyon-nagy tisztelete a női nemnek. Ez  fontos. Alapvetően egy romantikus  lelkületű ember vagyok, annak idején imádtam a romantikus filmeket a moziban és mindig elképzeltem, hogy én az adott helyzetben mennyire tudnék udvarias  vagy gentleman lenni azzal a hölggyel, aki együtt van velem.

Próbáltam mindig is úgy viszonyulni a női nemhez, hogy abban ott legyen a tisztelet. Már kislánykorukban is, hiszen kilenc-tíz éves korukban kezdtem el foglalkozni a versenyzőimmel. Azt gondolom, ezt ők megérzik és nagyon tudják értékelni.

Ez az emberi része a dolognak. Ami a szakmait illeti: az évek során megismertem, milyen optimális lehetőségei vannak a nők terhelhetőségének és milyen fajta edzésmódszerek működnek náluk. Meg kell találni a megfelelő arányt, hogyan lehet jó értelemben egy kicsit fiúsítani a lányokat. Természetesen voltak zsákutcák, de aztán fokozatosan letisztultak a dolgok.

– Kozák Danuta is tagja volt annak a  hajdani „kislánycsapatnak”. Mennyire volt akkor érzékelhető, látható a benne rejlő potenciál?

– Alapvetően jellemző rám, hogy mindenkiben potenciális bajnokot láttam, akik szerettek edzésre járni és hajlandóak voltak dolgozni. Mindenkinek bizalmat adtam és hittem benne, hogy magyar bajnokot vagy akár olimpiai bajnokot csinálok belőle, illetve, hogy közösen eljutunk oda. Aztán természetesen lassan kiderült, hogy ki meddig képes elérni fizikailag,  technikailag és aszerint alakultak a személyes célkitűzések. Senkinek sem szerettem volna törést,  de még csak csalódást sem okozni azzal, hogy azt sugalltam volna, hogy belőle biztosan olimpiai bajnok lesz. Inkább közösen kitűztük azokat a célokat, ami reálisnak volt tekinthető. Egy kollégám mondta, hogy „olimpiai bajnoknak születni kell” és én ezt nagyon igaznak tartom. Persze, fel kell nőni ahhoz a szinthez, végig kell menni az úton és el is lehet rontani azt. Ami viszont talán ennél is fontosabb:  nem lehet mindenkiből olimpiai bajnok, de mindenki lehet a maga bajnoka, a saját céljainak győztese.

– Sikeres edzőnek is születni kell?

– Valami sorsszerűségnek lennie kell, már csak a magam történetéből kiindulva is. Jó párszor megtörtént már, hogy én próbáltam erről az ösvényről elmenni és mindig visszapofozott az élet. Tehát úgy tűnik, létezik egy fő csapás – legalábbis én ebben hiszek – és ha az adott, akkor a legjobban kell csinálni. A sport erre amúgy is a legjobb terület: ha valamit csinál az ember, akkor azt száz százalékosan tegye.

– Annak idején egy sikeres, ígéretes edzői pozícióban bicsaklott meg a hazai pályafutása, amikor a világbajnoki címig kísért Benedek Dalma másik edzőnél folytatta tovább. Abban a szituációban is működött a száz százalék:  a totális váltás formájában…

– Amikor szembesültem a helyzettel  – mégpedig úgy, hogy Dalma nyilatkozott egy sportműsorban – az első gondolatom az volt, hogy Úristen, akkor mi lesz velem. A második az, hogy akkor együtt maradok a megmaradt csoporttal, amiben Szabó Gabi és Danuta is benne volt, de aztán napról-napra kiderült, hogy kőkeményen beindult egyfajta aknamunka, ami arra irányult, hogy szétzilálják a csapatot. Ez volt aztán a fő oka, hogy akkor én az adódó lehetőséget megragadtam. A londoni olimpiára való tekintettel épp meghirdettek egy edzői állást Angliában és így jött a következő lépés, hogy akkor én kitelepülök. Visszanézve azt mondom, jó döntés volt. De azt is hozzáteszem – főként a fiatal kollégák kedvéért – hogy azért nem kolbászból van ott a kerítés és nem sok hely van a világon, ahol a kajakedzők helyzete olyan jó lenne, mint nálunk. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy az ottani edzők alapszinten vannak, nem kvalifikáltak és nem is igazán hajlandóak arra, hogy tovább képezzék magukat.

– „…Aki felfutatta a brit kajaksportot” – ilyen és hasonló szalagcímekkel kommentálták a közelmúltban a személyét. Mit jelent ez Önnek?

– Amire nagyon büszke vagyok, hogy teljesen más rendszerben, más körülmények közt is tudtam adaptálni, amit itthon tanultam és amíg hagyták, addig jól is működött a dolog. Voltak részsikereink, például hogy odaértünk a négyes női mezőny krémjébe. Ott voltunk a magyarok és a németek utáni csapatok közt: a lengyeleket már lenyomtuk, a beloruszok meg akkor jöttek fel. Aztán sajnos ez az egész szétrobbant és Angliában már nem sikerült befejezni azt, ami kerekké tehette volna azt a történetet, de a mérleg még így is pozitív.

– Mit köszönhet elsősorban annak a kinn töltött tíz évnek?

– A legnagyobb nyereség  az, hogy már merek váltani, merek nyitni. Magyarországon az én szocializmusban nevelődött korosztályom eléggé zárt maradt ezen a téren. Ilyen szempontból az önbizalmamat is növelte annak megélése, hogy bármilyen helyzetet meg lehet oldani. Mondjuk a hazatelepülés sem volt egyszerű, még ha a hazájába is jött vissza az ember, mert tíz év alatt nagyon sok minden változott. De szerencsére vannak dolgok, amik jó irányba.

– Nem példa nélküli ugyan, de sajátos helyzet, ha valaki a saját lányát is edzi. Hogyan élte meg ezt a feladatot?

– Számomra első a család, ez megkérdőjelezhetetlen. Így különösen sokat jelentett és jelent, hogy a saját lányomnak is tudok adni valami extrát abból, amire én képes vagyok a magam területén. Hozzá tudom segíteni sikerekhez, előrelépéshez. Ez nagyon nagy ajándék mindkettőnknek;  éppen azért, mert nem megvehető dolog, nem egy tárgy, hanem olyan valami, amit közösen hoztunk létre. El tudott jutni a nemzetközi élvonalba ifi szinten, később pedig ki tudott jutni  az első olimpiájára. Ez óriási dolog volt számomra, ugyanakkor hatalmas lelki teher is, főként, hogy ha ilyen jó kapcsolat van szülő és gyerek közt, mint köztünk. Azokat a pillanatokat ugyanis nagyon nehéz feldolgozni, amikor ő mélyponton van, mert nem megy neki annyira, holott tudom, hogy mindent megtett azért, hogy eredményes legyen. Ezt a többi versenyzőmnél is átérzem, de nem ennyire.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben még lesznek közös sikereik?

– Én nagyon akarom, hogy ez így legyen. Hogy mikor – egy éven belül vagy a tokiói olimpia után, azt még nem tudni. A választ majd megadja ez az év. Ha viszonylag jól sikerül, akkor ő szeretné az olimpiáig tartó időszakot még kint tölteni. De folyamatosan kontaktban vagyunk és így is segítek neki, amit tudok. Egy viszonylag elismert dán edzővel dolgozik együtt, aki már bizonyított. De ő is szeretne egyszer visszajönni és biztos, hogy helye lenne itt: nagyon jó a hangulat, nagyon jó kis csapatot alkotnának együtt.

– Tekintve a korábbi történéseket, dolgozik most Önben egyfajta bizonyítási szándék?

– Érdekes, de nincs bennem ilyen. Amikor kimentem, ezt az egészet el is engedtem, tiszta szívemből mondom.

Nem volt bennem harag. Nyilván nem bontottam pezsgőt, amikor a hűtlen versenyzőm nem jutott ki, de nem is ejtettem könnyet. Elengedtem az egészet és azt mondtam: nem élhetem le az egész életemet nehezteléssel.

Sokkal jobb, ha mindig az aktuális feladatra koncentrálok. Nem a bizonyítási vágy motivál, hanem az, hogy a versenyzőim most rám bízták az életüket és én maximálisan segítem abban őket, hogy elérjék a céljainkat. Ebben az értelemben csak nekik szeretnék bizonyítani és magamnak.

– Mit gondol, miért épp Önnek szavazott bizalmat Kárász Anna és Vad Ninetta?

– Ezt én is megkérdeztem, amikor elkezdtünk együtt dolgozni. Azt válaszolták, hogy figyelték, milyen sikereket értem el és kikkel. Ez alapján pedig úgy gondolták, nem lehetek rossz. Egyébként az is elmondták,  hogy a választásnál nagyon sok szempontot figyelembe vettek és az edző személye csak egy volt a sok közül. Végül viszont én maradtam a kalapban és nagyon örülök, hogy ez a találkozás összejött.

– Mi jelentette a legfőbb kihívást az indulásnál?

– Először dolgozom ennyire kis csapattal, de ezen belül is a legnagyobb kihívás egyensúlyozni a két hihetetlenül erős egyéniség közt, akik ráadásul a kezdeteknél nem igazán voltak ugyanazon a hullámhosszon. Olykor talán vért izzadva, de sikerült hidat képezni köztük és most már valóban csapattá formálódtunk így hárman. Próbálok figyelni az apró jelekre, akár fizikai, akár lelki szinten, azok függvényében pedig rugalmasan megváltoztatni a napi feladatot és ha szükséges, egyéni motivációkat adni.

– Milyen teljesítménnyel lenne elégedett az idei szezonban?

– Mindkét versenyző világklasszis, mindketten bizonyítottak már, mielőtt hozzám kerültek volna. Abban bízom, hogy tudják hozni a maguk szintjét és ezáltal egyértelműen esélyesek a vb-csapatba kerülni. Hogy milyen versenyszámban, azt nehéz megjósolni, de az biztos, hogy elsősorban K-1 500-ra készülünk, illetve vannak kisebb célok is. Az is kérdés, hogy a többi lány mit fog alkotni. Azt hiszem, tavaly senki sem számított arra, hogy Medveczky Erika ennyit fog fejlődni és Takács Tamara is mutatta már az oroszlánkörmeit. Szóval azt gondolom, hogy minden idők egyik legizgalmasabb női kajakos szezonja előtt állunk. De hát épp ezért is ilyen erősek a magyar lányok, mert ilyen kemény darálóból kell kikerülniük.

– A hatvanegyedikre azért bont majd egy pezsgőt?

– Hát persze! A napján ugyan edzőtáborban leszek, de most már visszatérek a tradicionális ünneplésre: Kiss István kollégámmal, Vidivel évekig tartottuk azt a szokást, hogy Sevillában –ahol épp ő is edzőtáborozott ilyenkor a csapatával –  szertartásszerűen elmentünk egy tapas bárba a jeles nap alkalmából. Az utóbbi két év kimaradt. De most bepótoljuk mindezt Dél-Afrikában!

Gigászi harc várható az olimpiáért

Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya bízik benne, hogy az augusztusi hazai rendezésű világbajnokságon a mieink megszerzik az olimpiai kvóták nyolcvan százalékát. A kapitány az Origónak adott interjúban beszélt a kenus szakagában bekövetkezett radikális változtatásokról, a válogatott idei célkitűzéséről és Kozák Danutáról, aki szülés után visszatérve három világbajnoki címet és két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, ezzel az Év sportolója gálán Hosszú Katinkát megelőzve az év női sportolója lett.

Hír

Augusztus végén a magyar válogatott az éremtáblázat második helyén végzett a portugáliai világbajnokságon, a pontversenyt viszont megnyerte. Ezt követően a legtöbb versenyző elment a megérdemelt pihenőjére. Ön szövetségi kapitányként mivel töltötte az idejét?

Októberben elmentünk a 2020-as olimpia helyszínére, Tokióba, ahol terepszemlét tartottunk. Korábban már kint voltunk Schmidt Gábor elnök úrral, hogy megnézzük, milyen szállodák és edzőtábori lehetőségek vannak. Most egy tízfős csapattal sikeresen teszteltük a helyszínt. Igyekeztünk feltérképezni a külső körülményeket. Próbáltuk az akklimatizációs időpontokat belőni, és az orvosi csapattal teszteltük azokat a sarokpontokat, amikhez majd alkalmazkodni kell Tokióban.

Melyek lesznek ezek a sarokpontok?

A legnagyobb probléma

az elképesztő hőség és a majdnem kilencven százalékos páratartalom lesz.

Az egyik legfontosabb feladatunk a várható nagy melegben a folyadékpótlás lesz. És persze alkalmazkodnunk kell a nyolcórás időeltolódáshoz, ami korántsem lesz egyszerű, pláne, hogy ilyen magas a páratartalom.

Hüttner Csaba szerint nagyon hasznos volt a japán túra

Gyakran előfordul – más sportágakban is –, hogy amikor ilyen körülmények vannak, akkor a sportolók jóval korábban, akár egy hónappal előbb kiutaznak a verseny helyszínére, hogy szokni tudják a körülményeket. A mieink esetében is így lesz?

Kizártnak tartom, hogy sokkal korábban kiutazzunk az olimpia helyszínére. Nem azért, mert megoldhatatlan, hanem mert a versenyzőink a saját körülményeik között tudnak a legjobban edzeni. Ebben a kilencven százalékos páratartalomban edzeni sem ideális, mert sokkal jobban igénybe veszi a szervezetet. Minél kevesebb időt szeretnénk kint tölteni, de annyit muszáj, amennyi az átálláshoz és az akklimatizációhoz szükséges.

Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között borulhat a papírforma, és meglepő eredmények születhetnek?

Egy olimpián bármikor felborulhat a papírforma, de szerintem nem ez lesz a teljesítményünk sarokpontja, hanem a pálya minősége, amit majd az előolimpián tudunk először tesztelni. Úgy néz ki, hogy

a városban lesz a kajak-kenu verseny,

a nyílt vízből leválasztva lesz kialakítva a pálya két betonfal között. Ez kajak-kenu versenyekhez nem éppen ideális, de jelen pillanatban a japánok és a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség közösen terveznek egy hullámfogó rendszert, amit majd idén tesztelnek az evezős világbajnokságon.

Férfi kenusaink nem szereztek érmet a világbajnokságon. Ezután ön azt mondta, radikális változtatásokra van szükség a férfi kenuban. Hogy állnak most ezen a téren?

Indítottunk egy programot, olyan versenyzőkkel, akik potenciálisan résztvevői lehetnek a szegedi világbajnokságnak, vagy akár az olimpiának is. Jelenleg nyolcan vannak, négy jobbos és négy balos. Mike Róbert, Kiss Tamás, Bodonyi András és Fekete Ádám a jobbosok. Korisánszky Dávid, Hajdu Jonatán, Viola Viktor és Kiss Balázs a balosok. Megpróbáljuk őket egy mederbe terelni. Jelenleg is közösen készülnek Tatán, háromhetes ciklusokban. Megpróbáltunk ennek a programnak olyan keretet adni, hogy ne kelljen mással foglalkozniuk, csak a felkészüléssel. Fontos, hogy legyen egy rendszer, és

ne kényelmesedjenek bele abba a munkába, amit otthon évek óta végeznek.

A legfőbb érv a program mellett nemcsak az volt, hogy ezzel versenyzőinket kimozdíthatjuk rutinná vált szokásaikból, de azt is láthatják, hogyan készülnek legnagyobb ellenfeleik. Próbálunk versenyhelyzetet teremteni, hogy kihozzuk belőlük a maximumot. Természetesen, ha úgy adódik, mások is csatlakozhatnak, de akár el is válhatunk emberektől.

Férfi kenusaink külön csoportban kőkeményen dolgoznak

Hogy néz ki pontosan a magyar válogatott idei programja?

A magyar válogatott A és B keretével február végén indulunk Dél-Afrikába hat hétre edzőtáborozni. Csak Bodonyi Dóra és Szabó Gabriella nem jön velünk. Előbbi Portugáliába megy felkészülni, utóbbi pedig Floridában fog tréningezni. Miután hazajöttünk, lesz egy rangsoroló verseny, hogy fel tudjuk mérni a versenyzők állapotát, majd a júniusi minszki Európa Játékok előtt tartunk két válogatót. Fontos hangsúlyozni, hogy

Fehéroroszországba is azzal a csapattal fogunk utazni, amelyik elindul majd a szegedi vébén.

A vb előtt lesz egy formába hozó edzőtábor. Fontos, hogy jól szerepeljünk a hazai világbajnokságon, hiszen az olimpiai kvóták hetven-nyolcvan százalékát itt lehet megszerezni, és természetesen azt akarjuk, hogy minél többet begyűjtsünk, és ne kelljen pótkvalifikációra mennünk.

Tavaly a világbajnokság előtt azt mondta, tíz érmes helyezéssel lenne elégedett. Az idei szegedi vb-n is emeli a tétet?

A szegedi világbajnokság sokkal erősebb lesz, mint a két legutóbbi (2017-ben a magyar csapat 5 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzéremmel az éremtáblázat harmadik helyén zárt a racicei világbajnokságon, 2018-ban a portugáliai Montemor-o-Velhóban 6 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzérem volt a mieink mérlege – a szerk.), mert ez olimpiai kvalifikációs verseny lesz. Az olimpiai versenyszámokban óriási harc várható, a négyesek mezőnyére ez hatványozottan igaz, ugyanis ott lehet majd a legtöbb kvótát szerezni. Persze, nagyon elégedett lennék tíz éremmel, de akkor lennék a legboldogobb, ha minden lehetséges kvótát megszereznénk, amire szükségünk van.

Közeledni kell a német és a spanyol négyeshez férfi egységünknek

Hogy haladnak az előkészületek a Maty-éri kajak-kenu pályán?

Nagyon jól. Folyamatosan fejlesztik a gyaloghidat az osztószigetre, hogy az edzőket és a nézőket is ki lehessen szolgálni, valamint a televíziós közvetítés kamerái is a túloldalra költöznek, így a képernyők előtt ülőknek is látványosabb lesz az idei világbajnokság. Zajlik a céltorony és a nézőtér átépítése is. Bízom benne, hogy a felnőtt magyar bajnokságra elkészül, és a vb előtt le tudjuk tesztelni a pályát.

Tavaly a férfi kajak szakágban nem volt külön válogató a négyeseknek. Az egyesek 200 és 400 méteres, illetve a párosok 500 méteres eredményei alapján állította össze a csapathajót. Ez idén sem változik?

Közel hasonló lesz az elv. A női kajakban nem változott semmi, ott az egyes teljesítmények alapján lehet bekerülni a csapathajóba, illetve a páros teljesítmények is befolyásolhatják a négyes összetételét. A férfiaknál a 400 és a 200 egyes, valamint az 500 páros eredménye alapján lehet bekerülni a négyes hajóba. Ami újítás, hogy

a második válogatón az általam összerakott négyes kihívható lesz.

Persze, csak azok állhatnak oda a második válogatón, akik teljesítik azt a bizonyos szintet, amit én a válogatási elvekben leírtam.

Akkor tehát az sincs kőbe vésve, hogy a Portugáliában aranyérmes női kajaknégyes (Kárász Anna, Kozák Danuta, Medveczky Erika és Bodonyi Dóra) összetétele is változatlan marad?

Nem, egyáltalán nincs. Főleg azért nem, mert mind a hat olimpiai kvótát meg akarjuk szerezni, viszont aki párosban indul a világbajnokságon, az négyesben már nem szerezhet kvótát, így nem lehet átfedés az egységek összetételében.

A Kárász, Medveczky, Kozák, Bodonyi négyes is változhat

A férfi kajakosok között van három óriási tehetség, akik egyéniben és párosban is megmutatták már magukat. Birkás Balázs és Balaska Márk Racicében és Montemor-o-Velhóban is aranyérmet nyert K2 200 méteren, míg Kopasz Bálint folyamatosan dobogóért harcol K1 1000 méteren. A közelmúltban mindhárman elhintették, hogy szeretnének bekerülni a négyes hajóba. Van rá esélyük?

Ha Kopasz Bálint a válogatón nem nyeri meg az 1000 egyest, akkor természetesen a legjobb 500 méteres versenyezők között ki lesz próbálva a négyesben. De az a véleményem, hogy az ő igazi útja az 1000 méter egyes, márpedig a válogatási elvek kizárják, hogy valaki duplázzon, mert ha négyesben olimpiai kvótát szerzett valaki, akkor azt egyesben már nem teheti meg ugyanaz a személy, és akkor elbuktunk egy kvótát. Márpedig mind a hat kvótára szükségünk van férfi kajakban. Ugyanezt gondolom Birkás Balázsról is. Ha 200 egyesben ő lesz a legjobb, akkor nem ülhet be a négyes hajóba. Ha más nyeri a versenyszámot, akkor természetesen ki lesz próbálva.

Tavaly Kozák Danuta kimagaslott a mezőnyből – gyermeke születése után visszatérve három világbajnoki címet és két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett. Vele nyilván maximálisan elégedett, de vannak-e olyanok, akiktől kicsit többet vár az idei szezonban?

Majdnem biztos vagyok benne, hogy az olimpiai bajnok Csipes Tamara – aki tavaly szintén szülés után tért vissza – az idei szezonban egy teljes felkészüléssel többet fog mutatni egyesben, mint tavaly. Illetve Takács Tamarát kell említeni, aki a 2017-es évben kimagasló teljesítményt nyújtott (az év női kajakozójának is megválasztották, miután világ- és Európa-bajnok lett, majd az országos bajnokságon rekordszámú, kilenc aranyérmet szerzett – a szerk.), de tavaly nem tudta kihozni magából, ami benne van. Ha rendben lesz a válla, és csinál egy jó felkészülést, akkor ő is előreléphet, és nem csak 5000 méter egyesben indulhat majd a világbajnokságon.

Takács Tamarára is figyelni kell az idén

Kozák Danuta elvitte a show-t az elképesztő visszatérésével. Idén is lesznek nagy visszatérők?

Janics Natasa Kínában van, és rendszeres fájdalmak gyötrik. Őt nem valószínű, hogy látni fogjuk. Homonnai Luca próbálkozik, de sajnos a sérülése nem úgy javul, ahogy az orvosok szerint elvárható lenne. Egyedül a háromszoros olimpiai bajnok Szabó Gabriella visszatérésében bízhatunk.

Végezetül térjünk vissza Kozák Danutára, aki az Év sportolója gálán Hosszú Katinkát megelőzve az év női sportolója lett. Mi a véleménye a díjról?

Kozák Danuta sokadszorra bizonyította be, hogy ő Magyarország legjobb sportolója – végre meg is kapta a díjat. Szülés után, anyaként visszatérve is a legmagasabb színvonalon tudott teljesíteni. Hihetetlen profizmussal és hozzáállással – ami mindenki előtt példa – tudja ezeket az eredményeket elérni. Amit évek óta letesz az asztalra, az elképesztő.

Nagyon ritka az olyan elhivatott sportoló, mint Danuta.

Méltó helyre került a díj, amit már többször is megérdemelt volna. Ez kicsit a sportág érdeme is, de első sorban az övé. Az, hogy szülés után bármilyen sportban valaki így tudjon visszatérni, arra csak a legeslegnagyobbak képesek.

Kozák Danuta lett az Év sportolója 2018-ban

A sportújságírók szavazatai alapján az ötszörös olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világ- és tizenhatszoros Európa-bajnok lett az év legjobb női sportolója 2018-ban Magyarországon. Danuta szinte utánozhatatlan teljesítményt nyújtott, gyermeke születése után visszatérve tavaly három világbajnoki címet és két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett.

Hír

61. alkalommal osztották ki a magyar sportújságírók (MSÚSZ) szavatai alapján az év legjobb sportolóinak járó díjakat.

A hölgyek között a legjobb háromba az UTE kajakosa mellett a négy rövidpályás világbajnoki-, valamint nagymedencés Eb-aranyérmet is nyerő háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka és a párosban WTA világbajnoki címet szerző és Australian Open győztes Babos Tímea került be az M4 Sport, az Év sportolója díjátadó gálán.

Örülök, hogy van ez a díj, nem mondhatja el mindenki magáról, hogy megelőzhette Hosszú Katinkát

– mondta a színpadon Kozák Danuta, miután átvette a díjat Szabó Tündétől, az EMMI sportért felelős államtitkárától és Csisztu Zsuzsától, a Magyar Sportújságíró Szövetség alelnökétől.

A díjátadó után Danuta arról beszélt az M4 Sportnak, hogy elsősorban a családjának kell megköszönnie az év sportolója díjat.

“Rendkívül hálás vagyok nekik, mert rengeteget segítenek a kislányunk körül. Zora mellett megtanultam, hogy az anyák is tudnak nagyot alkotni és nemcsak a sportban, csak jól meg kell tanulni beosztani az idejüket. A díjat nagyon köszönöm a férjemnek is, aki maximálisan támogat az edzőmként és a páromként is. A pályafutásom egy nagy utazás, amiben már nemcsak ketten, hanem hárman vagyunk” – mondta Kozák Danuta.

A bajnoknő arról is beszélt, hogy nagyon szeretne ott lenni az idei szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, mert a rengeteg magyar szurkoló előtt mindig óriási élmény versenyeznie.

A világbajnoki címet szerző női kajak négyes is bekerült a legjobbak közé az év csapata egyéni sportágban kategóriában, őket csak az ország első téli olimpiai aranyérmét nyerő rövidpályás férfi gyorskorcsolyaváltó tudta megelőzni. A kategória három legjobbja közé bekerült az Európa-bajnoki aranyérmet szerző férfi kardcsapat is.

Az év legjobb férfi sportólja a rövidpályás gyorskorcsolya váltó tagja, Liu Shaolin Sándor lett. Ő a teniszező Fucsovics Mártont és a hazai pályán vb-aranyérmes bírkózót, Bácsi Pétert előzte meg. Az idősebb Liu testvér lett az első olyan sportoló, aki téli sportágat űzve lett az év legjobbja Magyarországon. A díjat a 20. század legjobb atlétájának megválasztott kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewistól, valamint Tarlós Istvántól, Budapest főpolgármesterétől vehette át.

Az év edzője pedig a rövidpályás gyorskorcsolya váltót felkészítő Csang Csing Lina és Bánhidi Ákos lett.

A további kategóriák győztesei:

  • Év gólja: Sigér Dávid (FTC)
  • Év labdarúgója: Gulácsi Péter (Leipzig)
  • Életműdíj (futball): Rákosi Gyula
  • Életműdíj (MOB-MSÚSZ): Jónyer István-Gergely Gábor-Klampár Tibor (asztalitenisz)
  • Év csapata: Győri Audi ETO KC, női kézilabda
  • Az év fogyatékos férfi sportolója: Gelencsér Róbert (szervátültetett atléta)
  • Az év fogyatékos női sportolója: Gyurkó Alexandra (szervátültetett úszó)
  • Az év fogyatékos csapata: női kerekesszékes vívóválogatott
  • Az év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzője: Beliczay Sándor (vívás) – a díjat a kétszeres olimpiai bajnok kajakos, Kőbán Rita adta át.

fotó: MTI/Illyés Tibor