Mégse

Birkás Balázs duplázott pénteken

Beindult a nagyüzem Szolnokon, az első idei gyorsasági kajak-kenu válogatóversenyen, pénteken nyolc számban (ebből öt olimpiai szám) rendeztek felnőtt döntőket. Továbbra is kiválóan teljesítenek Hüvös Viktor csapatának férfi kajakosai, ma Birkás Balázs duplázott, de jól szerepelt Tótka Sándor is, Kozák Danuta pedig még mindig verhetetlen, ötszáz után a kétszáz egyest is megnyerte.

Hír

Férfi K-1 200 méteren Birkás Balázs nyert, mögötte második Tótka Sándor, míg a harmadik Kuli István lett. Tegnap négyszázon Tótka győzött Nádas és Birkás előtt, Kuli István akkor negyedik lett.

“Kuli Istvánnal vagyok egy szobában, ő is nagyon fáradt volt a négyszáz egyes után, meg is beszéltük tegnap este, hogy ez a K-1 200 méter most fájni fog, de a fáradtság ellenére sikerült nyernem” – mondta Birkás Balázs.

Szintén kajak egyes kétszáz méteren a hölgyeknél az ötszörös olimpiai bajnok, tegnap 500 egyesben is aranyérmet szerző Kozák Danuta győzött, ezüstérmes lett Csipes Tamara, ahogy tegnap is, a bronzot pedig a táv tavalyi U23-as világbajnoka, Lucz Anna vehette át.

“Nagyon elégedett vagyok magammal,

ezek az eredmények nekem sokat jelentenek

– értékelte eddigi két ezüstérmét Csipes Tamara. – Holnap viszont nagyon szeretnénk nyerni Erikával K-2 500 méteren, ha olyan jó napom lesz mint ma és tegnap, akkor meglehet a győzelem.”

Női C-1 200 méteren – jövőre már ez is olimpiai szám – az első válogató győztese az esélyeknek megfelelően Lakatos Zsanett lett, aki végig nagyot versenyzett a mellette rajtoló szegedi Nagy Biankával, mögöttük még Bragato Giada állhatott fel a dobogóra.

“Számoltam Biankával, hiába mondják sokan, hogy Virág és Kincső távollétében gyenge ez a mezőny, figyelni kell mindenkire. Jó formában vagyok fizikálisan, mentálisan kell még fejlődnöm, bíznom kell magamban és akkor nem okozhat gondot, hogy kvótát szerezzek, amennyiben szerepelhetek majd a világbajnokságon is ebben a számban” – mondta Lakatos Zsanett.

A férfiak királyszámában, kajak egyes 1000 méteren az elmúlt évekhez hasonlóan ismét Kopasz Bálint nyert. A győri színekben versenyző 22 éves kajakos az előfutamból egyenes ágon jutott a döntőbe, és már a táv első harmadának megtétele után több mint egy hajóval vezetett, a végén ennek megfelelően hatalmas különbséggel, közel 5 másodperccel nyert Gál Péter István és a maratoni világbajnok Solti László előtt.

“Hiába tűnik úgy, hogy könnyedén nyerek itthon, egy 1000 méteres döntő nekem is mindig kemény. Erős rajttal indítottam, 200 méter után már az élre álltam, az utolsó kétszázon pedig indultam egy nagyot, finiseltem, még egy kicsit meg is billentem, szóval egyáltalán nem volt ez egy könnyű pálya” – számolt be pénteki döntőjéről Kopasz Bálint.

C-2 1000 méteren is megvan az első válogató végeredménye, győzött a Dóri Bence Balázs, Kiss Balázs egység, a Sáfrán, Bakó duó és a Korisánszky, Fekete páros előtt. Sáfrán Mátyás és Bakó Tamás óriásit versenyzett, bevállalták a nagyobb iramot, sokáig vezettek és csak az utolsó néhány méteren kaptak ki a nyertes egységtől.

“Jobban kell bíznunk a saját állóképességünkben és

nekünk is fel kell vállalnunk az erősebb utazó iramokat,

ha nemzetközi szinten akarunk versenyezni. Jól rajtoltunk és 400 méternél pontosan láttuk, hogy megindul a Sáfrán, Bakó páros, mégsem tudtunk időben reagálni, így nehéz lett a vége” – mondta a verseny után fáradtan Dóri Bence Balázs.

Férfi K-2 200 méteren győzött a világbajnoki címvédő Balaska Márk, Birkás Balázs egység a Csizmadia, Apagyi duó előtt.

 

“Nehezen vertük meg Csizmadia Kolosékat, mert ők is nagyon gyorsak, ráadásul a nap végére már fáradt volt a derekunk. Nem olyan volt ez a pálya, amilyet mi tudunk, de van még időnk fejlődni, másodszor ültünk össze az idén” – mondta Balaska Márk még az eredményhirdetés előtt.

A nőknél, szintén K-2 200 méteren kisebb meglepetésre a Lucz Anna, Kiss Blanka páros lett az első válogató nyertese, a Hagymási Réka, Medveczky Erika és az Orosz Adrienn, Katrinecz Rita egység előtt.

Női C-2 200 méteren viszont nem borult a papírforma, több mint 2 és fél másodperccel nyert a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső duó a Molnár Rebeka, Sáling Laura és a Kisbán Zsófia, Bragato Giada páros előtt.

“Idén egyértelműen a C-2-re fókuszálunk, mindenképpen kvótát szeretnénk szerezni ötszázon. Ha a rövidebb távon is kijutunk, akkor ebben a számban is elindulunk, mert a C-2 200 méteres versenyt szerencsére az 500-as szám után rendezik” – mesélte el a páros idei terveit Balla Virág.

Az I. felnőtt válogató szombaton a női és a férfi kajakpárosok, valamint a női kenu kettesek döntőivel folytatódik.

Idén a Szeged lett a legeredményesebb

Elkészült a tagszervezetek közti bajnoki összesítés, idén az NKM Szeged VE végzett az abszolút első helyen a pontversenyben. A klub az elmúlt években rendre ott volt a dobogó valamelyik fokán. 2019-ben a második a Graboplast Győr lett, a harmadik pedig a KSI SE.

Hír

A szegediek tavaly sem maradtak le sokkal a győri klub mögött, sőt, ha a masters eredményeket nem számítjuk bele, akkor az egyesület – minimális különbséggel – már 2018-ban is megnyerte a bajnoki összesítést.

“Óriási büszkeség számunkra, hogy az élen zártunk. A versenysportban 2018-ban mindössze 0,25 pont előnnyel nyertük meg az összesített pontversenyt. Az idén még több pontot szereztünk,

sokat léptünk előre és szinte mindenben fejlődtünk.

Ez a nagyszerű eredmény pedig egy tudatos szakmai munka gyümölcse, amely mögött egy nagy csapat áll” – mondta Sík Márton. Az NKM Szeged VE szakmai vezetője hozzátette, hogy az egyesület motorjai azok a lelkes edzők, akik szinte az év minden napján dolgoznak, de megköszönte a segítséget a klub minden alkalmazottjának, valamint a szülőknek, és az egyesület támogatóinak is.

Az összesített pontversenyben tavaly 1571 pontot szerzett a győztes győri klub, idén a szegediek 1674-el nyertek. 2019-ben az első és a második között 76,5 pont lett a különbség, 2018-ban ennél jóval kisebb, mindössze 8,5 pont különbség döntött. A harmadik helyezett mindkét évben a KSI SE lett, amelyik 130 ponttal többet szerzett idén, mint egy évvel korábban. A bajnoki összesítésbe idén már a sárkányhajós eredmények is bekerültek, de ebben a szakágban a legjobb három egyesület közül csak a Graboplast Győr szerzett pontokat.

Az első három helyezett mögött 2019-ben az UTE lett a negyedik, de a lila-fehérek már több mint 150 bajnoki ponttal vannak lemaradva a dobogóról, tehát a legjobb három, és az üldözők között ezúttal is kisebb szakadék alakult ki. Az UTE kajak-kenusai ennek ellenére egy helyet előreléptek, hiszen idén meg tudták előzni a most ötödik helyen végző Lágymányosi Sparit.

További érdekesség, hogy a legjobb tíz egyesület mezőnye alig változott. Az élklubbok közül 2019-ben kiesett a Tiszafüred (ezúttal 11. lett), míg a tavaly tizenegyedikként végző MTK idén a nyolcadik helyezést szerezte meg a bajnoki listán.

Bajnoki Pont Részletes 2019

“Az edzőnek lángolnia kell, hogy a tanítványai pislákoljanak!”

Októberben történelmet írt a kínai Saohszingben a maratoni kajakos Csay Renáta, aki huszadik világbajnoki címét szerezte. Edzőjével, Sztanity Lászlóval beszélgetett a Magyaredzo.hu tanítványáról, a sportág szeretetéről, mint fő hajtóerőről, kettejük kapcsolatáról, edzésmódszereiről és persze arról, belőle hogyan lett edző.

Hír

Mióta dolgoznak együtt Csay Renátával?

Még a nyolcvanas évek végén, tizenegy éves korába került le hozzánk, a Rába ETO-ba, és már akkor is olyan céltudatos volt, mint most. De edzőként tizenhét éves korában, azaz 1994-ben vettem át teljesen a felkészítését, és később ugyan volt néhány év, amikor Budapesten edzett Kolozsvári Gáborral vagy Ludasi Róberttel, da sosem szakadt meg köztünk a kapcsolat, mert időnként akkoriban is lejött Győrbe edzeni a maratoni versenyekre. 2004-től pedig újra együtt dolgozunk.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó a munkakapcsolatunk, az edző-tanítvány viszonyon túl emberileg is jóban vagyunk egymással. Minden szeptemberben, mikor elkezdjük a felkészülést, megkérdem, hogy na, folytassuk a munkát? Mire ő mindig azt válaszolja, hogy „nem is értem, Laci bá miért kérdez ilyeneket”. Egyébként nem tegez engem, holott már sokszor felajánlottam neki, de azt mondja, egyszerűen nem áll rá a szája, megszokta a magázást, hiszen gyerekkora óta dolgozunk együtt.

Edzés előtt tíz-tizenöt percet mindig beszélgetünk egymással,

ez alatt igyekszem felmérni, milyen állapotban van, hogy az edzésmunka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. Renáta nagyon lelkiismeretes, és nemcsak mindent elvégez, de imád kajakozni, annyira, hogy akkor is lejön, ha nincs kötött edzésprogramja.

Miért lett belőle kajakosként maratonista?

Ennek leginkább alkati okai vannak, hiszen ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen ötszáz méteren, magasság és testtömeg kell. Így van ez más állóképességi sportágakban is, atlétikában vagy úszásban a sprinterek robosztusak. Renáta tehetsége egyébként hamar kiderült, ötszáz méteren ifi válogatót nyert kajakban, a testi adottságai azonban a hosszabb távokra alkalmasak, és fokozatosan váltott a maratonira, miután a kilencvenes éve második felében végleg kiderült, hogy ez fekszik neki.

Ráadásul ilyen sokáig, hiszen még 42 évesen is világbajnoki formában van.

Előfordult már hasonló a sportágban, elég csak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánra gondolni. Persze a gének is sokat számítanak, de azt hiszem, a sportág szeretete Renáta valódi titka,

edzéseken állandóan mosolyog, és folyamatosan keresi a kihívásokat.

Örömét leli abban, hogy kajakozik, és egy hosszabb felkészülésnél rengeteg számít, hogy nem szenvedésként éli meg a fájdalomküszöb újabb és újabb átlépését, hanem más oldalról fogja meg.

Azért lazítanak néha?

Persze, van olyan átvezető rész, amely megtöri az edzést, és nem időre kell csinálnia, csak élveznie. Ilyenkor mindig arra kérem, csak figyelje a madárcsicsergést. Edzőként nagyon fontos észrevenni azt is, mikor volt elég aznap, mert látni a sportolón, ha „lemegy a mozgás”. Át is szoktuk beszélni a munkát. Azt szoktam mondani, azért kell az edzésterv, hogy tudjuk, mennyivel tértünk el tőle, ami persze erősen le van sarkítva, de a lényeg az, hogy van egy váz, amihez az ember próbálja tartani magát, és amire a pillanatnyi szituációt, állapotot ráépíti.

Egyéni vagy a páros áll közelebb Önökhöz?

A páros felkészülés nehezebb, mert alkalmazkodni kell egy másik emberhez is, míg az egyesben csak önmagára kell koncentrálnia. A másik oldalról viszont a felelősség is megoszlik. Ha jól számolok, Czéllai-Vörös Zsófia, akivel most Renáta világbajnokságot nyert, már a hetedik párja. De egyébként is sokat edzőtáborozunk együtt más csoportokkal, és nincs benne semmilyen féltékenység a fiatalabbakkal szemben. Bárkivel jól megtalálja a hangnemet, és a tapasztalat persze sokat nyom a latban, de most sem viselkedik főnökként.

Erre a világbajnokságra határozott céllal mentek?

Igen, úgy mentünk oda, hogy meg szeretnénk szerezni a huszadik világbajnoki címet, a második hely nem lett volna elég. Versenyzőként mentálisan nem egyszerű kezelni azt a helyzetet, hogy csak az első hely számít.

Hogy tudják ennyi év és ennyi munka után újra és újra motiválni magukat?

A tizenhatodik világbajnoki cím után vetődött fel bennem először, hogy meddig folytassuk, aztán mikor meglett a tizennyolcadik, már megvolt az új cél: megszerezni a huszadikat! Ez motivált minket. A folytatásról most még nem beszéltünk, de ha egyszer majd úgy érzem és látom rajta, hogy inkább már nyűg neki a munka, mint élvezet, akkor szólni fogok neki, hogy hagyja abba. De amíg érzi magában az erőt és a lelkesedést, amíg képes magát mentálisan és fizikailag olyan állapotba hozni, hogy világbajnoki címet nyerjen, addig nincs szó ilyesmiről.

Szoktak színesíteni az edzéseken?

Renáta a felmérések alapján hat-nyolc éve ugyanazt a szintet képes produkálni, és ebben szerepe van annak is, hogy végez kiegészítő mozgást is, illetve minden évben mást helyezünk előtérbe, hol az ergométeres edzéseket, hol a hegyi futást, és sorolhatnám. Kell valami új inger minden évben.

Egy kicsit olyan érzésem van, Ön ugyanolyan szeretettel gondol az edzősködésre, mint Csay Renáta a versenyzésre…

Az elmúlt évtizedekben egyszer sem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, hanem hogy a csónakházba. Én egyébként focizni kezdtem Győrben, és az öcsém, a K-1 ötszáz méteren montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoltán révén jöttem át ebbe a sportágba, és sokat számított, hogy nagyon jó csapatba kerültem. A hetvenes évek végén a klubnál felajánlottak egy edzői állást, amit eleinte nem akartam elfogadni, de a végén olyan helyzet elé állítottak, hogy nem volt más választásom. Így csöppentem bele, de hamar megéreztem, hogy van némi affinitásom az edzői hivatás iránt, 1986-ban már világbajnokom volt, Povázsán Katalin, aki Mészáros Erikával nyert K-2 ötszázon Kanadában. Egy sportolónak, aki edzőnek adja a fejét, el kell fogadnia, hogy eddig őt szolgálták és segítették, de ezentúl neki kell szolgálnia és segítenie másokat. Az én pillanatnyi hangulatom sosem befolyásolhatja a sportolómat, ha zuhog kint az eső, és a tanítványaim kint dolgoznak, én nem ülhetek be az irodámba. Azt szoktam mondani,

nekem lángolnom kell ahhoz, hogy a versenyzőim pislákoljanak.

Büszke vagyok arra, hogy minden régi tanítványommal jó a kapcsolatom.

És az edzőkollégákkal is?

Négy-öt éve Győrben minden hónapban szervezek egy szakmai beszélgetést a különböző sportágak edzői között. Például Petrov Iván képviseli az úszást, Alföldi Zoltán és Halmainé Mészáros Éva az evezést, Farkas Roland az atlétikát, Szűcs Róbert a tornát, Nagy Zoltán az ökölvívást, Boros László a lövészetet, Gyimes Nikolett a cselgáncsot és Kaiser János a súlyemelést. Fontosnak tartom, hogy a különböző sportágak edzői ismerjék egymást és tanuljanak egymástól. De másképp ezt nem is lehet csinálni, csak maximális alázattal.