Mégse

“Az edzőnek lángolnia kell, hogy a tanítványai pislákoljanak!”

Októberben történelmet írt a kínai Saohszingben a maratoni kajakos Csay Renáta, aki huszadik világbajnoki címét szerezte. Edzőjével, Sztanity Lászlóval beszélgetett a Magyaredzo.hu tanítványáról, a sportág szeretetéről, mint fő hajtóerőről, kettejük kapcsolatáról, edzésmódszereiről és persze arról, belőle hogyan lett edző.

Hír

Mióta dolgoznak együtt Csay Renátával?

Még a nyolcvanas évek végén, tizenegy éves korába került le hozzánk, a Rába ETO-ba, és már akkor is olyan céltudatos volt, mint most. De edzőként tizenhét éves korában, azaz 1994-ben vettem át teljesen a felkészítését, és később ugyan volt néhány év, amikor Budapesten edzett Kolozsvári Gáborral vagy Ludasi Róberttel, da sosem szakadt meg köztünk a kapcsolat, mert időnként akkoriban is lejött Győrbe edzeni a maratoni versenyekre. 2004-től pedig újra együtt dolgozunk.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó a munkakapcsolatunk, az edző-tanítvány viszonyon túl emberileg is jóban vagyunk egymással. Minden szeptemberben, mikor elkezdjük a felkészülést, megkérdem, hogy na, folytassuk a munkát? Mire ő mindig azt válaszolja, hogy „nem is értem, Laci bá miért kérdez ilyeneket”. Egyébként nem tegez engem, holott már sokszor felajánlottam neki, de azt mondja, egyszerűen nem áll rá a szája, megszokta a magázást, hiszen gyerekkora óta dolgozunk együtt.

Edzés előtt tíz-tizenöt percet mindig beszélgetünk egymással,

ez alatt igyekszem felmérni, milyen állapotban van, hogy az edzésmunka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. Renáta nagyon lelkiismeretes, és nemcsak mindent elvégez, de imád kajakozni, annyira, hogy akkor is lejön, ha nincs kötött edzésprogramja.

Miért lett belőle kajakosként maratonista?

Ennek leginkább alkati okai vannak, hiszen ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen ötszáz méteren, magasság és testtömeg kell. Így van ez más állóképességi sportágakban is, atlétikában vagy úszásban a sprinterek robosztusak. Renáta tehetsége egyébként hamar kiderült, ötszáz méteren ifi válogatót nyert kajakban, a testi adottságai azonban a hosszabb távokra alkalmasak, és fokozatosan váltott a maratonira, miután a kilencvenes éve második felében végleg kiderült, hogy ez fekszik neki.

Ráadásul ilyen sokáig, hiszen még 42 évesen is világbajnoki formában van.

Előfordult már hasonló a sportágban, elég csak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánra gondolni. Persze a gének is sokat számítanak, de azt hiszem, a sportág szeretete Renáta valódi titka,

edzéseken állandóan mosolyog, és folyamatosan keresi a kihívásokat.

Örömét leli abban, hogy kajakozik, és egy hosszabb felkészülésnél rengeteg számít, hogy nem szenvedésként éli meg a fájdalomküszöb újabb és újabb átlépését, hanem más oldalról fogja meg.

Azért lazítanak néha?

Persze, van olyan átvezető rész, amely megtöri az edzést, és nem időre kell csinálnia, csak élveznie. Ilyenkor mindig arra kérem, csak figyelje a madárcsicsergést. Edzőként nagyon fontos észrevenni azt is, mikor volt elég aznap, mert látni a sportolón, ha „lemegy a mozgás”. Át is szoktuk beszélni a munkát. Azt szoktam mondani, azért kell az edzésterv, hogy tudjuk, mennyivel tértünk el tőle, ami persze erősen le van sarkítva, de a lényeg az, hogy van egy váz, amihez az ember próbálja tartani magát, és amire a pillanatnyi szituációt, állapotot ráépíti.

Egyéni vagy a páros áll közelebb Önökhöz?

A páros felkészülés nehezebb, mert alkalmazkodni kell egy másik emberhez is, míg az egyesben csak önmagára kell koncentrálnia. A másik oldalról viszont a felelősség is megoszlik. Ha jól számolok, Czéllai-Vörös Zsófia, akivel most Renáta világbajnokságot nyert, már a hetedik párja. De egyébként is sokat edzőtáborozunk együtt más csoportokkal, és nincs benne semmilyen féltékenység a fiatalabbakkal szemben. Bárkivel jól megtalálja a hangnemet, és a tapasztalat persze sokat nyom a latban, de most sem viselkedik főnökként.

Erre a világbajnokságra határozott céllal mentek?

Igen, úgy mentünk oda, hogy meg szeretnénk szerezni a huszadik világbajnoki címet, a második hely nem lett volna elég. Versenyzőként mentálisan nem egyszerű kezelni azt a helyzetet, hogy csak az első hely számít.

Hogy tudják ennyi év és ennyi munka után újra és újra motiválni magukat?

A tizenhatodik világbajnoki cím után vetődött fel bennem először, hogy meddig folytassuk, aztán mikor meglett a tizennyolcadik, már megvolt az új cél: megszerezni a huszadikat! Ez motivált minket. A folytatásról most még nem beszéltünk, de ha egyszer majd úgy érzem és látom rajta, hogy inkább már nyűg neki a munka, mint élvezet, akkor szólni fogok neki, hogy hagyja abba. De amíg érzi magában az erőt és a lelkesedést, amíg képes magát mentálisan és fizikailag olyan állapotba hozni, hogy világbajnoki címet nyerjen, addig nincs szó ilyesmiről.

Szoktak színesíteni az edzéseken?

Renáta a felmérések alapján hat-nyolc éve ugyanazt a szintet képes produkálni, és ebben szerepe van annak is, hogy végez kiegészítő mozgást is, illetve minden évben mást helyezünk előtérbe, hol az ergométeres edzéseket, hol a hegyi futást, és sorolhatnám. Kell valami új inger minden évben.

Egy kicsit olyan érzésem van, Ön ugyanolyan szeretettel gondol az edzősködésre, mint Csay Renáta a versenyzésre…

Az elmúlt évtizedekben egyszer sem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, hanem hogy a csónakházba. Én egyébként focizni kezdtem Győrben, és az öcsém, a K-1 ötszáz méteren montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoltán révén jöttem át ebbe a sportágba, és sokat számított, hogy nagyon jó csapatba kerültem. A hetvenes évek végén a klubnál felajánlottak egy edzői állást, amit eleinte nem akartam elfogadni, de a végén olyan helyzet elé állítottak, hogy nem volt más választásom. Így csöppentem bele, de hamar megéreztem, hogy van némi affinitásom az edzői hivatás iránt, 1986-ban már világbajnokom volt, Povázsán Katalin, aki Mészáros Erikával nyert K-2 ötszázon Kanadában. Egy sportolónak, aki edzőnek adja a fejét, el kell fogadnia, hogy eddig őt szolgálták és segítették, de ezentúl neki kell szolgálnia és segítenie másokat. Az én pillanatnyi hangulatom sosem befolyásolhatja a sportolómat, ha zuhog kint az eső, és a tanítványaim kint dolgoznak, én nem ülhetek be az irodámba. Azt szoktam mondani,

nekem lángolnom kell ahhoz, hogy a versenyzőim pislákoljanak.

Büszke vagyok arra, hogy minden régi tanítványommal jó a kapcsolatom.

És az edzőkollégákkal is?

Négy-öt éve Győrben minden hónapban szervezek egy szakmai beszélgetést a különböző sportágak edzői között. Például Petrov Iván képviseli az úszást, Alföldi Zoltán és Halmainé Mészáros Éva az evezést, Farkas Roland az atlétikát, Szűcs Róbert a tornát, Nagy Zoltán az ökölvívást, Boros László a lövészetet, Gyimes Nikolett a cselgáncsot és Kaiser János a súlyemelést. Fontosnak tartom, hogy a különböző sportágak edzői ismerjék egymást és tanuljanak egymástól. De másképp ezt nem is lehet csinálni, csak maximális alázattal.

Wichmann Tamás megható díjazása, Kiss Péter az év legjobbja

Az Év sportolója díjátadó gála fénypontjaként Wichmann Tamás átvehette az MSÚSZ és a MOB közös életműdíját, míg az Év fogyatékos férfi sportolója kategóriában Kiss Péter Pált választották 2019 legjobbjának.

Hír

A Nemzeti Színházban tartották meg a 2019-es Év sportolója gálát, amelyen több kategóriában is jelöltek voltak kajak-kenusok. Az Év fogyatékos férfi sportolója díjat meg is kapta Kiss Péter Pál, aki 16 évesen előbb Európa-bajnokságot nyert, majd a szegedi világbajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

„Nagyon sokat jelent számomra ez a díj,

ez egy jó visszajelzés az olimpiára nézve, hogy jó úton haladok.

Szeretném megköszönni a családomnak, a barátaimnak, akik mindig mellettem állnak, segítenek, ahol csak tudnak. Ha kell, még szállást is adnak” – mondta önfeledt mosollyal az arcán Kiss Péter Pál.

Edzője, Pruzsina István is jelölt volt az Év legjobb fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzői között, de itt Szabó Tamás (paraúszás) győzött.

Ugyancsak jelölték az egyéni sportágak csapatversenyében az Év legjobbjának a szegedi világbajnokságon aranyérmes női kajak négyest, ám nem a Bodonyi Dóra, Medveczky Erika, Csipes Tamara, Gazsó Alida Dóra kvartett kapta a díjat, hanem a Babos Tímea, Kristina Mladenovic világbajnok teniszpáros.

Csipes Tamara is jelölt volt az Én női sportolója díjra, amelyet végül ismét Hosszú Katinka gyűjtött be.

A gála fénypontja csak ezután következett, ugyanis felállva, szűnni nem akaró tapssal köszöntötték Wichmann Tamást. A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság közös életműdíját kapta meg a kenulegenda, aki négy olimpián szerepelt, ezeken két ezüstöt és egy bronzérmet nyert, továbbá kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnoknak, 37-szeres magyar bajnoknak mondhatja magát.

„31 éve vagyok a kék-fehér család oszlopos tagja – kezdte beszédét az MTK korábbi kenusa.

61 éve ismerkedtem meg szeretett sportágammal,

azóta rengeteg emlék ülepedett le bennem. Nagyon sok gyerekkel tanítottam meg a lapát helyes kezelését, odáig jutottunk, hogy elszállt felettem az idő, és már nem foglalkozom vele olyan szinten, mint korábban. Az olimpiára készülő minden egyes sportolónak, edzőnek, vezetőnek nagyon jó egészséget, kitartást, szerencsét kívánok, valamint

hazafiságot, amivel minden magyarnak rendelkeznie kell.

Nagyon köszönöm azt a szeretetcunamit, amit önöktől most kaptam, hihetetlenül jólesik.”

A Kolonics György Alapítvány szervezésében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be a napokban a Wichmann Tamásról készült, a Magyar lapát című portréfilmet. Erről bővebben itt írtunk.

A Héraklész Gálán is bezsebelt egy díjat Kopasz Bálint

A hagyományos Héraklész Gálán négy kategóriában is jelöltek voltak kajak-kenusok, Kopasz Bálint meg is nyerte a díjat.

Hír

Az Uránia filmszínházban rendezett ünnepségen a 2019-es év korosztályos és felnőtt Európa- és világbajnokságain legeredményesebben szerepelt utánpótláskorú versenyzőket és edzőiket jutalmazták. A férfi egyéni kategóriában a felnőttek között világbajnoki címet nyert Kopasz Bálint győzelméhez nem igazán férhetett kétség. A még mindig csak 22 éves kajakost és edzőjét, édesanyját, Demeter Irént is díjazták.

A nők ugyanezen kategóriájában a korosztályos világbajnokságon aranyérmes Kőhalmi Emese negyedik lett. Másik két kategóriában viszont egyaránt a második helyen végeztek kajak-kenusok.

A világbajnoki címet nyert Szellák Szabina, Kőhalmi Emese, Rendessy Eszter, Csikós Zsóka női kajak négyes a női kiscsapat, a K-2-ben ugyancsak világbajnoki aranyérmet szerző Koleszár Mátyás, Németh Viktor Máté páros pedig a férfi kiscsapat kategóriában lett második.

Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter felidézte: immár közel két évtizede díjazzák a múlt év korosztályos és felnőtt világversenyein legeredményesebben szerepelt utánpótláskorú sportolókat és edzőiket.

A sport rendkívül fontos szerepet játszik az ember jellemének kialakulásában”

– hangsúlyozta a miniszter, aki elmondta, az állam oly módon segíti a sportot, hogy megteremeti a feltételeket, biztosítja hozzá az infrastruktúrát és ösztöndíjakkal támogatja azokat, akik megérdemlik. Hozzáfűzte: a megközelítően 560 millió forintos támogatással közel 1500 sportoló szárnyalását segítik a Héraklész Programban.

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a sport egyik legfontosabb ágazata az utánpótlás-nevelés. “Ezúttal tizenhárom sportág hatvanhét sportolóját és harminc edzőjét díjazzuk, akik már most példaképek – fogalmazott az államtitkár. – Értetek fognak emberek millió szorítani,

ti lesztek azok, akiknek a hatására gyermekek ezrei kezdenek el sportolni”

– szólt az ifjú versenyzőkhöz Szabó Tünde, aki megköszönte a szülők és az edzők fiataloknak nyújtott segítségét is.

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke köszöntőjét azzal kezdte, hogy kitűnően időzítették a gálát, mert éppen most tértek haza a lausanne-i téli ifjúsági olimpiáról, ahol a 23 fős magyar csapat hat érmet, közte két aranyat nyert. A MOB elnöke hozzátette: bízik abban, hogy a tokiói olimpián több mint 160 magyar versenyző lesz jelen. “Megkockáztatom, hogy ott már mindenki héraklészes lesz” – jelentette ki Kulcsár Krisztián.