Mégse

„Boldog vagyok és elégedett azzal, amit elértem”

Az ember látja az évszámokat, tudja, hogy az idő makacsul egy irányba halad és mégis: olykor nem hisz a szemének, pontosabban a naptárnak. Főként, ha olyan örökifjú bajnok születésnapjáról van szó, mint „Mohi”, azaz Mohácsi Ferenc. Az olimpiai bronzérmes kenus kilencvenéves.

Hír

Bár az olimpiai érmet kenusként vehette át Melbourne-ben, ’55-ig  meg sem fordult a fejében, hogy egytollú evezővel szálljon vízre. Kajakosként kezdett a BKV Előrében és ennek a szakágnak a versenyzőjeként lett válogatott 1948-tól. A véletlen lehetőségek azonban valahogy mindig megtalálták, ő pedig rugalmasan állt ezek elébe. Kezdő kajakosként sem utasította vissza a felkérést, hogy időnként korábbi egyesületének színeiben a sashalmiak csapatát erősítse a focipályán, így aztán hétvégenként egy ideig a zöld gyepen is lelkesen teljesített. A lelkesedés persze alapból jellemző volt rá, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a korabeli közlekedési viszonyok közt napi két órát vitt el az életéből munka után a Sashalom-Pünkösdfürdő távolság. – „Kicsit macerás volt az ügy”- meséli, de ez nem vette el a kedvét attól, hogy kitartson a kajakozás mellett. Ahogyan az sem, hogy e téren nem feltétlen jósoltak neki nagy jövőt.

„ – A korszak egyik nagy bajnoknője, Déry Emmi egyszer azt mondta rólam, hogy: „úgyse lesz belőle kajakos, mert mindig focizni jár.” Hát ez engem nagyon szíven ütött. Még hogy nem lesz? Majd én megmutatom! Lemondtam a futballról és ráfeküdtem a kajakozásra.”

A folytatásban pedig  sorra jöttek az eredmények. ’47-ben már második helyen végzett a magyar mezőnyben, ’48-tól pedig  bekerült a válogatott keretbe. A téli felkészülések közepette a már emlegetett véletlen egy újabb sportággal hozta össze, mégpedig ismét sikerrel. Sífutásban, majd lesiklásban is olyan ügyesnek bizonyult, hogy hamarosan ezekben is az ország legjobbjai közt találta magát. A nyári szezon persze maradt a kajakozásé, immár a Honvéd kötelékében. A dupla kerettagság egészen 56-ig megfért egymás mellett, noha a nagyobb nemzetközi eredményeket természetesen a kajakozás révén szerezte. De hogy az egyhangúság még véletlenül se jellemezze a sporttal való viszonyát, „Mohi” mindeközben  az atlétikába is belekóstolt és ha már megtette,  háromtusában több magyar bajnoki címet is szerzett.

„ Azt mindig is tudtam, hogy kajakosként szeretnék olimpiát nyerni. A probléma az volt, hogy én 500 méteren voltam jó, de akkor még ez a táv nem szerepelt az ötkarikás játékokon. A hosszabbakon meg voltak nálam jobbak; a Hatlaczky tízezer méteren, a Kiss Lajos ezren. Második-harmadik helyen ott tudtam lenni a nyomukban, de ez az indulásra nem volt elegendő. Viszont akkor megint csak jött egy véletlen lehetőség… ’55-ben Bécsben rendeztek egy nemzetközi versenyt, ahol kinn voltam kajakosként és a 4×500-as váltót meg is nyertük. Hazafelé jövet az egy évvel korábban világbajnoki címet szerző  Wieland-Halmai kenupáros egyik tagja lekéste a vonatot, aztán később se találta meg… Így aztán az egyedül maradt Wieland végigpróbálta a magyar mezőny összes balos kenusát, hogy párt találjon magának Halmai helyére. De miután ez nem jött össze, egy alkalommal az akkori kenus válogatott edzője, Szabó Ferenc – akivel korábban még együtt versenyeztünk – odajött hozzám azzal, hogy: ide figyelj, te annyi mindenben jó vagy…. próbáld meg a Karesszal! Én meg erre

azt feleltem, hogy: ne hülyéskedj, én még életemben nem térdeltem kenuba…”

Az ötletet azonban rövidesen mégiscsak próba követte, aminek eredményeképpen a Wieland-Mohácsi kenupáros gőzerővel készülni kezdett a melbourne-i olimpia 1000 méteres számára. Az így kialakult helyzetben viszont a két különböző sportágban való kerettagság már nem volt tovább fenntartható.

Az OTSH akkori csúcsvezetője, aki élet-halál ura volt, magához hívott és azt mondta, döntsem el, melyik sportágban szeretnék kijutni az olimpiára. Arra gondoltam, hogy Melbourne mégiscsak messzebb van, mint Cortina d’Ampezzo… Persze, azzal is tisztában voltam, hogy ha kajak-kenuban a magyar mezőnyben jó tudok lenni, az jóval ígéretesebb nemzetközi szinten, mint a sísportban….

A legemlékezetesebb verseny mindazonáltal mégsem az ötvenhatos olimpia maradt Mohácsi Ferenc számára, hanem az az ’55-ös tatai váltó, amelyben befutó emberként küzdött a svédek egységével szemben. Korábban Macon-ban Hatlaczky evezett a váltóban utolsóként, mégpedig jelentős előnnyel a svédek előtt. Ám a már javában kajakkirályként emlegetett Fredricksson bravúrosan ledolgozta ezt a különbséget és győzelemre segítette a csapatát. Ilyen előzmények után különösen nagy kihívást jelentett a magyar egység utolsó embereként teljesíteni a távot…

Ugyanúgy nekem is volt két hajó előnyöm és ugyanúgy Fredricksson volt a svédek befutója. Eljutottunk úgy háromszáz méterig, mire a parton már nagy volt a bíztatás; egyrészt a válogatott keret részéről, másrészt, turisták  is jártak arra, és ők is átvették, amit a kajakosok kiabáltak. Mo-hi! Mo-hi! Zengett a part… Nyomtam, nyomtam, aztán egyszerre csak hatalmas csönd lett. Kinéztem oldalra, és láttam, hogy Fredricksson utolért. Magamban mondtam valamit…hogy azért se… és az utolsó százon sikerült visszaszereznem az elsőséget.”

A Testnevelési Főiskolán tanárként diplomázó Mohácsi Ferenc hihetetlen aktivitását, életkedvét és „sportpolihisztori” képességét ma már joggal legendásnak nevezhetjük. A sportos életmódnak  a  kajak-kenus pályafutása után sem mondott búcsút – kipróbálta magát sportlövészetben, a motorcsónak;- és a búvársportban is. Ez utóbbi területén sportvezetőként hazai és nemzetközi szintű tisztségeket is betöltött.

19 évesen én azt mondtam magamnak, hogy csak egyszer jussak ki az olimpiára és ott felállhassak a dobogóra. Talán rosszul mondtam, mert nem tettem hozzá, hogy a legfelső fokára… De én így is nagyon

elégedett és boldog vagyok

azzal, amit elértem. Sőt, sok interjúban hangot is adtam annak, hogy nem értem, amikor valaki úgy fogalmaz, hogy egy sportoló „csak” második, vagy „csak” harmadik lett az olimpián…”

10 ösztöndíj a jövő reménységeinek

Megtartotta évértékelő eseményét, és egyben évzáróját a Kolonics György Alapítvány a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) rendezvényközpontjában, a Stopper állóhajón. A vacsorán megkapta az elismerést a "Jövő Reménységei Program" idei tíz díjazottja, a tavaly három ifjúsági világbajnoki címet szerző Kőhalmi Emese pedig átvehette a Kolonics-díjat, ami a magyar kajak-kenu sport utánpótlásának legfontosabb elismerése.

Hír

Csabai Edvin, a Kolonics Alapítvány kuratóriumi elnöke beszámolt a szervezet tavaly elvégzett munkájáról. A már szokásos emlékevezés, és emlékfutás mellett rendkívül sikeres volt a szegedi világbajnokságon megrendezett Kolonics, a sportlegenda kiállítás is az Alapítvány szervezésében.

“2019-ben folytatódott a Karrierkövető program, a Granek István tanulmányi ösztöndíj program, és természetesen a Jövő Reménységei programunk is – mondta Csabai Edvin. – Örülök, hogy sikerült CD-t kiadnunk a régi kenus dalokból Wichmann Tamás közreműködésével, valamint annak is, hogy a kenukirályról szóló dokumentumfilmet nagy sikerrel mutatta be az Alapítvány. Továbbá hatalmas fegyvertény, hogy tavaly háromszor annyi támogatás folyt be hozzánk az SZJA 1%-okból, mint egy évvel korábban, ami nem elsősorban a pénz miatt fontos, hanem azért, mert ez mutatja, hogy

fejlődik a Kolonics Alapítvány társadalmi beágyazottsága.”

A Jövő Reménységei Program idei nyertesei a korábbi évekhez hasonlóan hat hónap alatt 240 ezer forint támogatást kapnak. A díjazottak ösztöndíját évek óta kizárólag magánadományokból fedezi az Alapítvány.

“Tavaly 2,8 millió forint adomány jött erre a programra, ami hatalmas siker. Ez idén lehetővé tette, hogy szakáganként 2-2 ösztöndíjat ítéljünk oda a kiírt pályázat elbírálása után, ezen kívül lett egy különdíjasunk, valamint a paraszakág legnagyobb reménységét is be tudtuk venni a programba” – mondta Kárai Péter, az MKKSZ alelnök, az alapítvány kuratóriumának tagja.

Az idei díjazottak:

Opavszky Réka – női kenu

Győri Ivett Juliannak – női kenu

Kulcsár Csenge Emese – női kajak

Máró Anna – női kajak

Böszörményi Bendegúz – férfi kenu

Vass Zoltán – férfi kenu

Ozsgyáni Bence Alex – férfi kajak

Tamási Zsombor – férfi kajak

Kiss Péter Pál – parakajak

Reisz Benedek – férfi kajak (különdíj)

A Pacs-Pacs Községi Sportegyesület versenyzője, Opavszky Réka 2018 után már másodszor kapta meg a díjat. A sződligeti kenus a pályázaton nyert pénzen ezúttal is osztozik párjával, Gönczöl Laurával.

“Két éve én nyertem ilyen ösztöndíjat már, tavaly Laura, most pedig nagyon meglepődtem, hogy megint “minket” díjaztak. Nincsenek igazán hosszú távú terveink még, idén leszünk első éves ifik, biztos, hogy ezúttal is párosban fogunk versenyezni. Köszönjük szépen az elismerést, a kapott pénzt idén is sportruházatra költjük, és az edzőtáborok utiköltségét fedezzük belőle” – mondta a fiatal kenus hölgy.

Az ünnepi eseményen a Magyar Kajak-Kenu Szövetség évente odaítélésre kerülő Kolonics-díját, vagyis a magyar utánpótlás legmagasabb rangú elismerését 2019-es teljesítménye alapján Kőhalmi Emese kapta meg, aki három aranyérmet szerzett az ifi világbajnokságon.

“Nagyon örülnék neki, ha idén is hasonlóan sikeres évem lenne, de akkor sem leszek boldogtalan, ha egy árnyalatnyival kevesebb jó eredményt érek el.

Megkapni ezt a díjat egy valóságos álom,

Kolonics György a mi sportágunk legnagyobb példaképe, miután mindenkinél alázatosabb, és kitartóbb sportoló volt, valamint rendkívül barátságos ember. Az egymillió forintos támogatást új lapátra, edzőtáborra, és egy komoly pulzusmérőre fogom költeni” – mondta Kőhalmi Emese, aki nem zárta ki, hogy a tavaszi tájékoztatóversenyen már a felnőtt női kajakos mezőnyben is kipróbálja magát.

Budapestre látogatnak Európa legjobbjai

Az idén végre Budapest is komoly kajak-kenu világversenyt rendezhet 2020. július 20-26. között, hiszen Magyarországon kerül sor az ifjúsági, U23-as és felnőtt maraton Európa-bajnokságra, méghozzá egy teljesen új helyszínen. Erről kérdeztük a verseny egyik főszervezőjét, Weisz Róbertet.

Hír

„A Magyar Kajak-Kenu Szövetség szeretett volna Budapesten rendezni egy nemzetközi versenyt, és mivel gyorsasági kajak-kenu pálya még nincs a fővárosban, így esett a választás a maraton Európa-bajnokságra, amelyre soroksári Duna szakasz kiválóan alkalmas. Nagyon örülünk annak, hogy végre a főváros is otthont adhat egy ilyen jeles eseménynek” – mondta Weisz Róbert szövetségi kapitány, aki egyben az Eb technikai vezetője is.

A Daru-domb és az előtte fekvő terület lesz az Európa-bajnokság központja. A domb és Kolonics sétány közötti lépcsős partvonal akár lelátónak is megfelel, a szervezők úgy terveziuk, hogy a sétány magasságában lesz a rajt, a befutó és a futószakasz is.

„A maratonnál általában a rajt egy klasszikus stégről történik, de az elmúlt időszakban több versenyen a síkvízen is ismert rajtgépből indultak a kajak-kenusok. Mi is vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy ezt tudjuk csinálni. A rajt után folyásiránnyal lefelé indul majd el a mezőny, 1700 méterrel lejjebb lesz a forduló, ez már belelóg a csepeli kajak-kenu pályába. A felső fordulót a Kolonics sétányhoz tesszük, hogy

minél közelebb vigyük a nézőkhöz ezt az izgalmas részt.

Egy kör 3,6 kilométer lesz, ebből 100 méter a futószakasz. A verseny befejező kiskörében egy kilométert kell megtennie a mezőnynek, a végén pedig folyásiránnyal szemben lesz a befutó” – vázolta fel a pályáról való tudnivalókat Weisz Róbert.

A szövetségi kapitány hozzátette, hogy a magyar versenyzőkön már érezni, hogy nagyon készülnek az Eb-re, amelyet második alkalommal rendez meg Magyarország (korábban Győr látta vendégül Európa legjobbjait).

„Valószínűleg az idén meg is fordul a prioritás a vb és az Eb között, mert versenyzőink nagyon szeretnének hazai közönség előtt bizonyítani. Mi ehhez minden segítséget meg is adunk, úgy tervezzük, hogy az Európa-bajnokság előtt

még egy edzőtábort tartunk majd a versenyhelyszínen.

A kontinenstorna előtti két nap, július 20-án és 21-én a masters Európa Kupát rendezzük meg ugyanezen a helyszínen, így addigra már teljesen kész lesz a pálya, akkor is lesz lehetőségük versenyzőinknek megszokniuk a környezetet. Az idén a világbajnokságra, amely egy hónappal később lesz, nem is rendezünk második válogatót, hanem az országos bajnokság alapján kerül kihirdetésre az Európa-bajnoki keret, amelyen csak egy gyengébb Eb-szereplés esetén változtatunk.”

A futamokról drónok segítségével élő közvetítés is lesz az interneten, de a helyszínre kilátogató nézők is láthatják majd a történéseket egy nagy kivetítőn.

Várunk mindenkit szeretettel a maraton Európa-bajnokságra júliusban!