Mégse

Egyszer csak melletted van a kajak-kenu társadalom és az egész ország

Tóth Róbert mellé állt a teljes kajak-kenu társadalom, amelyre jó példa, hogy a 16 éves Szellák Szabina is eladta három hajóját, és az értük kapott 800 ezer forintot átutalta a jelenleg Houstonban kezelt rákbeteg sportolónak. Az U23-as Európa-bajnok, 29 éves kajakos kendőzetlen őszinteséggel mesélte el honlapunknak a több mint két éve kezdődött vesszőfutását. Megjárta a poklot és volt, hogy már feladta, de mindig jött egy halvány reménysugár és az összefogás, amelynek köszönhetően a mai napig küzd, sőt, kajakozni is lejár az Egyesült Államokban.

Hír

Az egész 2017 januárjában kezdődött, amikor Tóth Róbert elment a Sportkórházba a szemészetre, mivel egy ideje kezdett kidülledni a bal szeme, majd az Onkológiai Intézetben biopsziát vettek tőle, és megállapították, hogy rosszindulatú basaloid hámtumora van. Erre gyógyszeres kezelést írtak elő, de mivel egy nagyon drága gyógyszerről volt szó, három hónapot várnia kellett rá az U23-as Európa-bajnok kajakosnak. Amikor májusban végre elkezdhette szedni, már nagyon csúnya volt a szeme.

„Júliusra már nagyon fáradékony lettem, és amikor bementünk az orvoshoz, hogy valami nincs rendben, kiírt teljes test CT-re – kezdte a visszaemlékezést Tóth Róbert. – Még rosszabbul lettem, megint bementünk, és a helyettes orvos közölte, hogy nincsenek jó hírei,

vannak áttétek a májamban és a gerincemen.

Ez 2017. augusztusában volt, igazából azóta tart ez a rémálom. Lesokkolódtunk teljesen. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, a félelemmel, a kérdésekkel, amikre senki nem tudja a választ. Bevallom, akkor kellett pár hét, hogy elkezdjünk küzdeni.”

Másodvéleményre Tóth Róberték a milánói Európai Onkológiai Központba küldtek szövetmintát, és elvégeztek egy itthoni magánkórházban egy molekuláris diagnosztikát.

„Akkor ért a második sokk, az itthoni diagnózis nem volt pontos, fél évig félrekezeltek, kiderült, hogy ez adenoid cystic carcinoma. Nincs rá magyar kifejezés, nagyon ritka betegség, nem is tudják nagyon kezelni. A kezelést úgy folytattuk, ahogy az olasz orvos javasolta. Kaptam sugarat és kemoterápiát 2017 szeptemberétől 2018 januárjáig, ebben az időszakban nem is dolgoztam, de minden nap edzettem. Az állapotom javult, a tumorok kisebbek lettek, és amikor az orvost kérdeztük, hogyan tovább, azt mondta, sehogy, majd akkor folytatjuk a kezelést, ha újra romlik az állapotom. Bevallom, mi nem igazán értettünk ezzel egyet, de nem volt kihez fordulni. Otthon mindenki őt tartotta a szakma csúcsának. Persze minden alkalommal közölte, beleszőtte a mondandójába, hogy

beteg vagyok, nem lehet segíteni rajtam.”

Közben a molkeuláris diagnosztikának is meglett az eredménye, így felvették a kapcsolatot egy amerikai kutatóintézettel (Adenoid Cystic Carcinoma Research Foundation), amely csak ezzel a típusú betegséggel foglalkozik.

„Az ottani vezető egy nap után válaszolt a levelünkre, bekérve az összes leletemet, hogy erre a mutációra indulnak célzott kezelések. Így el tudtunk indulni egy újabb vonalon. Közben kiutaztunk június elején egy olasz orvoshoz Milánóba, ott sajnos közölték, hogy a májamban progresszió van, a tumorok elkezdtek nőni. Kimentünk egy német magánklinikára Stuttgartba, ahol biztosítottak nekünk egy TACE nevű eljárást, lokális kemót a májamba, mert elvileg ez elpusztítja a daganatokat.

Ekkor már muszáj volt segítséget kérnünk, mert nem bírtuk anyagilag,

egy kezelés ára hatmillió forint volt és kettőre volt szükség előzetesen” – mesélte a kajakos.

A médiához fordultak, amelytől nagyon féltek, hogy hogyan fog elsülni, de nem volt más választásuk. Az első cikk megjelenését követően pár órával elkezdtek özönleni az adományok és a jókívánságok.

“Ekkor kaptuk a következő sokkot. Nincsenek erre szavak, hogy egy ideig bírod, egyedül bolyongsz a sötétben, próbálkozol, a család is mindent megtesz, de ugyanolyan kétségbeesett mindenki, és

egyszer csak melletted van az egész ország, beleértve a kajak-kenu társadalmat is.”

Közben a kezelés sajnos nem járt sikerrel, pedig három hónap pokoli fájdalommal járt. Három hónappal később, novemberben a kontroll azt mutatta, hogy rosszabbodott Robi állapota, a mája tele lett áttéttel. Ekkor jelentkeztek ismét az Egyesült Államokból, hogy a betegséget célzó NOTCH gátló génmutációs program második fázisa indul 2019-ben. Houstonból válaszoltak, hogy mehet a magyar kajakos, ha megfelel a program követelményeinek. Ekkor felesége, Reményi Dia írt korábbi úszótársának, aki Houstonban járt egyetemre, és szerzett is nekik szállást egy amerikai házaspárnál.

Robi a mai napig lejár kajakozni az Egyesült Államokban is

„Itthon ekkor sikerült orvost váltani, kaptam újra kemót, mert a májammal kellett kezdeni valamit, és sajnos karácsony körül a szemem is újra rosszabbodott, rendkívül gyorsan kerültem olyan állapotba, hogy nem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig.

Katasztrófa volt az egész ünnep,

a szemem kidülledt és vérzett, a fejem nonstop fájt, a két ünnep között pedig senki nem dolgozott. Januárra nagy nehezen sikerült elérni, hogy újra kapjak sugarat, mert így veszélybe került a kiutazás is. Attól megint vállalható állapotba került a szemem, és amint véget ért, vettük is a repülőjegyet. Február 11-én érkeztünk meg, és másnap már a kórházban kezdtünk.”

Minden megspórolt pénzüknek búcsút intve kifizettek első körben 26 800 dollárt (kb. 7,6 millió forint) a kezelésre. Elvégezték az elővizsgálatokat, újra vettek Robi májából biopsziát, és bár az értékek a vérvétel alapján olyan kritikus állapotot mutattak, hogy ez veszélyeztethette a programban való részvételét, de az orvos mégis biztosította, nem lesz baj, el kell kezdeni a kezelést. Így február 22-én el is kezdték volna, amikor egy nappal előtte jött egy e-mail, hogy 150 ezer dollárt (mintegy 43 millió forintot) ki kell fizetni, addig nem vágnak bele.

„Majdnem elkezdtem csomagolni,

elmondani nem tudom, menyire kétségbeestünk Diával,

hogy itt vagyunk, kijutottunk, megint egy hajszálon függ az életem, és akkor egy olyan akadályt gördítenek elénk, amit nem lehet csak úgy arrébb tolni. A Fidelio ekkor állt mellénk, mert Dia testvére ismerte a főszerkesztőt, tudtak az ügyünkről, kérdezték, hogyan tudnak segíteni, de ebben kérték a Kolonics Alapítvány segítségét is. Nekik sem tudom elégszer meghálálni az elmúlt heteket, hogy Csabai Edvin ment mindenhova, képviselve az ügyemet, nyilatkozott, tárgyalt, időt és energiát nem spórolva, és még Diában is tartotta a lelket, mert voltak nagyon kemény és kilátástalan napok. Az MKKSZ részéről Kárai Péterről ugyanez elmondható, 0-24-ben a rendelkezésünkre állt ő is, amikor szükség volt segítségre. Dia eközben napi szinten próbált eljutni a pénzügyi osztályhoz, az alapítvány gyűjtése mellett elindította a GoFundMe oldalunkat is.”

Végül az alapítvány március elején elutalta azt a pénzt, ami addig összejött, ez majdnem 20 ezer dollár (5,7 millió forint) volt, hogy ez elég legyen a kezdéshez. Március 7. óta heti egyszer, minden kedden kezelik Robit. Jelenleg azért folyik a gyűjtés, mert végül abban állapodtak meg, hogy fél évet kell kifizetni, amely 94 ezer dollár (26,8 millió forint).

Heti egyszer kezelik Houstonban Robit

Már az első houstoni kezelés után sokkal jobbak lettek Robi májértékei, lejjebb és lejjebb mennek a korábban kritikus értékek, emellett megszűnt a fejfájása és a csontjai sem fájnak, sokkal jobban érzi magát.

„A kezelés után mondjuk rettentő rosszul vagyok, hányingerem van és gyakran hányással is jár, de ezen a héten jobb volt. Persze nem kiabálok el semmit, kellenek a képalkotók május elején, hogy lássuk, hogyan hat a gyógyszer. Sokat fogytam, 85 kg volt a versenysúlyom, most 73 kg vagyok. Egy applikáció, a dietetikus és Dia segítségével próbálom felhízlalni magam, és minden nap edzeni, de

legalábbis a heti négyet próbálom tartani akkor is, ha rosszul vagyok.

És ami a legjobb, kajakozni is járok, mert Ivan Lipovac, egy volt horvát kajakos, akivel 10 évvel ezelőtt együtt edzőtáboroztunk, most itt dolgozik a klinikán, az MD Andersonban, ahol kezelnek. Ő visz a helyi miniközösségbe, mert itt elég kevesen kajakoznak. Nem hiszem, hogy vannak véletlenek. A ház, ahol élünk, egy álom. Egy külön kis lakásunk van Diával, van egy konditerem is a kert végében, így nem kell messzire mennem, ha edzeni akarok.”

Feleségével, Reményi Diánával

Eddig az adományokból a GoFundMe oldalon 23 ezer dollár (6,5 millió forint) gyűjt össze, épp a héten kaptak egy névtelen 1000 dolláros adományt, az alapítvány pedig eddig 10 millió forintot gyűjtött.

„Én senkit nem szeretnék kiemelni, de azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy Szellák Szabina eladta három hajóját, azért, hogy nekem segítsen, pedig nem is ismerjük egymást, és az így gyűjtött 800 ezer forintjával lépte át az alapítvány a tízmillió forintos álomhatárt. Amikor ezt megtudtam, percekig meg sem tudtunk szólalni” – mesélte Robi.

„Egyébként is el akartam adni a hajóimat, és amikor láttam, hogy lehet Robit támogatni, akkor egyből jött az ötlet, hogy erre szánom a pénzt – reagált a mindössze 16 éves Szellák Szabina, aki nem mellékesen ifjúsági világbajnok kajakos. – Persze vehettem volna belőle másik hajót, vagy bármi mást magamnak,

de szerintem neki sokkal nagyobb szüksége van erre a pénzre, mint nekem.

Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nem azért csináltam, hogy ebből hír legyen, az volt a célom, hogy segítsek Robinak. A szüleim is rendszeresen jótékonykodnak, ezt tanítják nekem is, és pedig mindig próbálok segíteni, ahol és akinek csak tudok. Ez volt azonban az első ilyen volumenű jótékonykodásom, amikor eladtam valamimet ilyen sok pénzért. Hat éve vagyok a sportban, sajnos nem ismerek még mindenkit, így Robit sem, de ha lehetőség nyílik rá, mindenképp szeretnék vele találkozni.”

Ez volt az egyik hajó, amit eladott Szellák Szabina

Hogy mekkora erőt ad mindez Tóth Róbertnek, azt ő maga sem tudja szavakba önteni.

„Hatalmas kincs a kajak-kenu társadalom tagjának lenni,

sehol máshol nincs ekkora összetartás, ebben biztos vagyok. De minden üzenet és segítség annyira jólesik, olyan sokat számít. Ezt nem igazán lehet szavakkal elmondani, hogy itt a világ végén sem vagyunk egyedül.”

Ha Ön is szeretne segíteni Tóth Róbertnek, akkor megteheti az erre a célra létrehozott internetes oldalon ide kattintva, vagy a Kolonics Alapítványon keresztül is utalhat pénzt:

KOLONICS GYÖRGY ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18135396-2-41
Nyilvántartási szám: 01-01-0010844
Bankszámlaszám: 12100011-10241521 (Gránit Bank)
Közlemény: Tóth Róbert amerikai gyógykezelés

Sevillában keressük a leendő kvótaszerző párost

A Párizs-keret, kiegészülve néhány felnőtt versenyzővel, Sevillában edzőtáborozik, hogy megtalálják azt a férfi kajak párost, amely 1000 méteren jövőre olimpiai kvótát tud szerezni.

Hír

November 2-től 15-ig Nyerges Attila és Matyus Zsolt irányítása alatt készül Noé Zsombor, Bogár Gábor, Noé Bálint, Dombvári Bence, Németh Viktor Máté, Koleszár Mátyás, Béke Kornél, Gál Péter, Redl András, Varga Ádám, Kós Benedek és Erdőssy Csaba, valamint néhány napra csatlakozott hozzájuk Kammerer Zoltán is.

Jelenleg Hüttner Csaba szövetségi kapitány is Sevillában tartózkodik, de egy hetet Makrai Csaba utánpótlás kapitány is a kajakosokkal töltött, őt kértük meg, hogy számoljon be a kint folyó munkáról.

„Délelőtt egy egyes edzés szerepel a programban, délután pedig a páros edzések következnek, minden nap különböző összeállításban ülnek össze a fiúk. Minden páros edzés ugyanolyan program szerint zajlik: iramgyakorlás, iramfokozás, technikai elemek gyakorlása, a végén pedig három perc verseny következik, a hat páros itt egymással harcol közel 1000 méteren. Próbálunk olyan körülményeket szimulálni, hogy

kijöjjenek azok a technikai problémák, amelyek egyébként csak versenyen jönnek ki”

– mondta Makrai Csaba, aki szerint azért is hasznos ez a kéthetes sevillai edzőtábor, mert ideális körülmények között, 20-22 fokos melegben el tudják nyújtani a vízimunkát.

„Ha vége az edzőtábornak, akkor kiértékeljük a látottakat, és igyekszünk olyan ütőképes párost vagy párosokat találni, amelyek sikeresek lehetnek a kvótaszerzésben. Egyelőre korai bármit mondani, de azt már lehet látni, hogy van két olyan egység, amely rendkívül biztatóan mozgott együtt Sevillában” – nyilatkozta Makrai Csaba.

A vízimunka mellett természetesen az ilyenkor szokásos kiegészítő edzéseket (futás, kondi) is elvégzik a versenyzők Spanyolországban.

Elrajtolt a felkészülés Tokióra

Elindult a felkészülés a jövő évi tokiói olimpiára és paralimpiára, ebből az alkalomból tartott sajtóreggelit csütörtökön a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ). Schmidt Gábor elnök az eseményen azt mondta: öt éremmel, közte legalább két arannyal elégedett lenne a japán fővárosban. A szakvezetés abban bízik, hogy a parásoknak is összejön legalább egy érem, és két pontszerző helyezés a paralimpián.

start!
Hír

A csütörtöki sajtóeseményen az MKKSZ vezetője azzal kezdte, hogy felidézte az augusztusi, szegedi, kvalifikációs világbajnokságot, amelyen rendezőként szerinte az volt a legnagyobb siker, hogy meg tudták tölteni a lelátókat. A viadalon a magyar válogatott a megszerezhető 18-ból 13 kvótát begyűjtött, így, ahogy az elnök fogalmazott, nyugodtan fordulhatnak rá a 2020-as, olimpiai évre, és szeretnék ezúttal is sikerrel venni az akadályokat.

“Már megvannak a felkészülési tervek, a szokásosnál kicsit korábban, ezért köszönet Boros Gergely szakmai igazgatónak és a két szövetségi kapitánynak, s a terveket az elnökség egyhangúlag elfogadta – mondta az elnök. – Nagy menetelés áll előttünk, de

úgy érzem, felkészültünk.”

Schmidt Gábor beszélt arról is, hogy Szeged jövőre valószínűleg ismét gyorsasági világbajnokság házigazdája lesz a nem olimpiai számokban – még várnak a kormánygaranciára -, s a magyar szövetség egy balatoni helyszínnel pályázik a 2021-es SUP-vb rendezési jogára is. Ez utóbbi, dinamikusan fejlődő szakágban az előző hétvégén 1 arany-, 1 ezüst-, és 1 bronzérmet szereztek a magyar csapat tagjai az ICF első ilyen világbajnokságán. A Maty-ér mellett Budapest is világverseny házigazdája lesz 2020-ban, miután – ugyancsak júliusban – Csepelen rendezik majd a maratoni Európa-bajnokságot.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány azt mondta, a tavaszi pótkvalifikációs versenyeken szeretnék megszerezni a még hiányzó tokiói kvótákat, erre férfi K-1 200, K-2 1000, C-1 1000 és C-2 1000, valamint női C-1 200 méteren lesz lehetőség. Az európaiak két helyszínen, a racicei kontinentális kvalifikációs regattán (május 6-7.), majd a duisburgi világkupán (május 21-24.), a végső világkvalifikációs viadalon gyűjthetnek még indulási jogokat. A magyarok női kajakban már megszerezték a maximális hat kvótát, férfi kajakban és női kenuban még egy-egy, férfi kenuban pedig három indulási jogot szerezhetnek. A pótkvalifikációs versenyeken csak olyanok gyűjthetnek kvótát, akik eddig még nem szereztek.

A kapitány elárulta, hogy egy héttel a racicei viadal előtt válogatót rendeznek majd, ott dől el, kik szállhatnak harcba Csehországban, majd esetleg Németországban.

A versenyszezon így korán, már áprilisban elkezdődik, a május a pótkvalifikációról szól majd, júniusban pedig következik a romániai Eb, amely jó esélyt kínál a nemzetközi mezőny, a riválisok feltérképezésére.

“Speciális év lesz, várhatóan

a kontinensviadal után kialakul az ötkarikás csapat,

persze elképzelhető, hogy még ezt követően is szükség lesz változtatásokra – mondta Hüttner Csaba. – Ami a kajaknégyeseket illeti, a férfiaknál Racice előtt tartunk egy válogatót K-1 200 és 400 méteren, valamint K-2 500-on, s a legjobban teljesítő nyolc versenyzőből próbáljuk meg kialakítani a legjobb egységet. A női kvartett összeállítása az egyes teljesítmények és a csapathajós alkalmasság alapján fog kialakulni.”

Az MTI kérdésére válaszolva a szakvezető elmondta: adott esetben engedélyezett a duplázás, vagy akár a triplázás is az olimpián – 2016-ban, Rio de Janeiróban Kozák Danuta három számban versenyzett, s mindháromban aranyérmet szerzett -, de feltétel, hogy ez ne menjen az eredményesség rovására. Tokióban újdonság lesz, hogy az egyes és páros számokban akár két egység is képviselhet egy nemzetet, Hüttner Csaba ezzel kapcsolatban is azt mondta, hogy B egységet csak abban az esetben indítanak, ha az nem veszélyezteti az eredményességet, és a lehetőség kihasználása függ majd a kvótaszámtól is.

Weisz Róbert, a paraválogatott kapitánya emlékeztetett, hogy eddig három kvótájuk van a tokiói paralimpiára, ehhez a pótkvalifikációs versenynek számító jövő évi, duisburgi világbajnokságon még szeretnének hozzátenni 1-2 indulási jogot. Szerinte a hazai válogatókon komoly küzdelem várható, főleg a férfi KL-1-es kategóriában, Tokióban pedig az a cél, hogy minden versenyzőjük jusson be a döntőbe, s ott lehetőleg pontszerző helyen végezzen. A paraválogatottal kapcsolatban egy dobogós és további két pontszerző helyben reménykedik a szakvezetés.

Boros Gergely szakmai igazgató kiemelte, hogy idei, helyszíni élményeik alapján jó körülmények várják majd a csapatot a japán fővárosban, bár a magas hőmérséklet és páratartalom valószínűleg mindenkit kihívás elé állít.

“A küldöttségünk hagyományosan nem az olimpiai faluban, hanem egy pályához közeli szállodában lakik majd a verseny ideje alatt, már szervezzük az utazást és a hajók kiszállítását. A csapat első turnusa július 27-én, a második 29-én utazik ki Japánba, az olimpiai versenyek augusztus 3-án kezdődnek” – sorolta a szakember.

Elhangzott még, hogy az MKKSZ továbbra is elkötelezett a doppingellenes harcban, jövőre is elkülönít egy összeget erre a célra, s az olimpiai csapattagoknak – a Magyar Olimpiai Bizottság iránymutatása alapján – legalább négy ellenőrzésen át kell esniük a játékok előtt.