„A kudarcok nem törnek meg, hanem motiválnak” – így jellemezte magát az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti kötetben Csabai Edvin 17-szeres maratoni világbajnok kenus, aki egészen szeptemberig szakágában minden idők legeredményesebb versenyzőjének vallhatta magát. A sors szépsége, hogy éppen egy másik magyar versenyző, korábbi edzőpartnere, a kajakos Csay Renáta múlta őt felül. A győriek kétszeres anyukája idén szerezte meg 18. világbajnoki aranyát.
Hogy miben rejlett Csabai Edvin páratlan pályafutásának kulcsa?
„A maratoni szakágra születtem. Kellett egy kis idő – nyilván nem túl sok –, hogy ezt felismerjem, arra is kellett, hogy ezt belássam és elfogadjam. Az első időkben a maratoni versenyzés egyfajta szükségmegoldás volt számomra, mert amikor felnőtt versenyzővé váltam, feltétlen szükséges volt az „életben maradáshoz”, hogy az ember valamilyen világversenyen szerepeljen. Mégis, csak kezdetben jelentett kényszerpályát, mert elég hamar rájöttem, hogy ebben is meg tudom találni a magam kihívásait, és azok az élmények, eredmények és sikerek, amelyeket megélek, tökéletesen kielégítenek. Nyilvánvaló, hogy szükség van fizikai adottságokra és tehetségre, de ez csak az alap. A hosszú távú versenyek közben bizonyos emberi tulajdonságok sokkal jobban kidomborodnak, s mondhatni, hogy a végkimenetel határozottan fejben dől el. Egy maratoni verseny során az embernek többször meg kell vívnia a csatát saját magával, a fájdalom vagy egy kritikus helyzet is többször beköszön. Az ember első pillanattól kezdve elemzi a kialakult helyzetet és döntéseket hoz. Az lesz sikeres maratoni versenyző, akinek megfelelő az ítélőképessége és a legjobb döntéseket hozza meg. Ehhez természetesen kellő tapasztalatra is szükség van” – fogalmazta meg a maratoni szakág szépségeit Csabai Edvin, aki legtöbb sikerét Györe Attila párjaként érte el, akivel afféle tűzként és vízként tökéletesen kiegészítették egymást a hajóban.
Pályafutását 2010-ben fejezte be, a 2009-es Portugáliában rendezett világbajnokságon pedig a sok-sok aranyérem mellé kapott egy váratlan, sokat adó elismerést is.
„Éppen az egyes versenyemre melegítettem, amikor valaki hátulról megérintett. Megfordultam, és láttam, hogy a spanyol Merchan az, – korunk vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja. Hozzáteszem nem kenus, hanem kajakos. Kérdezem miért érintett meg, mire a felelet: – Sebezhetetlen vagy, szükségem van egy kevésre a szerencsédből! Összemosolygunk, majd sok szerencsét kívánok neki. Ő azt mondja, nem kíván nekem, ez nálam úgyis természetes. Az egyes versenyében ötödik lett, egy kilométerrel a cél előtt elrontotta a beszállást. Szerencsére a párost másnap megnyerték, így nem volt lelkiismeret-furdalásom. Este a verseny utáni banketten odajön hozzám, és csak annyit kérdez:
– Hányadik?
– 17.!
Letérdel elém, meghajol, és csak annyit mond:
– Te vagy a király!
Nagyon zavarba ejtő volt a dolog, hiszen majd’ minden versenyző látott minket, hirtelen nem is tudtam mit kéne tennem?!
Most már tudom, hogy ez volt a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam” – idézte fel a pályafutását lezáró „búcsúlevelében” ezt a pillanatot Csabai Edvin, aki előbb edzősködni kezdett, majd 2013-tól a sportág szakmai igazgatója lett.
Versenyzői lélekkel, szemlélettel, szükség esetén határozott, vezetői kézzel.
„Ahogyan versenyzőként a vízen, úgy szakmai igazgatóként is megbízható, egyenes társ volt, akinek mindig adni lehet a szavára. Sportolóként és vezetőként is nagy elhivatottság jellemezte, ami adódik a szakágából is, hiszen a maratonhoz a legnagyobb kitartás és nyugalom kell” – jellemezte őt pályatársa, Hüttner Csaba.
Csabai Edvin most ismét búcsúzik. A negyvenedik születésnapját ma ünneplő bajnok ugyanis elköszönt a szakmai igazgatói poszttól, a jövőben egyik legjobb barátja, a 2008-ban elhunyt Kolonics György emlékére létrehozott alapítvány ügyeit intézi majd.
Ahogy a szövetség kis konyhájában az olimpiai bajnok Dónusz Évával beszélgetve fogalmazott: búcsúzkodni nem szeret.
„Egy dolgot kérek a születésnapomra. Hogy a társakkal, ezzel a csapattal megmaradjon a kapcsolat, az az érzés, amit az elmúlt években itt kaptam” – mondta az ünnepelt.
