Mégse

Célegyenesben férfi kenusaink

Vécsi Viktor szövetségi vezetőedző szerint jó úton indult el a magyar férfi kenu a központosított edzőtáborokkal, de csak a következő napokban, hetekben dől el az, hogy milyen párosokkal vághatunk neki a nemzetközi versenyeknek.

Hír

„Abszolút elégedett vagyok, mindent el tudtunk és el tudunk végezni, amit elterveztem. Ideálisak itt, Szolnokon is a feltételek ahhoz, hogy majd az Európa Játékokon megfelelően szerepeljünk” – kezdte Vécsi Viktor, aki tavaly november eleje óta készül a legjobb férfi kenusokkal, és céljuk, hogy megszerezzék Tokióra mind a három kvótát az augusztusi, szegedi világbajnokságon.

„Elkezdtük a páros próbákat a múlt hét elején, egyből, ahogy hazajöttünk a melegvízi edzőtáborból, és lejöttünk Szolnokra. Még nem próbáltuk ki az összes felállást, így egyelőre korai lenne bármi konkrétumot mondani. Ezekben a napokban, hetekben fog kialakulni az a két pár, amellyel a nemzetközi versenyeken is elindulunk majd.”

Párosban nagyobb az esély egy kiugróbb nemzetközi eredmény elérésére, de Vécsi Viktor nem látja, hogy a versenyzők csakis a csapathajókra koncentrálnának. „Tudják ők is, hogy olyan párosokat keresünk, amelyek nagyok jók, és tisztában vannak azzal, hogy nem feltétlenül úgy alakulnak ki ezek az egységek, hogy két jó kenus összetérdel, hanem a mozgásstílusoknak is passzolniuk kell. Nem egyszerű ez a feladat.”

Vécsi Viktor arra a kérdésre, hogy kik vannak a legjobb formában, így válaszolt:

„Kiss Tamás és Bodonyi András, valamint hallatlanul sokat fejlődött az újpesti Dóri Bence is,

de mindenki hozzáállásával nagyon elégedett vagyok. Mike Robi egy komoly kvalitású, világbajnok versenyző, de őt várja otthon a család, és mi ezt figyelembe vettük, nem kell három hétig hétfőtől péntekig velünk edzőtáboroznia. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy a versenyzők családja se szenvedje meg azt az elhatározást, hogy az idén három olimpiai kvótát szeretnénk szerezni férfi kenuban a szegedi világbajnokságon.”

Munkában Dél-Afrikában:

A szövetségi vezetőedző szerint az út jó, amelyen elindultak a központosított edzőtáborral, de azzal is tisztában van, hogy a folyamatos, háromhetes edzőtábor mentálisan fel tudja őrölni a versenyzőket, ezért elképzelhető, hogy a jövőben majd eszközölnek kisebb változtatásokat. Egyelőre azonban marad ez a fajta felkészülés, amelyhez a szövetség egy sportpszichológust is biztosít a keret számára.

A jövő héten, május 11-én és 12-én a rangsorolóval elrajtol a versenyszezon, természetesen a férfi kenusokkal is a mezőnyben. „A legjobb edzés a verseny, a versenyszituációkat csak ott tudjuk gyakorolni. De egyébként is itt készülünk Szolnokon, ahol a rangsoroló is lesz, így butaság lenne, ha nem állnánk rajthoz” – mondta Vécsi Viktor, aki sietett leszögezni, hogy az első két válogató után kialakított párok még nem dőlhetnek hátra, hiszen két hónap van a második válogató és a világbajnokság között, így egy formahanyatlás vagy esetleges sérülés esetén változhat a vb-keret összetétele.

(forrás: InfoRádió, Vűztükör magazin)

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…

Dupla UTE-diadal a nyitónapon

Kozák Danutát és Tótka Sándort ezúttal sem lehetett megállítani az idei I. világbajnoki válogató nyitónapján. A nőknél K-1 500 méteren Csipes Tamara és Medveczky Erika állhatott fel még a dobogóra, férfi K-1 400 méteren pedig Nádas Bence és Birkás Balázs végzett a második és a harmadik helyen.

Hír

Csütörtökön mindössze két döntőt rendeztek meg az NKM szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra és az Európa Játékokra válogató versenyen, a szolnoki Holt-Tiszán. Talán a legfontosabb női számban győzött az olimpiai-, és világbajnoki címvédő Kozák Danuta, akit 2015 óta senki sem tudott itthon megverni.

Az UTE ötszörös olimpiai bajnoka ezúttal már a rajt után vezetett fél hajóval, és tulajdonképpen a célig növelve előnyét másfél másodperccel nyert Csipes Tamara és a mögötte néhány ezreddel befutó Medveczky Erika előtt. Érdekesség, hogy a negyedikként befutó Bodonyi Dóra is csak centiméterekkel maradt le a dobogóról.

A férfi kajak egyesek 400 méteres száma még ennél is izgalmasabban alakult. A versenyt ma a szintén UTÉ-s Tótka Sándor nyerte meg 28 ezredmásodperccel Nádas Bence és 67 ezreddel Birkás Balázs előtt. A negyedik helyen is egy Hüvös Viktor-tanítvány, Kuli István futott be. Tótka és általában a “Hüvös-team” szereplése nem meglepetés azok után, hogy két hete a rangsorolón is kiválóan teljesített ez a társaság.

“Nem tudom, hogy mit jelent a négyes összeállítása szempontjából, hogy a csapatunk ilyen jól szerepel, ezt majd a szövetségi kapitány eldönti. Persze nagyon örülnék, ha ez a négy ember most összeülne, nemcsak azért, mert egy edző tanítványai vagyunk, hanem azért is, mert a csapattársaimban bízom a legjobban, azt pedig tudom már, hogy nemcsak a jó egyes teljesítmény számít a csapathajóban, hanem az egymásban vetett hit is. Holnap 200 egyes lesz, aztán jön az 500 páros, szóval van még meló” – mondta Tótka Sándor, aki elárulta, hogy ebben az összetételben próbáltak már négyest menni edzésen, és szerinte ez az egység akár ütőképes is lehet.

A válogatóverseny holnap a női és a férfi 200, valamint az 1000 méteres döntőkkel folytatódik, és egészen vasárnap estig tart.