Mégse

Fejben még nem vagyok öreg

Annak idején a magassága miatt csalták le a váci csónakházba. Rövidesen kiderült: a tehetsége révén még inkább ott a helye. Az indiánregényeken nevelkedett „Vadas” – alias Völgyi Péter - ezúttal duplán kerek évfordulót ünnepel: ötven évvel ezelőtt kezdte azt a szezont, amelyben a hazai mezőny legjobbja volt, s nem mellesleg, éppen hetvenéves.

Hír

– A becenevedről már beszélgettünk korábban, így tudom, hogy áttételesen azt is a sportnak köszönheted, mint annyian mások…

– Így van. Válogatottként az edzőtáborokban faltam az indiánkönyveket, azokból merítettem erőt, motivációt. Akik ott voltak velem, sokat ugrattak emiatt, stílszerűen kikötöztek, „megkínoztak”. Ezzel ragadt rám a név. Voltam Bőrös, Bőrharisnya, Vadölő, és végül ebből maradt a Vadas.

– Mennyire volt akkor számodra egyértelmű, hogy egy nemzedékváltó generációhoz tartozol?

– Igazából később, már visszatekintve fogalmazódott meg bennem, hogy milyen szerencsés évjáratban születtünk. Persze, kiemelkedően tehetséges is volt az a csapat; olyan nevekkel, mint Bakó, Szabó, Svidró, Csapó… De adott esetben hiába tehetséges valaki, ha az életkora miatt egy nemzedékváltás félidejében jut oda, talán esélye sincs bekerülni a válogatottba. Mi azonban épp jókor nőttünk föl, és ifiből felnőttbe lépve egyből le tudtuk váltani a korábbi menők – Kemecsey, Szöllősi, Fábián és a többiek – már kiöregedő csapatát.

– Tartod a kapcsolatot az egykori sporttársakkal?

– Ha máskor nem, az év végi, régi sikerekre visszatekintő, szövetségi kajak-kenus rendezvényen mindenképp találkozunk. Az eredményeim szerint idén ott leszek és elvileg az elkövetkezendő négy évben is…

– Mit gondolsz, a termeteden és az eredményeiden túl mi az, amiben még kitűntél a váci kajakosok közül?

– A nemzetközi szinten is eredményesen versenyzők közt én voltam az egyetlen, aki itt kezdte és itt is fejezte be a pályafutását. Persze nekem is volt lehetőségem, hogy elmenjek, például, amikor katona voltam, vagy amikor húszévesen elcsábítottak Szegedre. Csapót akkor hívták oda Szolnokról, Svidrót Miskolcról. Ők maradtak, engem viszont hazahozott a honvágy. Ott nekem a Dunakanyarhoz képest minden túl lapos volt, a víz meg „büdös”.

Ismered a Duna szagát, tudod, miről beszélek.

Van egy jellegzetes illata, mint minden természetes víznek. A Tiszáé más.

– Megbántad valaha is, hogy így döntöttél?

– Hat vébén indulhattam, ahol összesen két második és két harmadik helyezéssel lettem gazdagabb. Ha Szegeden maradok, vagy eligazolok máshová, talán többre vihettem volna. De ez is csak feltételezés. Ami a „ha” mögött van, az mindig ismeretlen. Így utólag azt gondolom, minden így volt jól. Eléggé röghöz kötött vagyok.

– A kortársaid közül többen is említették, hogy olykor álmodnak a kajakozással. Veled is előfordul?

– Mostanában nekem is jönnek vissza sorban az életemben megélt korszakok: a gyerekkorral indult, most pedig épp gépész vagyok az uszodában… Versennyel még nem álmodtam, de kajakozással igen.

– Említenél néhány valóságos, de álomszerűen szép epizódot a pályafutásodból?

– Amikor 17 évesen EORV-t nyertem egyesben Szófiában. Vagy ott vannak például a hajdani „melegvizes” edzőtáborok. Mexikó… Óriási élmények voltak. Az az év, amikor hosszú távon a legjobb voltam és 1000 egyesben is második a Csapó mögött, sőt, előfordult, hogy meg is vertem. Én indultam ’71-ben a vébén is, csak az edzőtáborban kaptunk egy szalmonellafertőzést és teljesen leroggyantunk. Nekem ott tört meg a pályám.

Aztán a következő évben jött az olimpia, és hiába voltam egyesben második—harmadik, nem kerültem be egy négyesbe se. Akkor még mások voltak a válogatási elvek. A pesti egyesületek voltak a dominánsak, a Honvéd, a Dózsa, a vidékiek még nem voltak úgy menedzselve. Amikor az élmezőnybe kerültem, még előnyt is lehetett kovácsolni a vidéki, kis egyesület adta feltételekből, például abból, hogy az ember nehezebb hajókon edződött. Később, más vonatkozásban viszont nem feltétlen volt ezt ideális.

– 15 éven át edzősködtél is Vácott. Milyen stílusban? Milyen szempontok szerint?

– Nagyon sok mindent a Babellától vettem át. A jó dolgait. Rajta kívül edzőm volt a Fábián László, a Kemecsey, az Ürögi is, vagyis több edzőnek a tudását ötvöztem. Mondhatni, eredményesen, hiszen négy ifi világbajnoki címet szereztek a tanítványaim, közülük Pauman Dani pedig később olimpiai ezüstérmes lett. De én nem csak a hajtásra mentem rá; csináltunk közös programokat, moziztunk, elmentünk Gödöllőre biciklivel a Grassalkovich-kastélyt megnézni, Visegrádra bobozni. Az mindegy, hogy szakadó esőben mentünk, meg jöttünk, a lényeg az volt, hogy együtt vagyunk.

Mindent megragadtam, hogy élményeket adjak a versenyzőimnek,

akik a mai napig emlegetik ezeket a kirándulásokat. Úgy emlékeznek vissza, hogy szerettek velem edzeni. Ez még akkor is jó érzés, ha idővel elköszöntek tőlem.

– Ha nem is feltétlen Gödöllőre, de a hosszabb távú biciklizés megmaradt. Aki járatos a Duna menti kerékpárúton, az egészen biztosan sűrűn találkozik veled…

– Igen, a kerékpározás megmaradt, majdnem minden nap, télen is. Igaz , az utóbbi két évben már csak elektromos kerékpárral. Megkoptam… Nyögöm az élsport mellékhatásait. Aki érintett, tudja, miről beszélek. De a baj igazából az, hogy fejben még nem vagyok öreg.

 

 

– Ez nem feltétlen baj…

– Ahogy vesszük. Fejben pozitív vagyok és motivált. Úgy csinálnám még, futnék, versenyeznék… és kicsit irigykedem arra, aki képes rá. Ami pedig nagyon megérint, hogy sorra mennek el a kortársaim. Ez nagyon megráz. Nehéz tudomásul venni. De aztán kimegyek, kerékpározom egyet és minden jó lesz. A szél kimossa az agyamat.

– Mit kérnél ajándékként legszívesebben ezen a kerek születésnapon?

– Hát például azt, hogy a pici lányunokámat, az én kis szerelmemet még láthassam kajakozni. Meg két jó lábat. Két új térdprotézist. Az nagyon kéne…

Szekszárd szintet lépne

Éppen tíz éve, hogy a maratoni világ-, és Európa-bajnok Jámbor Attila feleségével, a szintén korábbi kajakos Inger Nikolettával létrehozta a Szekszárdi Kajak-Kenu Sportegyesületet. A klub azóta szép sikereket ért el, számos korosztályos maratoni világversenyen szereztek dobogós helyezést, a céljuk most az, hogy a következő években a gyorsasági szakágban, olimpiai számokban is előrébb lépjenek.

Hír

“Most fut ki az első csoportunk, akikkel tíz éve elkezdtünk a munkát – mondja a sportegyesület elnöke, Jámbor Attila. – Büszkén mondhatom, hogy közülük hárman-négyen jelenleg is komolyan kajakoznak az U23-as korosztályban, a legsikeresebb Nagy Viki, aki ifiben nyert maraton Eb-t, és világbajnoki aranyat is, tavaly pedig U23-as női K-1-ben negyedik lett a vb-n. Az első csapat után egyébként volt néhány év hézagunk, nem tudtunk akkor a legkisebbekre koncentrálni, hiszen új volt az egyesület is, így nálunk most az ifik kicsit hiányoznak a rendszerből, de nagyon erős kölyök és serdülő korosztályunk van.”

A tolnai megyeszékhelyen komoly hagyománya elsősorban a labdajátékoknak van, Szekszárdról korábban Tolnára kellett átjárnia azoknak, akik kajakozni akartak. Tíz év alatt azonban rengeteg elismerést zsebelt be a kis családi egyesület, amelyet már számon tartanak a városban.

“Idén biztos kiváltunk legalább 70 versenyengedélyt, a szabadidősökkel, és a legkisebbekkel együtt körülbelül 100 fős a létszám. Hogy itt tarthassunk, ahhoz kellett ez a tíz év, most már a kiemelt sportok közé tartozunk Szekszárdon. Akkor léphetünk szintet, ha megépül az új csónakházunk a Sión, a mostani telepünktől párszáz méterre. A pénz megvan hozzá, jelenleg a tervezés zajlik. Ha elkészül, akkor már nemcsak nyáron fogunk tudni a csónakháznál edzeni, így nem kell majd a városi termeket használni a téli alapozás alatt. Ráadásul az új központból vízitúrákat is szervezhetünk, ami plusz bevételi forrás lesz az egyesület számára. Arról nem beszélve, hogy a szabadidősport az eddiginél is több fiatal kedvét hozhatja meg a kajakozáshoz, kenuzáshoz, tehát számíthatunk létszámemelkedésre” – tette hozzá Jámbor Attila.

Az egykori világbajnok kajakos nemcsak a klub elnöke, hanem a vezetőedzője is. Tanítványai eddig inkább a maratoni számokban szerepeltek jól, de Jámbor Attila trénerként a gyorsasági szakágban is szeretne befutni.

“Egyértelműen cél, hogy a gyorsasági szakágban, olimpiai számokban is előrébb lépjünk. Van egy olyan mondás, hogy a kajakosoknál a legjobb továbbképzés a parton van, igyekszem is jó viszonyt ápolni nálam rutinosabb edzőkkel. Ők mindig bíztatnak, hogy nem csináljuk rosszul, jól állunk, a klubunk rendben van, és hogy legyek türelmes, jön majd a jó eredmény az olimpiai számokban is. Saját edzői gárdával, saját versenyzőket akarunk nevelni, és olyan hátteret biztosítani, hogy a legjobbakat is meg lehessen tartani itt Szekszárdon.”

Kincső-Virág 1:1

A két legjobb magyar női kenus kiváló formában kezdte az idényt, kedden délelőtt C-1 200 méteren bizonyítottak. A szolnoki tesztverseny-sorozat első futamát Balla Virág nyerte meg Takács Kincső előtt, a másodikban pedig helyet cserélt a két győri versenyző, délután együtt indulnak NC-2 500 méteren.

Hír

Lyukasnak számít az olimpiai kvalifikáció szempontjából a női kenu egyesek 200 méteres száma, a világbajnokságon tavaly a szegedi Nagy Bianka nem került be a legjobbak közé, így a szövetségi kapitány idén keresi azt a versenyzőt, aki jövő májusban – a szintén szegedi – pótkvalifikációs versenyen megszerezheti a harmadik kvóta. 

Sajnos Balla Virág, és Devecseriné Takács Kincső – miután tavaly párosban ők már szereztek kvótát – nem indulhat a jövő májusi versenyen – pedig kedd délelőtt mindketten megmutatták, hogy 200 egyesben is kiváló formában vannak. 

Az edzésverseny első futamát C-1 200 méteren Balla Virág nyerte 46,86-as idővel, mögötte párja, Devecseriné Takács Kincső lett a második 47.43-al, az UTE versenyzője, Lakatos Zsanett pedig harmadik helyezést ért el 49.03-al.

A második futamban, kisebb hátszélben Takács Kincső győzött, ideje 47.43 lett, a másodiknak Balla Virág érkezett 48.44-el, a harmadikként Nagy Bianka futott be 50.23-al.

“Mindig akkor sikerül jól a felkészülésünk, ha

az ötszáz élvez prioritást,

elsősorban arra építjük az edzésmunkát, 200-on pedig egyszer Virág győz, egyszer én, ezt mindig az adott pálya dönti el” – mondta a második futamot megnyerő Devecseriné Takács Kincső. 

A tesztversenyen délután a férfi K-4 500, valamint a női C-2 500 méteres futamokat rendezik, utóbbibban természetesen a számban világbajnoki ezüstérmes Balla Virág, Takács Kincső páros is érdekelt.