Mégse

Átadták a gödi kajakosok kibővített és felújított sportházát

Jelentős állami támogatással, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség kiemelt sportágfejlesztési programjában megvalósuló fejlesztésekre szánt források felhasználásával bővítette az elmúlt hónapokban a Gödi SE Kajak-Kenu Szakosztálya az alsógödi vízitelepén működő sportházat. Az átadóünnepséget szombaton tartották meg.

Hír

A 33 milliós létesítmény-fejlesztést követően az utánpótlás-nevelés terén országosan is elismert és sikeres GSE kajakosai és vendégeik jobb és szebb környezetben, nagyobb területen fejthetik ki szabadidős és versenysport-tevékenységüket.

Az átadóünnepségen részt vett Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Schmidt Gábor, a szövetség főtitkára, Markó József polgármester, dr. Horváth László, a Gödi SE elnöke és Nagy Árpád szakosztályvezető is. A klub első magyar bajnoka, az azóta háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán Szolnokról üzenetben köszöntötte a szakosztályt.

A házigazda Nagy Árpád beszédében köszönetet mondott a kormánynak, a szövetségnek és az Emberi Erőforrás Minisztériumnak a 19 millió forintos állami- és a további 14 milliós finanszírozásnak, melyet a Dunai Vízisport Alapítvány és szülők adtak össze. A sportvezető méltatta a 32 éves szakosztályt, a 172 magyar bajnoki aranyérmet és az egykor GSE-ben sportoló, később olimpikonná, világ- és Európa-bajnoki érmessé vált tucatnyi versenyzőjét.

„Három szinten, összesen 180 négyzetméter áll a sportolóink rendelkezésére, a bővítés mellett felújítottuk a szigetelőrendszert, a tető egy részét, árvízvédelemmel láttuk el az épületet, a gépészet terén is előreléptünk” – mondta Nagy Árpád.

Baráth Etele kiemelte, a Dunakanyar százával „termeli” a kajak-kenusokat, az egészséges, vízszerető gyermekeket, sportolókat; olimpiai, világ- és Európa-bajnokok tucatjait. Ebben Göd is élen jár. „A kajak-kenut a magyar kormány kiemelten támogatja, ennek egyik lényeges eleme a létesítményfejlesztés. Ennek példáját látjuk most Gödön is” – emelte ki beszédében Baráth Etele.

A Szolnokon készülő Kammerer Zoltán a szakosztály első bajnoki aranyát szállította Gödnek, azóta háromszor nyert olimpiai bajnoki címet. Üzenetében több évtized szakmai munkájára utalt vissza.

„Büszke vagyok rá, hogy harminc éve Gödről indult a pályafutásom. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy éppen ide születhettem. Sinkó László edzővel az elmúlt bő húsz évben komoly fejlődésen ment át a szakosztály. Példaértékűnek tartom, ami Gödön működik, akár a létszámot, akár az eredményeket nézzük. Vagy akár azt, hogy ezzel a legújabb létesítményfejlesztéssel milyen jó felkészülési körülmények teremtődnek az utánpótlásnak” – hangsúlyozta Kammerer Zoltán.

Az eseményen Nagy Árpád és Seregi Péter a kivitelezésben nyújtott munkájáért külön elismerésben részesült. Az épületet megáldotta Marton Zsolt katolikus plébános. Az épületet Váczai Enikő kétszeres maraton Európa-bajnok és Lukács István háromszoros maraton országos utánpótlásbajnok vezetésével vették birtokba jelképesen a jelenlévők.

Élen az éremtáblán és a pontversenyben is fiataljaink

Fantasztikusan szerepeltek a magyar serdülő kajak-kenusok a mini-világbajnokságnak is mondott Olimpiai Reménységek Versenyén Poznanban.

Hír

A zárónapon is szereztünk három arany-, két ezüst- és három bronzérmet a 200-as döntőkben. Az első helyen Keresztes Kristóf Domonkos (2002-es korosztály) végzett K1-ben, valamint a Gönczöl, Opavszky (2002-2003 – fenti képünkön) lány és a Hodován, Kollár (2001) fiú kenu páros.

Ezüstérmet nyert Máró Anna (2003) és Lengyel Barnabás (2003) K1-ben, a bronzérmek pedig Orosz Ákosnak (K1, 2002), Gönczöl Laurának (C1, 2003) és a Besenyei, Horváth (2001) fiú kenu párosnak köszönhetőek.

A további magyar eredmények a vasárnapi 200 méteres döntőkről:
Lány K1: Ujfalvi Laura (2003) negyedik, Szellák Szabina (2001) negyedik, Zupkó Vanda (2002) hatodik, Mányi Zsófia (2001) hetedik.
Fiú K1: Opavszky Márk (2001) ötödik.
Lány C1: Opavszky Réka (2003) ötödik, Molnár Csenge (2001) hatodik, Horányi Dóra (2002) hetedik, Győri Ivett Julianna (2002) kilencedik.
Fiú C1: Kuska Bence (2003) negyedik, Hodován Dávid (2001) hetedik, Vajkai András (2002) kilencedik, Csanki Márk Bese (2003) kilencedik.
Lány C2: Csorba, Molnár (2001) negyedik, Kuti, Horányi (2002-2003) ötödik.
Fiú C2: Csanki, Papp (2002-2003) hatodik.
Fiú K2: Kurdi, Katona (2002-2003) ötödik, Keresztes, Vajda (2001) hatodik, Orosz, Tamási (2002-2003) hetedik, Erdélyi, Őry (2001) kilencedik
Lány K2: Fülöp, Kulcsár (2002-2003) negyedik, Pazár, Kovács (2001) hatodik, Szabó, Párdi (2001) nyolcadik

Az éremtáblán 18 arany-, 15 ezüst – és 7 bronzéremmel óriási fölénnyel végeztünk az élen, valamint az országok közötti pontversenyt is megnyertük a németek előtt.

Hüttner Csaba: Radikális változások kellenek férfi kenuban

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) elnöksége további két évre bizalmat szavazott mindhárom szövetségi kapitánynak, így Hüttner Csaba, Makrai Csaba és Weisz Róbert fejezheti be a tokiói olimpiáig, illetve paralimpiáig tartó ciklust. Az újraválasztott felnőtt kapitány elégedett a női kajakosok és női kenusok, valamint a férfi kajakosok idei teljesítményével, a férfi kenu szakágban azonban radikális változásokat sürget. Hüttner Csaba szerint gond van a jelenlegi felnőtt versenyzők technikájával és azzal is, hogy a keret tagjai az edzések során nem kényszerülnek arra, hogy maximális teljesítmény nyújtsanak. Ahogy fogalmaz, jelenleg nincs meg a kultúrája annak a magyar kenusoknál, hogy rendesen "megnyomják" a tréningeket.

folytatják a kapitányok
Hír

– A nemzetek közti pontverseny megnyerésével zárta az idei világbajnokságot a felnőtt válogatott augusztus végén, hogyan teltek a napjai azóta?

– Mozgalmasan. A szakmai csapatban dolgozó kollégáimhoz hasonlóan én is elkészítettem az idei szezonra vonatkozó beszámolómat. Ezt az edzőbizottság megtárgyalta, együtt kiértékeltük az eredményeket és levontuk a tanulságokat. Ezután hétfőn az elnökségnek is beszámoltam a szezon tapasztalatiról és arról, hogy hogy áll a felnőtt gyorsasági szakág egy évvel a szegedi kvalifikációs világbajnokság és két évvel az olimpia előtt. Természetesen azt is felvázoltam, hogy mit kellene másként csinálni a jövőben. Az elnökség ezek után úgy ítélte meg, hogy folytathatom a munkát mint felnőtt szövetségi kapitány. 

– 2 évvel az olimpia előtt ott tart a csapat, ahol ilyenkor kell?

– Három szakágban igen. Női kajakban továbbra is kimagaslunk a mezőnyből, de látszik, hogy a kétszeres olimpiai bajnok új-zélandi Lisa Carrington és vele együtt három másik honfitársnője is rengeteget fejlődött az elmúlt 2 évben. Rájuk nagyon kell figyelnünk, mert még okozhatnak fejfájást. Női kenuban a két kiváló versenyzőnk mellett kezd felnőni egy fiatalabb generáció is, jó esélyünk lehet arra, hogy mindhárom kvótát begyűjtsük ebben a szakágban. Ebből a szempontból helyzeti előny, hogy a nemzetközi mezőnyben nagy az átfedés a párosok és az egyesek között, így a rivális nemzetek nagy része nem fog tudni két kvótánál többet szerezni ebben a szakágban. Férfi kajakban rá kell feküdni az 1000 párosra, mert ott nagyon messze vagyunk az élvonaltól. Viszont a többi olimpiai számban sokat léptünk előre, a legfontosabb, hogy négyesben megvan a bázis, megtaláltuk azt a 6-8 embert, akikre lehet építeni. Ugyanakkor hiába szereztünk K-4 500 méteren érmet a világbajnokságon, nem szabad ülni a babérjainkon, tovább kell fejlődni csapathajóban. Viszont az új műszeres mérésekkel és az idén gyűjtött tapasztalatokkal talán közelebb kerülhetünk a mezőnyből kiemelkedő német és spanyol egységhez. Emberanyagban vagyunk olyan erősek, hogy bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Férfi kenuban azonban radikális változásokra van szükség. Ha nem húzza be mindenki fülét-farkát és nem rendel mindent alá a cél érdekében, akkor nagy baj lesz.

– Évek óta látható, hogy férfi kenuban valami nincs rendben, most milyen konkrét változásokat tervez?

– Nincs mese, végre össze kell raknunk egy olyan párost, amelyik ütőképes tud lenni 1000 méteren. Kell találnunk három-három épkézláb jobbos és balos kenust, ebből a halmazból alakul majd három páros, ezeket az egységeket pedig rendszeresen össze kell mérnünk egymással. Hangsúlyozom, szükségünk van a versenyzők és az edzők teljes együttműködésére.

Nem akarok még egyszer olyan kenusokat meglátni a felnőtt keret közelében, akik már azzal is elégedettek, hogy valamilyen számban kijutottak egy világversenyre. Ez nekünk nem szint.

Azért kell hajtani minden edzésen, hogy minél előbb pontszerzők, érmesek és aranyesélyesek legyünk, méghozzá az olimpiai számokban. Elegem van azokból, akik a langyos vízben akarnak ülni. 

– Amikről most beszél, az nem magától értetődő minden versenyző számára?

– Az kellene, hogy legyen, de nem szabad mindent a versenyzőkre kenni, a kialakult rendszerrel is baj van. A mezőny rengeteget szűkült itthon a nemzetközi változások miatt, sportolóink így már nem nagy csapatokban, hanem néhány fős elszigetelt csoportokban készülnek és hiányzik nekik a mindennapi verseny, vagyis nincsenek arra kényszerítve, hogy minden edzésen a maximumot nyújtsák. Vannak tehetségeink, jó balos lehet a párosban például Kiss Balázs, vagy Hajdu Jonatán is, utóbbi persze csak akkor, ha végre beleáll a rendes munkába. Közben Vasbányai Henrikről sem mondtam még le. Ugyanakkor bárki térdel be a C-2-be, technikailag alkalmazkodnia kell a mai modern kenuzáshoz.

– Ez már többször felmerült az elmúlt években. Mit csinálnak rosszul a mieink?

– Sokkal nagyobb dinamikával kell a hajót futtatni, mint ahogy az edzők eddig tanították.

Ha megvan a két párosra alkalmas emberünk, akkor azoknak fel kell építeni úgy az aerob rendszerét, hogy ne okozzon nekik gondot az eddiginél magasabb frekvencián végigevezni a 1000 méteres távot. A manapság sikeres párosok már nem a vizet tuszkolva, a lapátot úsztatva kenuznak, hanem szinte csak a vízfogásra figyelnek, feszes csípővel valósággal megütik a vizet és ezzel a gyorsabb, dinamikusabb mozgással tartják fenn a hajó sebességét. 

– 2020. október 31-ig kapott bizalmat, vagyis Ön vezetheti a válogatottat a következő olimpián. Milyen tokiói eredménysorra számít? 

– Szerintem férfi és női kajakban, valamint női kenuban van esélyünk éremszerzésre, ezek között több számban, persze főleg női kajakban, nyerhetünk is. A férfi kenusok előtt most egy hosszabb út áll, de abban a szakágban is visszakerülhetünk a legjobbak közé. Számunkra azonban most a legfontosabb a következő szezon, hiszen jövőre lehet megszerezni a tokiói kvóták nyolcvan százalékát. Elsősorban arra kell koncentrálunk, hogy a 2019-es szegedi világbajnokságon, hazai közönség előtt a lehető legtöbb indulói helyet gyűjtsük be az olimpiára.