Mégse

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter

Csak a hátukat nézte a világ kajakos lányainknak

Az ifi, az U23-as és a felnőtt rövidkörös verseny után a normál távon is magyar győzelem született női kajak egyesben a Kínában zajló maraton kajak-kenu világbajnokságon.

Hír

Kiszli Vanda címvédőként, Czéllai-Vörös Zsófia pedig kihívójaként állt rajthoz szombaton. A magyar versenyzők olyan tempót diktáltak, hogy az egész mezőnyből csupán ketten tudtak velük menni, de az utolsó szakaszon őket is állva hagyták. A véghajrában Kiszli Vanda ritmust váltott, és végül magabiztosan nyerte meg második aranyérmét a vébén, hiszen a rövidkörös versenyben is ő győzött. Ez azt jelenti, hogy eddig minden női kajakos számot magyar versenyző nyert meg a világbajnokságon.

„Nagyon nehéz verseny volt, nagyon erősek és gyorsak voltak a lányok, akárcsak a rövidkörös versenyben – kezdte az értékelést Kiszli Vanda.

Azt hittem, nem tudom befejezni a döntőt,

úgy lüktetett a kezem a végén, de azt mondogattam magamnak, hogy meg tudom csinálni. Tudtam, hogy Zsófi nagyon gyors, hiszen együtt edzünk. Tavaly is én nyertem a vébét, szóval mindenki engem akart megverni, ezért is vagyok ennyire boldog.”

Czéllai-Vörös Zsófia az idei Európa-bajnokság után a vébén is ezüstérmes lett Kiszli Vanda mögött. „Az volt a taktikám, hogy az elejétől nagy iramot diktálok, ez sikerült is, a mezőny nagy része korán meghalt, de egy kicsit én is. Az utolsó futószakasznál csak arra gondoltam, hogy ugorjak ki a hajóból, fussak egy nagyot, de azért maradjon erőm a végére, Vandának azonban több maradt. Sokat fejlődtem tavaly óta, együtt edzettünk az elmúlt hónapokban, és ez sokat számított. Nagyon jól tudtuk segíteni egymást most is.”

Született még egy magyar érem szombaton, női kenu egyesben Kisbán Zsófia harmadik lett, így a rövidkörös versenyben szerzett ezüstérme után nyert egy bronzérmet is, ugyanitt Bragato Giada a hetedik helyen zárt.

A férfiak ugyanezen számában Horváth Márton kilencedikként végzett, a napok óta betegséggel küzdő Dóczé Ádám pedig az antibiotikumtól legyengült, és bár elkezdte a versenyt, de sajnos nem tudta befejezni. Ennek ellenére vasárnap szeretne rajthoz állni párosban.

Férfi kajakban Boros Adrián hatodik, Györgyjakab Máté tizedik lett. Weisz Róbert szövetségi kapitány tájékoztatása szerint Györgyjakab kapott egy időbüntetést szabálytalan bójakerülésért, a versenybírák pedig azt nem vették figyelembe, hogy előtte meglökték őt. Boros Adrián sokáig az élbolyban ment, ám az argentin versenyző kifordította őt, így jelentős hátrányba került, amit már nem tudott behozni.

A magyar válogatott így is toronymagasan vezeti az éremtáblázatot nyolc arany-, hat ezüst- és négy bronzéremmel.

A vasárnapi zárónap programja magyar idő szerint:
2.30 Férfi C-2
5.15 Női K-2
8.15 Férfi k-2

Három magyar világbajnoki cím a nyitónapon!

Már az első nap alaposan belehúztak a magyar kajak-kenusok az éremtermelésbe a Kínában zajló korosztályos és felnőtt maraton világbajnokságon.

Hír

A nyitónap első két számában egyaránt kettős magyar siker született. Előbb Rendessy Eszter nyert Csikós Zsóka előtt az ifi kajakosoknál a lányok között. Ők ketten kiemelkedtek a mezőnyből, Rendessy 21 másodperccel előzte meg honfitársát, a harmadik spanyol Toledo azonban már több mint három percet kapott a győztestől.

Az ifi fiú kenusoknál is hasonlóan alakult a verseny, Horváth Benedek mintegy 40 másodperc előnnyel végzett az élen Kollár Kristóf előtt. A két magyar kenus itt is teljesen más dimenziót képviselt, a harmadik helyezett kínai Ji 3 perc 14 másodperces hátránnyal ért célba Horváth mögött.

Az ifi fiú kajakosoknál Petró Vince harmadikként, Vékássy Bendegúz tizenkettedikként zárt.

A felnőttek rövidkörös versenyeivel folytatódott a világbajnokság, ezeket a számokat először rendezték meg a vébén. A női kajakosoknál történelmet írt Kiszli Vanda, aki aranyérmet nyert, így ő lett a rövidkörös verseny történetének első világbajnoka. Kiszli nagy versenyben, csupán egy másodperc előnnyel győzött a szerb színekben induló Bedőcs Krisztina előtt. Ugyanitt Czéllai-Vörös Zsófia nem sokkal, de lecsúszott a dobogóról, negyedikként zárt.

A női kenusoknál a rövidebb távon Kisbán Zsófia kiváló versenyzéssel másodikként ért célba, ugyanebben a számban Bragato Giada nyolcadik lett. A férfi kenusok rövidkörös versenyében Dóczé Ádám a hetedik, Laczó Dániel a 12., a férfi kajakosoknál pedig Máthé Krisztián a negyedik, míg Mészáros Sándor Márton a 17. helyen végzett a döntőben.

„Az eredmények magukért beszélnek

– kezdte Weisz Róbert szövetségi kapitány a felnőtt versenyzők értékelését. – A nőknél Vanda nagyszerűen ment, akárcsak Zsófi, de ő elrontotta az egyik futást, és szerencséje sem volt. A férfi kenusoknál komoly kavalkád alakult a rajtnál, ketten beborultak, itt mindkét magyar versenyző a tömegben rekedt, de Dóczé Ádám szinte az utolsó helyről nagyon nagyot ment. Egyébként a körülmények kiválóak itt, Kínában, egy rossz szavunk sem lehet a szállásra, az étkezésre és a pályára sem. Remekül kiépített a versenyhelyszín, bár a pálya egy kicsit nehéz, mert háromféle kör van egy számban, ezt nem egyszerű betanulni, de szerencsére eddig egyetlen magyar sem hibázott. Reméljük, hasonlóan eredményes lesz a folytatás is!”

Pénteken, magyaridő szerint hajnalban és délelőtt folytatódik a világbajnokság. A programot itt lehet megtekinteni (a kínai Shaoxingban hat órával előrébb járnak).