„Először 17 évesen kerültem a padlóra, mert majdnem lemaradtam egy ifjúsági világbajnokságról. Aztán szerencsére sikerült kijutnom a versenyre, de így visszatekintve semmi sem történt volna, ha végül itthon maradok. Ennek ellenére akkor komolyan gondoltam, hogy vége. Aztán 2008-ban, az pekingi négyes ezüstérme után újra abba akartam hagyni. Akkor kezdtem a jogi tanulmányaim, meghíztam és alig-alig járogattam le edzésre, hagytam magam sodródni. Aztán a következő évben valahogy mégis bekerültem a keretbe, Danával megnyertem párosban az első felnőtt világbajnoki címemet és az hatalmas lökést adott. Megtanultam, hogy fiatalon hiába van rengeteg tettvágy az emberben, de kevés a türelme. Pedig fontos, hogy türelmesek legyetek magatokkal szemben és értékeljétek akár a legkisebb, edzésen elért eredményeket is” – mondta a fiatal focistáknak rendezett szalon-beszélgetésen Szabó Gabriella, aki természetesen mesélt a Rióban szerzett élményeiről is.
„Bár utólag csak a sikerek maradnak meg az emberben, de hihetetlen érzelmi hullámvasút volt számomra Rio de Janeiro. Tudom, hogy milyen érzés 51 ezredmásodperccel kikapni, most pedig már azt is tudom, hogy milyen érzés ennyivel nyerni az olimpiai döntőben. 498 méteren át biztos voltam a párosunk sikerében, de 20 méterrel a cél előtt kinéztem és láttam, hogy a németek vezetnek. Akkor valami hihetetlen belső energiákat mozgósítva tudtunk indítani egy utolsót, majd éreztem a célban, hogy ha centikkel is, de sikerült megnyernünk a versenyt. Viszont még a futam után három órával is a hatása alatt voltam a történteknek, fel-alá járkáltam az éremmel a kezemben és azon izgultam, hogy mi lett volna, ha nem nyerünk, hanem veszítünk ennyivel. Azt külön nehezítette a helyzetem, hogy a versenyek előtt és utána közvetlenül a nővéremmel szoktam megbeszélni a történteket, viszont ő éppen a páros döntőnk alatt repült ki Brazíliába, így órákig nem tudtam vele beszélni. Ő pedig a gépen, a stewardessen és a kapitányon keresztül próbált információkhoz jutni, de nem sikerült neki, így szegénynek majdnem kihullott a haja, mire leszállt a gép és fel tudott hívni” – folytatta a Honvéd kajakozója, aki Kozák Danuta betegségével kapcsolatban azt mondta, hogy a szennyezett víz minden valószínűség szerint a versenypályán kerülhetett bele párja szervezetébe.
„Kint nagyon jó körülményeket biztosított számunkra a szövetség, ipari víztisztítóval felszerelkezve érkeztünk és az olimpiai falu nyüzsgésétől távol, egy kiváló hotelben laktunk és étkeztünk. Éppen ezért gondolom, hogy Dana a bélfertőzést egy olyan edzés során szerezhette, amit a pályán teljesítettünk még a verseny előtt. Az esős idő a környék összes hordalékát a pálya vízébe mosta, így valószínűleg én merhettem a szájába a szennyezett vizet, amikor párost eveztünk.”
Szabó Gabriella még a négyes sikeréről és a női kajakosokkal szemben támasztott fokozott elvárásokról mesélt a Puskás Akadémia ifjú növendékeinek, valamint saját jövőjével kapcsolatban is nyilatkozott a motivációs beszélgetésen.
„Szeretnék négy év múlva újabb olimpiai bajnoki címet szerezni, után úgy tervezem, hogy vége. Eddig négy félévet végeztem el a jogi egyetemen, azt tervezem, hogy a tokiói olimpiáig ledoktorálok. Nagyon motivál engem, hogy tudtommal nem volt még olyan kajakozó, aki pályafutása befejezése előtt szerzett jogi diplomát.”
A beszélgetés végén az akadémia növendékei megrohamozták az olimpiai bajnoknőt, aki aláírásokat osztott, közös képeken szerepelt és a Rióban szerzett aranyérmeit is megmutatta a fiatal focistáknak.
