Mégse

Célegyenesben férfi kenusaink

Vécsi Viktor szövetségi vezetőedző szerint jó úton indult el a magyar férfi kenu a központosított edzőtáborokkal, de csak a következő napokban, hetekben dől el az, hogy milyen párosokkal vághatunk neki a nemzetközi versenyeknek.

Hír

„Abszolút elégedett vagyok, mindent el tudtunk és el tudunk végezni, amit elterveztem. Ideálisak itt, Szolnokon is a feltételek ahhoz, hogy majd az Európa Játékokon megfelelően szerepeljünk” – kezdte Vécsi Viktor, aki tavaly november eleje óta készül a legjobb férfi kenusokkal, és céljuk, hogy megszerezzék Tokióra mind a három kvótát az augusztusi, szegedi világbajnokságon.

„Elkezdtük a páros próbákat a múlt hét elején, egyből, ahogy hazajöttünk a melegvízi edzőtáborból, és lejöttünk Szolnokra. Még nem próbáltuk ki az összes felállást, így egyelőre korai lenne bármi konkrétumot mondani. Ezekben a napokban, hetekben fog kialakulni az a két pár, amellyel a nemzetközi versenyeken is elindulunk majd.”

Párosban nagyobb az esély egy kiugróbb nemzetközi eredmény elérésére, de Vécsi Viktor nem látja, hogy a versenyzők csakis a csapathajókra koncentrálnának. „Tudják ők is, hogy olyan párosokat keresünk, amelyek nagyok jók, és tisztában vannak azzal, hogy nem feltétlenül úgy alakulnak ki ezek az egységek, hogy két jó kenus összetérdel, hanem a mozgásstílusoknak is passzolniuk kell. Nem egyszerű ez a feladat.”

Vécsi Viktor arra a kérdésre, hogy kik vannak a legjobb formában, így válaszolt:

„Kiss Tamás és Bodonyi András, valamint hallatlanul sokat fejlődött az újpesti Dóri Bence is,

de mindenki hozzáállásával nagyon elégedett vagyok. Mike Robi egy komoly kvalitású, világbajnok versenyző, de őt várja otthon a család, és mi ezt figyelembe vettük, nem kell három hétig hétfőtől péntekig velünk edzőtáboroznia. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy a versenyzők családja se szenvedje meg azt az elhatározást, hogy az idén három olimpiai kvótát szeretnénk szerezni férfi kenuban a szegedi világbajnokságon.”

Munkában Dél-Afrikában:

A szövetségi vezetőedző szerint az út jó, amelyen elindultak a központosított edzőtáborral, de azzal is tisztában van, hogy a folyamatos, háromhetes edzőtábor mentálisan fel tudja őrölni a versenyzőket, ezért elképzelhető, hogy a jövőben majd eszközölnek kisebb változtatásokat. Egyelőre azonban marad ez a fajta felkészülés, amelyhez a szövetség egy sportpszichológust is biztosít a keret számára.

A jövő héten, május 11-én és 12-én a rangsorolóval elrajtol a versenyszezon, természetesen a férfi kenusokkal is a mezőnyben. „A legjobb edzés a verseny, a versenyszituációkat csak ott tudjuk gyakorolni. De egyébként is itt készülünk Szolnokon, ahol a rangsoroló is lesz, így butaság lenne, ha nem állnánk rajthoz” – mondta Vécsi Viktor, aki sietett leszögezni, hogy az első két válogató után kialakított párok még nem dőlhetnek hátra, hiszen két hónap van a második válogató és a világbajnokság között, így egy formahanyatlás vagy esetleges sérülés esetén változhat a vb-keret összetétele.

(forrás: InfoRádió, Vűztükör magazin)

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter

Minden éremből jutott a magyaroknak

Három érmet nyertek a magyar kajak-kenusok a racicei korosztályos Európa-bajnokság szombat délelőtti 1000 méteres versenyein.

Hír

Csikós Zsóka kezdte az éremszerzést, az ifjúsági lányok kajak egyesének A döntőjében nagyon szép versenyzéssel, magabiztosan győzött, megszerezve ezzel a magyar válogatott első érmét.

A férfiak ugyanezen számában az U23-as korosztályban Béke Kornél is kiválóan kajakozott, ez pedig a harmadik helyre volt elég.

A szombati nap harmadik magyar érmét a Majoros Mátyás, Nyerges Áron ifjúsági duó szerezte, amely K2-ben ezüstérmes lett.

A Koleszár Mátyás, Németh Viktor (K2 U23) páros a negyedik, Posta Réka (K1 U23) az ötödik, Fejes Dániel (C1 U23) és a Lelovics Dávid, Bakó Tamás (C2 U23) kettős egyaránt a hatodik, a Kollár Kristóf, Hodován Dávid (C2 ifi) egység pedig a nyolcadik helyen zárt.

„Összességében teljesen elégedett vagyok, eddig sokkal jobb eredmények születtek, mint tavaly. Nagyon örülünk annak, hogy a közvetlen második vonalunk meg tudta méretni magát a nemzetközi porondon, és helyt is álltak eddig – kezdte az értékelést Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány, utalva arra, hogy több számban nem a válogatók győztesei indultak az Eb-n. – Csikós Zsóka fantasztikus győzelme mellett Béke Kornél harmadik helye nálam igazi szenzációnak számít, de nagyon nagy dolog a Majoros, Nyerges páros ezüstérme is. Eddig úgy tűnik, hogy

nagyon jó döntés volt ezeket a gyerekeket hozni az Eb-re,

az ő szereplésükkel fel tudjuk mérni a nemzetközi mezőnyt, és tudunk kalkulálni, hogy az első vonalba tartozó versenyzőink mire számíthatnak majd a világbajnokságon. Remélem, hogy a 200 és az 500 méteres távokon is hasonló eredményeket fogunk hozni.”

A délutáni 200-as középdöntőből az ifista Máró Anna futamgyőztesként jutott a fináléba K1-ben. Szintén A döntős Orosz Adrienn (U23 K1) és a Horányi Dóra, Mile Sára (ifi C2) páros. B döntős Vigassy Barnabás (ifi K1) és Kőszegi Milán (ifi C1). Nem jutott viszont tovább a sprinttávon Molnár Csenge (ifi C1), Nikodém Patrik (U23 K1) és Némedi Konrád (U23 C1).

Vasárnap a két rövidebb táv döntőivel zárul az Eb.