Mégse

Bővül a kajak-kenu infrastruktúrája

Kajak-kenu Kaposvárra látogatott Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke. A sportvezető előbb megtekintette a városligetet, ahol őszre konténeres csónakház épül, ezt követően pedig a Desedára is kilátogatott, ahol javában folynak a csónakház felújítási munkálatai.

bővülünk
Hír

– Doma Gergővel (a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai igazgatója – a szerk.) közösen azzal a céllal érkeztünk Kaposvárra, hogy erősítsük a kajak-kenu sportot – mondta a városligetben tett látogatásakor Schmidt Gábor. – Azt gondolom, hogy itt jó kezekben van a sportág. Polgármester úr korábban többször is kinyilvánította, hogy szeretné, ha tovább bővülne a sportág kínálata, alpolgármester úr, Borhi Zsombor pedig kajakos világbajnokkén szereti és támogatja is a kajak-kenut. Azok a fejlesztések, amelyek jelenleg is folynak, s amelyek zajlani fognak, azt a célt szolgálják, hogy minél többen sportoljanak. Annak nagyon örülünk, hogy a Desedán kiváló lehetőség van a kajakozásra és a kenuzásra. Ott is megújul a létesítmény, amely a szabadidősportot is szolálja majd. A másik fejlesztés pedig a kiemelt sportágfejlesztési program keretén belül a város közepén, a városligetben lesz, s várhatóan őszre készül el. A napokban zárult le a közbeszerzési eljárás, amiben a mobil konténereket beszerezzük.

A csónakházat egy fa burkolttal fogják bevonni, így illeszkedni fog a környezethez. Ebben tudnak majd átöltözni a gyerekek, emellett épül stég és hajótároló is. Ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy az iskolások a tanórák keretében kipróbálják ezt a sportágat, de remélem, nem csak ők, hanem a szabadidősportolók is örülni fognak ennek a fejlesztésnek.

Schmidt Gábor kiemelte, hogy országszerte 160 tagszervezetben folyik utánpótlás-nevelő munka és ennek is köszönhető, hogy a kajak-kenu az elmúlt húsz évben hazánk legeredményesebb olimpiai sportágává nőtte ki magát.

Klein P.

fotó: mapio.net

Kozák Danuta megállíthatatlan

Háromból három! Az ötszörös olimpiai bajnok hibátlan mérleggel zárta az első idei válogatót, miután a két egyes után Kárász Annával párosban is nagy fölénnyel tudott győzni K-2 500 méteren. Szintén meggyőző különbséggel nyert Koleszár Mátyás és Németh Viktor Máté férfi K-2 1000 méteren, Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső pedig úgy hat-hét hajóval verte a mezőnyt a női kenu párosok olimpiai versenytávján.

Újabb triplázás
Hír

Elmaradt a várva várt csata női K-2 500 méteren. Hiába fogadkozott Csipes Tamara és Medveczky Erika, szombaton a nyomában sem voltak a világbajnoki címvédő duónak. Kárász Anna és Kozák Danuta fantasztikusan rajtolt, 50 méter után már egy beülőnyi volt az előnyük, a végén pedig úgy nyertek egy hajóval Csipesék előtt, hogy Anna a cél előtt nem sokkal “falsot húzott” bal kézzel.

“Kemény harcra számítottunk, de szerencsére jól sikerült a rajtunk, már ott komoly előnyt szereztünk, ennek ellenére

egyáltalán nem érzem, hogy könnyű volt,

mert jöttünk egy erős pályát, jól kihajtottuk magunkat” – mondta Kárász Anna, aki hozzátette, hogy a következő hetekben egyesben szeretne előrébb lépni.

“Nem nagyon járok el sehova, csak az edzésekkel és a családommal foglalkozom, nem fér más az életembe – mondta a kiváló hétvégi szerepléséről Kozák Danuta. – A páros döntő alatt érzékeltem, hogy sokkal vezetünk, nem is tudtuk jól megcsinálni a pálya végét, mert szétestem, de a győzelem bennünk volt és

a nagy különbség jó visszaigazolás

– tette hozzá az ötszörös olimpiai bajnok.

Kiváló visszaigazolás Koleszár Mátyásnak és Németh Viktor Máténak is, hogy a rangsoroló után érett versenyzéssel a válogatót is meg tudták nyerni K-2 1000 méteren. A Budapesti Honvéd párosa eddig leginkább korosztályos versenyeken szerepelt jól, idén viszont már a felnőttek között is szeretnék letenni a névjegyüket.

A futam elején még egy másik honvédos páros, Noé Bálint és Ilyés Róbert vezetett, ők azonban 500-nál “elfogytak”, a finisben Koleszárék a Tóth Dávid, Kulifai Tamás egységgel csatáztak, végül mégis nagy fölénnyel, végig jól evezve nyertek. A harmadik helyen Kammerer Zoltán és Erdőssy Csaba futott be.

“Rajt előtt mondtam Matyinak, hogy csak higgadtan, mert hosszú az ezer méter – mesélte Németh Viktor. – A taktikánk amúgy is rendkívül egyszerű, 500-nál megindulni és

csak menni, menni, menni.

Évek munkája van ebben a párosban, nagyon örülünk hogy ez most így sikerült.”

Nem igért túl nagy meglepetést a női kenu párosok 500 méteres versenyszáma. Ennek megfelelően simán győzte le a magyar mezőnyt a szám világbajnoki ezüstérmese, a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső egység. Mögöttük hét másodperccel lemaradva Kisbán Zsófia és Bragato Giada lett a második és a Bónyai Regina, Kulcsár Dorina duó a harmadik.

“Edzésen jobban tudunk hajtani, azért, mert akkor a fiúk mellénk állnak, itt igazából csak magunkkal versenyeztünk, hogy minél jobb időt menjünk” – mondta a győzelemről Devecseriné Takács Kincső.

Az Európa Játékokon és az augusztusi szegedi világbajnokságon való részvételhez két győzelem kell, a második válogatót szűk négy hét múlva rendezik Szolnokon. Az első idei válogatóverseny holnap zárul.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…