Budapest ICF kongresszust rendezhet

2018-ban a magyar fővárosban lesz a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) kongresszusa, többek között erről is döntöttek a sportág küldöttjei Bakuban. Az idei tisztújításon a következő olimpiai ciklusra ismét az eddigi elnök, a spanyol Jose Perurena Lopez kapott bizalmat.

Újraválasztották
Hír

Szombaton este zárult le a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség 36. Kongresszusa Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban. Magyar szempontból a legfontosabb hír, hogy a rendkívül rangos eseménynek két év múlva a magyar kajak-kenu sportág lehet majd a házigazdája.

A tisztújítás során ismét bizalmat kapott, így már harmadik olimpiai ciklusának kezdhet neki az eddigi elnök, a spanyol Jose Perurena Lopez, aki újraválasztása után beszédében elmondta, hogy rendkívül büszke azokra a csütörtökön elfogadott szervezeti változásokra, amelyek biztosítják a sportág globális képviseletét az ICF-en belül.

A legfontosabb újítás, hogy a kontinentális kajak-kenu szövetségek elnökei mostantól bekerülnek az ICF végrehajtó bizottságába.

“Óriási megtiszteltetés, hogy a Tokiói olimpiáig vezethetem a sportágat, hiszen eddig is az egész életem a kajak-kenuról szólt. Nagyon örülök, hogy a csütörtöki rendkívüli kongresszuson a küldöttek megszavazták az új irányítási struktúránkat. Szintén fontos előrelépés, hogy már nemcsak a vízen, hanem az elnökségben is egyre inkább megvalósul a nemek egyenlősége, ezt bizonyítja az is, hogy az idei tisztújításon éppen annyi hölgy szállt harcba az alelnöki pozíciókért, mint ahány férfi kolléga” – mondta Jose Perurena, aki beszédében megköszönte az azeri kajak-kenu szövetségnek a kongresszus lebonyolítását is.

Újraválasztották alelnöknek a franciák háromszoros olimpiai bajnokát, Tony Estanguet-et, szintén alelnök lett a Német Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Thomas Konietzko is. Az ICF eddig első alelnökének, Vaskuti Istvánnak a helyére pedig a Dél-Amerikai Kajak-Kenu Szövetség női vezetője, az argentin Cécilia Farias került.

A fontosabb tisztségek közül említésre érdemes, hogy az ICF pénztárnoka továbbra is az olasz Luciano Buonfiglio marad, valamint megtartotta pozícióját a gyorsasági bizottság élén a kanadai Frank Garner is, aki ezen a szavazáson szoros versenyben múlta felül Moszkva olimpiai bajnokát, Vaskuti Istvánt.

A kongresszus döntött arról is, hogy Stand Up Canoe néven új szakágat hozz létra az ICF berkein belül.

Lieszkovszky Valéria: „A kajakozás kinyitotta a világot”

Szép évfordulóhoz érkezett Borosné Lieszkovszky Valéria. Az 1954-es maconi világbajnokság ezüstérmese ma ünnepli 85. születésnapját. Őt köszöntjük interjúnkkal.

Ünnep
Hír

Ha jól tudjuk, ön az a versenyző, aki úgymond kétszer is elkezdte a kajakozást.

Először iskolás koromban találkoztam a sportággal – emlékszik vissza Borosné Lieszkovszky Valéria. – Az Alkotmány utcai iskolába jártam, és remek osztályfőnököm volt, aki nyáron elküldött a Római-partra egy sporttáborba. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkajakoztam, aztán jött a következő tanév és a sportág kiesett a fókuszomból. Három év múlva a véletlen játszott közre abban, hogy újrakezdtem a kajakozást. A barátnőm zsúrjára három fiú is eljött, akik közül az egyik a Honvéd Sportszázad kajak- és sí társaságának a tagja volt. Az első randevúnkon kajakozni mentünk. Az Előre vízitelepéről indultunk, ahol azonnal rá is beszéltek, hogy járjak le rendszeresen edzeni. Ez az érettségi előtt egy évvel volt, s 18 évesen már a válogatott tagja lettem.

Első világversenye a magyar kajak-kenu sport egyik legendás szereplését hozó maconi világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstérmet ünnepelhetett Egresi Vilmával.

Érdekes verseny volt, mert egyszerre szakadt rám a nyugat varázsa és a nemzetközi verseny hangulata. Nagyon stresszes volt mindezt megélni. Ráadásul mi a rutintalanok közé tartoztunk Cilivel, nem volt olyan önbizalmunk, mint Bánfalvi Kláráéknak, akiket Füzesséry Gyula remekül menedzselt. A Vörös Csillagban és Ciliék klubjában, az Építőkben is összetartó csapat volt, nagy társasági élet folyt. Én kicsit egyedül éreztem magam ebben a közegben, de ez lehetett azért is, mert nagyon sokat dolgoztam. Jó munkahellyel rendelkeztem, s bár formálisan elfogadták, hogy sportolunk és időkedvezményt élveztünk, azért nehezen tűrték az edzéseket, az edzőtáborozásokat, a versenyek miatti kimaradást. Pedig én a klubom alapján a BKV központban dolgoztam… Szóval én nem mertem az egzisztenciát feláldozni a sport miatt, sokáig őrlődtem a kajakozás és a munka között. A nagy túrák, a szigetkerülések nekem már nem fértek bele az időbe. Lelkiismeretesen elvégeztem az edzésprogramomat, de a családi kötelék fontosabb volt. Macon után egy évvel mentem férjhez Boros Józsefhez, aki szintén a sportághoz tartozott, asszonyként csináltam végig az edzőtáborokat, a válogatottságot, s ez egészen 1958-ig fért bele az életembe.

Ez a pár év milyen sikereket adott még?

Sok-sok nemzetközi versenyen elért győzelmet. Prágában, Moszkvában, Snagovban is a dobogóra állhattam. Az 1956-os olimpiáról lemaradtam, az 1957-es genfi Európa-bajnokságon még rajtoltam, aztán – úgymond – levezettem. Az, hogy nem tudtam Melbourne-be elutazni, nagy csalódást jelentett, a válogatón nem tudtam azt nyújtani, amire igazán képes voltam. Esélyesnek lettem kikiáltva, de a sok hosszú távú evezés, közte a legendás „Nagy kör” elvette a robbanékonyságomat a vízen. Pedig a vékony alkatom ellenére meg volt a tehetségem ehhez a sportághoz. Emlékszem, a tatai edzőtáborban külön erősítőket kaptam, hogy fizikálisan felhozzanak. Ez azt jelentette, hogy minden nap májat kellett ennem, és napi fél liter vörösbort írtak elő nekem, aminek leginkább a csapat férfi tagjai örültek. Nagyon más idők voltak azok, mint amit most él a sport! Futottunk, gimnasztikáztunk, tanmedencéztünk, síeltünk mi is, de a mai tudományos felkészítéshez képest mi hobbisportolók voltunk. Minden tiszteletem a mai lányoké, akik végigcsinálják ezeket az edzésprogramokat.

Mennyire követi az ő sikereiket?

A férjemmel sokat jártunk Szegedre, a Világkupákra, világversenyekre, most már az egészségi állapotom miatt inkább marad a televízió. Ha nem lenne gond a lábammal, ha nem kellene botot igénybe venni, akkor más lenne minden. Maradt a házunk itt a hegyen, a kert, a friss levegő, s megnyugvással veszem tudomásul a koromat. Viszont annak nagyon örülök, hogy a kortársaim közül még most is vannak olyanok, akik aktívak, és vízre szállnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egyik mottója szerint ez a sportág „Életre szóló sikert” ad. Meg tudja ezt erősíteni?

Hogy nekem mit adott a kajakozás? Élményeket, kinyitotta számomra a világot, olyannyira, hogy a férjemmel az utazás lett a hobbink. És persze, sose szakadtunk el a sportos életmódtól, ezt örökítettük át a fiúnkra is, aki ezt viszi tovább az ő életében. Szerintem ez nagy siker!

Sikeres összefogás a magyar vízi turizmusért

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Révész Máriusz vezette aktív turizmusért felelős kormánybiztosi iroda Országos Vízi Turisztikai Konferenciát szervezett pénteken az Aquaworldben, ahol több aspektusból is bemutatták az európai uniós forrásból megvalósuló magyarországi vízitúra hálózatot.

Hír

Több mint egy éve zajlik az aktív turizmusért felelős kormánybiztosság és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség között az az együttműködés, amelynek célja a vízi turizmus fejlesztése Magyarországon. Európai Uniós forrásokból közel 200 vízitúra megállóhely újul meg vagy létesül az országban, átfogó hálózat jön létre, amelynek köszönhetően a fellendülőben lévő gyalogos és kerékpáros turizmus mellé a vízi turizmus is felzárkózhat hazánkban. A szervezők a pénteki Országos Vízi Turisztikai Konferencián bemutatták, hol tart jelenleg az együttműködés, milyen célokat sikerült eddig megvalósítani, melyek a további feladatok és milyen együttműködés szükséges a különböző szereplők és területek között, hogy a rendszer igazán hatékonyan működhessen.

„Fontos feladat, hogy a gyerekek, idősek, családok számára az aktív turizmus, az aktív kikapcsolódás lehetőségeit fejlesszük, és ebben rendkívül szorosan és jól együtt tudtunk és tudunk működni a Magyar Kajak-Kenu Szövetséggel – nyilatkozta az eseményen Révész Máriusz kormánybiztos. – Különböző uniós pályázatok forrásaiból közel 200 vízi megállóhely jön létre az országban, amellyel új lendületet adhatunk a vízi turizmusnak, ami az aktív kikapcsolódás egyik legszebb formája.”

A nap során számos érdekes előadást hallgathattak meg a jelenlévők. Dr. Stocker Miklós, az EMMI főosztályvezetője arról beszélt, miként építhető be a napi testnevelésbe a vízi turizmus. Szoboszlai Sándor az európai uniós források felhasználásának lehetőségeiről tartott előadást. Dr. Princzinger Péter, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgató-helyettese megosztotta meglátásait a magyarországi turisztikai márkák kialakításáról és az aktív turisztika helyéről a magyar turizmus rendszerén belül. Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke az idén átadásra kerülő felső-tiszai hálózatról, valamint a teljes rendszerről és annak szolgáltatási elemeiről beszélt. A Testnevelési Egyetem képviseletében dr. Irmai István és dr. Lacza Gyöngyvér a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a TE által közösen létrehozott képzési rendszert mutatta be. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak köszönhetően szó esett még a hajózási szabályokról is, Veress Balázs, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója a vízi turisztika és a Nemzeti Parkok összekapcsolódásáról tartott előadást. A konferencián két régió sajátosságai és lehetőségei is terítékre kerültek, Aros János, Sárospatak polgármestere a Bodrog és vidékéről, a környék vízitúrázási tradícióiról és az egyéb helyi idegenforgalmi értékekről beszélt, Kadler Zsuzsa a TOP-os forrásoknak köszönhetően a Szigetközben megvalósuló fejlesztéseket mutatta be. A konferencia végén az elmúlt években felhalmozott gyakorlati tapasztalatokról beszéltek vízitúráztatók és vízitúrázók, vagyis ifjabb Foltán László, az MKKSZ Vízivándor Programvezetője, Böősi Gábor vízitúra-vezető, és a Zenit vízi-bázis képviselője, Dr. Tarnai Gábor.

„Jól sikerült konferencia van mögöttünk, külön öröm, hogy össze tudtuk hozni azokat a szereplőket, akik a vízitúra-hálózat fejlesztésének előkészítési fázisában nagyon komoly munkát végeztek. Most, hogy a megvalósítási szakaszba léptünk, olyan mérföldkőhöz érkezett ez a projekt, ahol fontosnak tartottuk, hogy a szereplők találkozzanak, megosszák egymással, hol tartanak a területeiken, s kijelöljük azokat irányokat, amelyek a termékfejlesztés során minden egyes helyen fontosak lehetnek. Örülök neki, hogy százötven ember elfogadta a meghívásunkat a konferenciára, amelyen olyan előadások hangzottak el, mint Révész Máriusz kormánybiztosé, aki az egész vízi turisztikát az összes aktív turisztikai fejlesztésben helyezte el, és ezek összefüggéseiről is beszélt. Jó jel, hogy a meghívásunkat nagyon sok önkormányzat vezetője elfogadta, hiszen számunkra ők a legfontosabb partnerek. És külön pozitívuma volt ennek a konferenciának, hogy a polgármesterek, önkormányzati összefogások projektjei is meg tudtak jelenni, és olyan jó gyakorlatokat is be tudtunk mutatni, ami másoknak is ötleteket adhat, viszonyítási pontot jelenthet egy-egy fejlesztés során. Ez egy igazi összefogás, amelynek már most pozitív jelei tapasztalhatók, hiszen már ebben az évben nőtt a vízi turisták száma az országban, amelyre büszkék lehetünk” – mondta Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke.