Mégse

Életműdíjat kapott Sziklenka László

Hat kategóriában osztottak ki fair play díjakat a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) csütörtöki gáláján. Mesteredzőnk, a kajak-kenu sportág Arany Érdemérmese, Sziklenka László az eseményen életműdíjat vehetett át.

Hír

A hazai fair play testület a sportszerű cselekedetet, a sport szolgálatában kifejtett tevékenységet, a fair play népszerűsítését, az életművet, valamint a szabadidősport, illetve a művészet/tudomány területén a fair play szellemiségében végzett munkát jutalmazta trófeával vagy diplomával a Duna Arénában rendezett ünnepségen.

Kamuti Jenő, a MOB fair play bizottságának elnöke emlékeztetett arra, hogy Párizsban 1963-ban alakult meg a Nemzetközi Fair Play Bizottság, Magyarországon pedig az első díjakat 1967-ben ítélte oda a Magyar Újságíró Szövetség és az Országos Sporthivatal által létrehozott fair play testület.

Kásler Miklós köszöntőjét Kovács István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó, az est házigazdája olvasta fel.

“A sport kitartásra, egymás tiszteletére nevel, tanít és ösztönöz. Példaképek nemcsak sikeres sportolók lehetnek, hanem azok is, akik segítenek társaikon, bajba jutott ellenfeleiken” – állt többek között az emberi erőforrások miniszterének üzenetében.

Kulcsár Krisztián MOB-elnök kiemelte a Nemzetközi Fair Play Bizottságot is irányító Kamuti Jenő fáradhatatlan tevékenységét; mint mondta, ő a fair play mozgalom mozgatórugója.

“Fair play nélkül nincs sport, szoktam mondani, bár ez nem minden esetben igaz. Inkább azt vallom: a

sport azért van, hogy terjessze a fair play eszméjét”

– fogalmazott.

A Magyar Fair Play Bizottság díjazottjai:
fair play cselekedet:
———————
trófea:
Szántói Szabó Tamás (kajak-kenu)
diploma:
Sipos Árpád (teqball)
Rade Mijatovic (kézilabda)

a sport szolgálatában:
———————-
trófea:
Köpf Károly (sportvezető)
Karger Kocsis László (sportdiplomáciai főtanácsadó)
diploma:
Győr Béla (hagyományőrző)

a fair play népszerűsítése:
—————————
trófea:
Füredi Marianne (újságíró)
Szalay Péter (újságíró)
diploma:
FTC jégkorongszakosztály U8-U10-es korcsoport

szabadidősport:
—————
trófea:
Magyar Repülő Korong Országos Sportági Szakszövetség

életmű:
——-
trófea:

Sziklenka László (kajak-kenu)
Csányi Rajmund (torna)
Bérces Edit (ultrafutás)
Göröcs János (labdarúgás)
diploma:
Pajor István (sí)

művészet/tudomány:
——————
trófea:
Juhász Árpád (televíziós, utazó)

A női négyes minden tagját kitüntették

Több mint száz felsőoktatásban tanuló fiatal, köztük a felnőtt sportági világbajnokságon aranyérmet nyert Csipes Tamara (Edutus Egyetem), Medveczky Erika (TE), Gazsó Alida Dóra (ELTE), Bodonyi Dóra (Debreceni Egyetem) és Hagymási Réka (Edutus Egyetem) érdemelte ki idén az Év egyetemi sportolója díjat.

Hír
A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) csütörtöki díjátadó gáláján az év legeredményesebb egyetemista és főiskolás sportolóinak járó plakettet azok vehették át, akik 2019-ben a nápolyi nyári universiadén, továbbá az egyetemi világversenyeken a dobogón végeztek, illetve a különböző sportági világversenyeken aranyérmesek lettek.

Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) tudás- és innováció-menedzsmentért felelős miniszterhelyettese köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a sport és a tudomány területén egyaránt eredményt felmutatni tudó hallgatók a nemzet kincsei.

Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára beszédében kiemelte: a gálán olyan kiválóságokat részesítenek elismerésben, akik a fiatalok és a hallgatók előtt is példaképek, mert nem csupán a sportban elért eredményeikkel emelkednek ki, de felsőoktatási hallgatóként is komoly szellemi teljesítményt nyújtanak. Egyúttal megköszönte a szülőknek és a családtagoknak azt az önzetlen segítséget, amelyet a versenyzőknek nyújtottak.

A felnőtt sportági világbajnokságok magyar győztesei közül az Év egyetemi sportolója díjat kapta még meg Medveczky Erika (TE), Gazsó Alida Dóra (ELTE), Bodonyi Dóra (Debreceni Egyetem) és Hagymási Réka (Edutus Egyetem), az úszó Kapás Boglárka (ELTE), a hosszútávúszó Rasovszky Kristóf (Pannon Egyetem), a párbajtőröző Siklósi Gergely (ELTE), a kettesfogathajtó és az akrobatikus rock and roll csapat tagjai, a sporthorgász Gyulánszki Nikolett (Budapesti Metropolitan Egyetem), a paraúszó Illés Fanni (ELTE) és a paraatléta távolugró Ekler Luca (TE). Szintén ebben az elismerésben részesültek a nápolyi Universiadén győztes női vízilabda csapat, valamint az ugyanott bronzérmet nyert férfi vízilabda válogatott tagjai, továbbá a szintén harmadik Tóth Krisztián cselgáncsozó (TE).

Átadták az Év Legsportosabb Egyeteme díjakat is, melyeket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az egri Eszterházy Károly Egyetem és a bajai Eötvös József Főiskola képviselői vehették át. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokság (MEFOB) pontversenyében a Testnevelési Egyetem végzett az élen, megelőzve a dobogón a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet és az Eszterházy Károly Egyetemet.Az eseményen Hajós Alfréd Aranyplakett kitüntetésben részesült András István, a Dunaújvárosi Egyetem rektora és Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Egyetem rektora. A MEFS Életműdíját vehette át Karger Kocsis László, az EMMI Sportért Felelős Államtitkárság nyugalmazott protokollfőnöke.

Minden körülmények között ember legyél, fiam!

Több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Czina László és Jancsár László kapta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Aranylapát-díját. Mindketten a kajak-kenunak és a gyerekeknek szentelték az életüket, így abszolút kiérdemelték az elismerést.

Hír

„Nagyon meglepett, hogy megkaptam a díjat, ugyanis a kajak-kenu edzők közül rengetegen megérdemelnék, sokan végzik kimagaslóan a munkájukat. Mindenesetre

ez nem egy egyéni díj, hanem egy komoly csapatmunka eredménye

amelyet Tatán végzünk, biztos vagyok benne, hogy ezzel a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a tatai vízisportot is díjazta egyben” – mondta szerényen Czina László, aki lassan 25 éve dolgozik Tatán kajak-kenu edzőként, két éve lett főállású edző, előtte párhuzamosan egy helyi általános iskolában testnevelőként dolgozott.

„Boros Ferenc volt a nevelőedzőm, ő adott a kezembe lapátot, majd Hörömpöli Lászlónak is nagyon sokat köszönhettem. Amikor a főiskolán szakirányt kellett választani, akkor már tudtam, hogy a kajak-kenu lesz az a terület, ahol edzőként szeretnék majd dolgozni” – mondta az 58 éves szakember, aki arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb edzői pályafutásából, így felelt: „Hogy rengeteg gyerekkel és felnőttel megismertettem a sportágunkat, és sikerült folytatni azt a hagyományt, hogy a tatai gyerekek nemzetközi versenyeken tudjanak rajthoz állítani. Az is rendkívül büszkévé tesz, hogy több korábbi tanítványom is testnevelői tanári vagy edzői hivatást választott magának. Mi pedig

csak tesszük tovább a dolgunkat, folytatjuk a hagyományokat.

Az idei másik díjazott, Jancsár László nem tudta átvenni személyesen az Aranylapát-díjat, az indok talán jelzésértékű is, hogy jó helyre került az elismerés.

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy nekem ítélték, nagyon szerettem volna Budapestre utazni, de a kollégám megbetegedett, így edzés nélkül maradt volna 35 gyerek, és én azt választottam, hogy inkább megtartom nekik az edzést” – mondta a 65 éves Jancsár László, aki 43 éve edzősködik.

A Tiszaújvárosi Vízisport Egyesületnek elnöke és edzője volt, a klub 57 év után beleolvadt a Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesületben, most itt dolgozik edzőként, számtalan jelenlegi kollégája a tanítványa volt.

„Motorcsónak-versenyző szerettem volna lenni, de beindult Tiszaújvárosban a kajak-kenu, és ez megfogott. Hat-nyolc év versenyzés után éreztem, hogy nagyobb hasznára tudok lenni az egyesületnek azzal, ha elkezdek edzősködni. 1976-ban megépült a tanmedence, abban az évben, május 1-jén kezdtem el hivatalosan az edzői munkát. Azóta nagyon sok gyereket megtanítottam kajakozni és úszni, nem tudom megmondani, hogy mennyi tanítványom nyert magyar bajnoki címet” – mesélte Jancsár László, akinek versenyzőként nem voltak nagy eredményei.

„Szorgalmas és megbízható versenyző voltam, ugyanezt próbálom belenevelni most is a gyerekekbe. Nincs olyan hét, hogy ne mondjam el legalább egyszer, hogy az a legfontosabb, hogy

Minden körülmények között ember legyél, fiam!

Tisztességgel és becsülettel neveltem a gyerekeket, és készítettem fel a versenyekre, mindig is hittel, szívvel és alázattal tettem, amit tettem. Hogy meddig tudom még ezt csinálni? A szívemben örök fiatal vagyok, és nagyon remélem, hogy még sokáig tudok a gyerekekkel dolgozni, mert amikor közöttük vagyok, akkor az számomra a világ legszebb és legbékésebb pillanata.”

Köszönjük mindkettőjük áldozatos munkáját és további sok sikert, jó egészséget kívánunk nekik!