Első ízben Vaskuti Istvánnal, olimpiai bajnok kenusunkkal, edzőnkkel, sportvezetőnkkel beszélgettünk legbüszkébb eredményeiről, valamint arról, hogyan készül a világbajnokságra.
Kezdjük egy kis visszaemlékezéssel. Tizenkilencszeres magyar bajnok vagy, tíz alkalommal voltál világelső, aranyérmeid közül egyet Foltán Lászlóval, Moszkvában az olimpián nyertél. Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb? Melyik volt a legemlékezetesebb?
Sok nagy versenyen indultam, a legkedvesebbek ezek közül azok, ahol nem csak jó eredményeket értünk el, hanem tényleg nagyon jól sikerült az evezés. Az első világbajnokságunk során Foltán Lacival tökéles pályát versenyezhettünk. Nagyon szeretem a hosszú távokat, ott minden technikai elemet és furfangot be lehet mutatni a kenuban. A nottingham-i világbajnokság is ilyen volt Budai Tamással 10.000 méteren. Szakmai ártalom, hogy nem csak az eredmény számít, hanem hogy mennyire vagyok megelégedve magammal, tényleg tökéletesen sikerült-e, amit csináltam.
Melyik díj, elismerés a legkedvesebb számodra?
Büszke vagyok az olimpiai aranyérmemre, hiszen azért a sportban ez a legkiemelkedőbb eredmény, amit el lehet érni, legalábbis a kajak-kenuban. Erre lehet azt mondani, hogy ezt nem adják, hanem meg kell szerezni. Én megszereztem magamnak, erre nagyon büszke vagyok. Ezen kívül nagyon sok elismerést kaptam, többek között egy nemzetközi fairplay díjat, azaz egy sportszerűségi díjat. Erre nem úgy gondolok, hogy nagy dolgot cselekedtem volna, de mindenképpen nagyon megtisztelő ez a fajta elismerés.
Visszavonulásodat követően rendszeresen vízre szállsz, mivel jelenleg is egy komoly megmérettetésre készülsz, az ICF Masters Kajak-Kenu Gyorsasági Világbajnokságra. Milyen számban indulsz és hogyan készülsz a versenyre?
Igazából még nem döntöttem el, de azt hiszem, hogy mind a négy versenyszámban indulni fogok, tehát egyesben és párosban is. Az érdekessége a dolognak, hogy a párosban a volt edzőmmel, Szántó Csabával tervezzük az indulást. Egyelőre még nem edzettünk sokat együtt, de két évvel ezelőtt már nyertünk egy hosszú távú, maratoni Masters világbajnokságot. Szerintem jól fogunk felkészülni és szerepelni.
Mit vársz a versenytől? Milyen eredményekre számítasz?
Nehéz ezt megbecsülni előre, nem tudom, hogy kik fognak indulni. Biztos lesznek a hazai és nemzetközi mezőnyből is erős riválisok. Egy felnőtt világbajnokságon ez jól kiszámítható, hiszen lassan változnak a mezőny szereplői, ritka esetben fordul elő, hogy egy fiatal hirtelen betör az élmezőnybe. Egy Masters világbajnokság ezzel szemben más, sokszor alkalomszerű, hogy hogy áll össze egy páros. A legtöbb esetben azért számít, hogy valamilyen kapcsolat legyen a partnerek között. Nekünk ez a jó kapcsolat megvan Csabával.
Ki az, akit barátodként fogsz köszönteni?
Partneremet, Szántó Csabát. A résztvevők listáját nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan régi nagy nevek is, akikkel találkozni fogok. Ilyenkor mindig nagy örömmel fogadjuk egymást, bízok benne, hogy sokan eljönnek.
Mohácsi Ferenc, olimpiai bronzérmes kenusunk szintén indulni fog a 2019-es Masters világbajnokságon.
Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a férfi kenu kettes 1000 méteres versenyszámában Wieland Károllyal bronzérmet szereztetek. Az olimpiát megelőzően a kajakválogatott tagja voltál, télen pedig a síválogatott tagjaként készültél. Elmeséled hogyan váltottál kajakról kenura?
1946-ban kezdtem kajakozni, 1948-ban felnőtt magyar bajnokságot nyertem kajak négyes 10.000 méteren és ’48-ban már olimpiai kerettag voltam, mint kajakos. 1948-tól ’55 végéig, mint kajakos szerepeltem és utaztam a válogatottként, közben több magyar felnőtt bajnokságot nyertem, elsősorban csapathajóban, egyéniben második-harmadik helyeket sikerült szereznem. 1955-ben Bécsben voltunk egy nemzetközi versenyen, kajakosként váltóban nyertük a versenyt. Erről a versenyről Wieland- Halmai kenupárosnak a Halmai része lekéste a vonatot, amit azóta se talált meg. Wieland hazajött egyedül, aztán próbálkozott a kenusokkal. 1955-ben Magyarországon rendezték a Magyar-Svéd kajak versenyt. Én még a 4×500 váltó befutó embereként szerepeltem, és elég jól sikerült; megvertük a svédeket, akik addig veretlenek voltak. A verseny végén a kenus válogatott edzője, Szabó Ferenc odajött hozzám és azt mondta, hogy térdeljek össze Wielanddal. Mondtam neki, hogy légy észnél, én az életemben nem kenuztam, egészen más térdelni, én ezt eddig nem csináltam. Erre azt mondta, hogy fog az nekem menni, mert annyi minden sportban jól szerepeltem. Közben a síválogatott tagja voltam, háromtusa magyar bajnokságot nyertem, jól céllőttem. Civilben testnevelő tanár voltam, vagyok. A következőre gondoltam: mi történhet, megpróbálom, fog az menni. És akkor megállapodtunk, hogy megpróbálunk 2-3 hetet, ha megy maradok, ha nem akkor visszaszállok kajakra. Két hét után megbeszéltük mi a helyzet, és elég jól mentünk. 1956-ban volt Csehszlovákiában egy verseny, ott megnyertük a tízezret, ezren másodikak lettünk; Moszkvában az ezret nyertük, tízezren másodikak lettünk. A románok ellen is versenyeztünk, azt is megnyertük 1000 méteren. Na, így lettem kenus. Az olimpián harmadikak lettünk, legyőztük a cseheket, franciákat. Megfogadtam, ha olimpiára megyek, akkor dobogóra állok, és hát végül dobogón álltam. Ezután nem kenuztam többet, visszaültem a kajakba és visszajátszottam magam a válogatott keretbe.
Idén Te is részt veszel az ICF Masters Kajak-Kenu Gyorsasági Világbajnokságon. Milyen számban nevezel?
Az én kategóriámban egy versenyző van, Varga Ferenc, aki idősebb nálam négy évvel, de ő már nem indul versenyen. Négyesbe és kettesbe is szoktam fiatalabbakkal összeülni kajakozni, egyest párost és négyest szoktam menni a magyar bajnokságon. De ezen a világbajnokságon én egyedül vagyok, szóval nagy valószínűséggel egyesre aspirálok. Nem ismerem a nemzetközi mezőnyt, mindenesetre nekem ez egy játék.
Számomra a Masters versenyek Petőfi Sándor: Szülőföldemen című versének mondanivalóját jelentik, amelyet egy kicsit átírtam:
„Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy öreg lettem
Hogy vállamon kilencben év van már…
„Cserebogár, sárga cserebogár.””
Örülök, ha egy-egy régi ellenféllel újra „összeakasztjuk a bajszunkat”, utána pedig egymásba kapaszkodva emlékezünk fiatalságunkra. Ezek a versenyek emlékekről, régi barátságokról, nagy küzdelmek felelevenítéséről szólnak. Nagyszerű dolog a régi barátságok ápolása és újak kialakítása, kialakulása.
