Csabai Edvin: 40!

Negyvenedik születésnapját ünnepli ma Csabai Edvin, tizenhétszeres maratoni világbajnok kenus, a sportág leköszönő szakmai igazgatója.

Születésnap
Hír

„A kudarcok nem törnek meg, hanem motiválnak” – így jellemezte magát az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti kötetben Csabai Edvin 17-szeres maratoni világbajnok kenus, aki egészen szeptemberig szakágában minden idők legeredményesebb versenyzőjének vallhatta magát. A sors szépsége, hogy éppen egy másik magyar versenyző, korábbi edzőpartnere, a kajakos Csay Renáta múlta őt felül. A győriek kétszeres anyukája idén szerezte meg 18. világbajnoki aranyát.

Hogy miben rejlett Csabai Edvin páratlan pályafutásának kulcsa?

„A maratoni szakágra születtem. Kellett egy kis idő – nyilván nem túl sok –, hogy ezt felismerjem, arra is kellett, hogy ezt belássam és elfogadjam. Az első időkben a maratoni versenyzés egyfajta szükségmegoldás volt számomra, mert amikor felnőtt versenyzővé váltam, feltétlen szükséges volt az „életben maradáshoz”, hogy az ember valamilyen világversenyen szerepeljen. Mégis, csak kezdetben jelentett kényszerpályát, mert elég hamar rájöttem, hogy ebben is meg tudom találni a magam kihívásait, és azok az élmények, eredmények és sikerek, amelyeket megélek, tökéletesen kielégítenek. Nyilvánvaló, hogy szükség van fizikai adottságokra és tehetségre, de ez csak az alap. A hosszú távú versenyek közben bizonyos emberi tulajdonságok sokkal jobban kidomborodnak, s mondhatni, hogy a végkimenetel határozottan fejben dől el. Egy maratoni verseny során az embernek többször meg kell vívnia a csatát saját magával, a fájdalom vagy egy kritikus helyzet is többször beköszön. Az ember első pillanattól kezdve elemzi a kialakult helyzetet és döntéseket hoz. Az lesz sikeres maratoni versenyző, akinek megfelelő az ítélőképessége és a legjobb döntéseket hozza meg. Ehhez természetesen kellő tapasztalatra is szükség van” – fogalmazta meg a maratoni szakág szépségeit Csabai Edvin, aki legtöbb sikerét Györe Attila párjaként érte el, akivel afféle tűzként és vízként tökéletesen kiegészítették egymást a hajóban.

Pályafutását 2010-ben fejezte be, a 2009-es Portugáliában rendezett világbajnokságon pedig a sok-sok aranyérem mellé kapott egy váratlan, sokat adó elismerést is.

„Éppen az egyes versenyemre melegítettem, amikor valaki hátulról megérintett. Megfordultam, és láttam, hogy a spanyol Merchan az, – korunk vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja. Hozzáteszem nem kenus, hanem kajakos. Kérdezem miért érintett meg, mire a felelet: – Sebezhetetlen vagy, szükségem van egy kevésre a szerencsédből! Összemosolygunk, majd sok szerencsét kívánok neki. Ő azt mondja, nem kíván nekem, ez nálam úgyis természetes. Az egyes versenyében ötödik lett, egy kilométerrel a cél előtt elrontotta a beszállást. Szerencsére a párost másnap megnyerték, így nem volt lelkiismeret-furdalásom. Este a verseny utáni banketten odajön hozzám, és csak annyit kérdez:

– Hányadik?
–  17.!
Letérdel elém, meghajol, és csak annyit mond:

– Te vagy a király!
Nagyon zavarba ejtő volt a dolog, hiszen majd’ minden versenyző látott minket, hirtelen nem is tudtam mit kéne tennem?!
Most már tudom, hogy ez volt a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam” – idézte fel a pályafutását lezáró „búcsúlevelében” ezt a pillanatot Csabai Edvin, aki előbb edzősködni kezdett, majd 2013-tól a sportág szakmai igazgatója lett.

Versenyzői lélekkel, szemlélettel, szükség esetén határozott, vezetői kézzel.

„Ahogyan versenyzőként a vízen, úgy szakmai igazgatóként is megbízható, egyenes társ volt, akinek mindig adni lehet a szavára. Sportolóként és vezetőként is nagy elhivatottság jellemezte, ami adódik a szakágából is, hiszen a maratonhoz a legnagyobb kitartás és nyugalom kell” – jellemezte őt pályatársa, Hüttner Csaba.

Csabai Edvin most ismét búcsúzik. A negyvenedik születésnapját ma ünneplő bajnok ugyanis elköszönt a szakmai igazgatói poszttól, a jövőben egyik legjobb barátja, a 2008-ban elhunyt Kolonics György emlékére létrehozott alapítvány ügyeit intézi majd.

Ahogy a szövetség kis konyhájában az olimpiai bajnok Dónusz Évával beszélgetve fogalmazott: búcsúzkodni nem szeret.

„Egy dolgot kérek a születésnapomra. Hogy a társakkal, ezzel a csapattal megmaradjon a kapcsolat, az az érzés, amit az elmúlt években itt kaptam” – mondta az ünnepelt.

 

Vasbányai Henrik: új edző, új klub, új kihívás

Vasbányai Henrik döntött, edzőt és klubot is váltott az idény végén. Világbajnok kenusunk a Merkapt Mekler SE-ben, korábbi párjával, Németh Szabolcs irányításával fogott neki az őszi munkának.

Hír

Az elmúlt időszakban az egyik legtehetségesebb magyar kenusnak lett kikiáltva Vasbányai Henrik, aki 2013-ban világbajnok lett Mike Róberttel C-2 1000 méteren, majd a moszkvai és milánói vb-ezüstérem után Rióban, az olimpián nem sikerült dobogóra állnia. A két versenyző útja szétvált, Vasbányai Henrik a 2017-es idényben egyesben szerepelt – nem sok sikerrel. A szezon végén ezért is határozott úgy, hogy edzőt vált, s korábbi párjával, a négy éve edzőként dolgozó Németh Szabolccsal kezdi meg a felkészülést.

„Megújulásra, változásra volt szükségem, s ehhez olyan embert kerestem, akiben szintén ott van a változás lehetősége, az újító szándék – mondja Vasbányai Henrik. – Szabolccsal korábban együtt versenyeztünk, barátok vagyunk, ennek ellenére bízom benne, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Hogy mit vár el tőlem? Kemény munkát és olyan hozzáállást, amire lehet építeni.”

„Henrik edzésmunkájával eddig sem volt gond szerintem. Ellenben sokkal precízebben, profibb módon kell az edzésen kívüli életét élnie, mert valójában az is a felkészülése része. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a pihenésre és arra, hogyan készül rá a munkára, az adott versenyre, az egész évre. Ezzel kapcsolatban is elvárásaim vannak vele szemben – mondta a tréner, aki nem fél attól, hogy nem lesz hatással versenyzőjére. – Négy éve kezdtem az edzői pályám, fiatal vagyok, és talán sokan ebben látják a veszélyt, de pontosan ebben rejlik a pozitívuma is a mi munkakapcsolatunknak. Frissességet, új módszereket viszek Henrik felkészülésébe, az elmúlt években rengeteg szakmai képzésen, előadáson vettem részt, s mellettem szól az is, hogy aktív sportolóként olyan sikeres edzők irányításával dolgoztam, mint Bánszki Imre, Ludasi Róbert vagy Szabó Attila.”

Németh Szabolcs új kenus csapatot hoz létre a Merkaptnál, ide tart két fiatal tehetség, Moldován Milán és Koleszár Zoltán, itt edz Simon Sebestyén és itt nevelkedik az idén ifjúsági maratoni világbajnoki címet szerző Fejes Dániel is.

„Ebben a csoportban Henrik lesz a rangidős, ami újdonság számára, mert a KSI-ben ő volt a legfiatalabb. Itt most példát kell mutatnia, ami szintén felelősséget jelent számára – folytatta az edző, aki konkrét tervekről is beszélt. – Henrik az egyesre készül, de nem zárkózunk el semmitől. Azzal az emberrel fog párost is menni, aki a legjobb számára. Ha Mike Robival megy jól, és mindkét fél ezt akarja, akkor természetesen ismét lesz Vasbányai, Mike páros.”

És hogy miként búcsúzott el egymástól Vasbányai Henrik és két edzője, Oláh Tamás, valamint Varga Zsolt?

„Megértették a döntésemet, korrektül, szépen elköszöntünk egymástól – mondta a versenyző. – Az átigazolásom még nem zárult le, de hamarosan pont kerül ennek a végére is. Másfél hete vagyok a Merkaptnál, ahol már most minden a megújulásról szól. S nagyon bízom benne, hogy 2020-ra magabiztos, kiegyensúlyozott ember leszek ebben a sportágban.”

Kammerer Zoltán hazatért

A Győr fiatal kajakosaival közösen kezdi meg a felkészülést a szezonra a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán. A 39 éves klasszis a téli alapozás után tavasszal álomcsapattal szállna vízre.

Hír

Újra csapatban?

Igen, hazatértem – felelte a Graboplast Győri Vízisport Egyesület 39 éves kajakosa, Kammerer Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok versenyző a múlt év után, amelyre egyetlen csapattárssal, új módszerek kipróbálásával készült fel, hamarosan újra nagyobb csoportban kezdi meg a munkát. – Novembertől Győrben, Tokár Krisztián irányításával, egy fiatal kajakosokból álló csapattal fogok edzeni. Persze, ahogyan mindig, a szárazföldi tréningeket egy ideje már önállóan elkezdtem.

Ingázik majd Göd és a Rába-part között?

A téli alapozás időszakára Győrbe költözöm, olyan lesz, mintha edzőtáborban lennék: a hétfői edzésre odautazom, és hétvégén visszajövök Gödre.

Az előző szezont egyfajta tesztévnek szánta, amelybe új edzésmódszerekkel és nevelőedzőjéhez visszatérve, szinte egyedül vágott bele – a végén K–4 1000 méteren világbajnoki ezüstérmet ünnepelhetett. Nem akarta ezt az utat továbbjárni?

Már korábban eldöntöttem, hogy ismét nagyobb csapattal folytatom. Érdekes, izgalmas év volt a tavalyi, de miután majd’ három évtizedet csapatban készültem, rájöttem, nekem az az optimális. Az előző szezonban új, szokatlan módszert próbáltam ki, és bár az első válogatón még nagyon izgultam, mi sül ki belőle, végül nem vallottam szégyent, és sikerült kivívnom a vébé-indulás jogát. Összességében jó évet zártam, akár elégedett is lehetnék…

Mégsem az?

Én ahhoz szoktam hozzá, hogy huzamosabb ideig képes vagyok stabil teljesítményre, januártól decemberig mindig tudok hozni mondjuk kilencven százalékot. Ez a mutató az előző szezonban úgy nézett ki, hogy egyszer száz-, másszor negyven százalékot nyújtottam. Túl nagy volt a hullámzás.

Azért be tud építeni egy-egy új elemet az idei felkészülésébe?

Amikor elkötelezem magam egy edző mellett, nem okoskodom, maximálisan rábízom magam. Megtisztelem azzal, hogy az általa előírt tervet követem, és nem kontárkodom a munkájába – ezúttal sem lesz másként.

Mi döntött a győri bázis mellett?

A döntés előtt átbeszéltem a helyzetet Kadler Gusztávval, akit arra kértem, ne klubelnökként, hanem a kajak-kenu sportág egyik jelentős szaktekintélyeként mondjon véleményt. Hamar arra jutottunk, ez a kézenfekvő, egyben ideális megoldás. Egyelőre a januárig tartó időszakot terveztük meg, de a tavaszi folytatáson is gondolkodtam már.

Megosztja lapunkkal, mire jutott?

Álmomban egy erős, kibővült csapatot látok a tavaszi vízre szállás idején, amelyben ott vannak a régi négyes tagjai, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel. Minden adott a két csoport közös munkájához, nem mellékesen, nekem is sokat segítene, miután a győri csapat jelentős részét sprinterek alkotják. Én meg ugye ezer méterre készülök.

Az előző év tapasztalatáról szólva épp korábbi csapattársa, Kulifai Tamás mondta a minap: az olimpiai táv változásával speciális ötszázas felkészülésre van szükség. Ön marad az ezernél?

Én kicsit másképp vélekedem a kérdésről. Az egész pályafutásom és a többi sikeres ezres magyar kajakos eredménye is azt erősítette meg bennem, hogy aki az egy kilométeres távra tisztességgel felkészül, annak ötszázon is van keresnivalója. Nem áll tőlem távol a rövidebb táv, amelyen egy évtizeden át ugyancsak eredményesen versenyeztem, de én továbbra is az ezerméteres fő számaimban szeretnék elsősorban jól teljesíteni.

A távhoz hasonlóan a motivációja is a régi?

Épp a napokban volt harminc éve, hogy lementem az első kajakedzésemre. Azóta is minden reggel azzal az érzéssel ébredek, hogy én ezt akarom csinálni. Csak az változott, hogy már nem négyéves ciklusokban, hanem rövid távú célokban gondolkodom.

Mi a terve a jövő évre?

Szeretnék ott lenni a világbajnokságon.

 

TOKÁR Krisztián, a Graboplast Győr edzője: „Nagyon örülünk Zoli érkezésének, és életvitelszerű győri tartózkodásának. Hiszem, hogy jól döntött, miután a versenyzőink rendre jól szerepelnek a téli felméréseken. A sprinterek mellett több tehetséges ezres versenyző is van a csapatban, akik jelentős vetélytársai lehetnek úszásban, futásban és az erősítésben is. A közös munkából mindannyian profitálhatunk, a fiatalok már abból is tanulhatnak, ha csak beszélgetnek vele, míg a srácaim lendülete őt segítheti hozzá ahhoz, hogy jövőre, negyvenévesen is meglepetést szerezzen.”

Forrás: Nemzeti Sport/Pircs Anikó