Mégse

Az idei masters vb-n ismét vízre szállnak a legendák

Augusztus végén az ICF Gyorsasági Kajak-Kenu Világbajnokságot követően rendezik meg az ICF Masters Kajak-Kenu Világbajnokságot Szegeden, a felújított Maty-éri versenypályán. Két bajnokunkat is megszólaltattuk, akik ismét vízre szállnak a Masters VB-n.

Hír

Első ízben Vaskuti Istvánnal, olimpiai bajnok kenusunkkal, edzőnkkel, sportvezetőnkkel beszélgettünk legbüszkébb eredményeiről, valamint arról, hogyan készül a világbajnokságra.

Kezdjük egy kis visszaemlékezéssel. Tizenkilencszeres magyar bajnok vagy, tíz alkalommal voltál világelső, aranyérmeid közül egyet Foltán Lászlóval, Moszkvában az olimpián nyertél. Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb? Melyik volt a legemlékezetesebb?

Sok nagy versenyen indultam, a legkedvesebbek ezek közül azok, ahol nem csak jó eredményeket értünk el, hanem tényleg nagyon jól sikerült az evezés. Az első világbajnokságunk során Foltán Lacival tökéles pályát versenyezhettünk. Nagyon szeretem a hosszú távokat, ott minden technikai elemet és furfangot be lehet mutatni a kenuban. A nottingham-i világbajnokság is ilyen volt Budai Tamással 10.000 méteren. Szakmai ártalom, hogy nem csak az eredmény számít, hanem hogy mennyire vagyok megelégedve magammal, tényleg tökéletesen sikerült-e, amit csináltam.

Melyik díj, elismerés a legkedvesebb számodra?

Büszke vagyok az olimpiai aranyérmemre, hiszen azért a sportban ez a legkiemelkedőbb eredmény, amit el lehet érni, legalábbis a kajak-kenuban. Erre lehet azt mondani, hogy ezt nem adják, hanem meg kell szerezni. Én megszereztem magamnak, erre nagyon büszke vagyok. Ezen kívül nagyon sok elismerést kaptam, többek között egy nemzetközi fairplay díjat, azaz egy sportszerűségi díjat. Erre nem úgy gondolok, hogy nagy dolgot cselekedtem volna, de mindenképpen nagyon megtisztelő ez a fajta elismerés.

Visszavonulásodat követően rendszeresen vízre szállsz, mivel jelenleg is egy komoly megmérettetésre készülsz, az ICF Masters Kajak-Kenu Gyorsasági Világbajnokságra. Milyen számban indulsz és hogyan készülsz a versenyre?

Igazából még nem döntöttem el, de azt hiszem, hogy mind a négy versenyszámban indulni fogok, tehát egyesben és párosban is. Az érdekessége a dolognak, hogy a párosban a volt edzőmmel, Szántó Csabával tervezzük az indulást. Egyelőre még nem edzettünk sokat együtt, de két évvel ezelőtt már nyertünk egy hosszú távú, maratoni Masters világbajnokságot. Szerintem jól fogunk felkészülni és szerepelni.

Mit vársz a versenytől? Milyen eredményekre számítasz?

Nehéz ezt megbecsülni előre, nem tudom, hogy kik fognak indulni. Biztos lesznek a hazai és nemzetközi mezőnyből is erős riválisok. Egy felnőtt világbajnokságon ez jól kiszámítható, hiszen lassan változnak a mezőny szereplői, ritka esetben fordul elő, hogy egy fiatal hirtelen betör az élmezőnybe. Egy Masters világbajnokság ezzel szemben más, sokszor alkalomszerű, hogy hogy áll össze egy páros. A legtöbb esetben azért számít, hogy valamilyen kapcsolat legyen a partnerek között. Nekünk ez a jó kapcsolat megvan Csabával.

Ki az, akit barátodként fogsz köszönteni?

Partneremet, Szántó Csabát. A résztvevők listáját nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan régi nagy nevek is, akikkel találkozni fogok. Ilyenkor mindig nagy örömmel fogadjuk egymást, bízok benne, hogy sokan eljönnek.

Mohácsi Ferenc, olimpiai bronzérmes kenusunk szintén indulni fog a 2019-es Masters világbajnokságon.

Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a férfi kenu kettes 1000 méteres versenyszámában Wieland Károllyal bronzérmet szereztetek. Az olimpiát megelőzően a kajakválogatott tagja voltál, télen pedig a síválogatott tagjaként készültél. Elmeséled hogyan váltottál kajakról kenura?

1946-ban kezdtem kajakozni, 1948-ban felnőtt magyar bajnokságot nyertem kajak négyes 10.000 méteren és ’48-ban már olimpiai kerettag voltam, mint kajakos. 1948-tól ’55 végéig, mint kajakos szerepeltem és utaztam a válogatottként, közben több magyar felnőtt bajnokságot nyertem, elsősorban csapathajóban, egyéniben második-harmadik helyeket sikerült szereznem. 1955-ben Bécsben voltunk egy nemzetközi versenyen, kajakosként váltóban nyertük a versenyt. Erről a versenyről Wieland- Halmai kenupárosnak a Halmai része lekéste a vonatot, amit azóta se talált meg. Wieland hazajött egyedül, aztán próbálkozott a kenusokkal. 1955-ben Magyarországon rendezték a Magyar-Svéd kajak versenyt. Én még a 4×500 váltó befutó embereként szerepeltem, és elég jól sikerült; megvertük a svédeket, akik addig veretlenek voltak. A verseny végén a kenus válogatott edzője, Szabó Ferenc odajött hozzám és azt mondta, hogy térdeljek össze Wielanddal. Mondtam neki, hogy légy észnél, én az életemben nem kenuztam, egészen más térdelni, én ezt eddig nem csináltam. Erre azt mondta, hogy fog az nekem menni, mert annyi minden sportban jól szerepeltem. Közben a síválogatott tagja voltam, háromtusa magyar bajnokságot nyertem, jól céllőttem. Civilben testnevelő tanár voltam, vagyok. A következőre gondoltam: mi történhet, megpróbálom, fog az menni. És akkor megállapodtunk, hogy megpróbálunk 2-3 hetet, ha megy maradok, ha nem akkor visszaszállok kajakra. Két hét után megbeszéltük mi a helyzet, és elég jól mentünk. 1956-ban volt Csehszlovákiában egy verseny, ott megnyertük a tízezret, ezren másodikak lettünk; Moszkvában az ezret nyertük, tízezren másodikak lettünk. A románok ellen is versenyeztünk, azt is megnyertük 1000 méteren. Na, így lettem kenus. Az olimpián harmadikak lettünk, legyőztük a cseheket, franciákat. Megfogadtam, ha olimpiára megyek, akkor dobogóra állok, és hát végül dobogón álltam. Ezután nem kenuztam többet, visszaültem a kajakba és visszajátszottam magam a válogatott keretbe.

Idén Te is részt veszel az ICF Masters Kajak-Kenu Gyorsasági Világbajnokságon. Milyen számban nevezel?

Az én kategóriámban egy versenyző van, Varga Ferenc, aki idősebb nálam négy évvel, de ő már nem indul versenyen. Négyesbe és kettesbe is szoktam fiatalabbakkal összeülni kajakozni, egyest párost és négyest szoktam menni a magyar bajnokságon. De ezen a világbajnokságon én egyedül vagyok, szóval nagy valószínűséggel egyesre aspirálok. Nem ismerem a nemzetközi mezőnyt, mindenesetre nekem ez egy játék.

Számomra a Masters versenyek Petőfi Sándor: Szülőföldemen című versének mondanivalóját jelentik, amelyet egy kicsit átírtam:

„Hol vagytok, ti régi játszótársak?

Közületek csak egyet is lássak!

Foglaljatok helyet itt mellettem,

Hadd felejtsem el, hogy öreg lettem

Hogy vállamon kilencben év van már…

„Cserebogár, sárga cserebogár.””

Örülök, ha egy-egy régi ellenféllel újra „összeakasztjuk a bajszunkat”, utána pedig egymásba kapaszkodva emlékezünk fiatalságunkra. Ezek a versenyek emlékekről, régi barátságokról, nagy küzdelmek felelevenítéséről szólnak. Nagyszerű dolog a régi barátságok ápolása és újak kialakítása, kialakulása.

Pénteken havazott Tokióban

Hetek óta arról szóltak a hírek, hogy a tesztversenyen hóágyúkkal hűtik majd a szervezők a közönséget Tokióban, de egészen péntekig nehezen tudtuk elképzelni, hogy ez valóban megtörténhet. Ráadásul az elmúlt napok trópusi időjárása után a döntők első napján szeles 21-22 fokos időjárás fogadta a pályára érkezőket, így még meglepőbb volt, hogy a lelátón valóban havazott.

meglepő havazás
Hír

Augusztusban nem ritka a 38-40 fok, és a 90% feletti páratartalom Tokióban, ezt tapasztalta Boros Gergely szakmai igazgató is, aki egy hónappal ezelőtt a helyszínen követte az ifjúsági evezős világbajnokságot a Sea Forrest Waterwayben, vagyis a helyi versenypályán.

A sokszor szélsőségesen forró időjárás miatt a jövő évi olimpiai szervezői gondoltak egy nagyot, és kitalálták, hogy

hóágyúval hűtik majd a nézőteret

jövőre a versenyek alatt. A hihetetlen ötletet megvalósíthatóságák aztán az előolimpia pénteki napján tesztelték élesben.

Az már más kérdés, hogy ezúttal amúgy sem volt melege senkinek, ennek ellenére az akció komoly sikert aratott.

Kis túlzással a komplett japán sajtó kivonult, hogy felvegye, illetve lefényképezze azt a pillanatot, amikor beindult az ágyú, és nagy szemekben hullani kezdett a hó a lelátón ülőkre.

A helyi szervezők azt már nagyon érzik, hogy mivel lehet komoly hírverést gerjeszteni, néhány nagy nemzetközi hírcsatorna élő adásban jelentkezett a helyszínről. Az attrakció több újságírót kötött le, mint maga a verseny…..

Kopasz Bálint megállíthatatlan

A 22 éves versenyző a világbajnoksághoz hasonlóan Tokióban, az előolimpián is oktatta a mezőnyt, nem tudták megzavarni a körülmények, simán nyert K-1 1000 méteren. Rajta kívül pénteken érmet szerzett a Medveczky Erika, Gazsó Dorka összeállítású alkalmi kajakpáros, valamint Suba Róbert is a KL1-es kategóriában.

Hír

“Újra meg akartam mutatni az ellenfeleknek, hogy

engem nem könnyű megverni”

– mondta a 1000 egyes döntő után Kopasz Bálint, akivel csak a szegedi vb-n bronzérmet szerző Fernando Pimenta tudta tartani a lépést, de ő is csak 900 méterig. A hajrában a magyar versenyző húzott “három nagyobbat”, és ezúttal is simán nyert a portugál előtt, a harmadik pedig a német Jacob Schopf lett.

“A körülményeken azért még lesz mit javítaniuk a szervezőknek itt Tokióban. Hullámos a pálya, főleg a felevező sávon, ahol hatalmas a motorcsónak-forgalom is, megfeszített izmokkal kell bemelegíteni, hogy ne boruljunk be, ez pedig sérülésveszélyes. Sok a hal, medúzákat is láttam a vízben, és itt a pályán nem jutottunk jó minőségi ételhez. A szálloda ugyanakkor csúcsszuper, szerencsére jövőre is ott fog lakni a csapat. Három napja érkeztem Japánba, nem volt gondom az akklimatizációval, de ha jövőre sikerül csapatba kerülnöm, akkor érdemes lesz hamarabb kiutaznom – értékelte a helyi körülményeket Kopasz Bálint.

A világbajnokság után két hét alatt mindössze háromszor szállt  hajóba Medveczky Erika, aki ráadásul kedden evezett először párost Gazsó Dorkával. A lányokon látszott, hogy futamról-futamra jobban csúszik alattuk a hajó, a döntőben közel voltak a világbajnok fehérorosz pároshoz, de végül egy apró baki miatt lecsúsztak a harmadik helyre, a lengyel duó mögé.

“A végén csak arra tudtunk koncentrálni, hogy

nehogy beboruljuk a cél előtt

– mondta a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika. – Nem vagyunk összeszokott páros, és jelenleg edzettek sem, rettenetesen elfáradtunk a táv végére, ráadásul nagyobb méretű hajóban is eveztünk, így a cél előtt elkezdtünk billegni. Reggel még csak reménykedtem abban, hogy be tudunk jutni a döntőbe, így most nagyon örülünk ennek a bronzéremnek.”

A pénteki versenynap utolsó érmét Suba Róbert szerezte, aki harmadik lett a KL1-es kategóriában. A számot – a friss világbajnok Kiss Péter távollétében – a korábbi vb-győztes brazil Cardoso Da Silva nyerte. A másik magyar, Juhász Tamás megbillent a döntőben, így nem jutott közel az éremszerzéshez.

C-2 1000 méteren a Kiss Balázs, Dóri Bence duónak sem sikerült a dobogóra lépnie, pár tizeddel elmaradva a bronzéremtől az ötödik helyen végeztek. A hölgyeknél K-1 200 méteren az alig 20 éves Lucz Anna hetedik lett a rendkívül erős mezőnyben.

Női C-1 200 méteren is derekasan helyt álltak a mieink, annak ellenére, hogy Devecseriné Takács Kincső és Balla Virág csak a B-döntőbe tudott bekerülni. Előbbi olyan idővel nyerte meg a futamot, hogy az A-döntőben azzal dobogóra állhatott volna, mögötte pedig párja, Balla Virág másodikként futott be.