Mégse

„Egy elismerés mögött mindig egy csapat munkája áll”

Tikkasztó hőség - még kora este is. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség regionális működésért felelős alelnöke kertet öntöz. - Hiába, muszáj víz közelében lennem – mondja nevetve, aztán természetesen készséggel áll a beszélgetésünk elébe, melynek apropóját ezúttal egy magas rangú kitüntetés szolgáltatta. Kadler Gusztáv, a Graboplast Győri VSE elnöke augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át.

Hír

– Mi volt a legelső gondolata, miután értesült a kitüntetéséről?

– Meglepődtem. Ugyanis tudtam, hogy az általános szabály szerint tíz éven belül nem adnak újabb állami kitüntetést és pedig 2010-ben kaptam lovagkeresztet.

– A második gondolat?

– Örültem neki… mindenkinek öröm egy elismerés, még ha nem is azért csinálja az ember, de mégiscsak fontos visszajelzés, hogy az útnak, amin jár, értelme és értéke van. Ennek ellenére soha nem gondoltam arra egy –egy elismerés kapcsán, hogy akkor én mennyire ügyes meg jó vagyok, mert tudom, hogy ezek tulajdonképpen annak a közegnek szólnak, amelyben vagyok.  A produkció sem személyes, hanem egy csapat munkája, így az érte járó  kitüntetés is az egész közösségnek szól.

– Kivel osztaná még meg szívesen most az elismerés hírét-örömét, ha tehetné?

– Tudja, én olyan „gyerek” vagyok, aki még most is beszélget a szüleivel, holott egyikük tíz, másikuk húsz éve nincs már köztünk. Velük osztottam meg legelőször és persze a családommal, bár koccintani egyelőre még csak a feleségemmel tudtunk, mert a gyerekek épp valamennyien nyaralnak.

– Mennyire jelent kárpótlást egy ilyen elismerés a moszkvai olimpiáért, ahová négyesben juthatott volna ki?

– Az az igazság, hogy semennyire. Ezt én teljesen különválasztom. Ez az elismerés nem a sportolói teljesítményemnek szól.

– Ez nyilvánvaló, de gondolkodhat az ember úgy is, hogy sportolóként ugyan meghiúsult a személyes siker, viszont az megadatott, hogy közvetve egy sor versenyzőt segíthetett hozzá a sikereik eléréséhez…

– Ez igaz, így is lehetne értékelni a dolgokat és kétségtelen az is, hogy nagyon nagy megtiszteltetés volt ott állni a Vigadóban professzorok, kutatók és kivételes teljesítményt nyújtó sportolók között. De ahogy mondtam, én soha nem állítottam párhuzamba a két történetet.

– Egyértelmű volt annak idején, hogy az olimpiai szerepléstől való „megfosztottság” egyben a sportolói pálya végét is jelenti?

– Az akkori helyzethez hozzátartozik, hogy az utána való VB-re sem utazhattam ki, de amikor elhatároztam, hogy abbahagyom, akkor abban már nem maradt dilemma. Körülbelül húsz perc alatt döntöttem el.

– Úgy gondolom, hogy a fokozott igazságérzetét sportvezetőként is megőrizte; adott esetben, akár az alelnöki posztról is lemondott, ha úgy érezte helyesnek…

– Valóban, ez így van. Úgy érzem, nem engedhetem meg magamnak, hogy közösséget vállaljak egy döntéssel, ha egy helyzetet nem érzek teljesen tisztának, egyértelműnek és ha valakinek méltánytalanságban lehet része emiatt. Olyankor nagyon küzd a lelkem.

– Egy gondolat erejéig még visszatérve a versenyzői korszakhoz: nem sok olyan négyesről tudni, amelyik lekajakozott volna Győrből Vácra….

– Igen, volt ilyen, azt hiszem, 1980-ban. Rajtunk kívül valószínűleg nem is csinálta meg más. Már nem emlékszem, kitől származott az ötlet, de egy jó buli volt. Útközben elfogtak minket a csehszlovák határőrök, mert véletlenül átsodródtunk a Duna másik oldalára. Felszólítottak, mint határsértőket, de amúgy nagyon tisztességesek és barátságosak voltak, visszatereltek bennünket és kérték, legyünk szívesek a jobb oldalon maradni.

– Gondolom, a csapat első reakciója valami olyasmi volt, hogy „mi csak leugrunk Vácra”…

– Pontosan ezt mondtuk, szó szerint!

– Kik ültek még abban a négyesben?

– Sztanity Zoltán, Kosztyán József és Benkó Tamás. Egyébként nem volt ez annyira nagy erőfeszítés. Elfáradni persze elfáradtunk, de ez természetes.Nem szokványos edzésforma ugyan, de azt gondolom, hogy aki nem őrült egy kicsit a szó jó értelmében, annak nem is szabad csinálnia ezt a sportot. A nagy bajnokok is mindig bevállalósak voltak, ha teljesítményről volt szó  és a munkától senki sem félt.

– Mi volt a legnagyobb „őrültség”, amit elkövetett az elmúlt évtizedek során?

– Amikor szakosztályvezető lettem ’90-ben, akkor leültem a kollégáimmal és azt mondtam nekik: gyerekek, én készítettem egy programot, tíz évig fogom csinálni és azalatt meg fogom valósítani mindazt, amit elképzeltem. Rendbe tesszük a csónakházat, világversenyt fogunk rendezni és kell, hogy legyen egy olimpiai bajnokunk, még ha nem is győri születésű. Millió szerencse is kellett hozzá, de tíz év alatt minden megvalósult, amit elképzeltem. A legnagyobb őrültség azonban az, hogy azt terveztem, tíz év után abbahagyom, de még most is itt vagyok…

– Volt olyan pillanat, amikor felmerült a gondolat Önben, hogy „most itt felállok és sokkal nyugodtabban fogok élni ”?

– Győrben nem volt ilyen soha. De természetesen minden vezető, aki hosszabb időn keresztül irányít valamit, annak vannak konfliktusai is. Nálunk azért szerencsés a helyzet, mert az idősebb kollégák velem együtt kajakoztak, mindegyiket ismerem harminc- negyven, vagy akár ötven éve. A fiatal munkatársak pedig mind a saját nevelésünk, ami szintén megkönnyíti a velük való együttműködést. Megvan a tisztelet, az elfogadás, ugyanakkor mégsem egy vállalat vagyunk, hanem egy baráti társaság, még akkor is, ha az összlétszámunk négyszáz fő feletti.

– Tény, hogy nincs még egy olyan vidéki bázis, ami ennyi időn át folyamatosan ilyen stabil és sikeres tudott volna lenni. Bár mindig hangsúlyozza, hogy ez a közösség érdeme, mi lehet az, amivel személy szerint Ön járult hozzá ehhez a történethez?

– Talán az, hogy szót tudok érteni mindenkivel. Végiggondolom a dolgokat, nem borítok asztalt senkire. A döntéseket összességében én hozom, de mindig megbeszélem a többiekkel, meghallgatom a véleményüket és ha meggyőznek, akár meg is változtatom az eredeti elképzeléseimet. Kompromisszumok nélkül nem működik a világ.

– A fiatal szakemberi gárdában, amit említett, a saját fia is ott tevékenykedik. Hogyan éli meg ezt apaként?

– Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy az öt gyermekem a saját területén minimum olyan szinten teljesít, mint én, sőt; az ő korukban én még közel sem voltam ilyen jó. Egy szülő számára az egyik legjobb érzés, ha a gyereke teljesítményben túltesz rajta. Viktor fiam versenyzőként simán átlépett rajtam és azt gondolom, hogy előbb-utóbb edzőként, sportvezetőként is hasonlóképp sikeres tud lenni.

– Az elmúlt évek során némiképp módosultak a szövetségnél betöltött tisztségét jellemző feladatok, ahogyan az MKKSZ működése is. Lényegét tekintve mit jelent ez ?

– 20 évig voltam általános alelnök és két éve mint regionális működésért felelős alelnök tevékenykedem. Ez idő alatt valóban alapjaiban változott meg a sportág. Ma már a szövetség munkája nem csupán a válogatott versenyzők kiszolgálásáról szól. Örülök annak, hogy Baráth Etele elnök úrral dolgozhattam, akinek irányításával olyan szövetséggé alakultunk, ahol az élsport mellett nagy hangsúlyt fektettünk a szabadidős és rekreációs fejlesztésekre, előtérbe helyezve a környezet védelmét. Ezt az irányvonalat pedig  Schmidt Gábor elnökségével is folytatjuk. A regionális feladatok szintén arra irányulnak, hogy minél több emberrel szerettessük meg a vízi sportokat, s ehhez biztosítja a szövetség a feltételeket – eszközöket, létesítményeket, szakembereket.

– Egy kitüntetés, egy kiemelkedő elismerés mindig ad egyfajta energiafröccsöt, új lendületet a meglévő dolgok folytatásához illetve további célok megvalósításához. Milyen tervek állnak most Ön előtt?

– Az én esetemben ez most nem egyszerű kategória. Az új, korszerű hajótároló létrehozását mindenképp szeretném még megvalósítani, úgy gondolom, hogy akkor tényleg egy európai szintű, hosszú évtizedekre alkalmas, hibátlan csónakház lesz a miénk. Szeretném, ha egy győri kajakpálya épülne a közeljövőben. Erről még nem tettem le. Feltétlenül szükség lenne rá és ennek több oka is van. Úgy gondolom, hogy az adott célokra alkalmas, normális vízfelület ma már kevés Magyarországon, még akkor is, ha az új evezőspálya már készül Csepelen. Egy jó minőségű, – ha nem is szegedi színvonalú – pályára, ahol kisebb versenyeket vagy akár Európa-bajnokságot, illetve komoly edzőtáborokat lehetne rendezni, mindenképp szükség van. Sportvezetőként számos olyan világversenyen vettem részt, ahol gyönyörű multifunkcionális sport-és szabadidőközpontokat alakítottak ki a pálya köré, ezáltal egy egész város használhatja azokat.  Győr pedig egy olyan város, ahol minden adottság, minden létesítmény – gondoljunk csak a múlt év EYOF-ra felépített sportlétesítményekre és szálláshelyekre – együtt van ahhoz, hogy itt jelentős, kiemelt edzőtáborok működhessenek. Ennek az elindításában mindenképp szeretnék részt venni.

– Ha az élet minden öröm- és élvezetforrását egybevesszük, magánélet és hivatás terén egyaránt, mi jellemzi a legboldogítóbb, legünnepélyesebb pillanatot az Ön számára?

– A legfőbb örömforrás számomra a családom, illetve a tágabb értelemben a kajak-kenus „család”. A velük való együttlét jelenti a legboldogítóbb állapotot. Mivel pedig gyakorlatilag majdnem minden nap együtt vagyunk, nekem szinte minden nap ünnep.

Kiváló magyar kezdés a szegedi vébén

A szerda délelőtti versenyekkel ténylegesen is elrajtolt az ICF kajak-kenu világbajnokság Szegeden. Bár Dombvári Bence nem jutott egyből a döntőbe, mivel számában, K1 500-on annyi induló van, hogy muszáj középdöntőzni, de az előfutamban mutatott magabiztos teljesítménye bizakodásra adhat okot. Akárcsak a Hajdu, Fekete férfi kenu páros futamgyőzelme. Ez történt eddig szerdán.

Hír

Két kiváló eredménnyel rajtolt a nap, ugyanis a parakajakosok KL1-es kategóriájában előbb Suba Róbert jutott be futamharmadikként egyből a döntőbe, majd Kiss Péter nagyon meggyőző teljesítménnyel, több mint egy hajóval megverve mindenkit a legjobb idővel kvalifikálta magát a fináléba.

„Sok jó versenyző volt a futamomban, izgultam, hogy mi lesz – kezdte a paralimpiai ezüstérmes Suba Róbert, aki arra a kérdésre, hogy melyikük végezhet előrébb, így válaszolt: – Petya szerintem jobb formában van, jó időket ment edzéseken, de a vízen majd kiderül, mert sokszor van úgy, hogy jó formában van az ember, de nem jön ki a versenyen minden. Fej-fej mellett haladunk, itt már kis időkülönbségek döntenek.”

Az idén Európa-bajnoki címet nyert Kiss Péter is boldogan nyilatkozott a célbaérést követően. „Szerencsére tudtam tartani a pályát, amivel az előző hetekben azért voltak gondjaim. Kicsit kiszáradva mentem a versenyre, a végét még jobban meg lehetett volna nyomni, de

szinte tökéletes volt így is.

Pénteken lesz a döntőnk, addig állóképességet már nem tudok javítani, de a rajtot még gyakorolhatom.”

KL2-ben Rescsik Csaba és Rozbora András, KL3-ban Kiss Erik és Török Dávid is a középdöntőbe jutott az előfutamból. Onnan Rozbora és Kiss a B döntőbe került, míg Rescsik és Török kiesett.

Az épek délelőtt 10 órakor kezdték el szereplésüket, mindjárt egy remek magyar eredménnyel, hiszen a Lucz Anna, Kiss Blanka páros K2 200 méteren kiváló versenyzéssel másodikként végzett futamában, ezzel egyből a döntőbe jutott.

Lucz Anna: „Az eleje kifejezetten jól sikerült, utána elkezdtünk billegni, de ezen még lehet javítani, főleg, hogy

nekem az első pálya mindig ilyen izgulós.

A fehéroroszok és a németek is megnyerték előfutamukat, nálunk a szlovének végeztek az első helyen, de ott vannak az ukránok is. Azért lesz pár erős páros a döntőben.”

Kiss Blanka: „Elfáradtunk az utolsó 100-ra, de próbáljuk tartani a tempót. Remélem, a döntőben nem fogunk billegni. Most pihenünk, aztán megpróbáljuk elképzelni fejben a pályát és a tömeget, így készülünk a döntőre.”

Férfiak kajak egyes 500 méteren nem lehetett egyből a döntőbe kerülni, a szám 2014-es világbajnoki ezüstérmese, Dombvári Bence nagyon magabiztos és könnyed versenyzéssel nyerte meg futamát, és jutott a pénteki középdöntőbe.

Dombvári Bence: „Vissza kellett szoknom a nemzetközi versenyzésbe, hogy az előfutamokat sem szabad félvállról venni. Az első 400 métert nyomtam meg, utána befújt a szembeszél, és ki is engedtem. Remélem, hogy ennél sokkal jobb időt is tudok majd menni. Szerencsém van, hogy megkaptam Kopasz Bálinttól ezt a számot, mert ez az én távom, erre vagyok beállítva, az 1000 méter már túl hosszú. Bár most még kevés néző volt, de

a rajtba beállva már most is hallottam a szurkolókat,

szóval köszönöm nekik a biztatást, nagy szükségem lesz rájuk a középdöntőben is, és bejutok, akkor a döntőben is!”

A férfi kenu párosok 500 méteres versenyében a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám kettős megnyerte futamát, amely automatikus döntőt jelent.

Hajdu Jonatán: „Már tegnap is két kemény edzést csináltunk, szóval annyira nem esett rosszul, mint máskor szokott. Nyilván a meleggel meg kell birkózni, a végén érezhető volt, de jól végig tudtunk jönni. Nagyon bízunk benne, hogy meglehet a dobogó a döntőben.”

Fekete Ádám: „Várható volt ez a nagy meleg, ezért direkt betettek az edzőink két kemény edzést a héten.

Szerencsére bejött egy kis szembeszél, így legalább kaptunk levegőt.

Nem csináltuk meg azt az indítást a végén, amit tudunk, mert érzékeltük, hogy vezetünk, szóval az még bennünk maradt a döntőre.

A Korisánszky Dávid, Mike Róbert kenu kettős középdöntős 200-on, akárcsak Bragato Giada kenu egyes 500 méteren.

A délelőtti program végén az Erdőssy Csaba, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Kós Benedek 1000 méteres kajak négyes futamában második lett, ezzel egyből a döntőbe jutott.

„Jó volt a rajtunk és az utazónk is, a végén tudnánk még erősíteni. Kicsit furcsa volt, mert az elején úgy éreztük, hogy hátszél van, majd a második 500-on befújt a szembeszél, ez kicsit megzavart, hogy így kellett eveznünk, ez sok energiánkat felemésztette. Majd felkészülünk erre is” – mondta Tóth Dávid. A négyes tagjai úgy gondolják, hogy maradt még bennük, és a döntőben sikerül még egy lapáttal rátenni, akkor akár éremért is küzdhetnek.

A délutáni program 15.00-kor kezdődik.

 

Elkezdődött a vébé a kajak-kenu bölcsőjében, Szegeden

A hivatalos megnyitóval kedden este elkezdődött az ICF olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokság. Az első érmeket már szerdán kiosztják Szegeden.

Hír

A megnyitó előtt Schmidt Gábor köszöntette egy nyílt sajtóeseményen a válogatott tagjait. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke elmondott néhány hasznos információt a versenyzőknek és az edzőknek, majd így fejezte be rövid beszédét: „Mindannyian elkezdtétek írni a történeteteket, amely holnap reggel folytatódik, és reméljük, hogy mindegyik egy sikersztori lesz.”

Hüttner Csaba szövetségi kapitány vette át a szót, és elmondta, hogy egy-két versenyző kivételével, akiknek később rendezik csak a futamát, szinte mindenki itt van Szegeden.

„Csak jó hírekkel tudok szolgálni, a hangárunkban van egy konditerem, ami csak a miénk, a mórahalmi hotelben dietetikus segíti az étkezésünket, mindenki egészséges, a csapat erős, az edzők mindent megtettek, hogy a legjobban felkészítsék a versenyzőket.

Meggyőződésem, hogy ki fogjuk szolgálni a közönséget”

– mondta Hüttner Csaba.

Weisz Róbert, a paraválogatott szövetségi kapitánya is szólt néhány szót a megnyitó előtt: „Számunkra is minden tökéletes, jó a szállás, kiváló az étkezés, ugyanabban a bánásmódban részesülünk, mint az épek. A paraversenyek egyik legkritikusabb részén, a klasszifikáción túlvagyunk, a várakozásoknak megfelelő besorolást kapta mindenki. Szerdán akár már magyar döntősnek is szurkolhatunk, szóval várunk mindenkit a Maty-érre!”

A sajtóeseményt követően megtartották az ICF olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokság megnyitóját. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár azzal kezdte beszédét, hogy talán sokan emlékeznek arra, milyen izgalommal készült az ország, a város és a magyar szövetség két évtizede arra, hogy az egyik legsikeresebb magyar sportág világbajnokságát méltó körülmények között, a lehető legjobban sikerüljön megszervezni.

„Alighanem végképp meggyőzte a sportág képviselőit, vezetőit:

Szegeden minden feltétel garantált egy igazán sikeres csúcsesemény lebonyolításához.

Ennek jegyében tér vissza időről időre a világbajnokság ide, hogy a legrangosabbnak számító, olimpiai kvalifikációs verseny házigazdái legyünk. Magyarországon több mindent említhetünk, ami nem változik, ami világszínvonalú volt és marad: ezek közül természetesen a honi szurkolók sport iránti feltétlen szeretete a legfontosabb. Szintén állandónak mondható a magyar szervezők elkötelezettsége, hogy mindig, mindenben a lehető legmagasabb színvonalat kívánják nyújtani – és ebben a kormányzat is partnerük, hiszen úgy gondoljuk: a sikeresen megrendezett eseményekből számtalan területen profitálhat Magyarország, a rendező város és a magyar sport” – mondta Szabó Tünde.

Már negyedik alkalommal válik Szeged a kajak-kenu sport központjává a világon, Botka László polgármester így köszöntötte a résztvevőket: „Idén rekordot is döntöttünk, ez eddigi legnagyobb számban érkeztek versenyzők ide, akik a világ több mint 100 országát képviselik. A város élete összeforrt a Tiszával és a csónakokkal, itt talán mindenki tud bánni az evezőkkel is. A tehetség apáról fiúra száll, így nevelt Szeged kiemelkedő sportolókat a vízi sportok területén. Természetes tehát, hogy a kajak-kenu sport ennyire népszerű itt, szegedi gyermekek százai választják ezt a sportágat. Így vagyunk mi a Vizek Városa, a Bajnokok Városa,

a kajak-kenu sportnak pedig magyarországi fővárosa.

A világbajnokság nem csak egy komoly, magasrangú sportesemény, hanem egyúttal egy igazi fesztivál is. Az egész város izgalomban és lázban ég, és ez nagyszerű dolog.”

Botka László ebből a különleges alkalomból átadta a város kulcsát a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség elnökének, Jose Perurenának.

„Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy visszatérhettünk Magyarországra és ismét itt lehetünk Szegeden a 2019-es esztendő legfontosabb gyorsasági versenyén – kezdte beszédét Jose Perurena. – Szeged tökéletes helyszíne ennek a fontos eseménynek.

Sokan a gyorsasági szakág bölcsőjének tartják ezt a csodálatos pályát,

és semmi kétségem afelől, hogy a magyar szurkolók ezúttal is megmutatják, hogy miért van ez így. Legutóbbi látogatásunk óta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és Szeged városa nem kevés időt és pénzt fektetett abba, hogy ezt az eddig is világszínvonalú versenyhelyszínt tovább fejlessze a versenyzők, a nézők és a világbajnokság minden hivatalos résztvevőjének örömére egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy világszerte fantasztikus élmény lesz akár a televízión keresztül, akár online követni, ahogy a legjobb kajakosok és kenusok küzdenek álmaik eléréséért.”

A világbajnokság honlapján már szerda reggel 9 órától élő streamen lehet követni az eseményeket.

(Friss képekkel még frissítjük cikkünket.)